1 / 17

Negyedkor (kvarter)

Negyedkor (kvarter). Negyedkor: Az alpesi jellegű kéregmozgások mind az eurázsiai, mind a pacifikus lánchegységek területén az egész neogénen át tovább folytak, a pliocénben azonban csökkent intenzitásuk.

sadah
Download Presentation

Negyedkor (kvarter)

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Negyedkor(kvarter)

  2. Negyedkor: Az alpesi jellegű kéregmozgások mind az eurázsiai, mind a pacifikus lánchegységek területén az egész neogénen át tovább folytak, a pliocénben azonban csökkent intenzitásuk. Közben az éghajlati zónák eltolódása lassan, de állhatatosan haladt ugyanabban az irányban előre a pliocénkor végéig. Nehéz volna megmondani, hogy a pólusvándorlásnak az eocénban megkezdődött általános iránya a negyedkor kezdetére véget ért-e vagy sem.

  3. Negyedkori eljegesedések A harmad- és negyedidőszak határán a földrajzi burok fejlődésében nem a pólusvándorlás az, ami gyökeres változást okozott, hanem az a tény, hogy a pliocén végén az északi sarok valahol Észak- Amerika sarki tájain elérte a szárazföldet. → megindult a jégsapka képződése. Amint a Köppen- féle küszöböt elérte, hirtelen hidegre és szárazra fordult Európa és Észak- Amerika éghajlata.→ kezdetét vette a pleisztocén és vele a negyedkor.

  4. Pleisztocén korszak Ez a korszak glaciálisok és interglaciálisok váltakozása közben telt el. Az eljegesedés okára vonatkozóan a Milankovics- féle égi mechanikai elmélet kell megjegyeznünk. Elveik közül a legnyomósabbnak egyrészt azok látszanak, amelyekben arra hivatkoznak, hogy a földpálya különböző elemeinek ingadozásai a mezozoikum és a harmadidőszak alatt ugyanúgy megvoltak, mint a kvaterben, másrészt azok, amelyek az északi és déli félteke eljegesedésének egyidejűségét nem tartják összeegyeztethetőnek a szóban forgó elmélettel. Ha elfogatható az a feltevés, hogy semmi körülmények között nem képződhet sarki jégpáncél akkor, ha a pólus tengerek fölött van, ellenkező esetben pedig az égi mechanikai helyzettől függően kisebb vagy nagyobb jégtakaró mindenképpen képződik, akkor az első ellenérv elesik, minthogy az északi-sark a perm végétől a pliocén végéig folytonosan a tengerek fölött tartozkódott.

  5. Déli félteke eljegesedése E terület eljegesedése független az északiétól. Az Antarktiszt nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy megtudnánk mondani mikor kezdődött rajta a jégsapka kialakulása. A tengerek regressziójából követkztethetünk a pliocénkori eljegesedésére. Ennek a kezdete visszanyúlhat egészen az oligocénbe. Az anktarktida eljegesedésének nem volt befolyása a déli félteke alacsonyabb szélességeinek az éghajlatára. A délsarki szárazföldet ma is csaknem teljes egészében jég borítja. Az ebben lekötött vízmennyiség a világtenger szintjét 50-55 méterrel emelné meg. A paleogén óta ez a jégtömeg égi mechanikai és egyéb okok következtében változott ugyan vastagságában és kiterjedésében, de ez a tömeggyarapodás a déli félteke többi kontinensének éghajlatát a mainál jobban nem igen hűthette le.

  6. A tengerszint változása A tengerszint csökkenése az egész Földet érintette. A hegységek hőmérsékleti régiói a tengerszinthez alkalmazkodnak, ennek alábbszállása a hóhatárnak ugyanolyan mértékű leereszkedését vonja maga után az egész Földön. A csapadék mennyisége befolyásolja a hóhatár magasságát. Klute→ a Kordillerákban a pleisztocénkori eljegesedés alsó határa az egész hegységben közel párhuzamosan fut a gleccserek mai alsó határával. Paschinger→ a hóhatár a sarkvidékeken a leggyakoribb hóesés magassági szintjénél alacsonyabban, a mérsékelt égövi és trópusi tájakon magasabban helyezkedik el és ahol e két szint találkozik a hóhatár ugrásszerűen megemelkedik. Ez manapság 55. és 65. szélességi sávban helyezkedik el.

