220 likes | 436 Views
7. TÉTEL A beszédhangok kapcsolódása. Magánhangzók (illeszkedés, hiátustörvény); mássalhangzók (hasonulás, összeolvadás, igazodás). Készítette : Tóth Tímea 4. csoport, páratlan hét, szerda, 10 00. Felhasznált forrás:
E N D
7. TÉTEL A beszédhangok kapcsolódása. Magánhangzók (illeszkedés, hiátustörvény); mássalhangzók (hasonulás, összeolvadás, igazodás). Készítette: Tóth Tímea 4. csoport, páratlan hét, szerda, 1000 Felhasznált forrás: A. Jászó Anna (szerk.): A magyar nyelv könyve (hetedik kiadás, Trezor Kiadó, 2004), 122-134. old.
A beszédhangok kapcsolódása A beszédfolyamatban az egymás mellett lévő, sőt a távolabbi hangok is hatnak egymásra, s ezáltal többé-kevésbé megváltoztatják egymást. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak (akkomodáció) nevezzük. • Alkalmazkodás csoportosításai: • Magánhangzótörvények (hangrend, illeszkedés, hiátustörvény) • - Mássalhangzótörvények (hasonulás /részleges és teljes/, összeolvadás, mássalhangzó-rövidülés, mássalhangzó-kivetés, igazodás)
M a g á n h a n g z ó k e g y m á s r a h a t á s a a b e s z é d b e n Magánhangzótörvények: hangrend, illeszkedés, hiátustörvény Hangrend: megkülönböztetünk mély (pl. autó - a,á,u,ú,o,ó), magas (pl. teniszütő - e,é,i,í,ü,ű,ö,ő) ill. vegyes (pl. béka, sofőr) hangrendű szavakat Régi, egyszerű (nem összetett) szavainkban vagy csak magas, vagy csak mély magánhangzók vannak. Négy magas magánhangzó (e, ë-é,i,í ) előfordul mély magánhangzókkal is (leány, béka, csikó). (Az e csak leíró szempontból sorolható ide. A vegyes hangrendű szavakban szereplő e nem eredeti, hanem ë –ből lett.) Az újabb jövevényszavakban az ö,ő és az ü,ű is állhat mély magánhangzókkal (sofőr, kosztüm, attitűd)
Illeszkedés: a hangrend törvényének a kiterjesztése a toldalékokra, vagyis a szótő hangrendje határozza meg a toldalékok hangrendjét. Természetesen ez a törvény csak azokra a toldalékokra érvényes, melynek van magas-mély alakváltozatuk (pl. –ban/-ben, -tól/-től, -ból/-ből, -nál/-nél). Magas hangrendű szóhoz magas hangrendű toldalékot rakunk: erő+ben, szép+ség Mély hangrendű szóhoz mély hangrendű toldalékot rakunk: ablak+ban, bátor+ság Vannak három alakú toldalékok is (pl. –on,-en,-ön; -hoz,-hez,-höz; -dos,-des,-dös). Ezekben, ha a magas hangrendű szó utolsó magánhangzója illabiális (ajakkerekítés nélküli), akkor az illabiális toldalék illeszkedik hozzá: emberhez, repdes. Ha pedig labiális (ajakkerekítéses), akkor a labiális toldalék illeszkedik hozzá: asztalon, röpdös Ezt a hangváltozást hívjuk ajakműködés szerinti illeszkedésnek.
Vegyes hangrendű szavak illeszkedése: • Kizárólagos érvényű szabályok: • Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, akkor a toldalék is mély hangrendű (pl. csillagnak, bíróságon). • Ha az utolsó szótagban ö,ő vagy ü,ű van, akkor a toldalék magas hangrendű (pl. teniszütővel, kosztümben). • Nem kizárólagos érvényű szabályok: • Ha az utolsó szótagban illabiális magas magánhangzó van, akkor ingadozhat a toldalék hangrendje. • Ha az utolsó szótagban é,i,í van, akkor a toldalék általában mély hangrendű (pl. kávéban, kocsiban, de: Athénban-Athénben). • Ha az é és az i hangok a szó belsejében is szerepelnek, akkor ingadozik a toldalék hangrendje (pl. oxigénben- oxigénban). • Ha az utolsó szótagban nyílt e van, akkor is ingadozik a toldalék hangrendje (pl. fotelben- fotelban, hotelben- hotelban, Ágnessel-Ágnessal) Az összetett szavak illeszkedése: Mindig az utótag hangrendjének megfelelően (pl. had+sereg+ben, év+járat+ban).
