Nyúlbefogás

1. Nyúlbefogás

2. A befogás előkészítése • A befogható mennyiség meghatározása • Ősz elején kellene • Ökonómiai és ökológiai szempontok • Szerződéskötések • Időzítés • Túl korán nehéz eladni • Később már a törzsállomány kárára • Mikor jó az idő? (Gyenge fagy, kicsi hó) • Zavarás, túlhasznosítás kivédése • A 60-as évek végéig ún. "hármas forgó„:egyik részt pihentették, a másikat "konyhavadászatokra", a harmadikat pedig élőbefogásra tartalékolták. • Ez nem szükséges, de kevés vadászati alkalom, kis zavarás.

3. A nyúlbefogás eszközei • Háló • Anyaga: puha legyen, hidegben ne keményedjen, mert sérülést okozhat. • Magyar háló: • 40 egységből áll, egy-egy köteg 30 m hosszú. Az alsó és a felső vezérzsinóron három hálót találunk, a két nagy szemű rész között a jóval sűrűbb szövésű, ún. tükörhálót. A háló 2 méterenként egy-egy 1,5 m magas karóhoz van rögzítve. • Olasz befogóháló: • szerkezeti felépítése hasonló, csupán az az eltérés, hogy azok nincsenek rögzítve akarókhoz, s a hálók gyűrűkön csúsznak a vezérzsinórokon.

4. Lengyel befogóháló: Szerkezete egyszerűbb, csak az ún. „tükör" része van meg, amelynek magassága 1,5 m. A hálón csak felül van vezérzsinór. A karókat külön-külön verik le kb. 3 méterenként, s a rajtuk levő egyenes pöcökre akasztják a vezérzsinórt. A karót úgy fordítják, hogy a háló az ellenkező oldalon legyen, mint amerről a nyulat hajtják. Ez azért fontos, hogy a hálóba rohanó nyúl a hálót a karóról lerántva, belegabalyodjék. • Borító háló: 5m széles, 2 db 600 m hosszú, aprószemű, duplán hajtva a földön fekszik, vezérzsinórok a hajtás felé, a fogók az érkező nyúl előtt felemelik

5. Ládák • Befogóládákat csak arra a rövid időre alkalmazzuk, amíg a nyulat a hálóból kivesszük, és minősítésig itt tároljuk. Egy ládába, egymástól elrekesztve, hat nyúl fér. • Szállítóláda: háromrekeszes, ebbe kerülnek a már átvizsgált, lekezelt nyulak. • Exportláda: általában kétrekeszes, ivar szerint megjelölve helyezik bele a nyulakat. • Zsákok használata megengedhetetlen, mert azokból homokkal, porral, jutával erősen szennyeződik a nyulak szeme, sőt egymást is megsebezhetik. Ilyenkor a fertőző baktériumok kezdetben hurutos, később gennyes, a végén fekélyes szaruhártya-gyulladást okozhatnak. • Járművek • Takarmány: jó minőségű, lédús, csöves kukorica és takarmány- vagy cukorrépa. Széna nem! Nem eszi, beszennyeződik, sérülést okoz. • Gyógyszerek, szemcsepp a gyulladás ellen

6. A befogás szervezése és végrehajtása • Általában 50- 60 hajtó, 20- 25 fogó és 2- 3 járművezető szükséges az eredményes befogáshoz. • A befogóterület lejárása: • hol tudunk rossz útviszonyok esetén is biztonságosan közlekedni; • ki kell pontosan jelölnünk a hálóállítások helyét • a hálónak keresztben kell állnia a nyúl természetes mozgási irányára • mindkét oldalról meghajthassuk a területet • használjunk ki a háló állítása során minden természetes takarást (de fasorok, csenderesek takarásába ne állítsunk, mert az lelassítaná a futásukat, sok visszaforogna), azokra merőlegesen fusson rá a háló; • rétre állítsunk, hogy a nyulak jó lendülettel tudjanak nekifutni; • soha ne állítsuk horizontra, hanem amögé

7. Jelöljük ki a minősítés helyét, valamint a gyülekezőket. • Ki kell jelölnünk a két szárnyvezetőt, a fogók vezetőjét és a szállításért felelős személyt. • Sok bosszúságtól megkímélhetjük magunkat, ha a hálókat befogás előtt 1- 2 nappal széttekerjük, átnézzük, és szükség szerint kijavítgatjuk. • Szét kell osztani a feladatokat, kijelölni a brigádokat.

