1 / 34

A diskurzuselemzés példái I. A feminizmus, feminista kriticizmus

A diskurzuselemzés példái I. A feminizmus, feminista kriticizmus. A nőmozgalom különböző korszakai a 19. századtól. A nők emancipációja, a női kultúra önállósága (vö. Georg Simmel)

luigi
Download Presentation

A diskurzuselemzés példái I. A feminizmus, feminista kriticizmus

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A diskurzuselemzés példái I. A feminizmus, feminista kriticizmus • A nőmozgalom különböző korszakai a 19. századtól. A nők emancipációja, a női kultúra önállósága (vö. Georg Simmel) • A nő, a női létezés sajátosságai: Simone de Beauvoir: A második nem (1949), Virginia Wolf: A room of One’s Own (1928). Filozófiai-általános, illetve irodalmi-narratív megközelítés. • A feminista kriticizmus mint akadémiai diszciplina megjelenése a késő 60-as, kora 70-es években. A nőábrázolások elemzése az irodalomban: rejtett forrás, amelyből napvilágra hozható az domináns maszkulin diskurzus által elfedett, illetve ellenőrzött nőkép. • A nő férfi mitoszainak leleplezése: a femme fatale, az ösztönlény, a szajha, a házi tündér, a férfi morális őrzője.

  2. Dilemmák a feminista mozgalomban és kriticizmusban • Vajon a nőknek a domináns diskurzusba kellene integrálódniuk, abban emancipálódniuk (női egyenjogúság, a nő is tudja, amit a férfiak) – vagy önálló hagyományt kellene létrehozniuk (az anyaság, a termékenység, a gondozás mint egzisztenciális attitűd szemben a férfi absztrakt, értelmi, hatalmi-leigázó megközelítésmódjával)? • Alkossanak a nők elméletet (akár a férfi megközelítéseket folytatva, kisajátítva) vagy az elmélet általánossága eleve a patriarchizmus melegágya, s inkább a női tapasztalat elemzésére és kifejezésére kellene törekedni. Ez, szemben az elmélettel, megtartaná a kapcsolatot a feminista kriticizmus (írás) és a feminista politika között.

  3. A francia elmélet hatása • A dekonstruktivizmusé, illetve Jacques Derridáé, aki elutasította az európai gondolkodás hagyományos kétosztatú racionalizmusát. Minden jelentést a nyelvi jelek rendszerén belül végbemenő mozgásként, játékként határozott meg, amelyek ily módon mindig időleges és viszonylagos érvénnyel bírnak. Nincs végső jelentés, a szövegek értelmzése (a jelentések dekonstrukciója) vég nélkül folytatható (Vö. A struktúra, a jel és a játék az embertudományok diszkurzusában). • A jelentés és identitás ily módon állanóan változó és alakuló kulturális diskurzusokban jön létre.

  4. Női írás és pszichoanalízis • A francia női elméletalkotók, írók (Julia Kristeva, Hélene Cixous és Luce Irigaray) a maguk részéről elutasították a feminista cimkét, mert úgy gondolták, túlságosan is a maszkulin gondolkodás rendszeréhez kapcsolódik. • Felfogásukat a dekonstruktivizmuson túl a pszichoanalizis, illetve annak francia, Jacques Lacan nevéhez fűződő változata befolyásolta. • Irigaray és Cixous oly módon alakított ki egyfajta női írásmódot (écriture féminine), hogy a test preödipális, nyelv előtti terét igyekeztek megszólaltatni, hogy ily módon kifejezzék a nőiség, az anyaság eredendő tapasztalatát.

  5. A diskurzuselmélet példái II. A posztkolonializmus • Kiindulópontja Edward W. Said (1935-2003) nagy hatású Orientalizmus c. munkája (1978, magyarul 2000). • Az arab származású, amerikában élő Said az 1973-as arab-izraeli háború hatására is kezdett foglalkozni a Nyugat Kelet-, illetve iszlám-képével. Saját élményei, tapasztalatai, arab identitása gyökeresen eltért a nyugati ábrázolásoktól. • Az orientalizmust, a Nyugat Keletre vonatkozó tudományos, művészeti és politikai-nyilvános diskurzusainak fényében vizsgálta, amely a Keletet tárgyként, s nem önálló alanyként kezelte. • Said szerint „az orientalizmus nem más, mint a Nyugat stílusa a Kelet uralására, átstrukturálására, a felette gyakorolt autoritás biztosítására”.

