Angol utazók Oroszországban

1. Angol utazókOroszországban Hírek a finnugor és szamojéd népekről

2. Hugh Willoughby végzetes kalandja • 1553-ban három angol hajó indult útnak, hogy Herberstein leírását követve megtalálják az északi átjárót Kína felé. • Egy szörnyű vihar kettészakította a csapatot, Willoughby két hajóval egy öbölbe húzódott. A partra szállt angolok megfagytak (vagy nem?). • A harmadik hajó Richard Chancellor vezetésével sikeresen megkerülte a Kola-félszigetet, és kikötött az Északi Dvina torkolatában. • Rettegett Iván cár maga elé rendelte Moszkvába az angol hajósokat.

3. Fagyhalál vagy szénmonoxid-mérgezés? Hugh Willoughby halála – ismeretlen művész alkotása

4. Richard Chancellor második útja • A sikeres hazatérés után 1555-ben Richard Chancellor ismét észak felé hajózott. Kikötött az Északi Dvina torkolatában, majd eljutott Moszkvába is. • Megérkezésekor hírt kapott Willoughby két hajójának megtalálásáról is. 1556-ban hazafelé tartva a megtalált hajókat is fölszerelte, személyzettel látta el, és így már öt hajóval indult vissza Angliába. • Saját három hajója útközben különböző helyeken elsüllyedt vagy eltűnt, utoljára az a hajó futott zátonyra Skócia partjainál, amelyen ő maga is utazott. Chancellor életét vesztette, az expedícióból csak Willoughby megtalált két hajója érte el London kikötőjét.

5. Az angol hajósok útja Oroszországba

6. Az angol kereskedők háza Moszkvában Rettegett Iván cár házat adományozott az angol kereskedők moszkvai társaságának. Az épület most is áll, múzeum működik benne.

7. A Borough-testvérek és Richard Johnson úti beszámolója • Az angolokat annyira izgatta az északi átjáró felfedezése, hogy 1556-ban, még Chancellor hajóinak hazaérkezése előtt újabb expedíciót indítottak Steven Borough (Stephen Burrough) vezetésével. • A Serchthrift nevű kis hajócska megkerülve a Kola-félszigetet, elérte Novaja Zemlját, kikötött a Vajgacs-szigeten is, majd egészen az Ob-torkolatáig jutott. Az északi körülmények túlélésében immár gyakorlott angolok hazafelé útjukon fölhajóztak a Dvinán, Holmogori falu mellett átteleltek, majd a következő tavasszal sikeresen visszatértek Angliába.

8. A Serchthrift felfedező útja

9. Stephen és William Burrough beszámolója a szamojédokról/1. • (Az Ob mentén élők) …megpróbálnak minden embert lelőni, aki nem beszél az ő nyelvükön. A Pecsorától északkeletre terül el Vajgacs, ott olyan vad szamojédok élnek, akik nem engedik az oroszokat partra szállni, megölik és megeszik őket, amint ezt az oroszok beszélik nekünk. (S. B.) • 1555. augusztus 3-án Stephen Burrough hajója kikötött egy kisebb szigeten, Vajgacs közelében. Egy orosz hajóskapitány, bizonyos Losak nevezetű, akivel már egy másik sziget mellett is találkoztak, elvezette az angolokat a szamojédok bálványaihoz:

10. Stephen és William Burrough beszámolója a szamojédokról/2. • Volt belőlük több mint háromszáz, mind olyan gyenge, rossz munka, amilyet soha nem láttam. Közülük többnek a szeme és a szája vérrel volt bemázolva, durván faragott férfi, női és gyerekképmások voltak, amit testük többi részéből látni lehetett, az is be volt kenve vérrel. Egyik-másik bálvány nem volt más, mint egy régi karó két-három késsel készített bevágással. Sok lábnyomát láttam az említett szamojédoknak valamint szánjaiknak, amelyeken ők utazni szoktak. Ugyanitt a bálványok csoportja mellett hevert egy törött szán meg madarak által kicsipkedett szarvasbőr is. Egyik-másik bálvány előtt a bálvány szájáig érő hasáb volt, mind véres, és én azt gondoltam, hogy ezek a hasábok áldozati eszközként szolgálnak.

11. Richard Johnson sámánt látott • Stephen Burrough úti jelentésének része Richard Johnson fedélzetmester (skiper) beszámolója egy sámánszertartásról: • Amikor a fentebb említett szamojédok, akik a Pecsora partján élnek és az orosz cár alattvalói, egyik helyről a másikra akarnak menni, áldozatot mutatnak be a következő módon: Minden nemzetség a saját sátrában mutat be áldozatot, a legidősebb férfi a pap. A pap először is elkezd verni az egyik oldalán bőrrel bevont, nagy szitához hasonló, dobszerű tárgyat. A verő, amellyel üt, tenyérnyi hosszúságú, egyik vége kerek, mint a labda és rénszarvasbőrrel van bevonva.

