A karneváli ünneplés

1. A karneváli ünneplés

2. Az ünnep ésszerűtlen, orgiasztikus jellegű • - Az ünnep az aranykor megteremtése, kilépés a profán világból, a lét metafizikai kereteinek megtapasztalása. Ezért bőség, pazarlás jellemzi. • Példák: • az ősegyházban a vasárnapi böjtölés bűn volt • a vietnámi brú törzsnél a gyógyításkor is lakomáznak (Vargyas Gábor) • Márai Sándor: Az ünnepekről. In: Füves könyv. 1943. 79-80. - Az ünnep „ésszerűtlen”: nincs evilági vonatkozása. Az ünnep rítusai nem instrumentális jellegűek: a szent rituális cselekvésnek nincs közvetlen hatása a külvilágra (pl. a rituális étkezés elsősorban szent rítus, és csak másodsorban táplálkozás)

3. „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladta. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. ... Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázslatos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj fel reá testben és lélekben.” (Márai Sándor)

4. Az ünnep szemben áll a hétköznapokkal • Az ünnep az igazi, autentikus idő. • az időt az ünnepek tagolják a paraszti kultúrában • az időt számon tartani az értelmiség feladata (pap, deákok) • a gazdálkodás fő eseményeit az ünnepi idő tagolja (pl. pásztorfogadás) • az emberélet eseményeit az ünnepi időhöz igazítják • Az oralitásban van mindennapi és ünnepi kommunikáció: kulturális kétidejűség létezik, de ez a kettő összetartozik. Igazából csak az ünnep rendje létezik, az ad értelmet a hétköznapoknak. A legprofánabb cselekvés is szertartásos, ünnepi, számot tart a maradandóságra. (vö. Platón: Törvények, 653.) • A hétköznapot is beragyogja az ünnep fénye, megszentelődik. A kereszténységben maga a történelmi idő is belépett a szent időbe: „Az Ige testté lett!” • „Az ember munkáját a bűnbeesés óta fáradság és veríték kíséri. Nem a munka a büntetésünk tehát, csupán a munka terhe és verítéke. A munka isteni eredete és természete azóta sem módosult, csupán elnehezedett a munkánk, ahogy értelmünk és természetünk elnehezedett. (Pilinszky János) • „Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabb rendű munkát végzi, vagyis szőlőműves.” (Hamvas Béla)

5. A karneváli ünneplés A karneváli világkép fő elemei: • jelen központúság: öröm, fogyasztás (étel, ital, szexualitás, tánc, zene) → a profán ünnep anomália? • visszatérés a kezdet előtti őskáoszhoz: zűrzavar, elveszett formák (pl. szavak inváziója, maszk, metamorfózis, társadalmi szerepváltások, nemi státus bizonytalansága stb.) • eszmei értékhiány (illetve az én, a jelen apoteózisa) • a Szent érvénytelenítése (kiforgatott liturgia, obszcenitás, a démoni erők elszabadulása stb.) • egyetemes jelleg: a határok eltűnése (tér, idő, szereplők stb.)

6. Id. Pieter Bruegel: A karnevál és a böjt párviadala. 1559.

10. „A boldogságval ma ësszevigyültünk teljesën.”

11. A mai kor karneváli világképe: az állandó ünnep • Az értékrend középpontjában az én áll: az ünneplés az egyén ünnepe. „Ha a gótikus korszak volt a feudális korszak szimbolikus építménye, az ipari korszaké meg a gyár, akkora mai idők megkülönböztető struktúrája [...] a szórakozópark, s talán még inkább a fogyasztás karneválja: a bevásárlóközpont.” (Hankiss Elemér, 2006. 171.) • A bevásárlóközpont a Sátán ünnepe • a profán világ ellenlábasa: a mennyei Jeruzsálem • bőség, tisztaság, béke, otthonosság, örök tavasz →a megállt idő • a legyőzött halál: az örök visszatérés forgataga • az örök farsang víziója, a fogyasztás egyetemessé válása • a titok, a varázslat vonzó, barátságos, nem fenyegető (pl. maszk) • Miben áll a démoni jellege? 1. a szenvedés, a halál, a bűn letagadása →megváltás (Isten) nem szükséges 2. a személyiség megsemmisítése, szétszórása

12. Összefoglalás helyett „»A betű öl, a lélek pedig éltet.« (2Kor 3,6) A betű által halnak meg azok, akik csak a szavakat akarják megismerni, hogy így bölcsebbnek tűnjenek fel másoknál. […] A betű megöli azokat a szerzeteseket, akik a Szentírás szellemét nem akarják követni, akik csak arra törekszenek, hogy minél több szót ismerjenek, és azokat mások számára értelmezzék.” (Szent Ferenc: Intelmek)

13. Hivatkozott könyvészet DIÓSI Dávid 2012 Egyház és posztmodern. Korunk vallásossága és esztétizáló hajlama. Budapest−Kolozsvár, Szent István Társulat−Verbum ELIADE, Mircea 1997 Képek és jelképek. Budapest, 1997. (Eredeti: Images et symboles. Essais sur le symbolisme magico‑religieux. Paris, Gallimard, 1952.) FLUSSER, Vilém 2004 Ünnepelni. In: Uő: A technikai képek mindensége felé. Budapest HANKISS Elemér 2006 Félelmek és szimbólumok. Egy civilizációelmélet vázlata. Budapest, Osiris Kiadó KERÉNYI Károly 1984 Az ünnep lényege. In: Halhatatlanság és Apollón‑vallás. Budapest, 333–369. KESZEG Vilmos 2004 Az ünneplő Torda. Az ünneplés alkalmai és terei egy kisvárosban. In: Pócs Éva (szerk.): Rítus és ünnep az ezredfordulón. Budapest. L’Harmattan Kiadó, 21−42. KESZEG Vilmos−POZSONY Ferenc−TÖTSZEGI Tekla (szerk.) 2009 A fiatalok vasárnapja Európában. Kolozsvár, BBTE − Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék−Kriza János Néprajzi Társaság

14. KUNT Ernő 2003 Emlékezet és felejtés, avagy a halál három kalapja. In: Uő: Az antropológia keresése. Válogatott tanulmányok. Budapest, L’Harmattan−MTA Néprajzi Kutatóintézet, 163−177. MARÓT Károly 1940 Rítus és ünnep. Ethnographia LI. 143–187. MOHAY Tamás 2008 Töredékek az ünnepről. In: Uő: Töredékek az ünnepről. Budapest, Nap Kiadó, 5−18. NYÍRI Tamás 1975 Homo Festivus. In: Szennay András (szerk.): Régi és új a liturgia világából. Budapest, Szent István Társulat, 138–152. PÓCS Éva (szerk.) 2004 Rítus és ünnep az ezredfordulón. Budapest, L’Harmattan TOMKA Miklós 2001 Hagyományos (vallási) értékek a modern társadalomban. Educatio 3. 419−433. VEREBÉLYI Kincső 2010 Hogyan értelmezhetők a rítusok? In: Barna Gábor−Gyöngyössy Orsolya (szerk.): Rítus és ünnep. Rite and Feast. Szeged, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék (Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 25.), 15−29.