RENESZÁNSZ

1. RENESZÁNSZ Egy művészeti kor a tánc tükrében

2. Miért a reneszánsznál kezdjük?A korábbi korok táncairól vannak információink, de ezek jórészt képek, szobrok, melyek gyakorlati felhasználhatósága igen csekély.Az első írásos feljegyzések csak a XV. századtól követik nyomon a tánc fejlődését, hiszen a korai reneszánsz életszemlélete a művészetek többi ágának fejlődése mellett a táncot is művészetté emelte.Ahhoz, hogy egy kort hitelesen megismerjünk, nemcsak a kor történetét kell ismernünk, hanem tudnunk kell azt is, hogyan éltek, hogyan viselkedtek az akkor élő emberek. Fogalmak

3. első dia utolsó dia következő dia előző dia használati útmutató utoljára megtekintett dia tartalom új ismeretek ugrás a megjelölt témakörhöz vagy filmvetítés / hangfelvétel indítása Fogalmak Használati útmutató

4. Az első udvari páros táncok Előszó Táncmesterek, tánckönyvek Használati útmutató A tananyag célja és követelményei Táncos illemtan Divatos táncok A reneszánsz divat Mit tudhatsz meg? Egy kis ismétlés… A zene és a tánc Összefoglalás A reneszánszról dióhéjban Fogalmak A tánc és az egyház Az ősi körtánc Irodalom A kor lánc- és körtáncai Tartalom Illusztrációjegyzék Fogalmak

5. Célunk, hogy megismerd:a reneszánsz kor táncait, tánctörténeti összefüggéseit;tudd:hogyan éltek, öltözködtek, viselkedtek, szórakoztak a kor emberei;a megszerzett tudás fejlesszeszemélysiégedet,ízlésedet,fogékonyságodat általában a művészetek, különösen az előadóművészetek iránt.Ösztönözni szeretnénk:az önálló tanulásra,a téma iránti érdeklődésre,a művészetek befogadására. Fogalmak

6. A tananyagot elsajátítva tudnod kell:a reneszánsz szó jelentését, a korszak sajátosságait, jellemzőit,a reneszánsz táncok típusait, formáit;ismerned kell:az egyetemes és nemzeti táncművészet néhány jeles képviselőjét,a reneszánsz kor viselkedéskultúráját;fogékonynak kell lenned:múlt és jelen értékeinek befogadására,a tánc komplexitásából adódóan a társművészetek (zene, képzőművészet, színház) iránti érzékenységre, kreativitásra. Fogalmak

7. Mit tudhatsz meg? Az első fejezetben a kor általános jellemzőiről olvashatsz. Az ezt követő két fejezet a legősibb táncformákat mutatja be. A következő fejezetekből megismerheted a különböző reneszánsz táncokat: kik és mikor, milyen formában táncolták azokat. Fogalmak

8. Végezetül megismerheted a kor viselkedési, udvarlási, táncolási szokásait, és megtudhatod, hogyan öltözködtek a kor hölgyei és lovagjai. Fogalmak

9. Ha végiglapozod ezt a digitális könyvet, sok mindent megtudhatsz a reneszánsz udvari életről, a kor művelt emberének látásmódjáról, a kor szellemiségéről, de legfőképpen a művészetről, a táncról, az illemről és az öltözködésről - dióhéjban. A képek, a különböző táncos és zenei részletek, jegyzetek, a korra vonatkozó rövid háttéranyagok az egyéni felkészülést, önművelést segítik. Tudásodat folyamatosan ellenőrizheted az összefoglaló kérdéssorokkal, illetve az anyag végén található tudáspróbával is. Fogalmak

10. Egy kis ismétlés… Fogalmak

11. Emlékszel a népmesék igazságos Mátyás királyára? Tudtad, hogy a könyvnyomtatás felfedezése előtt a könyveket kézzel írták? Ismered Rómeó és Júlia tragikus történetét? A branle-okban általában Hallottál már Kolombusz Kristófról, aki kalandos útjai során felfedezte Amerikát? Most a tánc segítségével elrepülhetsz a reneszánsz korba! Jó utazást kívánok! Fogalmak

