Takarmányok tartósítása erjesztéssel

1. Takarmányok tartósítása erjesztéssel • a silózás előnyei: • a táplálóanyag veszteség kisebb mint szárítás esetén • kevésbé időjárásfüggő • a karotin nagyobb hányada megőrizhető • kiosztása egyszerűen gépesíthető • az erjesztéses tartósítás lényege: • tejsavtermelő baktériumok elszaporodása • pH csökkenés • a káros mikrobák életterének megszüntetése • egy bizonyos pH-nál a tejsavtermelő baktériumok működése is leáll.

2. a silózás során lejátszódó mikrobiológiai és biokémiai folyamatok: 1. az önmelegedés szakasza • a zöldtakarmány levágását követően a sejtlégzés folytatódik, amíg oxigén áll rendelkezésre (tömörítés után 1-2 nap – 1-2 hét), ekkor hő képződik. • a bemelegedést elsősorban a szárazanyag-tartalom és a tömörítés minősége határozza meg. • aerob mikrobák (coli aerogenes, heterofermentatív tejsavtermelők) • képződő termékek: szédioxid, víz, ecetsav, tejsav, alkoholok

3. 2. főerjedési szakasz vagy a tejsavképzés szakasza • elegendő fermentálható szénhidrát jelenlétében elszaporodnak a homofermentatív tejsavtermelők. • addig termelnek tejsavat, amíg az alacsony pH már a saját működésüket is korlátozza. • optimális esetben 2-3 napig tart 3. a mikrobás lecsillapodás időszaka • a mikrobák befejezik tevékenységüket • ezt a pH-t nevezzük kritikus pH értéknek, ami a takarmány szárazanyag-tartalmának függvényében változik (magasabb sz.a. magasabb pH) • ekkor a szilázs stabilnak tekinthető

4. 4. másodlagos erjedési folyamatok • ha valami miatt nem sikerül a kritikus pH-t elérni (kevés szénhidrát, sok fehérje, nem optimális sz.a.-tartalom stb.) • elsősorban a porral, földszennyeződéssel a szilázsba kerülő vajsavtermelő baktériumok (klosztridiumok) a felelősek • a vajsavas erjedéssel a takarmány energia-, és fehérjetartalma egyaránt csökken 5. utóerjedés • a siló megbontásakor, amikor a takarmány újra oxigénnel érintkezik • újra erjedési folyamatok indulnak be, elsősorban élesztők és penészek hatására • az erjedés szubsztrátjai a szénhidrátok, tejsav, fehérjék • a pH emelkedik, rothasztó baktériumok is elszaporodhatnak

5. az erjeszthetőséget befolyásoló tényezők: • erjeszthető szénhidráttartalom • a baktériumok csak az egyszerű cukrokat (glükóz, fruktóz, szacharóz) tudják fermentálni, a keményítőt nem • mennyisége elsősorban növényfajonként és a vegetációs stádium függvényében változik (kukoricában viaszérésig nő) • a növény fehérjetartalma • rontja az erjeszthetőséget, mert a baktériumok által termelt NH3 megköti a képződő szerves savak egy részét, mérsékli a pH csökkenést • műtrágyázás • a N-műtrágyázás csökkenti a növények szénhidrát-, növeli a nyersfehérje-tartalmát • változik a gyepek botanikai összetétele, a füvek és a pillangósok aránya • a megnövekvő P- és K-tartalom növeli a növény pufferkapacitását

