Download
1 / 82
850 likes | 1.2k Views
SKÓCIA. katt. A Brit-szigetek leglátványosabb és legzordabb szépségű tájait csodálhatjuk meg Skócia területén.
E N D
SKÓCIA katt.
A Brit-szigetek leglátványosabb és legzordabb szépségű tájait csodálhatjuk meg Skócia területén. A számtalan természeti szépség között a mély tavak (lochok) és völgyek (glenek), a havas csúcsok, a kristálytiszta vizű patakok, a vadregényes Felföld, a skót duda és a skót szoknya jelenti ezt a különleges országot.
Egy korty füstös whisky, a komor várkastélyok éppúgy hozzátartoznak Skóciához, mint a kristálytiszta levegő. Mindez párosul egyfajta misztikummal és a történelmi levegő érzetével. Itt szinte mindig esik az eső, de ez is hozzá tartozik a tájhoz.
Ha megjegyezzük egy skótnak, hogy nocsak, már megint esik, azt fogja felelni – Ez nem eső, hanem nyers whisky! Amiből egyébként az angyalok is részesülnek, hozzájuk száll a whisky érése közben elveszített alkohol. (angel’s share) Skócia a kövek országa. Európában általánosan elterjedt volt, hogy az emberek egy kőre esküdtek, úgy tartották, a kő ereje és tartóssága megerősíti az esküt.
A régi dán krónikás, Saxo Grammaticus írja: „Amikor a régiek királyt választottak, földbe ágyazott kövekre álltak, és így adták le a szavazatukat.” A koronázással kapcsolatos a híres Stone of Scone, a koronázó kő vagy a végzet köve. Egy polcon van, a koronázó szék alatt a Westminster Apátságban, és a 13. századtól kezdve minden brit uralkodó ott ült fölötte a koronázási ceremónián. Senki nem tudja biztosan, honnan van ez a kő; hagyományosan a párna, amelyen Jákob feküdt, amikor az angyalokról álmodott. Később a jeruzsálemi templomban helyezték el, és Judea királyait koronázták fölötte.
Aztán az i.e. 4. században az utolsó judeai király lánya és Jeremiás próféta Skóciába vitték. A hercegnő egy skót király felesége lett, és a skót királyokat koronázták a kő fölött. Itt élt Sir Walter Scott és a skótok nemzeti költője, Robert Burns is, aki azt a szállóigévé lett sort írta: „szívemet aFelföldön hagytam...”. Így érez sok ezer távolba szakadt skót származású amerikai, kanadai, ausztráliai és új-zélandi, akik igyekeznek minél többször visszatérni őseik földjére.
Néhány szó az ország történelméről: Britanniának északi részét a rómaiak Caledonia néven már az I. sz.-ban ismerték. Ha most ismertetni szeretném a véres történelmi eseményeket, akkor ez a kis beszámoló könyvméreteket öltene. Általánosságban az egész történelmüket az angolok ellen vívott váltakozó sikerű harc jellemezte. Skócia sokáig az Anglia elnyomott tartománya volt. Bár Anglia és Skócia történelme elválaszthatatlanul összefonódott, viszonyuk a történelem folyamán nem volt egyenrangú, sőt, a skótok ma is küzdenek önállóságukért.
Ebben az állandó függésben Skóciának sikerült megőriznie önálló arculatát. A skótok genetikailag a világ egyik legváltozatosabb népe, állítja egy kutató, a hagyományos nézetekre rácáfolva, a skótok, az írek, a kelták, piktek és a vikingek mellett, nyugat-afrikai, ázsiai és szibériai ősöket is feltételez. Ezt azzal magyarázza, hogy Skócia a kontinens szélén helyezkedik el, az emberek pedig északnyugati irányba vándoroltak, és már nem mentek tovább.
