NYELVFILOZÓFIA

1. NYELVFILOZÓFIA

2. Vizsga • Előadások: • http://hps.elte.hu/~gszabo/Filozofiadiszciplinai.html • Nyelvfilozófia • Tankönyv: • Farkas Katalin, Kelemen János, Nyelvfilozófia, Áron Kiadó, 2002.

3. Ferdinand de Saussure: jel = jelölő + jelölt Tagolás: A kiejthető hangok kontinuuma a tagolással válik a tagolatlan mentális jelenségek jelévé. Kettős artikuláció: fonémák és monémák kék (azzurro, blu) Jelölő és jelölt

4. A nyelv: a gondolkodás kifejezése struktúra A nyelv velünk született reprezentációs rendszer. Noam Chomsky: deskriptív nyelvelmélet A nyelv: a kommunikáció eszköze funkció A nyelv élettevékenységeink része. Wittgenstein: szerszámosláda, nyelvjátékok John Searle: beszédaktus-elmélet A nyelv két megközelítési módja

5. A kommunikációs modell Kommunikációs helyzet: kontextus üzenet feladó ………….……………………címzett kontaktus kód Kommunikációs aktusok: referenciális poétikai emotív………………………………..konatív fatikus metanyelvi

6. Nyelv és beszéd • Saussure: langue és parole • Chomsky: kompetencia és performancia • Nyelv • társadalmi intézmény • szelekciós tengely: nyelvi képesség (igeragozás) • Beszéd • egyéni akarati aktus • kombinációs tengely: a nyelvi képesség kreatív, a konkrét helyzetre reagáló megnyilvánulása

7. Nyelvek • A nyelvek fajtái: • természetes: angol • mesterséges: KRESZ • másodlagos: költészet • formalizált: elsőrendű logika • Formális nyelvek: • Frege, Fogalomírás, 1879 • A nyelvi jelentés alapegysége a mondat. • A mondatnak tartalomtól elvonatkoztatott jelölése.

8. A nyelv társadalmi természete • Locke: egyedi nyelv • A jelentés a beszélő fejében levő tudás. • Probléma: Mit ért a másik egy adott szón? • Leibniz: objektív jelentés • „Az «arany» nemcsak azt jelenti, amit, aki kimondja, az aranyról tud, pl. hogy sárga és nagyon súlyos test, hanem azt is, amit az illető nem tud, s amit egy másik tudhat róla, pl. hogy az arany belső alkatából ered a színe és súlya és még más tulajdonságok is, amelyeket azonban szerinte is jobban tudnak a szakértők.” • Putnam: nyelvi munkamegosztás • A jelentés a kollektív testületként elgondolt nyelvi közösségre vonatkozik, az egyedi beszélő pedig akkor használja sikeresen a nyelvet, ha ismeri a szavak használatához szükséges kritérium egyikét-másikát.

9. I. Jelentés • jelölet (referencia): tűz • Szent Ágoston: jelentés = jelölet • „Ha a felnőttek valamilyen tárgyat megneveztek, és közben felé fordultak, úgy ezt én érzékeltem, és felfogtam, hogy a hangok, amelyeket kiejtettek, a tárgyat jelölik, minthogy rá akartak utalni.” (Vallomások) • Problémák: • Néhány szónak nincs jelölete (pl. „néhány”, „nincs”). • Néhány főnévnek nincs jelölete ( pl. „unikornis”). • Frege-rejtvény: Az alábbi két mondat között nincs különbség: • „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal.” • „A Hajnalcsillag azonos a Hajnalcsillaggal.”

10. Jelentés és igazságfeltétel • Frege: A nyelvi jelentés alapegysége a kijelentő mondat. • „Süt a nap” • Igazságfeltétel-elmélet: A mondat jelentése igazság-feltételeivel azonos. • „A süt a nap” jelentését azok a világbeli feltételek határozzák meg, amelyeknek fenn kell állniuk ahhoz, hogy a mondat igaz legyen. • A szavak jelentése a mondatok jelentéséből származtatható. • predikátumok: • A „ … piros” jelentése: „A meggy piros” igaz; „A fű piros” hamis

