A szociális intézményrendszer kihívásai és fenntarthatósága 2013-tól XIII. SZIME-Konferencia

1. A szociális intézményrendszer kihívásai és fenntarthatósága 2013-tól XIII. SZIME-Konferencia Győr, 2012. szeptember 28. Czibere Károly Református Szeretetszolgálat, Szociális Klaszter

2. Helyzet áttekintése • A Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció elkészítése – szakértői változat • Jelentősége kettős: • Egyrészt szakmapolitikai iránytű, intézkedési irányok kijelölése • Másrészt szakmai konszenzus végre nem valami ellen, hanem valami mellett • Minisztériumi változat(ok) – NSZK2, NSZK3 (ÚNSZK) • Az ÚNSZK tartalmára közvetetten következtethetünk a költségvetési törvény nyáron megszavazott változata alapján

3. Fel nem adandó elvek • Belső minőségfejlesztés • Szakmai eredményesség • Fenntarthatóság • Kiszámítható és tervezhető szabályozási, finanszírozási környezet kialakítása • Igazságosság – közfinanszírozás célzottsága • Szolgáltatási és pénzbeli ellátások összekapcsolása • A szociális problémákra gyorsabban, rugalmasabban és innovatívabban reagáló védelmi rendszer kialakítása • A közösségi értékek fokozottabb figyelembevétele (család, kisközösség, önkéntesség) • Felelősség – a jogosultság vizsgálatakor annak vizsgálata az egyén és a család mindent megtett és megtesz (pl.magánforrások szélesebb körű becsatornázása) • Munkatársak megbecsülése: a közfinanszírozása jobb célzása lehetővé teszi, hogy a nehezebb munkát végzők több bérhez jussanak

4. Az alapvető célokhoz rendelt eszközrendszer • Szabályozási logika átalakítása (szolgáltatás-alapú szabályozás, verseny) • Finanszírozási logika átalakítása (szektorsemlegesség, szükséglet-alapú differenciálás) • Az ellátásra jogosultság szűkülése • Kapacitások célzottsága • Alapellátás: lokális kohézióra épül, professzionalitása garantált – szélesebb lefedés vs. célzottabb – magasabb szakmai szinten • Szakellátás: magasabb belépési küszöb, magasabb professzionalitás • Közfinanszírozás vándorlása az alacsonyabb magánforrás-mobilizációs szolgáltatások felé • Közfinanszírozás erősebb outcome-orientációja

5. A szabályozás iránya az idei jogalkotás alapján • A három szektorú szolgáltatási szakterület négy szektorúvá válik • Az állami (szolgáltatási) szektor kialakulása és megerősödése több lépésben: • 2012: MIK – megyei intézmények • 2013: KSZGYF – Központi Főigazgatóság, a MIK-ek önálló döntési hatásköreinek jelentős korlátozásával, MIK-ek helyén kirendeltségek • 2014: önkormányzati, megyei jogú városi, fővárosi szakellátás államosítása • Az önkormányzati szektor súlyának csökkenése • Ezért az „államosítás” kifejezés megtévesztő: nem a magántulajdon államosítása történik, hanem recentralizáció • Egyházi szektor erősödése – szavakban igen, szabályozásban nem • Civil szektor súlyának csökkenése

6. Ellátás-szervezés (alap) Önkormányzati szolgáltatá-sok E C Ellátás-szervezés (szak) Á 8 Megyei intézmények 294 Önkormány-zati intézmények 356 E 220 C 303 Ellátási felelősség Á Megyei önkormányzat Helyi önkormányzat Az ellátórendszer reformja 2011-2012

7. Ellátás-szervezés (alap) Önkormányzati szolgáltatások E C ? Ellátás-szervezés (szak) ÁLLAM MIK Önkormányzati intézmények E C ? Ellátási felelősség ÁLLAM Helyi önkormányzat ? Az ellátórendszer reformja 2013

