Társadalmi–statisztikai városfogalom: népességszám

1. Társadalmi–statisztikai városfogalom: népességszám dr. Jeney László egyetemi adjunktus jeney@caesar.elte.hu Településföldrajz II. Informatikus és szakigazgatási agrármérnök (BSc) 2013/2014, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék

2. 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom Városok, urbanizált terek meghatározása: Egyre több ország: mennyiségi megközelítés (ún. statisztikai városfogalom) Városok, urbanizált terek lehatárolásának alapja: kritikus népességszám vagy népsűrűség Mindkét jelzőszám előnye: Viszonylag egyszerűen elérhető Objektíven megragadható Népszerű, széles körben alkalmazott módszere a városok definiálásának Több ország: statisztikai városfogalmat együtt alkalmazzák a funkcionális városfogalommal 2

3. 2.A Nagyobb népességszám 3

4. 2.A Nagyobb népességszám Városok: településhálózat népesebb tagjai Települések népességszáma: „fontosság” közvetett mérőszáma  önmagában elárulja településhierarchiában betöltött helyet Ipari forradalom: modern városok: egyre nagyobb népességszámúak  markánsabban elkülöníthetők a falvaktól  népességszám jelentősége felértékelődött Országok jelentős részénél városi jogállás egyetlen kritériuma: egy adott kritikus népességszámküszöb Ahol nem volt hagyománya a történelmileg örökölt király adományozásán alapuló városi rangnak  függetlenedés után eleve a népessségszámhoz kötött a városfogalom (pl. USA: 2500 fő) 4

5. Kritikus küszöbérték: világszerte szélsőségesen változó kritikus küszöbérték Alacsonyabb népességszámhoz kötött városfogalom: fejlettebb, alacsonyabb népsűrűségű országok (vannak kivételek) Ritkábban lakott, fejlett északi országok (Dánia, Svédország): 200 Írország: 1500 Több EU tagállam (pl. Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország): 2000 Ausztria: 5000 D-eui országok (Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország): 10 ezer Ázsia egyes országai: többszörös Szíria: 20 ezer Japán: 50 ezer 5

6. 2.A Nagyobb népességszám Változó határértékek  országonként eltérő tartalom párosul a város fogalmához Valahol: néhány száz fős kistelepülések is Máshol még a több ezer fősek sem Ez ellehetetleníti az országok városodottságának objektív összevetését Összehasonlíthatóság érdekében nagyobb nemzetközi szervezetek, tudományos kutatások: Városok: meghatározott népességszám feletti települések (hivatalos városi jogállás helyett) ENSZ Statisztikai Hivatala (UNSTAT): 5000 fő felett városi települések („urban settlements”) ENSZ meghatározást számos ország átvette Főleg később függetlenedő államok (pl. Szlovákia) Európai Statisztikusok Konferenciája 1964: 10 ezer fő felett: városok („urban localities”) 2–10 ezer fő között: részben városi települések („semi-urban localities”) Később az ENSZ ajánlásává vált 1970-es európai népszámlálásokhoz 6

7. Nagyvárosok (500 e <) Lakosságszám alapján elkülöníthető: Város és falu Településhálózaton belülnagyságkategróiák Nagyvárosok egzakt lehatárolása még nehezebb feladat „Nagy” köznyelvben főleg méretre utal (inkább népességszámra mint területi kiterjedésre), tudományos vizsgálatokban is egy kritikus népességszámhoz kötik Fontosságra, városhierarchiában betöltött pozícióra is utal (nem ragadható meg egyetlen mérőszámmal) – fontosság nem feltétlen azonos a nagysággal 7

8. Nagyvárosok kritikus népességszáma Időben: XX. sz-i világszerte gyors urbanizáció  nagyváros fogalmához kapcsolódó nagyobb népességszám Századforduló: 100 e feletti városok Ma: 500 e feletti városok Földrajzilag: térségenként eltérő méretű városok, településhálózati sajátosságok  nagyváros fogalma relatív, küszöbérték országonként változik K-Köz-Eu: 100 ezer feletti városok („Bp. és a nagyvárosaink”) Eu: 500 ezer alatti magyar „nagyvárosok” max. középvárosok C. A. Doxiadis: 12 szintű (ekisztikai) településrendszer 7. szint: kisváros („small polis”) – 10–75 ezer 8. szint: város („polis”) 75 – 500 ezer 9. szint: nagyváros („small metropolis”) – 500 ezer felett 8