11. Jelentés és igazságfeltétel • Az igazságfeltétel-elmélet megfelel a logika céljainak. • konnektívumok: • A „nem” jelentése: „Nem süt a nap” igaz, ha a „Süt a nap” hamis. • A „ha … akkor” jelentése: • Probléma: A matematikai (szükségszerű) állítások jelentésbeli különbsége azonban nem magyarázható. • „Nincsen legnagyobb prímszám” • „A háromszög belső szögösszege 180°”

12. A parittya-érv Davidson: A jelentés igazságfeltétel-elméletének kritikája • Feltételek: • Ha „s” és „t” logikailag ekvivalens mondatok, akkor ugyanaz a tény teszi őket igazzá. • Ha „s” és „t” csak abban különböznek, hogy egy kifejezést egy ugyanarra a dologra utaló kifejezéssel helyettesítettünk, akkor a két mondatot ugyanaz a tény teszi igazzá. • Állítás: • Csak egy tény van, az Igaz, és minden mondat ezt jelöli. • Bizonyítás: • s • ɩx(x = D & s) = ɩx(x = D) • ɩx(x = D & t) = ɩx(x = D) • t

13. Jelentés és verifikáció • Logikai pozitivizmus: A személytelen igazság helyébe a nyelvhasználó szerepét hangsúlyozó igazolás lép. • Verifikáció: igazolhatóság, ellenőrizhetőség • verus: „igaz”; facere: „valamit valamivé tenni” • Verifikációs jelentéselmélet: A mondat jelentése azonos a verifikációjának módjával. • „A dinoszauroszok növényevők voltak” jelentését mikroszkópos megfigyelések adják.

14. Jelentés és verifikáció • Verifikációs elv: egy kijelentés akkor és csak akkor értelmes, ha verifikálható • A verifikációs elv az értelmes és az értelmetlen kijelentéseket határolja el egymástól. • Értelmetlen például: „Az Abszolút maga képtelen evolúcióra és haladásra, ámde részt vesz benne.” • A verifikációs jelentéselmélet nem keverendő averifikációs elvvel, amely gyengébb nála. • Probléma: A verifikációs elv önmaga nem verifikálható, így értelmetlen.

15. Jelentés és használat • Kései Wittgenstein: a jelentés nem egy fizikai vagy mentális tárgy, hanem a nyelvnek életünkben betöltött szerepéből adódik. • Használat-elmélet: „egy szó jelentése ― használata a nyelvben” (Filozófiai vizsgálódások, 43. §) • Probléma: A releváns használat körülményeit nagyon nehéz megállapítani.

16. Analicitás Kijelentések osztályozása: • Szintetikus kijelentés: a szavak jelentése és egyéb faktuális tényezők teszik igazzá. • „Brutus megölte Caesart” • Analitikus kijelentés: csak a szavak jelentése teszi igazzá. • „Minden agglegény nőtlen” • A kijelentés megértése elégséges ahhoz, hogy tudjuk az igazságát. • A mondat nem a nyelvről szól! A metanyelvi állítások mindig szintetikusak. • Pl. „Azokra a dolgokra, amelyekre az «agglegény» szót alkalmazzuk, alkalmazhatjuk a «nőtlen» szót is.” • Quine: az analitikus-szintetikus megkülönböztetésnek nincs értelme • „A csészéből inni lehet”: • Analitikus? → Amiből nem lehet inni, az nem is lehet csésze. • Szintetikus? → Attól még lehet valami csésze, hogy nem lehet belőle inni.

17. Jelentés-nihilizmus • Quine: Nem létezik jelentés. • Bizonyítás: • Fizikalizmus: a világban levő minden tény fizikai tény. • A jelentést, ha létezik külvilági ingerekkel és nyelvi viselkedési diszpozíciókkal kell kifejezni. • Radikális fordítás: „Lavagai Gavagai” • A fordítás nem redukálható ingerekre. • Kiút: • Brentano: intencionális jelentéselmélet

18. II. Jelölet • (tulajdon)név: „Tony Blair” • határozott leírás: „Nagy-Britannia jelenlegi miniszterelnöke” • predikátum: „sápadt” • denotátum: • az a dolog, amelyre a nevet alkalmazzuk • konnotátum: • az az attributum, amellyel a denotált dolgok rendelkeznek

19. Mill John Stuart Mill, A System of Logic, 1843 • név: nincs konnotátuma, csak denotátuma • Problémák: • A nem referáló nevek problémája: • „Az Odüsszeusz ravasz volt” mondat nem értelmes. • A felcserélhetőség problémája: • „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal” mondat nem informatív.

