Láthatatlan Stigmák

1. Láthatatlan Stigmák 1956-osok életút jellegzetességei a Kádár-korszakban Szerző: Makai Vivien Konzulens: Dr. Valuch Tibor Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológia és Szociálpolitikai Tanszék 2011. Április 15.

2. Témaválasztás • Történelmi emlékezet • Megéléstörténet vizsgálata • Politikai szocializáció

3. A hipotézis A forradalomban résztvevők életét megpróbálták ellehetetleníteni, és a boldogulásukat minden eszközzel megakadályozni, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi csoportból származtak.

4. A kutatás módszertana • 8 életút-interjú elemzése és feldolgozása (2 értelmiségi, 2 kisiparos, 2 munkás, 2 földműves) • Szakirodalom tanulmányozása • További tájékozódás

5. A kutatás Az interjúalanyok adatai a forradalom előtt: • Lakhely • Családi körülmények • Iskolai végzettség • Politikai beállítódás • Kor • Családi állapot

6. A kutatás II. Az interjúalanyok adatai a forradalom közben, és után: • Aktivitás • Börtönbüntetés • További büntetéstípusok • Stigma?

7. A kutatás III. • E. Goffmann, és a stigmatípusok • A forradalmi múlt, mint szégyenbélyeg „…Hát aztán utána valahogy az az időszak volt ez, amikor, hát az ember talán még a családon belül is félt egymástól.” (Birinyi László)

8. Eredmények • Különböző életút-azonos érzések • „Minden rosszban van valami jó…”

9. További tervek Kutatás folytatása: • Nagyobb minta • Több megválaszolandó kérdés

10. Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

11. „Én meg nem bántam, amit tettem. Úgy érzem, én jól tettem. Én senkinek az életére, vagy még egy pofonnal sem törtem rá. Az igazságtalanságot, a gazemberséget nem szerettem, nem szeretem, és én az ellen küzdöttem, küzdök most is. Meg nem alkudok, én nem tudok kétszínű lenni. Én, a jó isten eddig megsegített, hogy felemelt fejjel, egyenes gerinccel jártam, ezután is így szeretnék járni.” (Csóra József)