Egy kis magyar vonatkozás: A XI. században a normann inváziót követően, a Skót Királyság több, Hódító Vilmos elől menekülő üldözöttet befogadott, köztük a Magyarországról származó Skóciai Szent Margitot, akit később III. (Véres)Malcolm feleségeként Skócia királynéja lett 1069-ben. Margit mindvégig döntő befolyást gyakorolt férjére, aki az asszony hatására megszelídült, elhagyta vad szokásait. Ezt a ráhatást a mai magyar asszonyok is sikerrel alkalmazzák.
Margit még normandiaiak és németalföldiek földhöz juttatását is elérte annak érdekében, hogy támogatást szerezzen egy esetleges normann-skót háború esetére. Terve nem járt sikerrel, viszont a háború megkezdődött. Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynét, aki templomokat és kolostorokat épített, és minden nyomorúságos szenvedőn segített.
A piktekről: A piktek a Forth és a Clyde folyótól északra éltek. A rómaiak által caledon-oknak nevezett és más törzsek leszármazottjai. A Piktföld, vagy más néven Pictavia lett Alba királyság a 10. században és a piktekből alakult ki az Albannach nép, vagyis a skótok.
A rómaiak tartottak tőlük, Hadrianus falat is emeltetett, hogy védve legyenek az erőteljes, kifestett harcosokat fölvonultató piktek támadásától. A latin Picti szó jelentése „festett” vagy „tetovált” emberek. A pikt kőemlékeken talált feliratoknak csak egy részét fejtették meg, mert azok emberi beszédet kódoló írást rejtenek.
A jelek megfejtése még várat magára, mert ehhez általában egy kétnyelvű felirat is szükséges, ahogy az egyiptomi hieroglifák megfejtése is csak a rosette kő megtalálásának volt köszönhető. A piktogram elnevezés valószínűleg a pikt szimbólumokból származik.
A skót zászló: Skóciának két hivatalos zászlaja van, az egyik a kék alapon fehér kereszt, illetve a sárga alapon piros oroszlán. Előbbit Saltire-nek, utóbbit pedig Lion Rampant-nek nevezik. A Saltire a világ egyik legrégibb zászlója, amelyet hagyományosan a 9. századra datálnak, amely még ma is használatban van nemzeti lobogóként. A legenda szerint, II. Angusz király vezette a skótokat csatába az angolok ellen, és amikor bekerítették őket, az éjszaka folyamán megjelent Szent András, akit korábban ferde kereszten égettek el és biztosította őket a győzelemről.
A következő nap mindkét oldalon egy fehér andráskereszt jelent meg. A skótok ezen felbuzdultak és legyőzték az angolokat. Azóta ez a skótok lobogója. A kék alapon fehér lobogó egyébként megtalálható a brit zászlóban, a Union Jack-ben is. A Lion Rampant, amely egyébként hátsó lábain álló oroszlánt jelent, a királyság zászlaja volt.
Skót szoknya: A közhiedelem szerint a skót szoknya mindig is a skót nép tradicionális viselete volt. Meglepő módon feltalálása egy a XIX. századi Skóciában élő angol úr nevéhez fűződik. Természetesen e ruhadarabnak azért van némi köze a skótokhoz, hiszen a gyökerek a skót és ír klánok, családok korai történetéhez nyúlnak vissza. Már a X. században megfogalmazódott a vezetőkben az igény a klánok öltözeteinek egységesítésére. Így jött létre a törzsek formaruhája, és a színekkel, csíkokkal és kockákkal azonosítani lehetett, hogy a harcosok kikhez tartoznak. A highland dress, vagyis a hegylakók ruházata az egyik legjellemzőbb és legromantikusabb
szimbóluma Skóciának. Ki ne tudná, hogy Skóciában még a férfiak is szoknyában járnak, amit „kilt”-nek hívnak. Ráadásul a kilt alatt elméletileg nem hordanak semmit. „Ez alatt nincs alsónadrág, azért mert nem szoknya, hanem kilt….” Sir Sean Connary Egy ősi mondás szerint „egy skót férfi szoknyában, másfél férfit tesz ki”. És ebben van is valami. Egy skót úriember, legyen az felföldi harcos vagy déli politikus, mindig nagyobb megbecsülésnek, tiszteletnek és elismerésnek örvend, ha nem nadrág van rajta, hanem kilt.