12. Tovább a sámánszertartás • A pap fején egy girlandhoz hasonló, fehér tárgy van, arcát páncéling darabja fedi, arra sok szalag, hal- és állatfog van felakasztva. Azután elkezd énekelni úgy, ahogy mi itt Angliában vadászat idején a kutyának kiáltunk, a többiek „ojtisz, ajga, ajga, ajga” kiáltásokkal válaszolnak, akiknek ő ismét kiáltásokkal válaszol. Így felelgetnek egymásnak ugyanazokkal a szavakkal. Azután mintegy eszméletét vesztve a földre zuhant, mint egy halott, és egy szál ingben a földön feküdt. Alig érzékeltem a lélegzését. Megkérdeztem a többiektől, miért fekszik így? Azt válaszolták nekem, hogy „most a mi istenünk megmondja neki, mit fogunk csinálni és hova megyünk”.

13. A sámán csodákra képes • (Amikor magához tért) …megparancsolta, hogy öljenek meg öt nagy rénszarvast, és ismét folytatták a korábbi éneklést. Ezután a pap fogott egy tenyérnyi széles, könyöknyi hosszúságú kést (megmértem), és félig vagy valamivel kevésbé a saját hasába döfte, de seb nem mutatkozott (a többiek pedig halkan tovább énekeltek). Ekkor a pap egy kardot a tűzbe tett, és átforrósodásig ott tartotta, majd ilyen formában az inge hasítékába dugta, és a saját testébe döfte, gondoltam, a köldökétől a faráig. Mivel az utóbbi meztelen volt, hozzáérintettem az ujjamat, akkor ő kihúzta a kardot és leült.

14. Előkészületek a nagy varázslathoz • (A sámán) az ülőkéhez lépett, szabóülésben ráült, és hangosan énekelni vagy kurjongatni kezdett. Akkor a többiek fogtak egy kétszázsennyi hosszúságú vékony rénszarvasbőr fonalat, azt a pap a nyakára hurkolta, és átbújtatta a bal válla alatt, a fonal két végét pedig a mellette álló két ember kezébe adta. Azok együtt tartották a fonal két végét. Ekkor a forró vizes üstöt a pap elé tették a négyszögletes ülőkére. Az utóbbi mindezideig letakaratlanul állt. Ekkor a papot és az ülőkét egy olyan nagy, bélés nélküli ruhadarabbal terítették le, amilyet az oroszok viselnek.

15. A sámán feje lepottyant • Akkor a fonáltartó két ember elkezdte összehúzni a fonalat, amíg teljesen össze nem húzták. Akkor azt hallottam, hogy a pap előtt lévő üstbe beleesik valami. Megkérdeztem a mellettem ülőtől, hogy mi esett a pap előtt lévő üstbe? Ő azt válaszolta, hogy a pap feje, a bal válla és karja, azaz, amelyeket az általam látott, összehúzott fonál levágott. Ekkor felálltam, hogy meggyőződjek, így van-e vagy nem, de visszafogtak, mondván, ha valaki ezt testi szemeivel meglátja, az meghal.

16. Nyenyec család

17. Találkozás a lappokkal • Az angol hajósok a hosszú tél után 1557. május 23-án indultak el Holmogoriból. Június 22-én a SzvjatojNosz (Szent Orr) –fok közelében, a Szent János-sziget mellett horgonyoztak le. Este 16 lapp ember érkezett csónakon látogatóba. Éhesek voltak: • Azt mondták, hogy ennivalót keresni indultak a sziklákhoz, de hozzátették, ha nem találnak, akkor semmit sem esznek. Láttam, hogyan esznek éhes tehénhez hasonló módon mindenféle sziklán élő gyomnövényt. Azt is láttam, hogyan eszik a nyers madártojást a ki nem kelt fiókával együtt.

18. Lapp szójegyzék • A látogatók közül néhányan beszéltek oroszul. Ez tette lehetővé Steven Borough számára, hogy egy lapp szójegyzéket állítson össze. Ez 67 szót, illetve kifejezést tartalmaz, majd a tőszámneveket 1-től 20-ig és a tízeseket tovább 100-ig. Ez együtt majdnem 100 szó. A finnugristák a skót John Abercromby1895-ben megjelent közleményéből ismerkedtek meg a szójegyzékkel.

