A viselkedészavar faktorai

1. A viselkedészavar faktorai A viselkedészavar genetikai, biológia faktorai. A viselkedészavar családi háttere.

2. Genetikai, biológiai és temperamentum faktorok • A magatartás-genetika néhány, a tárgyalás szempontjából fontos eredménye • Vizsgálati módszerek (ikervizsgálatok, különnevelt ikrek, örökbefogadott gyerekek vizsgálata, családokban: generációs átadás vizsgálata) • Öröklöttség (heritabilitás) mutató: h² • A heritabilitás mutató értelmezésének keretei • Kétféle környezeti hatás (Plomin, 1997): • Megosztott, vagy közös környezet: c² • Egyedi, vagy nem megosztott környezet: e² • 4. Genotípus – környezet korrelációfajtái: passzív, evokatív, aktív

3. A genetikai vizsgálatok eredményei Felnőtteknél: Raine (1993): antiszociális és kriminális viselkedés területén a konkordancia 51% monozigótáknál, 20% a dizigótáknál (13 vizsgálat összesítése) Motoros agresszió és antiszociális személyiségzavar területén is jelentős az öröklöttség Fiataloknál: Több vizsgálat eredménye: fiatalok externalizáló viselkedésénél h²=0,4 (Ededmények általánosítását korlátozza: 1. Csak anyai beszámolóval vizsgálták a magatartás zavart; 2. Csak európai fehéreknél és 3. Csak nem klinikai csoportban végezték a vizsgálatot) Környezet szerepe: 1. Előző vizsgálati csokor eredménye szerint a közös környezet (c) kevésbé meghatározó, mint az egyedi (e). 2. A közös környezeti hatás csökken az agresszió súlyosságának fokozódásával, és ahogy az fiatalok a serdülőkorból a felnőttkorba mennek át. 3. Az agresszív viselkedés esetén fontosabb az egyedi környezeti hatás, mint a nem agr. antiszociálisnál.

4. Biológiai faktorok, avagy • milyen biológiai folyamat , illetve struktúra közvetíti az öröklött jellemzőket? • Aktiváció – gátlás elmélet /alkalmazható az agresszív fiatalok magatartásának és idegrendszeri folyamatainak megértésére (Newman, 1997)/ • Gray (1976) elmélete a viselkedés szabályozásáról és agyi hátteréről: • a) Viselkedés indító (aktiváló) rendszer (VAR) funkciói • b) Viselkedés gátló rendszer (VGR) funkciói • Túlműködő VAR esetén: azonnali jutalom keresés, agresszió árán is • Kevéssé működő VGR esetén: büntetésre való érzékenység hiánya miatt: nem tanul a tapasztalatokból; passzív elkerülő tanulás hiánya miatt: impulzív cselekvés, agresszió leállítás nincs • Eszerint: instrumentális (proaktív) agresszív fiatalnál: erős VAR és norm. VGR • reaktív agresszív fiatalnál: norm. VAR és gyenge VGR lehetséges

5. 2. Neurológiai eltérések(Gyilkosságot elkövető fiatalok 58%-ánál van neurológiai eltérés, míg a nem erőszakos bűnöző fiatalok 6%-ánál) Limbikus rendszer: haragot és agressziót involváló impulzusokért felelős hipotalamusz és amygdala bizonyos részei is ide tartoznak prefrontális kéreghez is van kapcsolata egyik funkciója: gátolja a limbikus rendszerből érkező ingerületet (frontális régió sérülésekor: agresszív, haragos viselkedés) Frontális kéreg más módon is kapcsolatban van az agresszióval: 1. Bal félteke: nyelvhasználatra specializálódott szerepe van: viselkedés tervezésében, szervezésében, kontrolljában, gátlásában (Lurija, 1961) 2. Szabályozza: gondolkodást, tervezést, döntéshozatalt 3. Kapcsolatban áll a VGR-rel: deficites frontális és prefrontális kéreg működés negatív hatás az önszabályozásra (gyenge VGR) agresszív viselkedés

