MÁTRA NÖVÉNY ÉS ÁLLATVILÁGA

1. MÁTRA NÖVÉNY ÉS ÁLLATVILÁGA

2. NÖVÉNYEK Korcs nőszirom Pompás kosbor Őszirózsa

3. Gombák Az ízletes vargánya Nagy Őzlábgomba Feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba. A kalap közepén csúcsos, barna, a többi részén, világos alapon barna, felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott tönkje lefelé vastagodó, alul gumós, és rajta eltolható gyűrű van.  Ez a gomba a legtermetesebb és legkiadósabb, ősszel szedhető étkezési gombák közé tartozik.Előfordulása A lombhullató erdőkben, de a kevert erdőkben, erdőszéleken és tisztásokon is előfordul. Egész Európában elterjedt. A boletusa régi rómaiak legjobb étkezési gombája volt.

4. Cserjék A kökény  Európában és hazánkban is gyakori gyógynövény. Ez a tüskés (tulajdonképpen tövises) cserje a szilva egyik rokona. magyar népies nevei: kökény, boronafa, koronafa, ekegúzs, kininfa, kökönye, tövisfa, zabszilva .Hegyoldalak, erdőszélek, cserjések, napfényes erdők növénye. Az 1-4 m   magasra is megnövő cserje sötétszürke ágai hegyes tövisekben végződnek. Csipkerózsa A csipkebogyó a vadrózsa és a japán rózsa gyógyhatású áltermése, népies nevei: csipke, csitkenye, hecsedli, hecsepecs). A virág termését, a csipkebogyót akkor szedjük, ha már a dér megcsípte, a termés puhulni, ráncosodni kezd. Kiváló vitaminforrás, 100 g friss csipkebogyóhús 400 mg C-vitamin-t tartalmaz, amely a citroménak tízszerese, de A- B-, és ,P-vitamint, vasat és magnéziumot is tartalmaz.

5. ÁLLATOK Rovarok Vízipásztor Közönséges szitakötő Óriás szitakötő

6. Puhatestűek Közönséges vízicsiga Hólyagcsiga Éles csiga

7. Hüllők Barna ásóbéka Vöröshasú unka Leveli béka

8. Madarak Sárga billegető Bíbic Karvaly

9. Emlősök Hörcsög Róka Hermelin

10. A Mátra kialakulása Földrajzi helyzete Mátra, mint azÉszaki-középhegységrésze, származásaszerintEurópalegnagyobbfiatalvulkániövezetéheztartozik. A Tarnaés a Zagyvavölgyétőlkörbefogvaterül el, ésbárnem a legnagyobbkiterjedésűhegységünk, ittemelkedikhazánkkétlegmagasabbcsúcsaaz 1014 m-esKékesés a 964 m magasGalyatető. A Mátráttöbbjólelkülöníthetőrészrelehetfelosztani. Délnyugatról a Jobbágyiközségfölötttalálható Nagy-Hársaslepusztultvulkánikúpjávalkezdődik. A hegytőlészakrafokozatosanemelkedőelőhegyekkel a Nyugati-Mátra a Muzslacsúcsávaltetőzik. Azún. Központi-Mátra a Mátrabércfennsíkjából, a Galyatetőés a Kékesvulkánikúpcsoportjaibóláll. Meredek, zordhegyoldalak, kőfolyások, törmeléklejtők, suvadásokváltogatjákegymástzártbükkösökkelborítva. Délrelankásabb, párhuzamosvölgyekfutnak le, melyekközüllegmeghatározóbbtájosztóvonalazún. Nagy-völgy. A Nagy-patakvölgyévelpárhuzamosanalakultki a Mátra "főbejárata" MátrafüredtőlMátraházáig. A Mátraaljaerdőmentes, szőlőkkelborítottmegművelttájairólszinteátmenetnélküljutunkazerdőshegyitájba. Keletre a Saskő 898 m-esormánakmeredekletöréseután a Keleti-Mátra 650 - 750 m magashegyeisorakoznak. A hegységészakirészétMátralábánaknevezik. Elszórt, kb. 250 - 400 m magaskisvulkánikúpokkalborítottdombvidékez, mártöbbnyireműveltmezőgazdaságiföldekkel.