Furcsa, de férfiasabb szoknyában lenni, mint egy kopott farmerben. Sokkal hatásosabb külsőt kölcsönöz viselőjének a kockás ruhadarab, mint bármi más. A highland dress formája a hadseregnek köszönhetően maradt fenn, ők voltak a hagyomány állandó őrzői. 1782-ben újra engedélyezték a hordását. Ezen időpont előtt ugyanis csak akkor volt engedélyezett a skót ruha viselete, ha az illető belépett a brit katonaság kötelékébe.
A dudások voltak azok, akik saját kiltjükben járhattak, annyi kikötéssel, hogy színében és mintájában egyeznie kellett az ezredével. Sokan mégis inkább a halált választották, büszkén vállalták a szenvedést, de népük szimbólumától nem voltak hajlandók megválni. Ma már boldog-boldogtalan, akinek ereiben egyetlen csepp skót vér is csörgedez, büszkén viseli a kiltet.
Skót kastélyok: Skóciában, az egy főre eső kastélyok száma biztosan a legmagasabb a Földön. A kastélyokban általában szellemek is tanyáznak (majdnem azt írtam, hogy élnek). A ködben úszó, sok száz éves kastélyok kapcsán szellemekről, megmagyarázhatatlan jelenségekről és különös hangokról is suttognak.
Ezen a vidéken szinte minden útszéli kőhöz kötődik egy legenda. A kastélyok gyönyörű parkokkal körbevett, hosszú bevezető úton megközelíthetőek meg, a tavasztól késő őszig zöldellő réten, békésen legelő különleges tehenek és hófehér gyapjút viselő birkák fogadják az idegent.
Különleges látvány a skót felföldi marha, a szarvasmarha egyik ősi típusú fajtája. Skót neve Kyloe. A kastélyok általában magántulajdonban vannak. A legtöbbnek még magánhadserege is van, persze nem készülnek háborúra, inkább a különféle parádékon kápráztatják el a nézőket.
A kastélyok hatalmas parkjait, a hagyományoknak megfelelően „pávák” őrzik, ha idegen tévedne a felségterületükre, éktelen rikácsolással riasztanak.
A Blair kastély: A Blair Atholl község mellett található kastély impozáns fehér falai már messziről felkeltik az utazók figyelmét. A kiterjedt legelőkkel és erdőkkel körülvett kastély építését 1269-ben John I ComynBanedoch lordja kezdte el. A legutolsó jelentős átépítésére 1860-70 között került sor a Atholl hetedik hercegének rendelkezésére. A kastély tulajdonosa a Murray család a jelenlegi családfő John Murray Dél-Afrikábanél.
A többször el-, illetve visszafoglalt kastély stratégiai elhelyezkedése miatt évszázadokon át rendkívül fontos szerepet játszott a skót történelemben. Az épület egyébként Skócia leglátogatottabb emlékműve, maga Viktória királynő is szívesen időzött itt, bár nem vitte túlzásba, a történetírók szerint előfordult, hogy két évig készültek a fogadására, és végül egy éjszakát töltött itt.
Az egyik tulajdonosnak Sir John Stewart-nak, a pajzsán a „Szerezz vagyont és töltsd meg a börtönöket” felirat volt. A legenda szerint ő volt az, aki whiskyt, mézet és a zabpelyhet kevert a lázadó vezér Macdonald ívó kútjába, akinek annyira ízlett a kútvíz, hogy hamarosan leittasodott, és könnyedén elfogták.
A híressé vált és ma is kapható keverék ital neve Atholl Brose. Az elegáns termeken végighaladva megcsodálhatjuk a gazdag fegyvergyűjteményt, a vadásztrófeákat és a Murray család évszázadok alatt összegyűjtött kincseit.
A fakazettás mennyezetű bálteremben a világ minden tájáról összesereglett skót dudások is összemérték tudásukat.
