A romániai regionális politika – Székelyföld közigazgatási rendszere

1. A romániai regionális politika – Székelyföld közigazgatási rendszere Fóri Endre

2. Bevezetés A helyi önkormányzás fogalmát Strasbourgban 1990-ben, azEurópa Tanács által elfogadott Charta határozza meg alegátfogóbb módon. Az önkormányzatiság eszméje kettős hatáskört feltételez: • 1. kötelezően ellátandó feladatköröket, • 2. önként vállalt (fakultatív) feladat- és hatásköröket, A kötelező hatáskörök leírását a helyhatósági választásokat, a helyi költségvetést stb. szabályzó törvények tartalmazzák. Az önként vállalt feladatok viszont, a helyi civiltársadalom, a tradíciók, a speciális érdekeltségek, a szokásjog, a hallgatólagos normák vagy helyi szinten (pl. város - statútum, falutörvények) történő szabályozás rögzít(het)i. Sopron

3. Az önkormányzatok, mint közigazgatási egységek a következő négy csoportban sorolhatóak: községi közigazgatási egységek (önkormányzatok) városi közigazgatási egységek (önkormányzatok) megye jogú városi közigazgatási egységek (municipiumi önkormányzatok) megyei közigazgatási egységek (önkormányzatok) Ugyancsak a területi-közigazgatási egységekben, a Kormány képviselőjekéntműködnek aprefektusok. Romániába háromszintű közigazgatásról beszélhetünk: központi – megyei – községi/városi igazgatásról Közigazgatási szintek Regionális intezményrendszer Sopron

4. Székelyföld közigazgatási egységei Székelyföld Románia 3 (három) szomszédos megyéjét foglalja magába, Kovászna, Hargita és Maros megyét. Sopron

5. A 215/2001-es Romániai Közigazgatási Törvény és a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája • Romániában a helyi közigazgatást az Alkotmány V. fejezete 119-122 szakasza és a 215/2001-es KT szabályozza, amely a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája alapelveit csak részben alkalmazza • Az Alkotmány majdnem mindent a 215/2001-es Közigazgatási Törvényre hárít, ami ugyan az első szakaszában elfogadja az autonómia elvét, a későbbiekben azonban a törvény szövege nem teszi lehetővé az alapelvek európai normák szerinti alkalmazását • Legnyilvánvalóbban az Európa Charta előírásainak ellentmondó szakaszok a prefektusi intézmény szabályozásában találhatók: • túlzottan kiterjedt jogosítvánnyal látja el, • rendelkezik a településekvagyonáról és a helyi költségvetésről, • kormány nevezi ki ellenőrzés céljából, tehát függőséget teremt a kormány és a helyi közigazgatási egység között, és centralizáló hatása van. • a helyi tanácsok felosztásátkérheti a kormánytól – figyelembe kellene venni azt, hogy a helyi tanácsok demokratikusan voltak megválasztva – a nép akarata érvényesült, ebben az esetben egy kinevezett személyt nem szabadna ilyen jogkörrel felruházni. • a prefektusnak felfüggesztő ereje van, ahelyett hogy a közigazgatási bíróság rendelje el, • megyei testületek és a dekoncentrált intézmények vezetője (tanügy, egészségügy, pénzügy, rendőrség) - dekoncentrált intézmények centralizálója. • kinevezi a titkárokat, jegyzőket – ahelyett – ahelyett hogy a helyi közigazgatási egység (tanács) vagy polgármester nevezze ki Sopron

6. Románia regionális “arca” Sopron

7. Románia közigazgatási egységei fejlesztési régiónként Sopron

8. Régiók szervezése Romániában Történelmi hagyományok, városhálózati sajátosságok • Az országban már működött tartományi közigazgatás • Az ország történeti tájain (Olténia, Munténia, Moldva, Dobrudzsa, Erdély, Bánság, Kőrös-vidék, Máramaros) felfedezhetőek a regionális identitás maradványai, amire tudatos regionális politikával lehet építkezni • Erdély az ország fejlett régiói közé tartozik – 16 megye közül 4 igen fejlettnek, 3 fejlettnek, 6 pedig közepesen fejlettnek tekinthető és csupán 3 fejletlen megye található a 3 Erdélyi régióban • A decentralizált területfejlesztés számára Románia viszonylag kedvező nagyvárosi hálózattal rendelkezik- tényleges növekedési központok- • A nagyvárosok szellemi, kulturális funkciói erősek- kutatási-fejlesztési kapacitás, egyetemek • Az ország területi-közigazgatási rendszere sok egységből áll –41 megye- méretük és népességszám alapján NUTS 3 egységeknek tekinthetők Sopron