20. Frege Gottlob Frege: Jelentés és jelölet, 1892 • „Az Alkonycsillag azonos a Alkonycsillaggal” • „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal” • 1. triviális, 2. új információt hordoz. • Az azonos dolgot jelölő nevek nem cserélhetők fel egymással. • A neveknek nem pusztán jelölete (denotátuma) van. (↔ Mill)

21. Frege b Név – jelölet – értelem: • Jelölet, referencia (Bedeutung, reference): az a dolog, amit a név jelöl • Értelem, jelentés (Sinn, meaning): az a mód, ahogyan a név megadja jelöletét • Az értelem olyan határozott leírássál adható meg, amelyet a név jelölete kielégít: • „Budapest” értelme: „Magyarország fővárosa” • Referáló neveknek van értelme, de értelemmel bíró neveknek nincs feltétlen referenciája • pl. „a legnagyobb prímszám” c a • P

22. Russell Bertrand Russell, A filozófia alapproblémái, 1912 • Fregével együtt a nevek leíró elméletét képviseli. • A köznevek és tulajdonnevek nem nevek, hanem határozott leírások, amelyek a beszélő gondolatait teszik explicitté. • Pl. „Bismarck” = „Németország első kancellárja” = „a legbefolyásosabb ember Európában” • Probléma: • A gondolatok nem nyilvánosak, a jelentés igen.

23. Leírások és a nem referáló nevek • „Franciaország jelenlegi királya kopasz” • Meinong: • A nemlétező dolgoknak létezniük kell valahol. • Frege: • A mondat értelmetlen. • Russell: • A leírások kvantifikált kifejezések. • „Van egy és csak egy dolog, ami jelenleg Franciaország királya, és ez kopasz” • ∃x{[Fx & ∀y(Fy → x=y)] & Kx}

24. Leírások és a nem referáló nevek Tagadások: • „Nem igaz, hogy Franciaország jelenlegi királya kopasz” • ~∃x{[Fx & ∀y(Fy → x=y)] & Kx} • igaz • „Franciaország jelenlegi királya nem kopasz” • ∃x{[Fx & ∀y(Fy → x=y)] & ~Kx} • hamis

25. Leírások és a nem referáló nevek • „Vulkán nem létezik” • A „létezik” predikátum • nem individuumok vonatkozik, • ~∃v (rosszul formált) • hanem kijelentésfüggvényekre. • ~∃y(y=v) (jól formált)

26. Leírások és a felcserélhetőség • „Ha a azonos b-vel, akkor bármi, ami igaz az egyikről, igaz a másikról is, és bármely kijelentésben helyettesíthető az egyik a másikkal anélkül, hogy a kijelentés igazsága vagy hamissága megváltozna. IV. György meg akarta tudni, hogy Scott-e a Waverly szerzője; és csakugyan Scott a Waverly szerzője. Ebből következik, hogy a „Waverly” szerzőjét helyettesíthetjük Scott-tal, s ily módon megállapíthatjuk: IV. György meg akarta tudni, hogy Scott Scott-e. Aligha tulajdonítható Európa legkiválóbb gentlemanjének az azonosság törvénye iránti érdeklődés.” (Russell, A denotálásról)

27. Leírások és a felcserélhetőség • „Scott a Waverly szerzője” • Russell elmélete a nem referáló nevek problémája mellett megoldja a felcserélhetőség problémáját is. • Volt pontosan egy dolog, amely a Waverly-t írta, és ez azonos Scottal. • ∃x{[Wx & ∀y(Wy → x=y)] & x=S}

28. Kripke Saul Kripke, Naming and Necessity, 1972 • Elveti a nevek leíró elméletét: • Az egyértelmű leírás egy név sikeres használatának sem nem szükséges, • „Feynman” – „valami fizikus” • sem nem elégséges feltétele. • „Gödel” – „aki bizonyította, hogy az aritmetika nem teljes” – „Schmidt” • A név és a dolog társítása kereszteléssel történik, és oksági láncon öröklődik. • „Legyen a hajó neve Aurora”

29. Kripke • A nevek: merev jelölők • Minden lehetséges világban ugyanarra a dologra utalnak • „Napóleon” → merev jelölő • „Franciaország első császára” → nem merev jelölő • „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal” mondat szükségszerű, de nem a priori állítás.