19. Részlet a lapp szójegyzékből

20. Anthony Jenkinson (1529–1610/1611) • 1558-ban Moszkvából indulva Asztrahanyba utazott. Körbehajózta a Kaszpi-tengert, majd 1559-ben visszatért Moszkvába. • 1561-ben Moszkvából Perzsiába utazott. A sikeres expedíció után 1564-ben Moszkvából hazatért Londonba. • 1566–1567: kereskedelmi tárgyalások Moszkvában • 1568-ban lett a Moszkvai Társaság felfedezője, ugyanabban az évben megnősült (6 lánya, 5 fia született) • 1571–1572: újabb tárgyalások Moszkvában • Térképet készített, amely Ortelius 53 lapból álló atlaszában (TheatrumOrbisTerrarum) is megjelent.

21. Anthony Jenkinson egyik térképe

22. Anthony Jenkinson a Volga vidéki finnugorokról (1557) • Folytatva utunkat, május 25-én érkeztünk Csebokszariba. A környező országot Mordvának nevezik, lakói pogányok voltak, de most , hogy az orosz cár meghódította őket, többségük megkeresztelkedett. Erdőkben és pusztákon élnek, se városaik, se házaik nincsenek. • Június 14-én balról elhagytuk a nagy Káma folyót. Ez a folyó a Permi területről érkezik, Kazanytól 15 mérföldre torkollik a Volgába. A Kazany és a Káma-torkolat közti bal parti területet Vachennek nevezik (Vedin). Lakossága pogány, pusztákon él, házai és lakóépületei nincsenek; a Volga túlsó partján lévő országot a cseremiszek földjének nevezik, ők félig pogányok, félig tatárok (muszlimok?).

23. Jerome Horsey (kb. 1550–1626) • Kereskedőcsaládból származott • 17 éven át folyamatosan utazgatott Moszkvába, illetve ott élt (1573–1591) • Diplomáciai küldetéseket is teljesített Erzsébet, angol királynő és Rettegett Iván, orosz cár megbízásából • Bejáratos volt a cári udvarba, de intrikákba keveredett • Moszkvában földet vett az angoloknak (a Varvarka utcában, a Zarjagyje negyedben) • 1591-ben kiutasították Oroszországból • Három műve: Sir JeromeHorsey utazásai, Fjodor Ivanovics ünnepélyes megkoronázása, Beszámoló Sir JeromeHorsey második és harmadik követségéről

24. Rettegett Iván bemutatja a kincseskamráját Horsey-nak – A. D. Litovcsenko festménye

25. Horsey szórványos adatai a finnugorokról • JeromeHorsey lényegében csak arról ír, ami moszkvai tartózkodása alatt történt. Informátorai is csak 2-3 évtizednyi időre tekintenek vissza. Műveiben földrajzi leírások nincsenek. • Beszámol a livóniai háborúról, összekeverve a különböző történések sorrendjét. Említ észtországi településeket (pl. Pärnu, Haapsalu) és megemlékezik a polgári lakosság szenvedéseiről: az esztelen gyilkolásról és az emberek kifosztásáról. • A „zavaros idők” eseményei kapcsán leírja, hogy a Moszkvát elfoglaló lengyelek elleni népfelkelésben a tatárok és cserkeszek mellett mezei cseremiszek és mordvinok és részt vettek.

26. A lengyel megszállók kiűzése a moszkvai Kremlből  Erneszt Lisszner festménye

27. Minyin és Pozsarszkij a népfelkelés vezetőinek emlékműve a moszkvai Vörös téren (I. P. Martosz alkotása)

28. A cár és a finnugor varázslók(JeromeHorsey beszámolója) • A cár dühében nem tudta, hogyan döntsön, ezért azonnal elrendelte, hogy hozzanak északról varázslókat és boszorkányokat, onnan, ahol azok sokan vannak, a Holmogori és Lappföld közti területről. Hatvanat közülük Moszkvába vittek és őrizet alá helyeztek. Mindennap kaptak enni és mindennap felkereste őket BogdanBelszkij, a cár bizalmasa, akinek a cár megparancsolta, hogy számoljon be a szertartásaikról és jóslataikról, azért, hogy ő megtudja, mit tegyen.