  6. Módszertanilag valamifajta eredendő kulturális vagy etnikai lényeg elutasítása. A hagyomány, a kultúra mindig diskurzus vagyis konstrukciók során jön létre, amelyek plurális és változó természetűek. • A kulturális definíciók küzdelmében egy multikulturális, soketnikumú valóság létrehozása, a különböző kultúrák közötti kommunikáció, csere létrehozása. • Migráció, multikulturális, soketnikumú tudat, Az együttélés, egymás mellett élés új modelljei.

  7. Posztkolonializmus: Az egri csillagok példája • „A regény alapvető érezlmi dinamikája a török és magyar, azaz a kelet és nyugat ellentétéből származik, a benne lévő Másik, az ellenség, a nem keresztény, a keleti ember és közösség, amellyel szemben fogalmazódik meg a mi identitásunk, a magyarságunk. Ebben az értelemben Az egri csillagok a magyar orientalizmus mintapéldájának tekinthető.” (Bókay Antal: Bevezetés az irodalomtudományba. Osiris Kiadó 2006, 284) • Felsőbbrendűség, emberiesség, hit, szokások, étkezés

  8. Osztályok, egyenlőtlenség, tőkék, finom különbségek Pierre Bourdieu kritikai szociológiája

  9. A filozófiától a társadalomtudományok felé. A kívülről érkező, elitértelmiségivé váló, de marginális helyzetét, kívülállását végig őrző személyiség. Ez egyben a ‘kritikus értelmiségi’ jellemző mintája: a kívülálló, a margón maradó, aki éppen ebből a határhelyzetből képes reflektálni, bírálni a társadalom ‘normális’ működését. • Etnográfia és szociológia: objektív módszerek és résztvevő megfigyelés. • Elméletalkotás és empírikus kutatás összekapcsolása: jelentős empírikus kutatások alapján elvégzett általánosítások, elméleti fogalmak. • Gazdag intézményi, kulturális-szellemi háló (mező) és kreatív egyéni teljesítmény. • Osztályszempontú megközelítés: osztályok, egyenlőtlenség, legitimációs mechanizmusok, hatalom, habitus, újratermelés

  10. Kutatási területei • Oktatásszociológia • Nyelvszociológia • Művészetszociológia • Akadémiai-tudományos szféra

  11. Etnográfia és társadalomkutatás • Pályája Algériában (akkor még francia gyarmat) indult, ahová kinevezték egyetemi oktatónak. A helyszínen adódött a korszakban egyébként is meghatározó etnográfiai és szociológiai kutatások, illetve szempontok összekapcsolása. A kabil társadalom elemzése. • Több munkában foglalkozott a gyarmatosított algériai törzsi társadalmak kultúrájának, társadalmának és a francia társadalomszerkezeti megoldások és kulturális minták összeütközésével. Ez a szembeállítás később termékenynek bizonyult a modern francia társadalom elemzésében is. • Az algériai kutatásokban formálódott ki a szimbolikus tőke fogalma. A törzsi viszonyok között még működött az ajándékozás rendszere, amely a feleslegek szokás által szabályozott elajándékozását jelentette. Ily módon presztizs- vagy szimbolikus tőke keletkezett az ajándékozó oldalán, amit a termelési folyamat bizonyos pontján termelési tőkévé fordíthatott a lekötelezettek munkaerejének felhasználásával. • Különböző törzsi kultúrák összehasonlítása, illetve a törzsi kultúra és a modern városi kultúra összeütközése a városokba kerülő tömegek kapcsán. A szóbeliségen, íratlan szabályokon, szokásokon alapuló törzsi kultúra érvényvesztése az ipari munka által megkövetelt életmód körülményei között.

  12. Egyenlőtlenségek az oktatásban • Egy másik korszakos probléma, az egyetemi oktatási rendszer, illetve az ebben érvényesülő társadalmi különbségek vizsgálata. • Egyéni képességektől függetlenül is működő különbségek a különböző társadalmi osztályok között. • Családi előélet és kulturális szokások tanulmányozása. Az egyetemi tanrend adottnak vesz olyan ismereteket és készségeket, amelyek valójában a középosztályi családi szocializáció révén adottak a hallgatók egy része számára. • A francia egyetemi oktatási rendszer éles kritikája, oktatási reform igénye.