  7. A negyedkori élet Az északi féltekén kialakult hatalmas jégpáncélok és folytonos ingadozásuk a vegetációs és a faunaöveknek dél felé harmonika szerű összenyomódását, észak felé pedig kiszélesedését okozta. Kiterjedtek az antarktikus és szubartikus övek, és az egyenlítőiek is. Különösen lényeges az, hogy a sivatagzóna megkeskenyedett amit több helyen orográfiai sztyeppsávok szeltek át. A trópusi és szubtrópusi flóra- és faunaelemek kicserélődése vált lehetővé. A sarkvidékeken ugyanazt a hatást a jégárak mozgása váltotta ki. A jégtakaró többszörösen megismételt előrenyomulása és visszahúzódása Európában az egzotikus flóraelemek fokozatos kiveszését eredményezte, és ezzel az európai flóra elszegényedett. Amerikában nem volt ilyen rossz a helyzet. Ott megmaradtak mind máig a Sequoiák és Tsuga.

  8. Ázsiában egészen más volta helyzet. Az északnyugat- szibériai jégmező az európai jégsapka függvénye volt. Az Altaidák magashegységi eljegesedései elég terjedelmesek voltak ahhoz, hogy a hatalmas kontinensnek belsejében lehetővé tegyek az újabb fajok minden irányú szétáramlását. A jégkorban a tengerek vize alacsony állású volt, számos hidegtűrő növény-, és állatfaj vándorolt át innen Alaszkába melynek területei jégmentesek voltak. Az interglaciálisok idején innen terjeszkedtek tovább Amerikában. (Pl: vándormadarak, elefántfélék, emberek). A déli féltekén az égövek eltolódása kisebb mértékű volt, mert az antarktikus jégsapka a délisarki szárazföld határain túl nemigen tudott terjeszkedni, és éghajlati hatásait is erősen mérsékelte a tenger. Az első jégkorszak hajnalán szinte a föld alól tűnt elő egy teljesen új periglaciális flóra és fauna melynek elődje megvoltak a harmadidőszakban, csak rejtve maradtak.

  9. A hideg idő beköszöntével a ez a hegyi flóra és fauna leereszkedet a síkságra, amelyet előző lakói kietlen zordsága miatt elhagytak, és fajai ott versenytárs híján hirtelen erősen elszaporodtak. A klímaváltozás nyomán természetesen új fajok is keletkeztek. Például: kaliforniai fenyvesek; Pinus masoni elveszett és helyette 5-6- féle endemikus fenyő fiatal lombhullató fák kiszorították a harmadidőszaki flórát. Az új glaciális növények és állatok között nagyon sok a tetraploid és általában a többszörös kromoszómaszám alak, amelyek ellenállóbbak. A megnövekedett kromoszómaszám miatt hibridizáció lépet fel. (pl: pünkösdi rózsa) A jégkorszakok természetesen kedveztek a hideget kedvelő sztenotermikus fajoknak: rozsomák; sarki róka; lemming; mosuszökör, stb. Mások viszont a jégkorszak végével kivesztek: elég megemlíteni a mamutot.

  10. Talajtani jellemzők Talajtanilag és az üledékes kőzetek terén is új elemet hoz a pleisztocén kori eljegesedés például alösz. ↓ • A negyedkori hideg pusztákon közönséges • üledék-felhalmozódási folyamat eredménye • Alkatrésze a szénsavmész-tartalom • Víznyelő képessége révén megnövelte a sztyeppek területét • Konzerváló hatásának köszönhető sok emlőscsont megmaradása

  11. Posztpleisztocén-időszak A posztpleisztocén-időszak klímaváltozásai és a jég visszahúzódását követő vegetációs zónaváltozások kiemelkedő jelentőségűek, mert a földrajzi burok mai állapotának közvetlen előkészítői, s mert erősen összefolynak a mai embernek a Földön való terjeszkedésével. Vegetáció története: Mindössze 10-15000 esztendő változásairól van szó. Ez az időtartam már a fajöltővel sem mérhető és csak 3-4-szer nagyobb mint a leghosszabb ideig élő mamutfenyő életkoránál. Évgyűrűvastagság- éghajlat ingadozás Tavak sávos agyagüledékei Radiokabon eljárás Pollenanalitikai eljárás: A legelterjedtebb eljárás ami a különböző pollenszemek százalékos arányán alapszik, amelyet egy-egy szelvény szabályos távolságokban ismétlődő mélyégeiből vett minták feldolgozásával nyernek.

