1 / 24

QUO VADIS MAGYAR FELSŐOKTATÁS? TÜKÖR- ÉS JÖVŐKÉP

QUO VADIS MAGYAR FELSŐOKTATÁS? TÜKÖR- ÉS JÖVŐKÉP. Bazsa György, FTT elnök Budapest – 2004. szeptember 29. A magyar felsőoktatás európaisága: Református kollégiumok (Sárospatak, Debrecen, Pápa, Erdély): peregrinusok Nagyszombati Egyetem → ELTE Selmecbánya, Georgikon: európai úttörők

Download Presentation

QUO VADIS MAGYAR FELSŐOKTATÁS? TÜKÖR- ÉS JÖVŐKÉP

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. QUO VADIS MAGYAR FELSŐOKTATÁS? TÜKÖR- ÉS JÖVŐKÉP Bazsa György, FTT elnök Budapest – 2004. szeptember 29.

  2. A magyar felsőoktatás európaisága: • Református kollégiumok (Sárospatak, Debrecen, Pápa, Erdély): peregrinusok • Nagyszombati Egyetem → ELTE • Selmecbánya, Georgikon: európai úttörők • XIX. század: elit-intézmények, műszaki-gazdasági felsőoktatás kibővülése • XX. század második fele: a duális rendszer – egyetem/főiskola – kifejlődése, bővülése (ffokú technikumok → főiskolák; ffokú óvó- és tanítóképzés; eü-szakemberképzés stb.)

  3. A rendszerváltás a felsőoktatásban: • Megrázkódtatás nélkül váltottunk. • Itthon és külföldön elismert teljesítmény (Nobel-díjasok, külföldiek képzése itthon, külföldi ösztöndíjak, professzúrák, tudomá- nyos publikációk, nemzetközi elismerés stb.), • ám „változatos” színvonal (hallgatólagosan); • 3×-os hallgatói létszám, alig növekvő oktatói és infrastrukturális kapacitás mellett – tár- sadalmi nyomásra, intézményi érdekből; • rugalmasabb, de még merev képzési rendszer; • óvatos, de érezhető nyitás a társadalom felé; • 1993: új felsőoktatási törvény.

  4. Új lehetőségek és kényszerek: • intenzívebb lett a nemzetközi kapcsolat rendszer – hallgatói és oktatói téren is; • a doktori (PhD) képzés és fokozatadás egye- temi jog és kötelesség lett; • a minőségértékelés (akkreditáció) új és erős tényező lett a magyar felsőoktatásban; • a költségvetési támogatás alig nőtt, sőt egyértelmű fajlagos forráskivonás történt; • megjelent a („soft”) nem-állami felsőoktatási szektor – a versenyhelyzet előszeleként; • az oktatáspolitika az elaprózott intézmény- rendszert felemásan integrálta;

  5. Nézzünk önkritikusan a tükörbe! - 1 • Ideológiai felszabadulás → expanzív elszabadulás: • szakburjánzás folyt/folyik (félezer szak!); • karok, tanszékek túlszaporodtak; • félezer (!) doktori program alakult; • a felvételi rendszer szinte áttekinthetetlenné és piacivá torzult, s a középiskola e téren lassan diszfunkcionálissá vált; • szakokban, létszámban nem a munkaerőpiac, hanem az intézményi érdek diktál(t), s ezt az oktatáspolitika támogatta, nem korrigálta; • az intézményi kreditrendszerek alig konver- gálnak, inkább divergálnak;

  6. Tükör – 2 • egyetemi tanári kinevezések mennyisége gyorsan nőtt, színvonala gyorsan csökkent; • a habilitáció erősen elértéktelenedett; • „IC-professzorok”, oktatók hada működik; • az intézményi elektronikus tanulmányi rend- szerek (ETO-k) jobbára inkompatibilisek; • „megszaladt” a kihelyezett képzés: vitatható minőség, (késztetett) bevétel-centrikusság; • eluralkodott a mennyiségi szemlélet a minőség rovására, bár a MAB fékezett (volna); • csak „academic” akkreditáció van, hiányzik a „professional”, a munkaerőpiac ítélete;

  7. Tükör – 3 • egyszerre van forráshiányés pazarlás (pl. 9 jogászképzés, >40 közgazdaképzés stb.); • a szakstruktúra jórészt intézmény- és csak kis részben munkaerőpiac-centrikus; mozdult, de lassan (informatika, menedzsment stb.); • „termékünket” nem minősíti valódi piac: nincs szervezett visszajelzés, értékelés; • a felsőoktatás hatékonyságát nem tudjuk ele- mezni, mérni, így nem tudjuk javítani sem; • nem tudunk valós költségelemzést készíteni; • ritkák a felsőoktatáspolitikai elemzések, inkább csak kurzusdöntések vannak.

