VADTAKARMÁNYOZÁS

1. VADTAKARMÁNYOZÁS Tóth Tamás1 – Beke Károly1 – Marosán Miklós2 NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR 1ÁLLATTUDOMÁNYI INTÉZET, TAKARMÁNYOZÁSTANI TANSZÉK 2KÖRNYEZETTUDOMÁNYI INTÉZET, ÁLATTANI TANSZÉK

2. A vadfajok takarmány- és táplálóanyagigényének megállapítása

3. A vadállomány létszámának megállapítása • Sokféle módszert dolgoztak ki, de pontos eljárás nem létezik • Látott vad, többször látott vad, nem látott vad • min. 15-30%-os hibahatár • Nem tudom a pontos létszámot, hogyan tudok takarmány- és táplálóanyagigényt megállapítani? • Becsléssel, illetve a vadszámlálás pontosításával tudok következtetni. • Pl. • Egy évesnél idősebb szarvasbika 100 db, átlagos élősúly 150 kg/dbösszes súly 15 000 kg, • Egy évesnél idősebb szarvastehén 150 db, átlagos élősúly 85 kg/db összes súly 12 750 kg • Egy évnél fiatalabb szarvasborjú 160 db , átlagos élősúly 50 kg/db összes súly 8 000 kg • Mindösszesen: 35.750 kg • Vagy összes szarvas 410 db, átlagsúly 100 kg/db összes súly 41. 000 kg

4. A vadállomány táplálóanyag szükséglete • Életfenntartás, növekedés, vemhesség, szoptatás, termékenyítés (apaállatok) tápanyagszükséglete • A kisebb testsúlyú állatoknak nagyobb az életfenntartás igénye, mint a nagyobb testű egyedeknek (ún. testfelületi törvény: az állatok éhezési hőtermelése nem a testsúllyal, hanem a testfelülettel arányosan változik) • Hiányosak az ismeretek az életfenntartás táplálóanyag-szükségletére vonatkozóan • Általános szabályok: • A növekedésben lévő fiatal állatoknak nagyobb az életfenntartó igénye • A hímek nagyobb növekedési erélye min. 10-20%-kal több táplálóanyag ellátást igényel • A környezet hőmérséklete, illetve az állás és a mozgás jelentősen befolyásolja az életfenntartás szükségletét • Nagyvadállomány esetében a mozgás többletigénye miatt kb. 50-150%-kal több táplálóanyaggal kell számolni (háziállatoknál ez csak kb. 30-50%-os életfenntartó energiaszükséglet növekedést jelent)

5. A táplálóanyag-ellátás hatása a vadfajok szaporodóképességére • A vadon élő állatok szaporodóképességét a takarmányokban lévő táplálóanyagok alapvetően befolyásolják • Az elégtelen fehérje-, ásványianyag- és vitaminellátás hatására meddőségi problémák alakulhatnak ki • A legtöbb vadfaj kedveli a fehérherét, amely sok fehérjét, ásványianyagot és karotint tartalmaz • A szaporodásbiológiai folyamatokat a takarmányok foszfor, mangán, réz és karotin (A-vitamin) tartalma kedvezően befolyásolja • A téli takarmányozás során különböző premixek (vitaminok+ásványianyagok) és vadtápok javítják az állatok termékenységét • A túl sok gabonamag (pl. kukorica) fogyasztása (alacsony fehérje, sok keményítő) kedvezőtlen hatású a vadfajok szervezeti szilárdságára és szaporodóképességére.

