1 / 22

Az egyensúlyi eloszlás tulajdonságai

Az egyensúlyi eloszlás tulajdonságai. Vizsgáljuk meg, hogyan viszonylik egymáshoz a különféle leírások- ban egy adott S rendszer állapota! Másszóval, azt keressük, milyenek a G makroszkopikus rendszer leképezések. Amennyiben egy adott makroszkopikus paraméterű rendszer (pl.

morrie
Download Presentation

Az egyensúlyi eloszlás tulajdonságai

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Az egyensúlyi eloszlás tulajdonságai Vizsgáljuk meg, hogyan viszonylik egymáshoz a különféle leírások- ban egy adott S rendszer állapota! Másszóval, azt keressük, milyenek a Gmakroszkopikus rendszer leképezések. Amennyiben egy adott makroszkopikus paraméterű rendszer (pl. rögzített térfogat) G-térbeli képeit nézzük: a G-térben végtelen sok állapot (Gibbs-sokaságok) felel meg a makrorendszernek. Ha r(p,q) jelenti az állapotok sűrűségét a (p,q) helyen, akkor r-ra fennáll a Liouville-egyenlet (összenyomhatatlan folyadék). A m-térbeli állapotok sűrűségét f(r,v,t) írja le. A m leképezés több- értékű, a G-térben egy térfogat felel meg a m-tér egy pontjának.

  2. Az elmondottak feltételezik, hogy • amennyiben csak a makroszkopikus feltétel ismert, a lehetséges • mikroállapotok a G-térben egyenlően valószínűek • az egyensúlyi eloszlás a legvalószínűbb eloszlás, és a G-térben • a maximális térfogatot elfoglaló eloszlás valósítja meg. • Ezek a feltevések nem következnek a molekuláris dinamikából. • Mégis bizonyítottnak tekinthetjük, mert a belőlük származtatott • eredményeket a kísérletek megerősítik. Az eloszlásfüggvény • meghatározása az alábbi lépésekből áll: • a, kiválasztjuk azt a sokaságot, amely megfelel a makroszkopikus • feltételeknek. • b, választunk egy tetszőleges eloszlásfüggvényt, meghatározzuk a • G-térbeli állapotok számát, és térfogatot.

  3. c, addig variáljuk az eloszlásfüggvényt, amíg a G-térben maximális térfogatot elfoglaló eloszlásfüggvényt kapunk. Példa. Legyen S-ben N molekula (ideális gáz), a térfogat legyen V, S energiája essen az (E,E+D) intervallumba (D<<E). A m-térbeli állapotok száma korlátos (p is korlátos, q is). Osszuk fel ezt a m- térbeli  térfogatot K (>>1) számú egyforma cellára. Legyen az i-ik cellában ni részecske, legyen a cellában egy részecske energiája ei. A korlátok: Legyen a m-térbeli eloszlásfüggvény értéke az i-ik cellában fi, és legyen a választott eloszlásfüggvény egyenletes:

  4. Határozzuk meg a G-térben elfoglalt térfogatot, ami azzal írható le: hogyan tudjuk elosztani K cellában az n1, n2,… számokat: Itt a gi számokat egyenlőre ismeretlennek tekintjük. Feltesszük, hogy ni és N elég nagy, a Stirling-formula alkalmazható. A következő lépés az ni számok variálása, hogy lnW maximális le- gyen:

  5. Itt a és b Lagrange-multiplikátorok. Nyilván az ni-ket egymástól függetlenül kell variálni: Ebből az eloszlásfüggvény: Ezzel tehát egy általános megfontolás (egyensúlyi állapotban a legvalószínűbb eloszlás valósul meg, az eloszlás térfogata a G-térben maximális) alapján megkaptuk a Maxwell-Boltzmann-eloszlást. Hiányosságok: az Onsager által leírt kereszteffektusok (Soret, Dufour- effektus) hiánya.

  6. Statisztikus dinamika Diszkrét tér és idő, dinamikai modell, teljesül a termodinamika első és második főtétele, automatikusan adódnak az Onsager-relációk. Feltevések: 1, A G-tér pontjai diszkrét értékeket vehetnek fel. A kinetikus energia K=ke, e>0, k egész; a tér diszkretizálása a molekula méretéből adó- dik,  átmérőjű merev taszító potenciál. A térbeli helyzetet egy L rács x=(x1,x2,…,xn) pontjai adják meg, itt xi=k , k egész. Egy adott pontban legfeljebb egyetlen molekula lehet: Wx={,0,1,2,...}. 2, A fázitér pontjai az S rendszert (tehát minden molekulát) írják le. Jelölés: a fázistér egy pontja