9. Nagyvároslakók alacsony aránya Köztes-Eu-ban 10 mó feletti megavárosok (megapoliszok, óriásvárosok) elmaradása Egész Eu-ra nem jellemző (csak Isztambul és Moszkva): nagyvárosok növekedése lelassult, csökkent (szub- és dezurbanizáció) Fejlődő országok: XX. sz-i demográfiai robbanással párhuzamosan jöttek létre 9

10. Kevés milliós metropolisz Köztes-Eu-ban Kevés metropolisz: Belgrád, Budapest, Bukarest, Prága, Szófia és Varsó Történelmileg nem fejlődhettek ki erős szuverén fővárosok Sokáig hiányzó vagy korlátozott önálló államiság, külső nagyhatalmakhoz (német–osztrák, török és orosz) tartoztak Kései függetlenség csak a XIX–XX. sz-ban (SZU megszállás alatt ez is néveleges) 1920–1990: nagyvárosok (fővárosok) tudatos erősítése I. vh utáni határváltoztatások: birodalmak közötti kisebb-nagyobb, többnemzetiségű ütközőállamok  többségi államalkotó nemzet tudatos államépítése: erős, szimbolikus fővárosok megteremtése (Belgrád, Bukarest és Prága) 1950-es évek: centralizált szocialista államhatalom fővárosok fejlesztését preferálta egykori szocialista fővárosok köre ≈ metropoliszok köre (kiv. Tirana) Ma: kis országméret nem kedvez metropoliszok kifejlődésének 1990-es függetlenség, de mesterségesen létrehozott szövetségi államok (Csehszl., Jugoszl., SZU) széthullottak 18 kis méretű ország (átl: 7 mó fő, 80 e km2) 10

11. A hazai városok népességszám szerinti osztályozása, 2012. 11

12. Regionális nagyvárosok (500 e – 1 millió fő) erős hiánya, 4 fő típusa Policentrikus nagyvároshálózat csak Lengyelo-ban Történelmileg önálló központok fejlődhettek ki a 3 részre szabdalt lengyel területeken Varsó: Orosz Birodalom lengyel területei, pl. Mazóvia Breslau (Wrocław): német Szilézia Krakkó (régi államközpont) + 1945-ben elcsatolt Lemberg (Lwow): Galícia Poznań: X–XI. sz-i korai lengyel államközpont (Ny-on) Łódź: pamutipari és kereskedelmi központ Lengyel közlekedési hálózat rácsos (nem Varsó-centrikus) Rszvált. után függetlenedő kisebb országok (max: Horváto 4 mió – Horváto.)  metropolisz helyett regionális nagyváros (maga a főváros) Rszvált. után függetlenedő kisebb országok új fővárosai: Kisinyov (Chişinău), Rīga, Vilnius és Zágráb – kiv. Tirana Több ország (pl. Mo.) nincs igazi regionális nagyváros miós főváros után Kárpát-medence: történelmileg nem alakultak ki Budapest erős ellenpólusai Sugaras közút- és vasúthálózat Unitárius állami berendezkedés 2. város nagy lemaradással: Debrecen és Újvidék 200 ezer, Brno, Craiova és Plovdiv 300 ezer feletti Egyáltalán nem rendelkezik nagyvárossal Rszváltáskor függetlenedő kisországok: főleg jugoszláv utódállamok (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szlovénia), valamint Szlovákia és Észtország 12

13. Regionális nagyvárosok (500 e – 1 millió fő) Rszvált. után függetlenedő kisebb országok (max: Horváto 4 mió – Horváto.)  metropolisz helyett regionális nagyváros (maga a főváros) Rszvált. után függetlenedő kisebb országok új fővárosai: Kisinyov (Chişinău), Rīga, Vilnius és Zágráb – kiv. Tirana Több ország (pl. Mo.) nincs igazi regionális nagyváros miós főváros után Kárpát-medence: történelmileg nem alakultak ki Budapest erős ellenpólusai Sugaras közút- és vasúthálózat Unitárius állami berendezkedés 2. város nagy lemaradással: Debrecen és Újvidék 200 ezer, Brno, Craiova és Plovdiv 300 ezer feletti Egyáltalán nem rendelkezik nagyvárossal Rszváltáskor függetlenedő kisországok: főleg jugoszláv utódállamok (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szlovénia), valamint Szlovákia és Észtország 13