9. Székelyföld fejlesztési esélyei • A térség története (település- és gazdaságszerkezete) • Regionális kultúra és identitás • Etnocentrikus politika • A román állam gazdaság- és területfejlesztési politikája • Magyarország regionális gazdaságpolitikája • A magyar kormány által a határon túli magyaroknak juttatott támogatások rendszere • Románia közigazgatási rendszere, a döntési kompetenciák megosztása • Székelyföldön élő közösségek kezdeményezései Sopron

10. A fejlődés esélyei • A helyi közösségek részvételére alapozó fejlesztési filozófia és stratégia meghonosítása • A fejlesztési politikák etnocentrikus jellegének csökkentése • A régió érdekérvényesítő képességének javítása párhuzamosan nyitottságának erősítésével • A keresletorientált fejlesztési politikák súlyának növelése a kínálatorientált politikákkal szemben Sopron

11. Székelyföld sajátos társadalmi szerkezete A három domináns történelmi paradigma egyidejű jelenléte és fenntartható működése • Tradicionális (természetközelség, családcentrikusság, erkölcs, hit, közösség, szabadság, önfenntartás, túlélési ösztön) • Modern (szekularizáció, demokrácia, jogegyenlőség, individualizmus, magántulajdon, jogállam, piac, verseny) • Posztmodern (mobilitás, temészettudatosság, kulturális sokszínűség, globalizáció) Sopron

12. Székelyföld, mint régió • Székelyföldet, mint régiót meghatározó érvelések nagy része az etnikai elvet tekinti alapvetőnek • Székelyföld, mint közösség és igazgatási régió, premodern képződmény – faluközösségek gyepüvédő szerepe, az erdélyi rendi társadalom • Erdélyi sajátosság, hogy a feudális rendek kialakulása és léte jól körülhatárolható térségekhez köthető – Szászföld, Székelyföld • A rendi tagoltság fontos jellemzője az erdélyi regionális folyamatoknak • A rend alapjait nem a nemzeti öntudat és az országgal kapcsolatos politikai fogalmak képezték, hanem: • Mindennapi közösségi élet • A fenntarthatóságot biztosító erőforrásokhoz való hozzájutás szabályai • Közteherviselés rendszere • Ezek a közösség belső, autonóm működésének szabályait határozzák meg • A székelység nem nemzetiségként, hanem közösségi formaként alakult Sopron

13. Területi politika a rendszerváltozás után • A területfejlesztési rendszert az EU előcsatlakozási, majd a strukturális alapjainak felhasználására hozták létre • A források felhasználása korlátozott mértékben volt lehetséges, hiányzó politikák, stratégiák, projektek miatt • Akadályt jelent a rendszer működési filozófiája • Az elképzelés forrásvezérelt volt, feltételezte az uniós pénzeket, nem a reális szükségletekből és a fejlettségi problémákból indult ki • A fejlesztés nincs kellően alátámasztva a civil társadalom és helyi önkormányzatok részvételével • A pénzforrások elosztási rendjéről és a fejlesztési prioritásokról a kormány dönt Sopron

14. Székelyföld a romániai gazdasági térben • Az átlagos méretű, országhatárral nem érintkező makrorégió, az ország harmadik legfejlettebb térsége • Második legurbanizáltabb, városlakók aránya 60,3 % • Legnagyobb az ipari foglalkoztatottak aránya – jelentős a nagyvállalatok súlya • Az egy főre jutó GDP alapján, Bukarestet és a nyugat-romániai régiót követően a harmadik helyet foglalja el • Közel egyharmada magyar nemzetiségű • A válságövezetek a vegyipari és kohászati üzemek (Kiskapus, Ludas, Zalatna, Fogaras) vagy bányaipari települések (Balánbánya, Barót) környékén alakultak ki. • A társadalmi-gazdasági paraméterek többsége a romániai átlag körül szóródik • A vonalas infrastruktúra néhány elemében – út-, és távközlési hálózat – valamint az innovatív fejlődés hajtóerőinek állapotában érzékelhető gyengeség – kedvezőtlenül befolyásolják a térség fejlődését Sopron