  7. Maga a fázistér a szóba jöhető w pontok halmaza, W. Az időt is diszkrétnek tekintjük, t tehát egy egész szám. Ez a leírás automatikusan biztosítja, hogy a részecskék megkülön- böztethetetlenek. (Miért?) Egy ilyen rendszer bármely megfigyel- hető mennyisége egy véletlen függvény, ami bármely állapothoz egy valós számot rendel. Ez a véletlen szám a mérhető mennyiség véletlenszerű értéke a rácspontokban. Egy megfigyelhető mennyiség tehát az Wx térhez egy Wx-n értelmezett valós függvényt rendel, a függvény értékei a megfigyelhető mennyiség értékei a rácspontokban. A t időpontban az S rendszer állapotát egy Wx-eken értelmezett való- színűség adja meg, ezt p-vel jelöljük. p(Wx) annak valószínűsége, hogy Wx-ben a mérhető mennyiség értéke adott értéket vesz fel. Példa.Az x pontban lévő részecskeszám megfigyelhető mennyiség:

  8. Üres halmaz Egész számok halmaza Az átlagos részecskeszám: A p valószínűségek halmaza egy konvex halmaz, amit S-val jelölünk. A részecskék között csak a potenciál jelent kölcsönhatást. Ehhez a po- tenciális energiát is diszkretizálni kell. A teljes energiát véletlen mennyiségnek tekintjük: Az átlagenergia véges: Üres halmaz

  9. Az állapotösszeg is véges: Az E függvény W-t diszjunkt energiarétegekre osztja: továbbá • A következő kérdés a dinamika. Ez két alkalmas w és w’ állapot • közötti átmenet leírása. Ezt a leképezést Tww’-vel jelöljük. Itt csak • két invariáns mennyiséget írunk elő: a részecskeszámot és az ener- • giát. Mivel w is és w’ is véletlenszerű, T egy véletlen állapotot egy • véletlen állapotra képez le. A két állapot között létezzen fizikai • folyamat, ezért csak olyan w és w’ állapotok jönnek szóba, ame- • lyekre: • w, w’WE,n

  10. Tww’= Tw’w • Tww’=0 ha az w és w’ állapotok olyan pontokban térnek el, amelyek nem közvetlen szomszédok, átmenet csak mozgás következtében jöhet létre, kinetikus energia nem adódik át közvetlenül. Az energia-megmaradás miatt a potenciális energiaváltozásával együtt kell hogy járjon a kinetikus energia változása. Az utóbbi diszkretizált, ezért a potenciál energia minden rácspontban csak ek alakú lehet (itt k egész). x és (x+l)  esetén annyit jelent, lehetséges az xx+a átmenet azon részecskék szá- mára, amelyek kinetikus energiája legalább a különbséggel egyenlő. Az átmenet valószínűsége a megmaradó energiával arányos. A vakanciába ugrás esetén

  11. Az üres rácshelyre ugrás valószínűsége: Legyen kx>wx, ekkor az átmenet Tx valószínűsége az x pontból valamelyik szomszéd pontba: Ugrások gyakorisága: v/ℓ, az átmenet val. sége dt/ℓ|v|, a helyben- Maradás val.sége 1- dt/ℓ|v|. A vakanciába ugrás valószínűségét nullának vesszük, ha Erre azért van szükség, hogy fizikailag értelmes egyenleteket kapjunk. Ilyen átmenetet leíró Tx mátrixot minden x ponthoz lehet megadni. Nx-et (vagyis a részecskeszámot az x pontban) csak Tx és Tx-l befolyásolja. A lokális dinamikát tehát mátrix írja le, a rács egészének dinamikáját pedig

  12. A statisztikus dinanika felteszi, hogy egyetlen lépésben végbe megy a termalizáció. Ezt a lokális termodinamikai egyensúly hipotézisének nevezik. A lokális egyensúly a részecske elosz- lásból (sűrűség) és a kinetikus energiából (hőmérséklet) követ- kezik. Ennek magyarázatához újabb kitérőt kell tennünk. A kitérő előtt azonban összefoglaljuk a jelöléseket. A fizikai tér egy rács (), aminek rácstávolsága Az S rendszer lehetséges példányait direkt szorzatként írjuk le: Minden x pontban legfeljebb egy részecske lehet. Wxegy részecske leírását adja az x helyen (mi csak a momentumot vettük figyelembe)

  13. Wx={,0,1,2,...}: nincs részecske, van részecske, momentuma egész. S egy példányát egy függvény írja le: Minden megfigyelhető mennyiség egy véletlen változó. Vagyis, egy megfigyelhető mennyiség egy WR leképezés Részecskeszám: Energia E szintvonal Impulzus

  14. Információelméleti kitérő Tegyük fel, hogy egy fizikai kérdés vizsgálata során n lehetséges végeredmény jön szóba, az i-ik esemény valószínűségét jelölje pi, amit nem ismerünk. Megfigyeljük egy f fizikai mennyiség átlagát, legyen az <f>. Kérdés, mit mondhatunk egy másik, g fizikai meny- nyiség átlagáról? A valószínűség az ismeret hiányát fejezi ki. Vagyis, bizonyta- lanok vagyunk. Kérdés: hogyan mérhető a bizonytalanság? Vajon egy csúcsos görbe bizonytalanabb, vagy az egyenletes?