12. A kor, amelyben Michelangelo megfaragta Dávid szobrát ésLeonardo da Vinci megfestette aMona Lisát, felépült az esztergomi Bakócz-kápolnaés a római Szent Péter Székesegyház, Luther Márton elindítottaa reformációt. Fogalmak

13. Amikor Galilei megalkotta a távcsövetés Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatás, Shakespeare megírta a Rómeo és Júliát; amikor megjelentek a táncokat betanító táncmesterek, és a tánc méltó helyet kapott a művészetben. Fogalmak

14. Tudod-e? Mi van a képen? Mágneses iránytű, melynek nagy szerepe volt a kor földrajzi felfedezéseiben. Ki ő? Mátyás király, azaz Corvin Mátyás, aki 1458-1490-ig uralkodott Magyarország trónján. Ha igen, kattints! Tudod-e, mi ez és hol található? Ez a visegrádi Palota-kút, amely az egyik legszebb magyarországi reneszánsz hagyatékunk. Fogalmak

15. Mi a közös bennük? Ha tudod, kattints! Balassi Bálint, Dante, Shakespeare A reneszánsz kor költői voltak mindannyian. Balassi Bálint magyar, Dante itáliai (olasz), míg Shakespeare angol származású volt. Kopernikus, Kepler, Galilei A reneszánsz kor nagy tudósai. Kopernikus mondta ki, hogy a világmindenség központja nem a Föld, hanem a Nap, amely körül a Föld is kering. Burgonya, kukorica, paradicsom, kakaó, dohány Az újonnan felfedezett területekről ekkor kerültek át hozzánk ezek a növények. Fogalmak

16. Leonardo da Vinci, Michelangelo, Rafaello, Dürer, Brueghel A reneszánsz kor nagy festői, alkotóművészei. Bakócz-kápolna, a római Szent Péter Bazilika, a visegrádi Palota-kút Mindhárom a reneszánsz korban épült. Gergely-naptár, könyvnyomtatás, Amerika felfedezése, távcső A reneszánsz korszak tudományos felfedezései. Fogalmak

17. A reneszánszról dióhéjban Fogalmak

18. A XIX. század óta francia szóval reneszánsznak, azaz újjászületésnek nevezik a XV-XVI. századig terjedő időszakot. Szinte lehetetlen megszabni a középkor és a reneszánsz pontos határát. A középkor szellemisége a XVI. század derekán is fennmaradt, ámbár az új, emberközpontú - azaz humanista - világnézet lassacskán mindenütt tért hódított.A reneszánsz Észak-Itáliában született meg a török elől Itáliába menekült görög tudósok révén, s a XV. századi Firenzében virágzott ki. Ez kezdetben az antik alkotások formáinak, művészi tökéletességű kifejezéseinek felújításában állt, s ezt természetszerűleg követte az antik világfelfogás, életszemlélet újjászületése. Magyarországra Mátyás király és felesége, Beatrix királyné közreműködésével igen gyorsan eljutott az itáliai reneszánsz kultúra. Fogalmak

19. reneszánsz A reneszánsz a nagy egyéniségek kora. Követőit sokoldalúság és a tudás teljességének birtoklási vágya jellemezte. A művész festő, szobrász, építész, zenész és költő volt egyszerre. Sőt, gyakran még tudós és politikus is. Az ilyen sok mindenhez értő embereket polihisztoroknak nevezzük.A művészeket erős vágy hajtotta a hírnév, a halhatatlanság után, és még életükben le akarták aratni a babérokat. Ennek megfelelően a nagy művészek mind ismertek, elismertek és népszerűek voltak. Fogalmak