6. takarmányok pufferkapacitása • a pH érték csökkenését nehezítő anyagok együttes mennyiségét értjük pufferkapacitás alatt • azt a tejsavmennyiséget jelenti, amely a silózandó takarmány 1 kg szárazanyagának pH-ját 4-re csökkenti • befolyásolja az ásványi anyagok (Ca, Na, Mg, K) mennyisége, a fehérjetartalom (NH3) • a takarmány szárazanyag-tartalma • a szárazanyag-tartalom növelése egy szintig előnyös az erjeszthetőség szempontjából • ez részben a növekvő fermentálható szénhidráttartalommal, részben a kisebb folyadéktérrel áll összefüggésben (kisebb folyadéktérben a tejsav intenzívebben csökkenti a pH-t) • az ozmózisos nyomás növekedésére a tejsavtermelők kevésbé érzékenyek, mint például a klosztridiumok • az optimálisnak tekinthető sz.a.-tartalom takarmánytól függően 30-40% között változik. Ennél nagyobb sz.a. rontja a tömöríthetőséget

8. Összefüggés a sav- és szárazanyag-tartalom között

9. takarmányok rosttartalma • a sok rost rontja a tömöríthetőséget • elzárja a szénhidrátok egy részét • fitocianidok, antibiotikumok • fitocianidok: a baktériumok szaporodását gátló növényi anyagok (keresztes virágúak) • bizonyos mikrobák, penészgombák antibiotikumokat termelnek

10. takarmányok csoportosítása erjeszthetőség szempontjából: könnyen erjeszthető takarmányok • tartalmaznak annyi szénhidrátot, ami elegendő a kritikus pH eléréséhez, adalékanyagot nem igényelnek (silókukorica, cukorcirok stb.) nehezen erjeszthető takarmányok • kicsi a szénhidráttartalmuk, nagy a pufferkapacitásuk, • fonnyasztással vagy segédanyagok felhasználásával erjeszthetők (fűfélék, pillangósok stb.)

11. Takarmányok csoportosítása erjeszthetőségük alapján

12. az erjesztés szabályozása fonnyasztás • nagyobb szárazanyagnál magasabb a kritikus pH érték • a magasabb sz.a.-tartalmú erjesztett takarmányokat szenázsoknak nevezzük (széna + szilázs) • kevesebb az erjedési, lécsurgási veszteség • hátránya viszont, hogy időjárásfüggő, csökken a karotin-tartalma, nehezebben tömöríthető szénhidrát adalékanyagok • a takarmány pufferkapacitásának függvényében 1-3% erjeszthető szénhidrát-kiegészítés szükséges • melaszból (50% szacharóz) 2-6%, gabonákból (2-4% erjeszthető cukor) 12-20%-os mennyiség kell biológiai tartósítószerek • homofermentatív tejsavtermelő baktériumflórát (Lactobacillus plantarum), enzimeket (celluláz, pektináz), esetleg szénhidrátokat tartalmaznak

13. az erjedés irányítása savakkal • elsősorban a szerves savakat használják ilyen célra (hangyasav, ecetsav, propionsav) • gátolják a káros mikrobák szaporodását, de kevésbé hatnak a tejsavtermelőkre • többnyire sóik formájában adagolják őket (pl. propionátok) • csökkentik az utóerjedés beindulását

14. a silózás veszteségei szántóföldi veszteségek • légzési veszteség (a fonnyasztás hosszától változik, 24 óra alatt 4% sz.a. veszteség várható) • kilúgzási veszteség (ha a renden megázik a takarmány) • mechanikai veszteség (a levél és szárrészek letöredeznek, elsősorban nagyobb sz.a.-nál lehet jelentős, 5-8%) a silóban bekövetkező veszteségek • légzési veszteség • erjedési veszteség (a pH csökkenésének ütemétől függően a légzési és erjedési veszteség 3-6% között változik) • lécsurgási veszteség (30%-nál kisebb sz.a.-tartalmú takarmány besilózásakor)

15. denaturálódási veszteség (rosszul tömörített vagy nagy sz.a.-tartalmú takarmányok hosszabb ideig, akár 60ºC-ra is felmelegedhetnek, a fehérjék denaturálódnak, emészthetőségük csökken • felületi veszteség (a rosszul lefedett silókban, azok szélein a rosszabb tömörítés miatt lényeges (10-15%-os) veszteség is felléphet • utóerjedési veszteség (a siló megbontásakor, a kritikus pH fölött a felszínen, illetve a siló belsejében is elszaporodhatnak az élesztők, penészgombák, jól tömörített silóban, napi 30-40 cm-es felhasználásnál ez a fajta veszteség elhanyagolható.