  8. Tükör – 4 • az oktatás ismeret- és alig készségcentrikus; • gyakran gyenge a szervezési, jogi, gazdasági, kommunikációs, vezetési, nyelvi felkészítés; • a felsőfokú szakképzés alig integrálódott a felsőoktatás rendszerébe; • nem alakult ki a tömegoktatáshoz (a gyen- gébb hallgatói anyaghoz is igazodó) peda- gógiai-módszertani oktatáskultúra; • de nem elég szervezett az elitképzés rendszere sem (jók a doktori iskolák, de belterjesek); • nincs hallgatói tanácsadási rendszer; • nincs pályakövetés és ebből következtetés.

  9. Tükör – 5 • a finanszírozás csak nevében normatív, lényegében (alku-) bázisfinanszírozás folyik; • az állami költségvetésen kívül nincs jelentős bevételi többletforrásra lehetőség; • csak felépíteni szeretünk, leépíteni nem; • nincs „cost/benefit” elemzés; • a tandíj a politika áldozatává vált; • az illetményrendszer mechanikus, nincs elég teljesítményeleme (csak az előlépés ilyen); • sajnos az amortizáció „ismeretlen” a felső- oktatásban; • lassan épül a minőségbiztosítás, -kultúra.

  10. Tükör – 6 • az intézményvezetésben a tulajdonosi, munkál- tatói és munkavállalói funkciók keverednek; • a rotációs rendszer „kollegiális” mentalitást eredményez („ma én, holnap te”); • a vezetői poszt nem karrier-, főleg presztizs-, rossz esetben érdekpozíció; • nagy intézmények, bonyolult szervezet, nagy költségvetések – a vezetők habitusa elsősor- ban akadémiai, és kevésbé menedzseri; • osztott vezetés, jogkörök: a testületek nem vonhatók felelősségre (a hiányért csak a helyzet felelős, a személy sohasem);

  11. JÖVŐKÉP: Quo vadis? • Európában vagyunk: EFT-ben egyetértünk • Merre halad Európa (és a világ)? • Bologna: lineáris képzési ciklusok – számos tisztázandó kérdés + B(ologna)-vonzatok: • intézményrendszer: egyetem/főiskola • oktatói feladatok és követelmények • finanszírozási következmények • minőségbiztosítás • Intézményirányítás: ez „érdek-érzékeny” kérdéskör – feszültségekkel • IT funkciók, az autonómia pontosítása • Az állam funkciói, az állami irányítás

  12. JÖVŐKÉP: az új törvény Célja: • a felsőoktatás minőségének javítása, • átjárható intézmények – MK és EU szinten, • a magyar diplomák versenyképességének fokozása, • eredményes csatlakozás az Európai Felső- oktatási Térséghez, • az oktatás,kutatás egységének megvalósítása, • korszerű működési formák elterjesztése.

  13. Merre halad Európa és a világ? • EFT, EKT: európai dimenziók, mobilitás; • a FO nyitott társadalmi alrendszer legyen; • esélyegyenlőség – általános hozzáférési esély a felsőoktatáshoz: tehát tömegek ante portas és a kapukon belül is; • szelekció a szférán belül: sokaknak rövidebb képzési idő, kevesebbeknek/”jobbaknak” magasabb képzés, végül szakmai elitképzés; • társadalmi és korkihívások: globalizáció, informatika, készség-erősség, változtatás- képesség (tanulás egy életen át), kommuni- káció/marketing (eladni nehéz,nem termelni)

  14. erősödő nemzetközi verseny minden téren • megszorítások a közpénzekben, közvetlen és közvetett érintettek hozzájáruláskényszere; • felelős(ségre vonható) menedzsment; • elszámoltathatóság, átvilágíthatóság, cost/be- nefit elemzés; • társadalmi nyitottság: regionális funkciók, szolgáltatások nyújtása – bővülő misszió; • minőség-orientáltság; • gyors reagálás a munkaerőpiac igényeire; • tanulás egy életen át; • EAIR 2004: „Knowledge Society Crossroads”

  15. Bologna: ciklusos képzési szerkezet • Három ciklusú, lineáris képzési rend; • Európa határozta el, angolszász mintára; • mi nem koncepcionális alapvetéssel kezdtük (a hollandok, norvégok stb. igen); Pl. mi a két ciklus azonos és eltérő funkciója? • nem egy új rendszert építettünk ki, jobbára a jelen rendszer átmentését céloztuk meg: „kis magyar Bologna” készül; • az alapszakrendszer konszenzusban (vagy inkább alkukban) alakult ki; • a mesterszakokról még mindig homályos, nem egyeztetett elképzelések vannak;