20. A tánc és az egyház Fogalmak

21. A középkorkeménykezű keresztény uralkodói ki akartak irtani minden ősi, pogány elemet az emberek hétköznapjaiból. Ebben a munkában az egyház nagy segítségükre volt: szigorú törvényeket hozott, amelyek a táncot is tiltották, mert része volt a régi pogány szokásoknak. "A papság ne tűrje, hogy a nép a temetőkertben, vagy magában a templomban táncra kerekedjék, mert Szent Ágoston szerint is inkább kapáljon vagy szántson valaki ünnepnapon, mintsem, hogy táncoljon.” Budai zsinat 1279. Fogalmak

22. Pedig a Biblia és hagyományai szerint az ősegyházat az a szokás jellemezte, hogy táncolva énekelték az egyház himnuszait. Ilyen mulatságokra menyegzők ünneplése és az egyház jeles napjainak alkalmából került sor.Ezeket az ősi hagyományokat a különböző népek szokásaiból szerencsére nem is tudta az egyház teljesen száműzni. Fogalmak

23. Areneszánsz korban nemcsak az irodalom, a zene, a képzőművészet került előtérbe, hanem a tánc is fontos szerepet kapott. Mátyás király messze földön híres reneszánsz udvaráról Antonio Bonfini, Mátyás király udvari történetírója - aki maga is tánckedvelő ember volt - lejegyezte, hogy Mátyás királlyá választásakor a budai nép táncraperdült. Mátyás hadakozás közbenis szívesen szórakozott, példáulBoroszló ostroma idején (1474)is táncmulatságra hívta a város és az ostromló cseh-lengyel sereg előkelőit. Fogalmak

24. Az ősi körtánc Fogalmak

25. Sárközi karikázó A középkori rajzos ábrázolásokban sokszor találkozunk körben vagy láncban táncoló férfiakkal és nőkkel. Ezek a táncok a legegyszerűbb lépésekből álltak, és talán éppen ezért nagyon hosszú ideig fent maradtak, évszázadokig részei voltak nemcsak az udvari táncéletnek, hanem a különböző népek táncainak is.A magyar néptáncban is megmaradtak a kör- és lánctáncok elemei, ilyenek például a gyermekjátékok és a karikázók vagy a dunántúli dudálás. A táncmulatságokat még a XVII. században is lánc- vagy körtánccal nyitották meg. Fogalmak

26. A körtáncok a táncolás legősibb formájához tartoznak, eredetük egészen az őskorba nyúlik vissza.A körformának a mágiában, varázslásban nagy jelentősége volt: az összetartozást, az erőegyesítést jelképezte. Körbetáncolni, mint birtokba venni valamit (oltárt, templomot, szobrot, embert) annyit tett adott tárgyat, illetve egyesülni az általa közvetített erővel és engedni, hogy mágikus ereje a körben állókra sugározzon. Fogalmak

27. Branle Charlotte Már őseink is a körformát tartották a legtökéletesebb tánc-formának, ugyanakkor az örök körforgást és ismétlődést is jelképezte. A kör létrehozásával mindenki egyforma távolságra került a központban táncoló varázslótól vagy a felállított totem-oszloptól, továbbá ezzel a térformával kizárták a külvilágot a közösségükből. (A fejlett krétai kultúrában az összefont karú körtánc csak egyneműek között volt ismert.) Fogalmak

28. A kor lánc- és körtáncai Fogalmak

29. Branle Montarde A reneszánsz udvarok egyik kedvelt körtánca volt a branle(„branl”). Főként Franciaországban és szomszédos népeinél volt divatos. A branle-okban általábanugyanannyi férfi és női táncos vett részt. Főként körben vagy nyitott láncban járták (pl. Branle Montarde – „branl montard” - , azaz „sövény branle, ahol az elnevezés a táncolás formájára utal.) Fogalmak