  13. Az egyenlőtlenségek rendszerszerűsége és funkciója • Tovább folytatva a vizsgálatokat, a jelenség rendszerszerű működését és funkcióját tárta fel. • Az iskola és az iskolai vizsgarendszereken, bizonyítványokon, okleveleken, diplomákon nyugvó társadalmi előmeneteli rendszer nem más, mint a modern kornak megfelelő legitimáló rendszer a társadalmi egyenlőtlenségi viszonyok fenntartására. • Az egyenlő esélyek demokratikus látszata alatt így biztosítják az egyenlőtlen társadalmi struktúrák stabilitásának fenntartását. • Így már nehezebben elképzelhető a felismerések közvetlen reformokká átfordítása. A szociológiai kutatások közvetlen politikai alkalmazásának veszélyei. • Összevetés Foucault-val.

  14. Művészetszociológia • A fényképezés mint művészeti ág vizsgálata. Átmeneti jellegében jól tanulmányozható a művészet intézményrendszerének működése. • Egy művészeti ág annál nagyobb társadalmi elismertségre tesz szert, minél inkább létrejönnek benne a mindennapi ítéletektől és evidens véleményektől eltérő speciális normák, nézőpontok az adott művészeti ágon belüli alkotás és befogadás számára, amelyeket csak komoly erőfeszítéssel és iskolázottsággal lehet elsajátítani. • Az így kiformálódó művészeti ág alkalmas arra, hogy a felsőbb rétegek a speciális értelmezési normákat elsajátítsák és az ebből kirekesztett rétegekkel szemben magasabbrendűségük demonstrálására használják. • Kritika: valójában ez a legitimációs funkció következmény és melléktermék a kulturális produktivitáshoz és kompetencia kialakításához viszonyítva. Ezt létre is kellett hozni, s mint ilyen produktív teljesítmény, nem csak másodlagosan és eszközszerűen felhasznált eszköz. • A befogadás leválasztása a produktivitásról, pedig a produktivitás befogadásra irányul, annak közege nélkül nem működik. Ebben az értelemben az élő befogadás nem parazita. Azzá a másodlagos, intézményi közvetítésben, a „műveltség” elemeként válik. • A habitus fogalmának megjelenése: különböző rétegek létfeltételei eltérő gondolkodásmódot, stílust hoznak létre. Kapcsolat a struktúra és a habitus között: A habitus a kereteket magyarázza, nem vezethetők le belőle az individuális változatok. A habitus keretén belül egyéni magatartásformák, változatok lehetségesek.

  15. A művészeti ág mint társadalmi mező: a produktív aspektus • Az egyes művészeti ágak mint társadalmi mezők vizsgálata • Milyen fokú autonómiát ért el más művészeti ágakhoz, illetve a hatalomhoz viszonyítva? • Milyen pozíciót foglal el a művész a művészet mezőben? • Milyen pozíciót foglal el a befogadó a társadalmi mezőben? • Flaubert és Heidegger munkásságának vizsgálata. • A struktúra mint mező felfogása (topográfia, mint működő, mozgó alakulat.

  16. Módszertani vizsgálatok • A szociológia mestersége: a köznapi észlelés és a tudományos feldolgozás (probléma, terminológia, módszerek) közötti, a társadalomtudományokban különösen kényes és bizonytalan határvonal: a hétköznapi nyelvből merítés a tudományos alkotásban, illetve a hozzá való visszatérés. • A másik problémát a tudományos eredmények közvetlen hasznosításának törekvése, a „prófétizmus kísértése” jelenti (vö. Max Weber Tudomány és hivatás c. tanulmányával!). Nem csak a szociológus politikai-közéleti szerepvállalásának, hanem az elméleti eredmények saját közegükön kívüli felhasználásának veszélyeit is megfogalmazza.

  17. Háromfajta tudás • A köznapi evidenciáktól való távolságtartás még csak objektivista tudást hoz létre, ami nem elég az egyedi jelenségek megismerésére. Az objektivista tudás csak az egyedi jelenségek halmazai mögött irányító szabályokat és ezek által alkotott struktúrákat keres. • A résztvevő cselekvők nem szabályokat követnek, hanem átfogóbb, kontextusba ágyazott stratégiákat céljaik elérésére. Vö. a városba látogató utazó térkép szerinti eligazodását a helyiek mentális térképeivel, helyismeretével és használatával. • A praxeológiai tudás „összenézi” a spontán és az objektivista tudást. A megfigyelő megfigyelése.A részvevő cselekvés értelmezésére használja fel a korábban bevezetett habitus fogalmat, hogy az egyedi jelenségek típusos jellegét, jegyeit fel tudja mutatni. • Ez a megismerő pozíció kizárja az egységes vagy végleges objektív valóságkonstrukció feltételezését, a társadalmi feltételek, környezetek által meghatározott vagy befolyásolt elemzések egymás mellettisége. • Ennek következményeit Bourdieu önmagára nézve is levonta, magát is úgy szemlélte, mint egy szimbolikus tőkével rendelkező személyt a tudományos mezőben, aki megfelelő stratégiával küzd tőkéje növeléséért és profitja maximalizálásáért.