6. Vizsgálati eredmények: Bűnelkövető fiataloknál: bal féltekei és frontális kérgi diszfunkció (szemben a normál fiatalokkal) A gyilkosságot impulzívan elkövetőknél a prefrontális kérgi területen alacsonyabb glukóz funkció (szemben a tervezett gyilkosságot elkövetőkkel) A 16 hónapos kor előtti prefrontális kéreg sérülést szenvedett gyerekek felnőtt korukra: klasszikus pszichopata viselkedés 3. Neurotranszmitterek Szerotonin: limbikus rendszerben: szimpatikus idegrendszeri aktivitás és emocionális viselkedés gátlása; pozitív kapcsolat a VGR-rel Vizsgálati eredmények: (csak közvetlen méréssel: likvorból, vérből vagy vizeletből, agyi szerotonin szint nem mérhető) A (frontális kéregbeli szerotonin szinttel pozitívan korreláló) lebomlási termék alacsony szintje kapcsolatban volt: pszichopátiával, agresszív viselkedéssel, visszaeső erőszakos bűncselekménnyel (felnőtteknél)

7. Gyerekeknél: viselkedészavar, ellenszegülő-ellenséges magatartás, hiperaktivitás esetén alacsonyabb szerotonin lebomlási termék a vérben, mint obszesszív-kompulzív problémás gyermeknél; a lebomlási termék pozitívan korrelált a szülők jellemezte szociális kompetenciával (Kruesi et al., 1990) ; A lebomlási termék szintje előre jelezte a 2 évvel későbbi fizikai agresszió súlyosságát (Kruesi et al., 1992). Norepinefrin: limbikus rendszerben és a szimpatikus idegrendszerben; pozitív kapcsolata van a VGR-rel Vizsgálati eredmények: gyerekeknél és felnőtteknél negatív kapcsolat a centrális és perifériális norepinefrin és az agresszió között (Raine, 1993); Serdülőknél negatív korreláció a norepinefrin szint és a kortársaktól származó agresszióról szóló megítélés között (Olweus, 1987) Agresszív viselkedészavarral jellemzett fiúknál alacsonyabb norepinefrin szint mutatkozott, mint másfajta viselkedészavart mutató fiúknál (Rogeness et al., 1990)

8. 4. Hormonok Tesztoszteron: Serdülőkor alatt: nincs kapcsolat a hormon és az agresszió között Serdülőknél: a provokált agresszióra megemelkedett tesztoszteron szintet találtak, a nem provokáltra nem volt hormonszint emelkedés (Olweus, 1986) 15-17 éves fiúknál: erőszakos elkövetőknél magasabb tesztoszteron szint, mint a nem erőszakos bűnelkövetőknél lehetséges: a hormonszint emelkedése nem oka, hanem következménye az agressziónak?! Kortizol: Mellékvese kéreg hormonja: magas szintje magas arousal szintet jelez. Agresszív viselkedészavart mutató fiúknál alacsonyabb kortizol szint, mint a nem agresszív fiúknál; negatív korreláció volt a kortizol szint és az agresszív tünetek száma, a „legtöbbet verekszik”, illetve „a legrosszabb fiú”c. kortársi megítélés száma között (McBurnett et al., 1991); tehát: hiperagresszív fiatalok arousal szintje sokkal alacsonyabb, mint a normál fiataloké;

9. Pszichofiziológiai mutatók • Szívritmus: alacsony nyugalmi szívritmus kp-i idegrendszer alacsony arousal szintjét mutatja • Vizsgálat eredmények: 14 vizsgálat alapján: különböző típusú antiszociális viselkedést mutató fiataloknál (nagyon eltérő módszerek és mérőeszközök mellett is) alacsonyabb nyugalmi szívritmust találtak a normál populációhoz képest ; fiúknál és lányoknál is ua. eredmény, legalacsonyabb érték a legagresszívebb bűnelkövetőknél volt (Raine, 1993); az agresszív viselkedéssel kapcsolatos ez az összefüggés, nem agresszív antiszociális viselkedésnél nem találtak ilyen összefüggést. • Nyugalmi bőrellenállás: arousal jelzésére szolgál • Vizsgálati eredmények: egymásnak ellentmondó adatok: nem volt különbség ebben a fiziológiás paraméterben agresszív és nem agresszív fiatalok között, illetve alacsonyabb értéket is mértek az agresszív serdülőknél; • A bőrellenállás visszaállása: lassú GBR visszaállás előre jelezte az 5-14 évvel későbbi kriminális cselekvést (Loeb, et al., 1977). (gyors GBR szint visszaállás viselkedésgátlás esetén jelenik meg,ahogy a szorongás elmúlik)