  15. C. E. Shannon: létezik olyan függvény, ami pozitív, ami növek- szik ismereteink növekvő bizonytalanságával, és a bizonytalan- ságok forrásaira nézve additív. Ez a függvény: Itt K>0. H nem más, mint az entrópia. Amennyiben H-t maximali- záljuk (azaz, minden bizonytalanságot kimerítően figyelembe ve- szünk) a megadott feltételekkel: Lagrange-multiplikátor állapotösszeg

  16. Amennyiben több függvény várhatóértékét ismerjük: az állapotösszeg: Az entrópia maximumból adódó valószínűségek: Az állapotösszegben szereplő állandókat a várhatóértékekből fejezhetjük ki: Az entrópia pedig:

  17. Hogyan kell ezeket a megfontolásokat használni? Legyen az S rendszer i-ik energiaszintje Itt az ai paraméter a térfogatot, a külső erőket jelöli. Amennyiben csak az energia várhatóértékét ismerjük, azokból az egyes energia- szintek valószínűsége a piros szerint meghatározható. Most visszatérhetünk a diszkretizált rendszer tárgyalásához. A Lagrange-multiplikátor legyen xj, a megfelelő átlagolandó érték legyen fj(w). A valószínűségek: A lehetséges valószínűségek: egy algebrai struktúra, amit exponen- ciális sokaságnak neveznek. A sokaság koordinátáinak az átlagérté- keket tekintjük, a multiplikátorokat pedig paramétereknek.

  18. A maximalizálandó kifejezés:

  19. A paraméterek meghatározására szolgáló egyenletek: várhatóértékek Az entrópia, és a xh változók kapcsolata: A bázist és a paramétereket hozzuk kapcsolatba a különböző skálákkal, az alábbi módon. Az exponenciális sokasághoz rendelünk egy bázist: {X1, X2,…,Xn} és a sokaság egy elemét X=SxjXj alakba írjuk. Ezeket az Xi-ket tekintjük lassú változóknak. Ez itt összegzés j-re Az időlépést egy pTp leképezéssel írjuk le. Az időlépést követő termalizációt pedig egy QTp leképezéssel, ahol Q az entrópia maxi- mum képzését jelölő operátor.

  20. Két lassú változót veszünk: Nx-et és Kx-et (azaz, a részecskeszá- mot és a kinetikus energiát). Ezek minden rácsponthoz rendelnek egy értéket. A várható értékek: nx=p.Nx és Kx=p.Kx . Az entrópia maximumhoz tartozó valószínűség az egyes rács- pontokhoz tartozó valószínűségek szorzata: Itt tahát px a maximális entrópiát biztosító állapot Wx-en, miköz- ben az átlagos részecskeszám nx, a kinetikus energia pedig Kx. Ez tehát egy nagykanonikus sokaság. A megfelelő valószínűségek (itt bx egy ismeretlen paraméter): Üres x hely

  21. bx jelentését Kx középértékéből kapjuk meg: K(x)=p.Kx=(enx)/(exp(ebx)-1)

  22. Mi a statisztikus fizika célja? … még nem rendelkezünk egy kielégítő elmélettel, abban az érte- lemben, hogy nincs egy olyan levezetés, amely a mikroszkopikus mechanikától indulna ki és megmagyarázná a makroszkopikus je- lenségeket a fizikusokat minden tekintetben kielégítő módon. Egy ilyen levezetés (a) matematikai szempontból hibátlan lenne, (b) nem tartalmazna semmilyen önkényes feltevést, és (c) automa- tikusan megadná a nem-egyensúlyi feltételek magyarázatát csakúgy, mint a hagyományos termodinamikáét, minthogy az egyensúlyi ter- modinamika csupán az anyag viselkedésének egyik ideális határese- te. E. T. Jaynes: Information Theory and statistical mechanics, Phys. Rev. 106, pp. 120-121(1957) A statisztikus mechanika különös privilégiuma, hogy megalapozásá- ról szenvedélyes vitákat gerjeszt és tart életben …. Constantino Tsalis, 2004, Physica D

More Related