Hiátustörvény:két magánhangzó között hangűr (hiátus) van, melyet a beszélők igyekeznek megszüntetni. Megszüntetésének módjai: • Betolódik egy mássalhangzó a két magánhangzó közé (ezt hangűrtöltőnek vagy hiátustöltőnek nevezik) • Kiesik az egyik magánhangzó • 1-es eset: a mai köznyelvben a leggyakoribb a „j ” hang: dió – [dijó], fiú - [fijú], tea – [teja], kamion – [kamijon], óriás – [órijás] (Ez nem teljes értékű j hang, inkább csak egy j-féle hang. Kisgyerekek helyesírásában a j feltüntetése gyakori hiba, ami az erős j ejtésére vezethető vissza.) • 2-es eset: leginkább egyes tulajdonnevek –i képzős származékaiban esik ki • Pl. Oroszi – az oroszi pap, Nyíregyháza – nyíregyházi. • + egyéb esetek: leány – lány, reá – rá
M á s s a l h a n g z ó k e g y m á s r a h a t á s a a b e s z é d b e n Mássalhangzótörvények: hasonulás, összeolvadás, rövidülés, kivetés, igazodás Hasonulás: mikor két szomszédos mássalhangzó közül az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyette egy másik hang keletkezik. Pl. vasgolyó „ vazsgolyó” A hasonuló hangot (itt az s hang) indukált hangnak nevezik. A hasonító hangot (itt a g hang) indukáló hangnak nevezik. A hasonítás iránya lehet hátraható (regresszív) és lehet előreható (progresszív). A későbbi hang hat az előzőre Pl. vasgolyó Az előbbi hang hat a későbbire Pl. hagyja
Részleges hasonulás • A hasonuló hang csak egy képzésmozzanatban változik meg. A hasonulás eredménye olyan hang, amely nem egyezik meg a hasonító hanggal, képzése csak közeledik felé. • Két fajtája van: • Zöngésség szerinti • Képzés helye szerinti Zöngésség szerinti részleges hasonulás: két szomszédos mássalhangzó közül az egyik zöngés, a másik zöngétlen. A hátul álló zöngésség tekintetében megváltoztatja az elöl állót. • Zöngésség szerinti hasonulásban való szerepük szerint négy csoportra oszthatjuk: • Nem hasonítanak és nem hasonulnak azok a zöngés mássalhangzók, melyeknek nincs fonéma értékű zöngétlen párjuk. • - Nazálisok (képzés során a levegő részben vagy teljes egészében az orron át áramlik ki): m,n,ny • - Tremuláns r (pergetett hang, a levegő áramlása mozgatja az akadályt) • - Approximánsok (közelítő hang): l, j
2. A h csak hasonít, maga nem hasonul, mert fonéma szinten nincs zöngés párja. • Pl. dobhat b helyett p-t hallunk, de a dohban szóalakban nincsen hangváltozás • A v csak hasonul, de nem hasonít. • Pl. az évtől szóalakban a v helyett f-et hallunk; az ötven szóban nem történik hasonulás • A többi mássalhangzó egymást kölcsönösen indukálja, tehát hasonuló és hasonító is lehet, mivel zöngés-zöngétlen párt alkotnak. Zöngésedés, zöngétlenedés: Zöngésedés esetén a hasonuló hang zöngétlenből zöngés lesz, zöngétlenedés esetén a hasonuló hang zöngésből zöngétlen lesz. zöngésedés zöngétlenedés zöngétlen zöngés zöngés zöngétlen zöngés zöngétlen Pl. hadparancs, rizspor, hoztam Pl. kapdos, gyászdal, ósdi
(Mivel ezeket a helyesírásban nem jelöljük, a tanításban nagy segítség lehet a szótagolás, ekkor ugyanis az eredeti hangoknak megfelelően ejtjük ki a szavakat, szóelemeket.) Az adtam, öt darab, százszor stb. szavakban a képzés folyamatát tekintve zöngésség szerinti részleges hasonulás, eredményét tekintve azonban teljes hasonulás. (pl. A d zöngétlenedik, ám azonos lesz a hasonító t-vel.) Néhány esetben a helyesírás szentesítette a kiejtést: keszkenő (kéz+kendő), lélegzik (lélek), szitkozódik (szid)
Képzés helye szerinti részleges hasonulás: ebben az esetben az n hang hasonul. M vagy ny hangot ejtünk helyette, aszerint, hogy két ajakkal képzett p-b, vagy a szájpadlás elülső részén képzett gy-ty áll mögötte. Színpad azonban rongy ponty m m ny ny A tizennyolc, tanmenet, tanmese, egészség, készség stb. szavakban a képzés folyamatát tekintve képzés helye szerinti részleges hasonulás, az eredményt tekintve teljes hasonulás van.