14. Kis- és középvárosok fejlődésének sajátosságai Közép-Európában 14

15. Középvárosok (20–500 e) A 20 és 500 ezer fő közötti középváros jellegzetes kelet-közép- és délkeleti-európai településnagyság-kategória Térségünkben a középvárosok sokkal meghatározóbb szerepet töltenek be a városhálózaton belül mint Nyugat-Európában Csak Magyarországon több mint 3 millióan élnek középvárosokban, ami városlakóink közel felét teszi ki Négy jellegzetes középvárostípus jelenik meg Köztes-Európában: Újonnan függetlenedett utódállamok új fővárosai Régió- és megyeszékhelyek „Szocialista iparvárosok” Agglomerációs középvárosok 15

16. Középvárosok: 1. újonnan függetlenedett utódállamok új fővárosai Egy része (Pozsony és Tallin) rövidebb-hosszabb ideig már korábban is betöltött fővárosi funkciókat Másik részük azelőtt legfeljebb csak jugoszláv tartományi–tagállami székhely volt (Podgorica, Pristina, Szarajevó és Szkopje) Független országok fővárosaként a többi középvároshoz képest napjainkban komoly fejlődési impulzust kapnak ahhoz, hogy az európai városhierarchia magasabb szintjére kerülhessenek 16

17. Középvárosok: 2. régió- és megyeszékhelyek Az 1970-es évektől szinte minden szocialista országban a településhálózat-fejlesztési, beruházási politika fő kedvezményezettjeivé váltak (pl. Nyíregyháza, Salgótarján, Székesfehérvár vagy Tatabánya). Ez egyrészt annak a felismerésből következik, hogy elodázhatatlanná vált az 1950-es és 1960-as évek elhibázott gazdaságpolitikája nyomán túlzottá váló fővárosi koncentrációk ellensúlyozása. A szűkösen rendelkezésre álló erőforrások miatt a megyeszékhelyeket és egyéb középvárosokat favorizáló forráselosztás azonban nem csupán Budapest, hanem a falvak többségének rovására is történt, sőt a fejlesztő beruházások szabályos tiltása a falvak számára a fővároshoz képest sokkal végzetesebb veszélyt teremtett. Másrészt a megyei pártpolitikusok a megyéjük fejlesztésére szánt állami forrásokból előszeretettel gazdagították a saját megyeszékhelyeiket. Paradox módon különösen azok a megyeszékhelyek jártak jól, amelyek nem voltak megyei városok (akkor még voltak ilyenek), ezek ugyanis nem csupán a magának a városnak, hanem az egész megyének szánt fejlesztési források felett gazdálkodhattak. Mindez a megye kisvárosai és falvai számára súlyos következményekkel járt 17

18. Középvárosok: 3. ún. „szocialista iparvárosok” Mesterségesen hozták létre általában bányászati, nehézipari vagy vegyipari célú zöldmezős beruházással Az erőltetett iparosítás révén felfejlesztett középvárosokra több mint száz példát találhatunk Közép- és Kelet-Európa-szerte (pl. a lengyel Nova Huta vagy a bulgár Dimitrovo), közöttük magyar városok is előfordulnak (Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Kolmó vagy Várpalota) Ezek a hirtelen felfejlesztett egy vagy néhány gyáras középvárosok a rendszerváltás után gazdasági és demográfiai válságba kerültek 18

19. Középvárosok: 4. agglomerációs középvárosok Épp a legutóbbi évtizedekben figyelhető meg egy igen dinamikus növekedés a nagyvárosi szuburbanizáció elmélyülésével Ezek egy részének több tízezres népességszáma ma már vetekszik egyes megyeszékhelyekkel is Ilyen agglomerációs középváros például Érd, Gödöllő vagy Vác (Budapest), Barcsa / Borča (Belgrád), Brandýs nad Labem–Stará Boleslav (Prága), Luboń (Poznań), Piaseczno (Varsó) vagy Wieliczka (Krakkó esetében) Jellemzőjük, hogy számos lakossági szolgáltatás (oktatás, egészségügy, kultúra) sokszor azonban csak késve követi a gyors betelepülést, igaz ez a hiány csak relatív, mert kiváló közlekedési infrastruktúrájuk (ezt az ingázás követeli meg) révén a nagyvárosi ellátóintézmények könnyen elérhetőek 19