30. III. Pragmatika • A nyelvi vizsgálódás szintjei: • szintaxis: a jelek viszonya egymáshoz • szemantika: a jelek viszonya a dolgokhoz • pragmatika: a jelek viszonya a beszélőhöz • propozícionális és megnyilatkozás-jelentés • Austin: • A filozófia ősi tévedése, hogy minden mondást állításnak vesz.

31. Beszédaktus-elmélet • Austin, Searle: • A beszéd mint kommunikáció a cselekvés általános kategóriáinak fényében vizsgálandó. • Állítás: • „Sam rendszeresen dohányzik.” • Kérdés: • „Sam rendszeresen dohányzik?” • Felszólítás: • „Sam, dohányozz rendszeresen!” • Óhajtás: • „Bárcsak Sam rendszeresen dohányozna!”

32. Performatív megnyilatkozások • Konstatív ige: • „elmenni” • Kimondásával leírunk egy cselekedetet. • Performatív ige: • „kinevezni” • Kimondásával végrehajtunk egy cselekedetet. • Explicit performatív megnyilatkozások: • „Ígérem, hogy p.” • Szótári jelentésük pontosan az a cselekedet, amelyet jelen idő, egyes szám első személyben és kijelentő módban kimondva végrehajtunk. • Implicit performatív megnyilatkozások: • „A kutya harap.”

33. Direkt és indirekt megnyilatkozások • Direkt megnyilatkozások: • „A kutya harap” (mesekönyvben) • Indirekt megnyilatkozások: • „A kutya harap” (kertkapun) • A beszédaktusok nyelven kívüli feltételeire utalnak, arra, hogy a beszédaktusokat intézményes társadalmi konvenciók keretében értelmezzük. • A jogi procedúrák jobban, az ígéretek kevésbé függnek a formálisan fennálló intézményektől.

34. Performatívumok és konstatívumok • Performatívumok • megnyilatkozás • konvenció • kommunikáció • Konstatívumok • ténymegállapítás • igazság • reprezentáció • A konstantívumok is sajátos performatívumok: • Az „Állítom, hogy p” éppúgy viselkedik, mint az „Ígérem, hogy p”, az előbbi pedig ugyanaz, mint „p”, csak az állítás aktusa explicitté van téve.

35. Beszédaktusok • Lokúciós aktus: • a mondat kimondása • „Írd meg a levelet!” • Ide tartozik a referálás és a predikálás (propozicionális aktus). • Illokúciós aktus: • „az emberi nyelvi kommunikáció legkisebb egysége” • „Írd meg a levelet!” →könyörgés, kérés, tanács, utasítás • Performatívummal explicitté tehető: „Utasítalak, hogy írd meg a levelet!” • Perlokúciós aktus: • a hallgatóra gyakorolt hatás • „Rávettem, hogy …”, „Megijesztettem azzal, hogy …” • Performatívummal nem tehető explicitté : „Önt ezennel megijesztem azzal, hogy …”

36. Illokúció és perlokúció • Illokúció: • „Eljövök!” • ígéret → konvencionális szabályokat feltételez • Azzal akarunk hatást elérni a hallgatóban, hogy ő felismeri e hatást kiváltására irányuló szándékunkat. • Perlokúció: • „Az ajtó előtt egy pitbull ül!” • ijesztés → nem feltételez konvencionális szabályokat • A hatás a hatást kiváltására irányuló szándék nélkül is kiváltódik.

37. Beszédaktusok • Alapszerkezet: F(p) • ⊦(p): állítás • Pr(p): ígéret • !(p): kérés • W(p): figyelmeztetés • ?(p): igen-nem kérdés • ~F(p) ≠ F(~p) • Egy propozíció élesen megkülönböztetendő az ő állításától. • Az első egy propozicionális aktus, a második egy speciális illokúciós aktus. • Az első nyelvtani formája a mondatrész, a másodiké a mondat.