29. Giles Fletcher (the Elder) (1548–1611) • Az idősebb Giles Fletcher az angliai Watford városában, Hertfordshire megyében született, valószínűleg 1548-ban. • Etonban majd Cambridge-ben tanult. Kősőbb a King’s College tanára lett. • 1584-ben parlamenti képviselővé választották. • 1588-ban nagykövetként került Moszkvába. • Az ottani tapasztalataiból írta meg az Of theRusseCommonWealth című tanulmányát, melyben szerteágazó leírását nyújtja az akkori életkörülményeknek és viszonyoknak. Nevét sokan mégsem e műve miatt, hanem a Licia című szonettje révén ismerik. Mivel az egyik fiából, az ifjabb Giles Fletcherből költő vált, így kettejüket gyakran összekeverik.

30. Giles Fletcher:Of theRusseCommonWealth (1591) • Kritikus hangvétele miatt a londoni Moszkvai Társaság tagjai igyekeztek eltüntetni a művet, nehogy orosz kézbe jusson, és megsértődjenek miatta. • És valóban megsértődtek: az 1848-as első orosz kiadást a cenzúra betiltotta, a köteteket megsemmisítették. • Második angol kiadása The history of Russia címen jelent meg, 1643-ban.

31. Az 1643-as kiadás belső borítója

32. Fletcher a permiekről • A permiek és a szamojédok, akik Oroszországtól északra-északkeletre élnek, sokak szerint egyaránt a tatároktól származtathatók. Ez részben ábrázatuk jellegéből vélelmezhető, mivel mindnek széles és lapos arca van, mint a tatár embereknek a karacsájokat kivéve. • A permieket nagyon ősi népnek tartják. Most az oroszok alárendeltjei. Vadászatból és prémkereskedésből tartják fenn magukat, akár az Északi-tengerhez közelebb szállásozó szamojédok.

33. Fletcher a szamojédokról • A szamojédok neve „magukat megevők”-et jelent, mert voltak idők (legalábbis az oroszok így mesélik), amikor kannibálok módjára éltek, és egymást fogyasztották el. Mindez nagyon is könnyen elképzelhető róluk, hiszen manapság is megesznek mindenféle nyers húst, még az árkokban rothadó döglött állatokét is. • A szamojédok azonban magukat „szamoi”-nak hívják, ami a „bennszülött” vagy „őshonos” szó megfelelője, és utal arra a nagyon fontos beállítódásra, miszerint ők sosem váltogatják lakóhelyüket, ahogyan a legtöbb nép tagjai teszik. Napjainkban ők is az Orosz Birodalom alattvalói.

34. Tovább a szamojédokról • A tengerparti Obdoria vidékén, a nagy Obba folyó torkolatához közel található egy szikla, ami természettől fogva (némi fantáziával megtoldva) olyannak tűnik, mint egy a gyermekét karjaiban tartó asszony érdes alakja. Az Északfok sziklája pedig egy serpenyő alakját idézi ott, ahol az obdoriai szamojédoknak sok segédeszközre van szükségük, mivel az a hely a legalkalmasabb a halászathoz. Időnként (ahogyan az szokásuk), ezen a helyen készítik elő és végzik el varázsszertartásaikat, és kapnak előrejelzést utazásaik, halfogásaik, vadejtéseik és más tevékenységeik szerencsés vagy szerencsétlen kimeneteléről.

35. A szamojédok viselete, külleme, életmódja • Öltözékük fókabőr, aminek a szőrös oldalát fordítják kifelé, és leér egészen a térdükig. Térd alá érő nadrágjaikat és térd fölé érő harisnyáikat hasonlóképpen kell elképzelni a férfiaknál s a nőknél egyaránt. • Hajzatuk fekete, és nem nő szakálluk. Ennek köszönhetően első pillantásra elég nehéz a férfiakat és a nőket megkülönböztetni egymástól, bár a nők a hajukat a két fülük mögé rendezett fonatban hordják. • Vad és civilizálatlan módon élnek még mindig az ország egyik szegletéből a másikba kalandozgatva anélkül, hogy bármelyiküknek föld vagy ház a tulajdonát képezné. Minden egyes törzset a papjuk, a ’papa’ vezet, illetve irányít.

36. A Lappföldről • Oroszország északi részén, Karéliához közel terül el a lappok hazája: Lappföld. A terület teljes hossza a legészakibb pontjától (a Nordkapp, azaz Északi-fok környékétől) a legdélkeletebbiig (az oroszok által ’SzvjatojNosz’-nak, azaz Szent Orrnak keresztelt részig) nagyjából 345 verszt. A távolság innen a Varzuga mentén a Kandalaksa nevű településig (ami a terület szélességét hivatott kifejezni) 90 mérföld lehet. • Az egész vidék tavakkal és hegyekkel szabdalt.