30. Branle de Lavandiéres Van azonban néhányspeciális branle is, amely kiegészül egyéb mozdulatokkal: grimaszokkal, fintorokkal, tapsokkal. Ilyen például a mosónők branle-ja (Branle de Lavandiéres – „branl dö lavandier”),ahol a mosónők ruhasúlykolását utánozzák. Fogalmak

31. Az első udvari páros táncok Fogalmak

32. La danse de Cleves A páros táncok legkorábbi formája a két szemben álló sorban elhelyezkedő férfi-női táncosok, ahol még az azonos létszám sem volt fontos. Fejlettebb forma az azonos számú páros sortánca összefogódzás nélkül. A mai értelemben vett páros táncok csak a reneszánsz korban alakultak ki. Fogalmak

33. A reneszánsz korszaka előtt a középkor szigorú erkölcseitiltották a páros táncokat. A körben és láncban táncolásnál mindenki figyelt mindenkire, és nem volt lehetőség bensőséges kapcsolatra a partnerek között. A reneszánsz korban ez megváltozott, a körtáncok mellett megjelentek a különböző páros táncok. Ezek végre teret engedtek az udvarlásnak, sőt, francia tánctörténész, Arbeau(Árbó”) egyenesen ajánlja a páros táncolást: „Ha házasodni akarsz, tánc közben kell megbizonyosodnod arról, kedvesed jó temperamentummal és kellemmel van-e megáldva … a tánc jó gyakorlat annak megállapítására, vajon a szerelmesek egészségesek-e és végtagjaik épek-e, mert utána meg van engedve, hogy a férfi megcsókolja hölgyét azért, hogy megérintsék és megízleljék egymást, hogy megbizonyosodjék arról, hogy formás-e vagy nincs-e romlott húshoz hasonlóan kellemetlen lehelete.” Fogalmak

34. Leoncello nuovo Az első francia páros táncokat összefoglaló néven basse danse–nak („basszdansz”) nevezték. Ezeket táncolhatta egy pár vagy több pár egymás mögött és összesen négy lépés szigorú szabály szerinti variációiból állt. A tánc itáliai változatában, a bassadanzaban („basszadanca”) már számos olyan koreográfia is létezett, amelyet különböző számú férfiak és nők táncoltak, és mind lépéseiben, mind koreográfiában sokkal változatosabbak voltak a francia basse danse-oknál. Fogalmak

35. Táncmesterek,tánckönyvek Fogalmak

36. A XV. század előtti időkből nem maradtak fent tánclejegyzések. A korabeli krónikák, történeti művek, naplók szűkszavú megjegyzései csak a táncolás tényéről, esetenként a táncosok nevéről tudósítanak, magáról a táncról nem. Az előkerült szobrok, képek, táncos grafikák alapján pedig igen nehéz megállapítani, hogy valójában hogyan is néztek ki pontosan az őskor, az ókor és a korai középkor táncai. A XV. században azonban megjelentek a főúri udvarokban a táncokat betanító és lejegyző táncmesterek, így már nemcsak képeken és utalásokban találkozhattak a tánccal a későbbi korok emberei, hanem könyvek születtek, amelyekben leírták a koreográfiákat, lépéseket. A táncmesterség több volt puszta tánctanításnál: ők voltak az európai udvari ünnepségek tervezői, szervezői, a koreográfiák betanítói, a rendezvények társadalmilag is megbecsült játékmesterei. Fogalmak

37. A leghíresebb táncmesterek, illetve tánckönyvírók ebben az időben a pármai Caroso, a milánói Negri és a francia Arbeau voltak. Megjelent táncos köteteikben nemcsak koruk divatos táncait és tánckompozícóit gyűjtötték egybe, hanem elénk tárják a reneszánsz udvari életet és a kor művelt emberének látásmódját. Arbeau-nak köszönhetjük az első táncírást: Gelosia nem csakszavakkalmagyarázza el, hogy mit milyen lépés követ, hanem a különféle mozgásokat öt fő betűvel jelölt motívumra egyszerűsítve, egyfajta „táncképletet” mellékel az egyes táncokhoz. Fogalmak