11. Növényvilág A Mátraerdőstáj, változatoserdőtársulásokkal. Legjellemzőbberdőtársulásai a cseres-tölgyeserdők. A cseres-tölgyeseketészakon 550 m, délen 650 m magasságkörülgyertyános-tölgyes, majdbükkösváltjafel. 900 m fölöttmagashegyibükköstalálhatóKékes, Galyatető, Piszkés-tetőészakilejtőin. A Mátraészakihűvöslejtőintöbbmagashegységifajtaláléletteret. A legszebb, montánbükköserdőtársulás a Kékesészakioldalábansokritkanövényfajnak ad élőhelyet. Ittél a pirosvirágú, tüskenélkülihavasivagybércirózsa (Rosa pendulina), a pávafarkúsalamonpecsét (Polygonatumverticillare). Azészakioldalakonhársastörmeléklejtő-erdőkésszurdokerdőkjelzik a sajátosmikroklímát. Növényritkaságuk a poloskavész (Cimicifugaeuropaea), a kékvirágú, nyáronnyílóhavasiiszalag (Clematis alpina), a köveshelyekenjellemzőerdeiholdviola (Lunariarediviva), a hármaslevelűmacskagyökér (Valerianatripteris). Többvédettpáfrányfajélitt, a szorosvesepáfrány (Polystichumbraunii), a karéjosvesepáfrány (Polystichumaculeatum), és a hazánkterületéncsakittélőhavasiszirtipáfrány (Woodsiaalpina). Azészakrakinyúlógerinceken a jégkorireliktumnaktekinthetőlilacsenkesz (Festucaamethystina) él. Legközelebbiélőhelye a Budai-hegység, ittazÉszaki-középhegységbenmásuttnem is található. A sziklákon a Parmeliaconspersanevűzuzmóazúttörőnövény. A sziklákrepedéseibenazáttelelőlevélzetű, alig 10 cm-esészakifodorka (Aspleniumseptentrionale), a szürkelevelű, fehérvagyrózsaszínespártájú, 30 cm körülimagasságúfürtöskőtörőfű (Saxifragapaniculata), a sárgakövirózsa (Jovibarbahirta) és a varjúhájfajoktelepednek meg. A Mátrábancsak a Gazos-kősziklafalánfordulelőazalacsonytermetűsziklaiternye (Alyssum saxatile). A vékonytermőtalajúandezitsziklákonnyíltsziklagyepalakulki, a vastagodótalajonfokozatosanzáródósziklagyepnő a sziklaicsenkesz (Festucapseudodalmatica) és a magyarperje (Poapannonica subsp. scabra) állományaival. A sziklagyep-társulásokgyöngyvesszőscserjésekkelszomszédosak. A névadónövény, a szirtigyöngyvessző (Spiraea media) egymétermagas, nehezenáthatolhatóbozótokatalkot, melyben a mátraimadárbirs (Cotoneaster matrensis) is otthonos.

12. Állatvilág A Mátraváltozatosvegetációjáhozfajgazdagállatvilágkapcsolódik. A csigákközülegyesritkafajok a jégkoriklímaemlékétőrzik: hidegmikroklimatikuszugokbanmaradtakfenn, túlélve a melegebb, szárazabbperiódusokat. Ilyenfajokpéldául a Discus ruderatus, amelyazöreghegyvidékibükkösegyikjellemzőcsigafaja, vagy a Cochlodinacerata, Ruthenicafilograna, Helicigonafaustina. A magasabbrendűgerinctelenállatokterén a leglátványosabbak a nappalilepkék. A Mátrahegyvidékiéssziklaibükköseibenmégelőfordul a hegyifehérlepke (Pierisbryoniae) kisebbnépessége. A gyertyános-tölgyesek, hűvös, párástölgyesekrezgőnyárakbangazdagszegélyeinélazEurópaszerteritkanyárfalepke (Limenitispopuli). Hazánkban, a Mátrapatakvölgyeibenéri el elterjedésénekhatárát a keletigyöngyházlepke (Argynnislaodice). A Mátrátólnyugatramárnemfordulelőezazelegánslepkefaj. A szárazsziklaicserjésekdekoratívnappalilepkéje a nagyfehérsávoslepke (Neptisrivularis). Tápnövénye a szirtigyöngyvessző (Spiraea media). • A Mátrahidegvizűpatakjaibanfejlődik a hegyiszitakötő (Cordulegasterbidentata) lárvája. A fekete-sárgaszínezetűimágóazokat a 800 méterfölöttiszakaszokatkedveli, aholazerdő a patakfölöttösszezárul. Kizárólagbükkösökbenfordulelő a ritkahavasicincér (Rosaliaalpina). Foltosszalamandra (Salamandrasalamandra). A Mátraritkaésvédettkétéltűéshüllőfajaiazalpesigőte (Triturusalpestris), sárgahasúunka (Bombinavariegata), erdei- ésgyepibéka (Ranadalmatina, R. temporaria), foltosszalamandra (Salamandrasalamandra). Találkozhatunkmégerdei- ésvízisiklóval (Elaphelongissima, Natrixnatrix), melyekneknéhanagyobbméretűpéldányaikelthetnekriadalmat. Félninemkelltőle, de nemszabadbántani, mert ha befogják, bátrantámadésharap. A lábatlangyík (Anguisfragilis), fürge- észöldgyík (Lacertaagilis, L. viridis) szinténél a területen. • A nagyterületű, zárterdőknek, illetve a környezőperemterületeknekigengazdag a madárvilága. A fészkelőfajoklistájántöbbfokozottanvédettfajszerepel. A legnagyobbeurópaisasokegyike a parlagisas (Aquila heliaca), melyféltveőrzöttfészkelőmadarunk. Főeledele a termetéhezképestmeglehetősenkicsiürgeéshörcsög. A kisebbtermetűkisbékászósas (Aquila pomarina) is szórványosanfészkel. Egyiklegértékesebbéslegszebbmadarunk a kerecsensólyom (Falcocherrug). Sajnosévről - évrekisebbszámbankölt a területen.

13. FOLYTATÁS