10. Agyi aktivitás: kiváltott potenciál méréssel vizsgálva: P 300-as hullám jelentősen nagyobb volt alulszocializált – pszichopátiás diagnózisú 15 éves fiúknál (Raine, et al., 1987). A P 300 (inger után 300 msec-mal megjelenő) agyhullám a kockázat vállalással, ingerkereséssel kapcsolatos. • Prenatális, perinatális és születés utáni korai problémák • Raine et al. (1996) longitudinális vizsgálata: a kockázati típusok szerint 3 klaszter adódott: 1. bioszociális, 2. szülészeti és 3. szegénységi csoport; 19 éves korban a bioszociális és a szülészeti csoportba tartozók szign. magasabb szintjét mutatták az erőszakos bűncselekményeknek. • Raine et al., (1994): A születési komplikációt és az anyai elutasítást megtapasztalók között jóval többen (9%) követtek el erőszakos bűncselekményt, mint a csak születési komplikációt, vagy csak anyai elutasítást megtapasztalók, vagy a problémamentes csoportok között.

11. A gyermek hatása Igazoló vizsgálatok a csecsemőkorból: Bates et el., (1985): a nehéz csecsemő temperamentum bejósolta a 2-3 éves kori problémás viselkedést és az 5, 8 és 10 éves kori viselkedészavart. Olweus (1980): nehéz temperamentum és iskoláskori agresszió között direkt és indirekt kapcsolat is van. Az közvetett hatás az anyai magatartáson keresztül valósult meg: az anyák toleránsakká váltak, így a gyermeki agresszió mértéke növekedett. Werner, Smith (1982): tanulási és viselkedészavart bejósolta az anya percepciója a gyermeki temperamentumról; az anyai közelség keresésre adott gyermeki ellenállás az anyát frusztrálta, és 2 évvel később az anyai viselkedést jellemezte a gondozás hiánya, közömbösség, ambivalencia; ez a szülői viselkedés állt kapcsolatban a későbbi gyermeki agresszióval. Óvodáskorral kapcsolatos vizsgálatok: A szélsőségesen gátolatlan 3 éves gyerek szign. módon gátolatlan maradt 11 éves korára (Scerbo, et al., 1995)

12. Loeber et al., (1987): az óvodáskorban a „nem könnyű” temperamentum besorolás bejósolta a 10-16 éves kori agressziót és a 15-21 éves kori bűnelkövetést. Olson (1992): agresszív 4-5 éves gyerekek u.o agressziót mutattak az első iskolai osztály végére, a kortársak az év előre haladtával egyre agresszívebbé váltak Iskoláskorra vonatkozó mérések: 8 éves kortól felnőttkorig az agresszió relatíve stabil (több vizsgálat szerint) Anderson et al., (1986): 6-12 éves agresszív és normális gyerekek vizsgálata az anyával ( nem saját) való interakcióban; az anyák között nem volt különbség a pozitív, a negatív és a parancs viselkedésformákban; a magatartászavaros gyerekek anyja nem volt negatívabb a magatartászavaros gyerekkel, mint a normál gyerekek anyja u.i szituációban, de mindkét anyacsoport negatívabban reagált a magatartászavarral küzdő gyerekekre, mit a normál gyerekcsoportra. Összefoglalva: a gyereknek is van hatása a felnőtt magatartására: evokatív hatás

13. A viselkedészavar kialakulás: befolyásoló tényezők • Családi faktorok • A szülők jellemvonásai: tinédzser anyák • szülők pszichopatológiája: • antiszociális, kriminális magatartás • alkoholizmus • depresszió • Kötődés: elméleti megfontolások • Igazoló és cáfoló vizsgálatok; feltétel vagy kockázati faktor?

14. A szülő – gyerek interakció • G. Patterson (1988) kényszerítés elmélete: • Anya és gyermek konfliktusának folyamata ( az interakció lefolyása); • Eredménye, értelmezése: kölcsönös negatív megerősítés anya és gyermek részéről (két szituáció: ha anya, illetve ha gyerek kér valamit) • A tanulás sajátossága: idői szempontból • hatékonyság szempontjából • Egyéb szülői viselkedéses jellemzők • 4. A szülő – gyermek érzelmi kapcsolat: laboratóriumi megfigyelés • A szülői parancs/követelmény sajátosságai • A szülő mint modell: a gyermek szemtanú szerepe • a gyerek identifikációja • 7. Az antiszociális viselkedés tolerálása: a fegyelmezés jellege

15. Fizikai büntetés: pozitív korreláció vagy közvetítő tényezők • 9. Következmények: következetesség vagy módszer a fegyelmezésben • A szülői szupervízió és figyelemmel kísérés • Szülői involváltság (a gyermeki szabadidő eltöltésben)