16. silótípusok ideiglenes silók • a bennük készülő szilázsok minősége gyengébb, nagyobb a táplálóanyag veszteség, viszont olcsók, méreteik rugalmasan változtatható, bárhol elkészíthetők • ároksiló (1,5-2m hosszú felfelé szélesedő árok, két végén feljáróval, szalmával, fóliával bélelik) • kazalsiló (az egyik legelterjedtebb, lehet trapéz vagy félgömb alakú, lényeges lehet a peremveszteség) állandó silók • tartós fallal körülhatárolt erjesztő helyek, bennük kisebb a veszteség, jobb minőségű szilázs készíthető • falközi silók (oldalfaluk lehet fém, fa, beton, úgy kell őket méretezni, hogy lehetőleg 3-5 nap alatt befejeződjön a megtöltésük, ellenkező esetben nő a veszteségek nagysága)

17. lehetnek áthajtós típusúak vagy három oldalú magas falú (5m) silók • törekedni kell, hogy a szállítójárművek ne sok földdel szennyezzék a takarmányt toronysilók • a be- és kitárolás teljesen gépesíthető, hátrányuk viszont, hogy egyszeri nagy beruházást igényelnek • a túlzott tömörödés miatt bennük 40-45% sz.a.-tartalmú takarmány silózása célszerű • lehetnek alsó és felső ürítésűek

18. a silózás gyakorlati kivitelezése • törekedjünk arra, hogy a silóban a hőmérséklet ne haladja meg a 40ºC-ot. • a hőmérsékletet a tömörítéssel tudjuk szabályozni, a tömöríthetőséget pedig a szárazanyag-, a rosttartalom és a szecskaméret befolyásolja • silókukoricánál kedvező hatású a betakarító gépeken a zúzókosár használata • a silózás végén fontos, hogy a siló lezárásra kerüljön (műanyag fóliával, szalmával stb.) • a nem megfelelően zárt siló felső rétege elrothad, etetésre alkalmatlanná válik • légzési veszteség (a fonnyasztás hosszától változik, 24 óra alatt 4% sz.a. veszteség várható)

25. Szenázs bála készítés Ideiglenes siló Állandó siló Fóliahengeres szilázs

26. a szemes kukorica tartósítása erjesztéssel • az energia árak növekedése miatt a szemes kukorica egy részét nem szárítással, hanem erjesztéssel tartósítják • előnye, hogy a csutka és a csuhélevelek egy részét is felhasználhatjuk • előnye az is, hogy a szárítással kapcsolatos hőkezelés nem veszélyezteti a fehérjéket • elsősorban kérődző takarmányok, de sertésekkel is etethetők a kukoricát a következő formákban erjeszthetjük: • szemes kukorica • kukorica dara • csöves kukorica dara (a szemeket és az egész csutkát tartalmazza) • szem-csutka keverék (CCM, a szemeket és a csutka finomabb részeit tartalmazza) • csuhéleveles csődara (a teljes kukoricacsövet tartalmazza)

27. az eredeti anyagra számítva 1,4-1,6% szerves sav képződése teremti meg a stabilitást • ehhez horizontális silókban 36-38% sz.a.-tartalom szükséges • toronysilókban 30%-os sz.a.-tartalom is elegendő • az optimális betakarítás időpontját a kukorica genotípusa is befolyásolja (a szembe a táplálóanyag beépülés dinamikája lényegesen eltérhet) • szemes kukoricát csak toronysilóban szabad tartósítani • horizontális silóba történő tárolás előtt darálni szükséges (csak így tömöríthető) • optimális esetben a veszteségek 8-9%-ot, egyébként 10-15%-ot is kitehetnek