8. A háló állítása • A magyar és az olasz háló állítása: • Az állításban részt vesznek a fogók (20- 25 fő) és kb. 10-15 ügyes hajtó. A hálót szállító gép a kijelölt helyről indul, előtte egy ember halad, és az általa meghatározott pontokon (kb. 40 lépésenként) ledobnak a kocsiról egy köteg hálót. Egy-egy tekercset 6- 6 ember bont szét és terít le. Utánuk három-három ember állítja fel az oszlopokat, négyen-öten bunkóval verik be a karókat a földbe. • A háló két végét úgy kell kialakítani, mint az U hajtás során annak szárait, kb. 3-3 tekercs hálóval. Az egyenes szakaszon minden 4. kötegnél egy-egy egységet keresztbe kell kihúzni, hogy a háló előtt keresztbe futó nyúl ezekbe szaladjon. • A fogók egymástól 50- 60 méterenként, a háló előtt mintegy 30 m-re fekszenek le, egy-egy szalmával kitömött zsákra. Maguk elé rakják (nem egymásra) a befogó ládákat, így viszonylag jó takarásban lesznek. • A szokványos a naponta kétszeri állítás - négy hajtás- könnyen megoldható.

9. A lengyel háló állítása • A dobra feltekert háló tengely segítségével egy teherautó hátsó részére úgy van rögzítve, hogy könnyedén le lehessen tekerni. • A lehálózandó területet teljesen körbekerítik. A karókat kb. 3 m-enként rakják le. Amikor a teherautó lassan elindul, két segítő gyorsan húzza le a könnyen forgó dobról a hálót. • Egy 100 ha-os területet körbekerítenek. 8-10 ember veri be akarókat, 4- 5 fő pedig gyors ütemben akasztgatja fel a vezérzsinórt és a hálót a kifelé álló pöckökre. • Amikor a háló áll, egy-egy oldalra 6- 8 befogó húzódik el. • A hajtók a körbehálózott területet oda-vissza "megmozgatják", hogy a nyulak felugorva, a hálóba rohanjanak. • A módszer előnye, hogy viszonylag gyors, kevesebb ember kell hozzá, és a bekerített területen levő nyulak legtöbbjét befogják. • Hátránya viszont az, hogy sok hálóra van szükség, és amikor egy nyúl lerántotta a hálót, amíg azt ki nem veszik és vissza nem akasztják, az esetleg ugyanarra szaladók kifuthatnak anélkül, hogy meg tudnák fogni őket

10. A borítóháló felállítása • félbehajtva a földre fektetjük • Amikor lehajtottuk a dobról a hálót, jól megfeszítjük, és a vezérköteleket egy-egy karóhoz rögzítjük. A harmadik vezérkötél a háló zsákjának fenekén helyezkedik el, ezzel a zsák kialakítását és kontrahajtásnál átfordítását könnyen elvégezhetjük. A zsák szája a hajtással szembenéz. • A hálófektetése után a fogók egymástól 30-40 m távolságra befekszenek közvetlenül a háló elé, és a kezükben tartják a háló felső vezér kötelét. • Amikor a nyúl már megközelítette a hálót 1- 2 m távolságra, akkor a szomszédok, akik között a nyúl fut, megemelik a háló felső vezérkötelét kb. fél méter magasra. • Amennyiben nem jön újabb nyúl, a befogottat kiveszik, és a befogóládába helyezik. Ha több nyúl jön egymás után, először valamennyit megfogják, és azt követően szedik ki őket. A háló 2,5 m mélységű zsákja és puha anyaga biztosítja a nyulak sérülésmentes megfogását.

11. A kontrahajtás előkészítése • Az első hajtás befejeztével a fogók a helyükön maradnak. Amíg a hajtók elindulnak, rendezik a nyulakat, átállítják a háló végeit a másik oldali hajtáshoz, áttelepítik ládáikat, átszedik a háló tükrét. Amennyiben az egyik oldali hajtás eredménye elérte vagy meg- haladta az 50 db-ot, a tele ládákat gyorsan kocsira rakjuk, és a minősítés helyére szállítjuk. • A hajtószárnyak felállításával úgy haladunk legjobban, ha a hajtás legtávolabbi pontjára elszállítjuk a résztvevőket, és onnan mindkét oldalra elindítjuk a szárnyakat. Lényeges és fontos, hogy azok a hajtók, akik közreműködtek a háló állításában, a háló végeinél álljanak fel, mintegy a háló meghosszabbításaként