  12. Európa és hazánk vegetációja Zólyomi Bálint: A pollenanalitikai kutatásokat vezette be. A Balaton fenéküledékein végzett vizsgálatokat. F Firbas: Feder-See tőzegének pollenanalitikai vizsgálatával foglalkozott, és állapította meg a következőket: 1/a. Idősebb tundrakorszak. Kései glaciális fátlan korszak. 1/b. Az idősebb tundrakorszak szubarktikus szakasza a nyírfa előnyomulásával • Idősebb fenyőkorszak. • A nyír újabb terjedése • Fiatal tundrakorszak • Korai posztglaciális fenyő-nyír-korszak • Mogyorókorszak • Idősebb tölgykorszak • Fiatalabb tölgykorszak • Tölgy-és bükk- korszak • Bükk-korszak • Kultúrerdők korszaka

  13. Ezt a menetet tekintjük a posztglaciális klíma- és vegetáció történet többé-kevésbé általános sémájának Közép-Európa síkságain és dombidékein. E. Pop: A Fogarasi havasok alatt fekvő lápok tőzegén végzett vizsgálatokat. Eredményei fényt vetnek a pleisztocén klímaváltozásoknak a vegetáció fejlődésére gyakorolt hatására, és alkalmas interglaciális és posztglaciális összehasonlításra. • Lucfenyő-pollenje minden szintben megtalálható • Jegenyefenyő-az interglaciális elején hiányzik a pollenje • Bükk-széles körben elterjedt majd hirtelen eltűnt • Gyertyán-az utolsó interglaciálisban ért meg nagy virágkort Kelet- és Közép Európában • Mogyoró, tölgy, hárs, szíl, nyír, éger, fűz-minden interglaciálisben megvolt • Stb. Az utolsó jégkorszakban is megmaradtak a pollenanalízis bizonysága szerint Fogarasban a mogyoró, és a kevert tölgyes több eleme. Ezen kívül vannak rovarporozta fajok melynek jelenlétét a pollenanalízis nem árulja el. (Pl: tiszafa, boróka…)

  14. A jégkorszak hatása a flóra- és fauna világra A jégkorszak idején a hegységek magassági erdőszintjei egyszerűbbé váltak és elkeskenyedtek -fajok száma megcsappant. A jégkorszakok erősen megrostálták a harmadidőszaki flóra elemeket. A mai flóra összetételére az utóbbi idők két szélsőséges hőmérsékleti fázisa, az eljegesedés és az azt követő hőmérsékleti maximum volt döntő. A jéggel borított területeken meg a jég eltűnése után bevándorlás révén alakult ki új növény- és állatvilág. Faji összetételére és jellegére döntő fontosságú a kontinensek szétválása.

  15. Faunarégiók A faunarégiók elkészítése Sclater nevéhez fűződik (1858). Ezt a beosztást többen tökéletesítették: Huxley (1868 és 1874) Wallace(1876) Blanford(1890) A földi faunát 3 nagy csoportra lehet osztani: • Arctogaea: keleti régió etiopiai régió holarktikus régió • Notogaea • Neogaea

  16. Flórarégiók A növényvilág fejlődése is átéli a geofizikai és klimatikus változásokat. A Soó Rezső-féle flóratérkép sok hasonlóságot mutat a faunabirodalom térképével. • Bolarktikus-az arctogaea megfelelője • Paleotropikus-trópusi Indiát és Afrikát foglalja magába • Neotropikus • Ausztráliai • Fokföldi • Antarktikus

More Related