38. Referálás és predikálás • „Franciaország jelenlegi királya kopasz” • Referálás • Nem a kifejezések referálnak, hanem mi referálunk a kifejezésekkel. • A referálással kiemeljük, azonosítjuk azt a dolgot, amelyről mondani akarunk valamit. • Érvénytelen beszédaktus: „Franciaország jelenlegi királya” referálás. • Predikálás • A predikálás azonban mindig csak illokúciós módban lehetséges: állítjuk, kérdezzük, óhajtjuk stb., hogy valami valamilyen. • Kategóriahiba: „színtelen zöld eszmék alszanak dühödten” (Chomsky)

39. Jelentés • A beszédet konstitutív szabályok vezérlik. • A beszédaktusok ezekre a szabályokra épülnek. • A jelentés illokúciós aktus. • Egy mondatot kiejteni („Hello!”), és akarni vele valamit annyit tesz, mint • azt akarni, hogy a mondat kiejtése a hallgatóban létrehozza a tudást, hogy a mondat mögötti szabályok által meghatározott tények fennállnak (üdvözölve van), • ezt azáltal akarni elérni, hogy a hallgató felismeri a beszélő ebbéli szándékát (azért vagyok üdvözölve, mert a másik üdvözöli akart), • ezt a szándékot pedig azáltal tudja megvalósítani, mert ismeri a kimondott mondat használatára vonatkozó szabályokat (mikor mondunk „hello”-t).

40. Érvényességi feltételek • Érvényesség • Egy beszédaktus nem lehet igaz, vagy hamis, csak érvényes (sikerült) vagy nem érvényes. • Érvényességi feltételek: • a beszélő viselkedésére, bizonyos konvenciók betartására stb. vonatkoznak. • Igazság: • Az igazság nem azt illeti meg, hogy állítunk, hanem azt, amit állítunk. • Az állításokkal mint speciális beszédaktusokkal szemben támasztott speciális érvényességi feltétel.

41. Ígéret • A megígéri B-nek p-t T kiejtésével, ha az alábbi feltételek teljesülnek: • Normális input-output feltételek • Senki sem süket, afáziás, stb. • Propozicionális tartalom feltételek • A kifejezi p propozíciót T kiejtésével. • p-t kifejezve A predikálja B-nek A egy jövőbeli S cselekedetét.

42. Ígéret • Előzetes feltételek • B jobban szeretné, ha A megtenné S-et, mintha nem. • „Megígérem, hogy kihasznállak!” • Sem A, sem B számára nem nyilvánvaló, hogy A megtenné S-et az események normál menete szerint. • Férj az esküvőn: „Megígérem, hogy a jövő héten nem hagylak el!” • Őszinteségi feltétel • A szándékában áll megtenni S-et. • Lényegi feltétel • A azt akarja, hogy T kimondásával elkötelezze magát S végrehajtása mellett. • Ez különbözteti meg az ígéretet a többi illokúciós aktustól.

43. Megfeleltetési irány • Cédula: • sör • vaj • szalonna • A bevásárló férj esetében: világ →szó • sertésborda • A magánnyomozó esetében: szó →világ

44. Illokúciós lényegek • Asszertívumok: ⊦ ↓ • „állítom, hogy…”, „esküszöm, hogy…”, „dicsekszem, hogy…” • őszinteségi feltétel: hit p-ben • Direktívumok: ! ↑ • „követelem, hogy…”, „megengedem, hogy…”, • őszinteségi feltétel: a beszélő akarata • Komisszívumok: C ↑ • „kötelezem magam, hogy…”, „szándékomban áll, hogy…” • őszinteségi feltétel: a beszélő szándéka • Expresszívumok: E ∅ • „gratulálok, hogy…”, „köszönöm, hogy…” • őszinteségi feltétel: a p-ben specifikált pszichológiai állapot • Deklarációk: D ↕ • „kinevezem”, „lemondok”, „bűnösnek nyilvánítom”

45. Irodalom • Farkas Katalin, Kelemen János, Nyelvfilozófia, Áron Kiadó, 2002. • John L. Austin, Tetten ért szavak, Akadémiai Kiadó, 1990. • John R. Searle, Elme, nyelv és társadalom, Vince, 2000.