2. Teljes hasonulás • Két fajtája van: • Írásban jelöletlen • Írásban jelölt Írásban jelöletlen teljes hasonulás: regresszív/hátraható progresszív/előreható
Regresszív/hátraható hasonulások: Pl. község [kösség] balra [barra] s r éljen [éjjen] van már [vam már] j m Hegycsúcs [heccsúcs] utca [ucca] c cs
Progresszív/előreható hasonulások: Ebben az esetben ny, ty, gy + j hangkapcsolatokból nny, tty, ggy hangot ejtünk. Pl. anyja [annya] bátyja [báttya] higyj [higgy] nytygy Érdekes, hogy az öccse szó is ide tartozik (szótő az öcs), ám ezt az egy esetet helyesírásunk jelöli.
Írásban jelölt teljes hasonulás: • Névszók esetében • Igék esetében • Névmások esetében Névszók esete: mássalhangzóra végződő névszó utolsó mássalhangzójához hasonul a –val/vel, -vá/vé határozóragok v-je. Pl. lapát+val = lapáttal, fehér+vé = fehérré Igék esete: az s, sz, z, dz végű igék utolsó mássalhangzója magához hasonítja a tárgyas személyrag (-ja , -juk/jük, -játok, -ják) j elemét, illetve a felszólító mód –j jelét. Pl. olvas+ja = olvassa, olvas+ják = olvassák Névmások esete: az ez, az mutató névmás ragos és képzős alakjaiban (-féle, -fajta, -kora, -beli képzőkkel) hátraható hasonlítás történik. Pl. ez+ben = ebben, az+beli = abbeli A –val/vel ragos alakokban hátraható és előreható is lehet. Pl. ez+vel = evvel / ezzel
Összeolvadás: két szomszédos mássalhangzó úgy hat egymásra, hogy midkettő megváltozik, és egy harmadik hangot ejtünk. Pl. tudja tanítja ggy tty Ha magánhangzók között van hosszú mássalhangzót ejtünk: l á t j a tty Ha mássalhangzók között van rövid mássalhangzót ejtünk: k e r t j e ty
Az összeolvadást a helyesírásban soha nem jelöljük! • Két fajtája van: • Palatalizációs összeolvadás • Affrikációs összeolvadás Palatalizációs összeolvadás: - igékben: a t, d, n hangra végződő igék utolsó mássalhangzója összeolvad az igei tárgyas személyrag j elemével, illetve a d és az n esetében a felszólító mód –j jelével is: látja tudja unja tty ggy nny • névszókban: hasonlóképpen viselkedik a birtokos személyjel j eleme, ha a t, d , n végű névszókhoz járul: • botja porondja vádjuk tty gy ggy
Affrikációs összeolvadás: A t, d és sz kapcsolatokból c, cc lesz. metszi tudsz cc cc A t, d és s kapcsolatokból cs, ccs lesz. barátság vadság ccs ccs (A gy+sz/ gy+s kapcsolatokból c, cc/ cs, ccs lesz, de nem minden esetben, van, hogy csak részleges hasonulás jön létre: egyszer [eccer/etyszer] nagyság [naccság, natyság] )
Rövidülés: a magyarban hosszú mássalhangzó nem állhat mássalhangzó mellett. Ezért ha egy hosszú mássalhangzó kerül egy rövid mellé, akkor a hosszú a kiejtésben megrövidül. A helyesírás nem jelöli. Pl. hallgat [halgat] jobbra [jobra] otthon [othon] Kivetés/kiesés: ha három vagy annál több különböző mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor a kiejtésben rendszerint a középső kiesik. Pl. mindnyájan [minnyájan] mondta [monta] Előfordul, hogy egy-egy helyzetben többféle törvény is érvényesül. Pl. a mindnyájan szóban kivetés és hasonulás is van.
Igazodás: ebben az esetben csak kismértékben tolódik el a hang, a változás eredménye ugyanannak a fonémának egy variánsa. Az igazodás történhet a szomszédos hang képzési mozzanataihoz (1.) és a szomszédos hang képzési helyéhez (2.). • Például: • A zöngétlen h zöngésedik zöngés hangok között. Pl. éhes, aha • A j a szó végén, f, p és k után zöngétlenedik. Pl. döfj, rakj, kapj • Az ajkak a nem ajakkal képzett hangok artikulálása alatt elfoglalják a következő hang ajakhelyzetét. Pl. betű szóban a t hangot ajakkerekítéssel ejtjük • Ha két azonos képzésű zárhang kerül egymás mellé, akkor az első zárhangot nem nyitjuk meg. Pl. szép piros, vaddisznó • Orrhangoknál is ugyanez történik. Pl. nem ment
2. Például: A zár, a rés, illetve a pergés keletkezésének a helye a szomszédos magánhangzók képzési helyéhez közelít. Pl. kicsi – kutya > < Az m a v, f réshangok előtt nem két ajakkal, hanem felső fogsorral és alsó ajakkal ejtődik. Pl. hamvas, támfal Ugyanez történik az n-nel. Pl. honvéd, színfal