120 likes | 272 Views
Morféma- és mondattörténet. Finnugrisztikai és hangtörténeti háttér. A finnugor alapnyelv fonotaktikája. A jellegzetes szótípusok: CVCV (kala) CVCCV (kolme) VCV (elä-) VCCV (anta-) CV (te). A finnugor alapnyelv fonotaktikája. Az alapnyelv kedvelte a nyíltszótagúságot
E N D
Morféma- és mondattörténet Finnugrisztikai és hangtörténeti háttér
A finnugor alapnyelv fonotaktikája • A jellegzetes szótípusok: • CVCV (kala) • CVCCV (kolme) • VCV (elä-) • VCCV (anta-) • CV (te)
A finnugor alapnyelv fonotaktikája • Az alapnyelv kedvelte a nyíltszótagúságot • A szavak zöme C-val kezdődött • Az első szótag V-ja a szavak 2/3-ában veláris volt • Szó elején nem lehetett C-torlódás • A morfok végén V állt
A finnugor toldalékolás általános vonásai • Igei és névszói inflexió, gazdag képzőrendszer • Bizonyos esetekben jelöletlenség (l. pl. mai jelzők) • A jelöltség-jelöletlenség gyakran határozott-határozatlan dichotómiát jelentett
FU esetrendszer: Nom. Ø Acc. *-m, *-t Gen. *-n Abl. *-tA Loc. *-nA Lat.-prolat. *-k, *-j Lat.-dat. *-n’ A névszóragozás • A ragrendszer egyes elemei névmásokból, mások képzőkből, később névutókból lettek
Számjelölés • Négy többesjel: • *-t (Nom. többes száma) • *-j (*-i̯) (függő esetek) • *-k (névmások, jelek, ragok) • *-n (birtoktöbbesítő)
Birtokjelölés • Az alapnyelvi személyes névmási tövekből (*mV, *tV, *sV) fejlődött • A különböző nyelvekben különböző sorrendben járul a ragokhoz viszonyítva
Módjelölés • Feltételes: *-ne (eredetileg optativus) • Felszólító: *-k (azonos a jelenidő-jellel)
Időjelölés • Jelen: *-k • Múlt: *-j, *-s’
Igeragozás • A Sg. 1., 2., Pl. 1., 2. személyes névmási eredetűek • A Sg. 3., Pl. 3. puszta igető vagy igenévképzős alak • A múlt időben az időjel általában személyrag-funkciójú is 3. személyben • A Sg. 3.-ban meglehetett a determinált-indeterminált kettősség
Mondattani sajátosságok • Megvolt a kéttagú mondat • Lehetett tárggyal és/vagy határozóval bővült is • SOV alapsorrend • Előfordulhatott már a kötőszó nélküli mellérendelés • Az alárendelés előzményeként igeneves szerkezetek éltek • Bővítmény alaptag sorrend • Ragtalan jelző • Számnév után egyes szám
Ugor-ősmagyar hangtörténeti előzmények • Az ősmagyar korban még megvoltak a szibilánsokon kívüli spiránsok (β, γ, χ, χ’) • A szóvégi redukálódás ekkor indul meg • A diftongusok monoftongizációja zajlik