6. A vemhes és szoptató anyaállatok táplálóanyag szükséglete • A vemhesség a vadfajok esetében is növeli a táplálóanyagszükségletet, de ennek mértéke nem azonos • Őz a vemhesség első szakaszában (első 100-120 napban) nem növekszik jelentős mértékben az igény (embrionális diapauza), a második szakaszban viszont igen (ikerellés) • Vaddisznó  120 nap alatt 5-8 malac, kb. 6-8 kg alomsúllyal • Mezei nyúl  jelentős igénybevétel  42 nap alatt 3-4 magzat, évente 2-3-szor • Az ellést követően az újszülöttek táplálóanyagigényét az anyatej fedezi  nagy megterhelés az anyai szervezetnek: • Szarvastehén az első napokban 1,5-2 kg tejet termel, egy hónap múlva 5 kg-ot, majd csökken (a borjú súlya ezalatt 9-12 kg-ot gyarapszik) • 8 malacos vaddisznó első napokban 1 liter tejet termel, egy hónap múlva 5 litert. A 2. hónap végén ismét 1 liter a termelés. A kocatej összetétele: 8% tejzsír, 6% tejfehérje, 5% tejcukor, 1,7% ásványi anyag. A koca 5-10 kg-ot is veszíthet a testtömegéből a szoptatás alatt. • Napi szárazanyagigény a vemhesség és a szoptatás idején: • Szarvastehén: 3 kg (100 kg élősúlyra) • Dámtehén: 2,5-2,6 kg (50 kg élősúlyra) • Őzsuta: 1,2-1,3 kg (20 kg élősúlyra) • Vaddisznókoca: 3-4 kg (100 kg élősúlyra)

7. A növekedés táplálóanyagigénye • Minél nagyobb a napi súlygyarapodás, annál kisebb a fajlagos energiaigény  csökken az életfenntartás igénye • Kezdetben anyatej, majd fokozatosan alakul ki az élőhely közelében fellelhető takarmányok fogyasztása • Cserjék, füveshere, vadlegelő • Szarvas bikaborjú: • Gyors növekedésű • 2 hónap alatt megkétszerezi a születési súlyát • 0-1 éves kor között 300-350 g/napi súlygyarapodás • 1-2 éves kor között 150-170 g/nap • Dámborjú: lassúbb fejlődésű, éves korú bika súlya 20-25 kg • Őz: gyors ütemű fejlődés, agancsduzzanat jelentős Ca- és P-igény (rügy, gally, fakéreg, lucerna) • Vadmalacok: kezdetben lassúbb, majd kb. 3 hónapos kortól gyorsabb növekedés (kb. 9 hónaposan 25 kg-osak)

8. Az apaállatok táplálóanyagszükséglete • Jelentős az apaállatok táplálóanyagigénye • Szarvasbika: • 3-4 éves korban tenyészérettség, 4-8 éves kora között intenzív táplálkozás • A bőgés időszakában jelentés súlycsökkenés (50-60 kg-os testsúly veszteség is lehet) • „háremszerű párzás”, fokozott igénybevétel • Gyenge kondíció a párzási időszak végén • Fokozott fehérje és ásványianyag igény • Kukorica, lucerna, repce, rozs, tarlórépa, vadlegelő • Dámbika: • Ugyancsak fokozott igénybevétel, akár 30 kg-os testsúly csökkenés a barcogási időszak végén • Őzbak: A nyári párzási időszakot követően a természetes takarmányok a rendelkezésére állnak • Muflonkos, vadkan: kevésbé veszi igénybe őket a termékenyítési időszak • Téli időszak: takarmányfelvétel visszaesése  súlycsökkenés

9. A takarmányozás hatása a kérődzőfajok húsának zsírsavösszetételére

10. A vad kérődzőfajok húsának CLA-tartalma • A vad kérődzőfajok húsa jó CLA (konjugált linolsav) forrásnak tekinthető • A táplálék minősége és a kiegészítő takarmányozás összetétele hatást gyakorol a vadhús zsírjának zsírsavösszetételére • A cisz9, transz 11 C18:2 (CLA) antikarcinogén hatású (rákellenes hatás)  humánegészség-ügyi előny • Ugyanakkor a transz-C18:1 zsírsavak mennyiségére ügyelni kell  tisztázatlan a humán egészségre gyakorolt hatásuk • A telítetlen zsírsavforrások (pl. olajosmagvak) etetése, illetve pl. a legeltetés (pázsitfűfélék) növeli a CLA produkciót a kérődző egyedekben

11. A takarmányozás hatása a gímszarvas hosszú hátizom zsírjának CLA-tartalmára 1 cseres tölgyes, bükkös és hárserdő+vadlegelő (szarvaskerep, fehérhere és perjék), cirok és kukorica, kiegészítő takarmányozás: zab, tritikálé (nyár); szenázs, silózott kukorica és cukorrépa (tél) 2 természetes takarmányfogyasztás (ezüsthársas bükk)+kiegészítő takarmányozás (csak télen): lucernaszéna, kukoricaszilázs, szemes kukorica (Husvéth és mtsai, 2006)