  16. nincs világos koncepció az A:M:PhD:sztk keretszámok és finanszírozás arányaira; • a „képesítési keretek” – „képzési és kimeneti követelmények” – „tantervek” rendszer túl komplikált, funkciótlan (szerintem); pl. az évtizede folyó PhD képzés „képzési kereteit” valakinek utólag kell kitalálni); • megoldatlan: legyen-e párhuzamosan elméleti és alkalmazott irányultságú alapképzés? • mivel segítjük a hallgató „keresztmozgását” a ciklusváltáskor? Fontos lenne! • a (kétszakos) tanárképzés ügye kiérleletlen;

  17. B-vonzatok – 1: intézményrendszer • Lesz-e, legyen-e egyetem és főiskola? • Mitől egyetem és mitől főiskola az intézmény? • Egyetem: az új tudás létrehozásának és továbbadásának (a képzésnek) universitasa – nemzetközi szinten. Kerete: az eredményes kutatásra-fejlesztésre alapozott doktori képzés – és fokozatadási jog. • Főiskola: a korszerű szaktudás megszerzése, fejlesztése, alkalmazása és továbbadása. • Közös funkció: társadalmi szolgáltatások.

  18. Részben eltérő funkciók – a minőség nem ennek függvénye. Vannak kiváló főiskolák és gyenge egyetemek – és fordítva! • A minőség fontosabb (legyen), mint a cím. • Ismertek college/university (USA, NL, D) rendszerek és – ritkábban – csak egyetemből álló hálózatok (GB, CH). • A besorolás alapja nem saját döntés – hanem objektív kritériumok teljesítése és értékelése (ha egyetem akar lenni az intézmény).

  19. B-vonzatok – 2: oktatók • mire fel a munkakör és cím különválasztása? • a mai oktatói besorolási rend eltérő funkció- és követelményrendszerre épül; • az új képzési rend konvergálást indikál; • az egységes besorolási (előléptetési) rendszer csak egységes követelményrendszerre épülhet: ennek érvényesítése ma komoly feszültségeket generál(na) mindkét helyen; • sok helyen nincs igény és feltétel az egyetemitanári/docensi követelmények teljesítéséhez; • egy lehetőség: (ált.) tanársegéd – adjunktus; egyetemi ill. főiskolai docens/tanár;

  20. B-vonzatok – 3: finanszírozás • mondjuk ki: önmagában az új rendszer bevezetése nem okozhat azonnali „csődöket”; • az intézményi stratégiai tervezéshez tudni kell az A:M:PhD létszám és finanszírozási ará- nyokat (várhatóan 50:25:<25, ill. 1:2:3); • jó a speciális költségvetési jogállás terve; • jobb lenne hosszútávú kiszámíthatóság (eset- leg a francia szerződéses rendszer); • konszolidációra van szükség – de ez nem automatikus, csakis szelektív lehet; • ÁFA mentesség és amortizáció szükséges;

  21. B-vonzatok – 4: minőségbiztosítás • Kiemelt bolognai cél (Berlinben 1. hely!) • (oktatási) kormány(zat): minőségpolitika • intézmény: minőségbiztosítás • MAB: minőségértékelés • általában: minőségkultúra szükséges!

  22. Intézményirányítás (nem B-vonzat) • kormányprogram (2004): FO vezetőkkel egyeztetve hatékonyabb irányítás kell! • „hot topic”: Bologna mellett az oktatási miniszter első számú reformszándéka; • az akadémiai és a stratégiai döntési jog- körök (az akadémiai vezetés és a menedzs- ment) funkcionális elkülönítése; • az állam tulajdonosi funkcióinak intéz- mény-közeli (-beni) gyakorlása; • a felépítés könnyen vállalt döntései mellett/ /után a várható nehéz leépítési döntések „objektiválása” (az érintettek mentesítése);

  23. Az állam funkciói (nem B-vonzat) • rendezendő, hogy miben azonosak és miben különböznek az állami és államilag elismert (magán) intézmények: • a törvényben előírt és garantált szakmai és személyi autonómiát minden intézmény gyakorolhassa (állami elismerési feltétel)! • az állam ugyanolyan fenntartási garanciát vállaljon, mint a nem-állami fenntartó; • az IT az állami fenntartói funkciókat, jogokat gyakorolja. • ez ügyben a szféra – az ellenzők többségével – megosztott. Kérdés: tudunk-e változtatni?

  24. Köszönöm a figyelmet!

More Related