38. Táncos illemtan Fogalmak

39. A táncolás soha nem volt magában való: mindig szétválaszthatatlanul összekapcsolódott az általános viselkedéskultúrával. Nem csupán a fiatalság szórakozását szolgálta, hanem olyan fórum is volt, melyen az előkelő és művelt fiatalember bizonyíthatta szíve választottja előtt, hogy ő bizony a társasági élet minden színterén megállja a helyét.A korabeli táncmesterek nagyon sok szabályt leírtak az együtt táncoláshoz. Nézzük, milyen intelmek szóltak egy hölgyhöz: „A hölgy sokkal nagyobb diszkrécióval viselje magát, mint egy férfi. Mozdulatai édesek, diszkrétek, kellemesek, léptei könnyűek, jól formáltak legyenek. Tánc közben mindig legyen figyelemmel a zenére. Pillantása ne röpködjön ide-oda, hanem tartsa szerényen a földön. De a fejét ne hajtsa le, hanem tartsa egyenesen, ahogy a természet azt tanítja nekünk. A tánc végén emelje édes pillantását a férfire, kecses bókkal válaszolva az övére. Milyen kevesen vannak, akik ennek az erénynek tudói és milyen sokan csinálnak hibákat, amelyek a jól neveltek számára visszatetszőek!" Fogalmak

40. Érdekes, hogy a reneszánsz idején szokás volt, hogy a hölgyek is felkérhették a férfiakat. A felkérést sem a hölgyek, sem az urak részéről nem volt illő visszautasítani. A megfelelő viselkedéshez persze elengedhetetlenek voltak a különféle köszöntések, meghajlások, azaz bókok pontos ismerete, melyek különféle fajtái évszázadokon keresztül éltek és fejlődtek. A XV. században a bók általános formája a féltérdre ereszkedés volt. A hölgyek a lábukat összezárva hajtották meg a térdüket és a fejüket. A bóknak méltóságteljesnek kellett lennie, amivel a sietség nem fért össze. A térd csak a királynak szóló vagy különösen mély hódolatot kifejező bók esetén érte a földet - ez főként a harisnya kiméletéből adódó praktikus illemszabály volt. Branle de la Torche Fogalmak

41. A bók mindig együtt járt a fejfedő levételével, amit aztán vagy visszatettek vagy nem. A levétel bal kézzel történt, és mindig úgy illett a kézben tartani, hogy a belső oldala nézzen a test felé, hogy az esetleges zsíros hajakról átragadt kosz ne látszódjon. A csókkal, öleléssel való üdvözlés sokkal általánosabb volt, mint azt gondolnánk. Fogalmak

42. Divatos táncok Fogalmak

43. Az egyik legismertebb reneszánsz táncok közé tartozik a pavane(„pavan”). Elnevezéséről sokat vitatkoznak a tánckutatók. Legvalószínűbb, hogy a francia "pavaner" szóból ered, ami páváskodást jelent. Úgy is szokták nevezni a táncot, hogy páva-tánc, amely előadásának finomságára, méltóságteljes bemutatására utal. "Ünnepnapokon a pavane-t királyok, hercegek és főnemesek táncolják, hogy megmutassák magukat szép köpenyeikben és ünnepi öltözeteikben. Őket királynők, hercegnők és nemes hölgyek kísérik, ruhájuk hosszú uszályait leengedve és maguk mögött húzva, néha hölgyek által hordozva." Pavane Ferrarese Fogalmak