37. A lappok életéről • Az egész nép teljes mértékben iskolázatlan, semmilyen ábécét vagy írásmódot nem ismernek. Boszorkányságban és varázslásban azonban a világ valamennyi népét felülmúlják. • Az emberek étrendje nagyon szegényes és egyszerű. Kenyerük nincs. Halat és szárnyasokat fogyasztanak. • Fegyvereik a hosszú íj és a puska, melyek használatában jeleskednek. A folyamatos edzésnek köszönhetően (hiszen rákényszerülnek a vadászatra), a fegyvert gyorsan töltik, sebesen lőnek vele és a célzásban is kiválóak.

38. A lappok halásznak és kereskednek • A nyári időszakban az a szokásuk, hogy nagy csapatokban leköltöznek a tengerhez: [Wardhuyse], Kola és Kekur közelébe, valamint a Vedagoba nevű öbölbe. Itt tőkehal, lazac és lepényhal fogható, és eladható az oroszoknak, a dánoknak és a norvégoknak, továbbá a legutóbbi időkben már az angoloknak is, akik ruhákkal kereskednek. Ezeket halra, olajra és prémre cserélik a lappokkal és a karélokkal. Az állatok bundájából az északi népek általában tartalékokkal is rendelkeznek. • A vásárt Kolában tartják Szent Péter napján, amelyen [Wardhuyse] parancsnokának vagy legalább a helyettesének jelen kell lennie, hogy árat szabjon a szárított tőkehalnak, a kerékolajnak, a prémeknek és más árucikkeknek, továbbá az orosz uralkodók vám- és adószedőjeként beszedje a kiszabottakat, mielőtt még bármi gazdát cserél.

39. Külföldi kereskedő  illusztráció JeromeHorsey műveinek orosz kiadásából (Джером Горсей: Записки о России. XVI  начало XVII в. Moszkva, 1990. 227.)

40. A lappok télen • Amikor a halászidény véget ér, a lappok visszatérnek téli szállásukra hajóikon, melyek az oldalukra fektetve várakoznak a következő tavaszig. Addig szarvashúzta szánokon közlekednek. A szarvasokat nyárra egy Kilden nevű szigetre viszik (aminek különlegesen jó minőségű a földje), és a tél közeledtével, amikor megkezdődik a havazás, újra hazahajtják őket a szánhúzáshoz.

41. Az orosz exportról • Műve elején Giles Fletcher felsorolja Oroszország legfontosabb exportcikkeit. A különböző fajtájú és minőségű prémek származási helyei között felsorolja a pecsorai, obdorai és jugor területeket, Permet, Kadomot, Muromot és Murmanszkot. A mézről azt írja, hogy azt legfőképp Mordvából és Kadomból szállítják, a cseremisz tatárok földjének közeléből. A jávorszarvas és szarvasmarha bőröket többek között Vicsegdából, Muromból és Permből szállítják külföldre.

42. A mordvinokról és a cseremiszekről • Vannak még másmilyen tatárok, akik Oroszország határain élnek, mint például a nogajok, cseremiszek, mordvinok cserkeszek és scselkalok(?)… • A cseremisz tatárok, akik az oroszok és a nogajok között laknak, mezeiekre (vagyis akik a völgyekben élnek) és hegyiekre (a dombos helyeken élőkre) oszlanak. • A legdurvábbak és legvadabbak a mordvin tatárok, akik mind szokásaikkal, mind különös életmódjukkal különböznek a többiektől. Ami a vallásukat illeti, habár egyetlen istenben hisznek, de istenként tisztelnek minden élőlényt, amelyet reggel elsőként megpillantanak, és imádják tovább, egész nap, legyen az ló, kutya, macska vagy bármilyen más állat. Ha valakinek közülük meghal egy barátja, akkor leöli a legkedvesebb lovát, lenyúzza a bőrét, és a temetőben egy hosszú karóra tűzi az elhunyttal szemben. Ezt azért csinálják (ahogy az oroszok mesélik), hogy a barátjuknak legyen egy jó lovuk, amin fölmehetnek az égbe…

43. Források • Az angol utazók eredeti beszámolói és orosz fordításaik. • Angol utazók Oroszországban – hírek a finnugor népekről: http://renhirek.blogspot.hu/2008_10_24_archive.html • A sámán feje lepottyant…:http://www.nyest.hu/renhirek/a-saman-feje-lepottyant • Vid Gabriella: Az idősebb Giles Fletcher életének és munkásságának finnugor vonatkozásai.Kézirat, Bp. 2010. (A prezentáció a forrásfeldolgozásokból átvett szöveghű részleteket is tartalmaz.)