  18. A nyelv elemzése, nyelvszociológia • A nyelvészeti megközelítés társadalmasítása, a nyelv a társadalom rendszerében, hatalmi viszonyai között működik. • Hivatalos nyelv helyett legitim nyelv • Emberi kommunikáció helyett szimbolikus hatalom • Nyelvi kompetencia helyett szimbolikus tőke. • A helyes nyelvhasználat kompetenciája együtt alakul a társadalmilag helyes használat kompetenciájával. Ezt csak megfelelő társas-társadalmi érintkezésben, társalgási szituációkban, tapasztalatokkal lehet megszerezni. A kettő együttese adja a „nyelvi habitust”. • A nyelvi piacon az egyes nyelvi habitusok versenye. A társadalmon belüli „nyelvek” és a nemzeti nyelvek közötti versengés. • Különböző – centralizált és decentralizált – kultúrák és nyelvhasználati módok: francia, német, angol és helyi nyelvek.

  19. Nyelvi tőke, nyelvi profit • A hierarchia a helyi nyelvjárások és a magaskultúra között jól látható Franciaország centralizált kultúrájában. • Nyelvi piacok: iskola, közigazgatásban használható nyelv, a művelt társaság nyelve. • A nyelvi profit objektív esélyei a nyelvpiac egységességi fokától függenek, attól, hogy milyen mértékben fogadják el hivatalosnak az uralkodó csoport vagy osztály nyelvhasználatát, mennyiben válik ez a nyelvi termékek értékmérőjévé.

  20. Különbségek és egyenlőtlenségek: a mezőelmélet • Társadalmi hatalom, tagozódás, mező • Osztályokból indul ki, de az ezek közötti különbségeket, egyenlőtlenségeket az életvezetés, ízlés, stílus szintjén is megragadja. • A modern osztályfejlődés szerinte egyre növekvő mértékben vezet finom megkülönböztetéseken alapuló osztályokhoz, a hatalomért folytatott küzdelem, osztálykonfliktusok egyre gyakrabban válnak életstílusok versenyévé.

  21. Mező (vs. alrendszer) • A társadalmi cselekvések mindig egy bizonyos kontextusban, a gazdagon tagolt társadalom különböző területein zajlanak, s meghatározott stratégiákkal, érdekekkel kapcsolódnak össze. • A cselekvések által struktúrált struktúra, amely meghatározza a cselekvéseket. Kölcsönös függőség a struktúra és a cselekvések között. • De: a hangsúly a különböző pozíciók harcára és nem az ‘alrendszer’ önállóságára, önteremtő jellegére esik. • A mezőket a konfliktus és konkurencia hozza létre és tartja fenn, nem pedig a struktúra valamiféle önálló belső fejlődése • Másrészt a cselekvők „három negyed részben automatákként” viselkednek. • E területek meghatározott szabályokkal, kompentenciákkal kapcsolódnak össze, amelyek elsajátításával és alkalmazásával folyik a küzdelem (hatalmi harc) a társadalmi jelentések, presztizs elosztásáért.

  22. Anyagi és szimbolikus javak és érdekek, a tőkefajták elmélete • A társadalmi cselekvések és a javak érdekeket és (csere)értéket képviselnek. Bourdieu a társadalmi világot egy osztályspecifikusan elrendezett hatalom és privilégiumelosztás hierarchiájában ragadja meg. • A gazdasági érdekek és csere modelljéből indul ki, de az ökonomista szemléletet kibővítve a materiális és a kulturális élet szisztematikus elméletét igyekszik megalkotni; „felvilágosodott materializmus”: • „…a tőke fogalmát nem csupán közgazdaságtanból ismert formában, hanem valamennyi formájában vezetjük be. … A gyakorlat általános közgazdaságtana … az árucserét csupán a társadalmi csere lehetséges formáinak egyik speciális eseteként kezeli. … arra kell törekednie, hogy a tőkét és a profitot valamennyi megjelenési formájában megragadja, és meghatározza azokat a törvényszerűségket, amelyek alapján a tőke különböző fajtái (vagy ami ugyanazt eredményezi: a hatalom különböző fajtái) kölcsönösen egymásba transzformálódnak.”