44. Ha a pavanea méltóságteljesség tánca volt, úgy a gaillarde („gajjard”) ennek pontosan az ellentéte: a virtuozitás, fiatalság képviselője a reneszánsz táncok között. Népszerűségét mi sem jelzi jobban, hogy a gaillarde-variációknak egyre több és bonyolultabb formáját találták ki a táncmesterek. A tánczenéket tartalmazó kottákban általában egymást követi a két tánc, így az emlékezetben összetartozó táncokként maradtak fent. Valószínű ez azért is, mert míg a pavane páros lüktetésű (4/4-es), addig a gaillarde páratlan (6/8-os) lüktetésű tánc. Ez a zenei váltás (amikor páros üteműről páratlanra változik a zene) a reneszánsz tánczenének egyik jellemző sajátossága volt. A gaillarde-ban több szerep jut a hölgynek, mivel őt is bevonják a variálásba. Elvileg a hölgynek kellett leutánozni az úr figuráit, gyakorlatilag azonban ez inkább csak előre megbeszélt koreográfiák esetén volt lehetséges. Nézd meg a táncot, hogy meglásd, miért. Gaillarde Ferrarese Fogalmak

45. A reneszánsz divat Fogalmak

46. Nem szóltunk még a gyönyörű reneszánsz ruhákról, hiszen a viselkedés nagyban függött az öltözködéstől. A nők hosszú ruhákat hordtak, különböző formájú fejékekkel, azonban a legfőbb fejékek a gyönyörűen elrendezett hajkompozíciók voltak. A fej mindig a törzzsel együtt fordult, ez az ékek miatt nem is nagyon lehetett másképp. Anői ruha bársonyból és brokátból készült, széles kivágással, elöl gyakran zsinóros fűzéssel, oldalt és a karnál hasítékokkal felszabdalva. A gyönyörű - gyakran híres festők által megtervezett - anyagok szövéssel, hímzéssel készültek. Bármilyen anyagból volt is a ruha, a súlyt mindenképpen éreztették a mozdulatokban. Ha a hölgy leült, térdét összezárta, ügyelve arra, hogy a bokája ne látszódjon. Fogalmak

47. Aférfiak vállig érő hosszú hajat hordtak, fejükön nemezből készült sapkát, melyet gyakran toll díszített. A fehér ingre rövid, állógalléros zekét vagy prémmell szegett, kétoldalt nyitott mellényt vettek, gyakran hosszú köpenyeket viseltek. Minél magasabb rangú volt valaki, annál hosszabb volt a ruha, sőt, néhányhelyen a rangot még a cipők orrának hosszával is jelezték. A harisnyára a comb felső részét takaró, puffos nadrág került. A férfiaknak a ruhák viselésénél az erőt kellett éreztetniük. Fogalmak

48. Spagnoletta A XVI. század vége felé a ruhák zártabbak, merevebbek lettek. A mellet és a vállat takarta a ruha, mely fölött a fejet keresztező nyakfodor látszódott. Ez a malomkerék-gallér a férfiak viseletében ugyanúgy megjelent, mint a nőkében. A fényűző, költséges divat elterjedését ruharendeletekkel korlátozták, melyben megszabták, hogy melyik néprétegnek mit szabad viselnie és mit nem. Fogalmak

49. A zene és a tánc Fogalmak

50. A középkorban még leginkább ének vagy pl. az állatok hangjának utánzása kísérte a táncot. Előfordult esetleg dob vagy csörgő, később dudakíséret, zenekíséret azonban csak a reneszánsz kortól jellemző a táncokra. A reneszánsz ember életéhez, művészetszeretetéhez szorosan hozzátartozott a zene. A kóruséneklés nagyon divatos volt e korszakban, és mindenütt helyet kapott: templomokban, színpadon, utcán, mulatóhelyeken. Az énekléshez gyakran társultak hangszerek is, amelyeket a korabeli mesterek előszeretettel díszítettek különböző faragásokkal, berakásokkal. Areneszánsz korában páratlan szépségű egyházi és világi kórusművek születtek, népszerűségük és szépségük egyszerűségükben rejlett. Az egyházzene fejedelme Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525-1594) volt. Reneszánsz madrigál Fogalmak