12. A hajtók munkája. • A hajtásban csak fegyelmezett emberek vegyenek részt. • Amennyiben még nem voltak befogáson, meg kell nekik magyarázni annak lényegét és a nyúl viselkedését. • A feléjük tartó, kitörni szándékozó nyulak egy részét még vissza tudják fordítani a hajtásba. A nyúl a mozgást jobban érzékeli, mint a kiabálást. • Fontos, hogy a közöttük levő távolságot pontosan tartsák be, ne maradjanak le, de ne is rohanjanak előre. Javítja a hajtás minőségét, így az eredményességet, ha minden 4., 5. ember gyakorlott vadász.

13. A fogók munkája. • A befogás eredménye sokban függ ügyességüktől, gyakorlottságuktól. • Felállítják és eligazítják a hálót. • Kialakítják helyüket a háló előtt, rendbe teszik a fogóládákat. • A háló felé futó nyúl után csak akkor ugrik fel, ha a nyúl már mögötte van. • A hálóba akadt nyulat azonnal kiszedi és ládába rakja. A nyúl kiszedését az állat hátsó lábainál fogva kezdi anélkül, hogy akár a nyúlban, akár a hálóban sérülést okozna. Ezért ott kell kezdenie a begabalyodott állat kibontását, amerről az a hálóba ugrott. • A hajtás befejezése után "átállítják" a hálót a másik oldali fogáshoz, és kialakítják a helyét az előzőkhöz hasonlóan. • A befogás végeztével ugyanolyan módszerrel, mint ahogy a felállítást végezték, összetekerik a hálókötegeket, kocsira rakják és elszállítják a másik befogási helyre.

14. A nyulak minősítése • A kialakult gyakorlat szerint exportképes minden nyúl, amelynek testtömege eléri a 3,5 kg-ot, nincs rajta nagyobb szőrhiány, sérülés, és az állategészségügyi ellenőrzés "egészségesnek" találta. • Nélkülözhetetlenül fontos, hogy gondos minősítésen essenek át a nyulak! Exportra csak olyan egyedek kerülhetnek, amelyek minősége, kondíciója, egészségi állapota maradéktalanul megfelel az előírásoknak!

15. A nyulak szállítása • A ládák szállításakor fontos, hogy azokat ne dobálják, ne döntsék oldalra, mert a nyúl - tehetetlenségénél fogva - gyakran sérti fel a szemhéját. • Tapasztalatok szerint a gyors szállítás jelentősen hozzájárul a jó minősítéshez! Azok, akik 2, esetleg 3 napi eredményt összegyűjtve küldenek be szállítmányokat, túl sokat kockáztatnak.

16. A befogások értékelése • Az elemzéshez a következő adatokat kell folyamatosan gyűjtenie: • a befogott nyulak számát, azok ivari megoszlását (ezeket naponként is tudnia kell), • a visszaminősítettek mennyiségét, • a befogásban részt vevők létszámát (közülük hány hajtó és fogó, illetve hány vadász vett részt), • a naponként lehálózott terület nagyságát, • a napi hálóállítások számát és természetesen a hajtások számát is; • a befogáshoz igénybe vett eszközöket (fogat, traktor, teherautó stb.); • a felhasznált takarmányt és egyéb anyagokat; • a kifizetett munkabért, a bérbe vett eszközökért fizetendő összegeket, a szállítási költségeket; • minden, a befogás közben felmerült akadályt, szervezési hibát stb., ami befolyásolta az eredményt.

17. Az így összegyűjtött adatokból a következőket állapíthatjuk meg: • a 100 ha-ról átlagosan befogott nyúl mennyiségét, • a befogott nyulak ivari megoszlását, • a szükséges hajtólétszámot, • az anyag- és energiaköltséget, • az egy nyúlra eső befogási költséget, • a befogás összes bevételét, eredményét, • az egy nyúlra jutó eredményt. • Amennyiben évenként hasonló módon értékeljük tevékenységünket, jó összehasonlítást tudunk tenni a korábbi években végzett munkával, annak részleteivel, és eredményesen ki tudjuk javítani hiányosságainkat a jobb eredmény elérése céljából.