  23. Érdekek, befektetések, nyereségfajták. • A szimbolikus tőke nem „szabadon lebeg”, hanem szintén érdekek közvetítője, különösen fontos a kis különbségek létrehozásában és kifejezésében. • A szimbolikus és a gazdasági érdekek az egyéni érdekek megkülönböztethető típusai, a hatalom különböző, de egymásba konvertálható formái.

  24. Tőketípusok • Anyagi tőke: a klasszikus közgazdaságtan értelmében. • Társadalmi tőke: olyan támogató társadalmi hálózatok, amelyek a születésből, öröklésből, képzési és foglalkozási presztizsből származnak. • Befolyás, kapcsolatok, presztizs

  25. Kulturális tőke • A kulturális tőke koncepciójával Bourdieu magyarázni kívánja a tisztán gazdasági egyenlőtlenségeken túl a képzettségi szintben és kulturális gyakorlatokban mutatkozó különbségeket. • A képzettség, a tudás, az ízlés megszerzése, birtoklása, használata. • Megkülönböztethető • Tárgyi formát öltött tőke (képek, hangszerek, szőnyegek, bútorok stb.) • Elsajátított kulturális tőke esztétikai ítéletek formájában • Intézményesült kulturális tőke tudományos címek, akadémiai pozíciók, előkelő testületi tagságok formájában. • A kulturális tőke felhalmozása a családban kezdődik, a magatartásminák, beszédkészség, gondolati alakzatok, az ízlés formálása révén, s az iskolai és társadalmi előmenetelben, házasságban stb. realizálódik.

  26. Szimbolikus tőke • Alapulhat mind a három előző tőkefajtán, mintegy jokerként vehet részt azok konvertálásában. • Segítségnyújtás mobilizálása, tiszteletadás, függő helyzet megteremtése • Többnyire nem közvetlen hatalmi eszközként használják, hanem arra, hogy legitimálják az alkalmazkodás és engedelmesség iránti igényt.

  27. Habitus • A társadalom kettős, anyagi és szellemi-kulturális jellegének megfelelően összekapcsolja egymással a társadalmi struktúrát és a kultúrát, az egyént és az osztályspecifikus vonásokat, valamint a társadalmi gyakorlatot. • Összekapcsolja a helyzetet és a cselekvést. Egyrészt az osztálypozíciót és társadalmi gyakorlatot, másrészt a kulturális értelemadás, a szimbólumalkotás és a világkép között kell közvetítenie. • Cselekvési, észlelési, érzelmi és gondolkodási minták (sablonok, belsővé tett, állandósult aktív irányítási képesség, amely a valóság észlelését, feldolgozását, az ítélőképességet, a cselekvést, az érzésvilágot és kedélyállapotot, a testbeszédet és a viselkedést szabályozza. • Az öt érzéken túl kulturálisan, a személyiségfejlődésben kialakult érzékek: tájékozódási, morális felelősség, a szakrális iránti vallási érzék, a szép iránti esztétikai érzék, a politikai, üzleti érzék.

  28. Test és tér • Nemcsak a kognitív-értelmi, hanem testi folyamatok: a testbe íródott, testi folyamatok által is hordozott, kifejeződő jelentések. • Kettős naturalizálás vagy kihelyezés, eldologiasítás: egyrészt külső tárgyakba, másrészt a testbe. Ehhez képest a szándékos törekvések, ideológiák jelentősége korlátozott.

  29. Osztályfogalom • Eltérő anyagi körülmények. • Eltérő habitusok. • Különböző tőketípusok és ezáltal különböző hatalomfajták hozzáférési lehetőségei.

  30. Egy összegző munka: A megkülönböztetés (La Distinction) • Társadalom-, kultúra és művészetszociológia • A megkülönböztetés érzéke és képessége az ízléshez kapcsolódik, amely befolyásolja az egyén választásait. • Az egyetemi hallgatók kulturális ízlését vizsgáló korai tanulmányban kimutatta az ízlés gyermekkorban, a szocializáció, iskoláztatás során kialakuló gyökereit. • Kifinomult és durva ízlés.

  31. Kritikai pontok, koncepciók • Osztályok és/vagy életstílusok: Gerhard Schulze: Élménytársadalom • Determinizmus, a cselekvők hiányzó játéktere? • Luc Boltanski: a struktúrák leíró makroszociológiája és a cselekvés és cselekvők szociológiája között a habitus és a mezőelmélet közvetítésével olyan összefüggést állított fel, amely túlságosan erős determinisztikus hatást tulajdonított a strukturális kényszereknek. (R, 13) • A szakadék a tudós megismerő pozíciója és a társadalmi cselekvők megismert világa között

More Related