20. Középvárosok: 4. agglomerációs középvárosok A rendszerváltás után a kiváló közlekedésföldrajzi adottságaik (autópálya, HÉV, vasút) és nagyvároshoz közeli fekvésük révén a külföldi működőtőkebefektetések és a központi városból kitelepülő hazai vállalatok (ipari és szolgáltatási szuburbanizáció) kedvelt célhelyei Korábban az ilyen városokat előbb utóbb bekebelezte a nagyváros Ha nem válnak egyszerű alvóvárosokká, hanem számos központi szerepkört (pl. egyetem, turisztikai események, látnivalók) betöltenek (posztszuburbanizáció), jó eséllyel válhatnak a városrégió alközpontjaivá (pl. Gödöllő a 2011-es magyar EU elnökség idején számtalan fontos nemzetközi találkozónak adott otthont) 20

21. Kisvárosok (20 e >) Ny-Eu: városlakók közel fele valamely kisvárosokban él Németalföld, Pó-völgy: kisvárosok sűrű szövedéke középkor, kora újkori idők óta Köztes-Eu: kisvárosok népességaránya 15–30 % körüli (Magyarországon 31 %) A helyi piaci funkciót betöltő járásszékhelyek (pl. Szigetvár) Hagyományosan már falusi vonzáskörzettel rendelkező kézműves–kereskedő városkák voltak Polgári közigazgatás és a vasútépítés nyomán váltak központtá Mezővárosok (pl. Kisújszállás) Kisvároshálózat a szocializmus évtizedeiben még kevésbé fejlődött, háromféle funkció tekintetében is hátrányt szenvedett Agrárszervező funkció: piac, agrárértelmiség Ipari funkció Járásszékhelyek: közigazgatási funkció 21

22. Kisvárosok (20 e >): agrárszervező funkció Kisvárosok piacai: hagyományosan fontos szerepe a környékbeli agrártermékek értékesítésében Szocialista tsz-k kialakítása: tsz-ek helyi kereskedelem helyett közvetlenül az állami felvásárlókhoz kapcsolódtak  funkcióvesztés Később tsz-k összevonása („racionalizálása”): tsz-központ, agrárértelmiség csak a nagyobb városokban 22

23. Kisvárosok (20 e >): ipari funkció Ezt a veszteséget kárpótolhatták volna az ipari beruházások, azonban ezek is elmaradtak Az 1950-es és 1960-as években erőltetett iparosítás erőteljesen fővárosokra és a nehézipar számára hasznos (vélt vagy valós) nyersanyaglelőhelyekre koncentrált (ipari tengely) Az 1970-es évektől a településhálózat-fejlesztés céljává vált a nagyvárosi ipari koncentráció enyhítése, ez azonban elsődlegesen a középvárosok javára szolgált Ipari beruházások híján pedig az azokkal járó lakás-, közüzemi és intézményi infrastruktúra fejlesztése is kimaradt a tervekből (engedélyekből) Ha megkésve volt is a kisvárosok körében szerényebb iparosítás, ez már nem generált népesedést, sőt a kisvárosi életminőség romlásával az elvándorlások nyomán megkezdődőtt a demográfiai hanyatlásuk is 23

24. Kisvárosok (20 e >): közigazgatási funkció – járásszékhelyek Hagyományos kisvárosi funkció a járási szintű közigazgatási feladatok ellátása Késői szocializmus: több ország (Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Románia) a háromszintű közigazgatás helyett (megye–járás–település) kétszintű közigazgatás (megye–település)  járások felszámolása  kisvárosok térségi szervező funkciójának vége Igaz: kisvárosi turizmusnak előnye, hogy nincsenek szocialista hivatalépületek településközpontban – szemben pl. Szlovákiával, ugyanakkor a rendszerváltás után bevezetett közigazgatási funkciók nélküli kistérségi rendszer továbbra sem tudta „közelebb hozni” a kisvárosokat a vidékükhöz Az infrastrukturális hiányok felszámolása segíthet abban, hogy a kisvárosok a vállalkozói, szórakoztató–szabadidős tevékenységek, vagy az agrobiznisz helyi központjaivá válhassanak, de talán a legpozitívabb tendencia, hogy a 2013-as járásrendszer számos kisvárosnak végre visszaadja hagyományos közigazgatásszervezési szerepét 24