8. Államosítás értékelése • Mi vezetett ide? Az állam képtelen volt egy szolgáltatási piacot szabályozni, s az ellátási anomáliák megoldására csak ezt az egy megoldást látta. • Előnyök – szolgáltatási színvonal-egyenetlenségeinek csökkenése, kiszámíthatóság, koncentráltabb fejlesztések, célzott forrásfelhasználás, stb. • Hátrányok: rugalmatlanság, szükségletalapúság csökkenése, pótlólagos helyi erőforrások kiszorítása (ld. önkormányzatoknak nem kell fenntartói támogatást fizetniük jövőre a bentlakásos intézmények felé), puha költségvetési korlát, stb. • Veszély: állami szerepek összecsúszása: ki engedélyezi, ellenőrzi és szabályozza az állami szolgáltatásokat? • Lehetőség: az állam magára húzza a szociális védelem fenntartásáért viselt felelősséget, ezzel a szociális problémák közvetlenül hozzá futnak be. Ez után az állam nem mutogathat másra, nem háríthatja a felelősséget. • Következmény: a korlátozott állami erőforrások és az állami ellátás színvonalának csökkenése miatt nő a kereslet a nem-állami ellátásra, de a kapacitáskorlát ezt nem tudja kielégíteni – nő a szürke gazdaság

9. A szabályozás iránya az idei jogalkotás alapján • Finanszírozás az államosított rendszerben: • fejkvótáról kvázi-fejkvóta (bázis-alap): normatívának nincs értelme az állami fenntartású szolgáltatások esetében • Finanszírozás az államosításra felkészülő rendszerben: • Kvázi-bértömeg-alapú finanszírozás • Finanszírozás egyházi és civil rendszerben: Valahogy elkallódott: a költségvetési törvény normaszövege erre utalást nem tartalmaz… • Továbbra is: szigorúan kontrollált kapacitásfejlesztés • Sőt: kapacitások visszafejlesztése (idősellátás: hsny, bentlakás) (Mi lesz a felszabaduló forrásokkal?) • Alap- és szakellátás egymásra nem épülésének erősödése

10. 2013 – a költségvetési törvény tükrében • Alapszolgáltatások: • fejkvóta-alapú finanszírozás fennmarad • többnyire változatlanok maradnak a normatívák • a házi segítségnyújtás normatívája 25%-kal csökken. • szakmailag elfogadhatatlan érvelés, hogy ez a sok papírozós szolgálat miatt szükséges • hatása kiszámíthatatlan és rendkívül rossz üzenetet hordoz. • Nappali ellátás: jelentős emelkedések. Ennek örülni kell, de az ilyen jelentős emelés csak más kasszák rovására történhet egy nominálisan nem növekvő összkeretben.

11. 2013 – a költségvetési törvény tükrében • Szakkellátás – csak idős- és hajléktalanellátás • A többi szakterület kimaradt • Fejkvóta-alapú finanszírozás megszűnik, de mégse. • Általánosságban: az output-alapú finanszírozás jobb, mint az input-alapú. • Kvázi-bértömeg-finanszírozás: L/5 szabály, de nem tényleges státusokra és tényleges bértömegre! • Mekkora az átlagbér? • Miért pont L/5, hiszen az szakmai szabályok ennél több státuszt írnak elő? • Eredmény: 635e Ft-ról 480-510 eFt-ra csökkenés • Milyen elvek, okok és hatástanulmányok vannak e tervek mögött???

12. A bentlakásos normatíva reálértékének változása

13. Mi a teendő? – Két stratégia • A) Ölbe tett kézzel történő ülés – annyi rossz év után már úgyse lehet rosszabb • B) A költségvetési vitából még legalább egy hónap van hátra • A szolgáltatási kassza nem csökken nominálisan az ideihez képest • A nem-államosított szektorok finanszírozási technikái finomíthatók • A még nem létező, civil és egyházi szolgáltatásfinanszírozás megalkotásához sürgősen neki kell látni • Van mozgástér, sőt: év közben felszabaduló források! • Az önkormányzati, civil és egyházi fenntartóknak egyeztetve kell javaslatokat tenni. • Rajtunk múlik…

14. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!