Download
1 / 13
180 likes | 455 Views
Kommunikáció. A kommunikáció fogalma. Alapvető szociális jelenség, olyan interakció az emberek között, melynek tartalma az információ cseréje. A kommunikáció törvényszerűségei.
E N D
A kommunikáció fogalma • Alapvető szociális jelenség, olyan interakció az emberek között, melynek tartalma az információ cseréje.
A kommunikáció törvényszerűségei A verbális kommunikáció nyelvileg történő megformálást, szavakba öntött közlés jelent, s ez kétféle módon történhet: szóban és írásban. A mit mondás lényegében a verbális kommunikáció, az pedig, hogy mindez hogyan történik, a nem verbális kommunikáció. A kommunikáció létrejöttéhez a következő összetevők és műveletek szükségesek: adó; vevő, kód; kódolás; maga a közlemény; csatorna; dekódolás. Azt a tényezőt, amely a közleménynek a csatornán való haladását gátolja, ill. a dekódolást megnehezíti, zajnak nevezzük.
Adó a mindenkori közlő (vagy beszélő, író stb.), aki aktuálisan kezdeményezi az interakciót. A vevő a mindenkori befogadó (vagy hallgató, olvasó stb.), aki éppen partnere az adónak. Közvetlen kommunikációs helyzetről akkor beszélünk, ha a kommunikáló felek egy térben és időben vannak jelen, pl. közvetlen párbeszéd; előadás egy teremben stb. Minden ettől eltérő helyzet közvetett kommunikációnakminősül.
Az üzenet az a tartalom, amely az adó részéről megformált közleményben eljut a befogadóhoz; amit annak meg kell fejtenie. Az üzenet tartalma lehet szándék, akarat, kérés, kérdés, felszólítás, felhívás, információközlés, érzelemkifejezés, gondolat stb. A visszacsatolás az adóhoz a vevőtől érkező visszajelzések összessége. A csatorna a közlés anyagi megjelenése, fizikai realizációja. Alapvetően két fajtája létezik: az írásbeli és a szóbeli csatorna. A kód egy jelrendszer, amely jelekből és e jelek használatára vonatkozó szabályokból áll. . Ezek segítségével kódolja az adó az üzenetet, amely így közvetve jut el a vevőhöz, aki a kód ismeretében képes azt dekódolni, azaz értelmezni, felfogni
Az emberi kommunikáció legegyetemesebb jelrendszere a nyelv. • A kommunikációs aktus mindig valamilyen konkrét helyen, időben és körülmények között zajlik. • Ezek összességét nevezzük beszédhelyzetnek, más néven szituációnak
Házi feladat • A kommunikációs folyamat dinamikája.
Speciális kommunikációs zajok rendészeti kommunikációban? Zajnak nevezünk minden olyan tényezőt, amely a kommunikációt zavarja. Kommunikációs zajok, nehezítő tényező a rendészeti kommunikációban: • - a munka állandó konfliktushelyzetekben zajlik: negatív érzelmekkel, feszültséggel teli szituációkban van jelen, az emberek érzelmei a személytől függetlenül a rendőr ellen irányulnak. Leginkább negatív szituációkban találkoznak velük az emberek, ez ellenszenvet vált ki. • -közterületi munkavégzés: az utcán intézkedik, a munkája azonnal közérdeklődésre tart számot. Demokráciával összeegyeztethetetlen a nyilvánosság kizárása a rendészeti tevékenységből. Ez nehezíti a rendőr munkáját, mert néhányan bajlódnak azzal, hogy egyszerre jogszerűen, szakszerűen és kultúráltan járjanak el.
Verbális • A verbális közléshez olyan egyezményes jelrendszer tartozik, amelynek ismerete nélkül nem vagyunk képesek közlésre. A jelrendszert kizárólag tanulás útján lehet elsajátítani. A jelrendszer birtokában már tudatosan és szándékosan állítjuk össze a verbális közleményt. A befogadás-feldolgozás, a dekódolás szintén csak a jelrendszer ismeretében és tudatosan lehetséges. Éppen ezért a verbális közlés bármikor változtatható, viszonylag könnyen tanulható, akár manipulálhatóis.
Nem verbális • A nem verbális csatornákon viszont nincs egyezményes jelrendszer, és az így folyó közlések döntő többsége nem szándékos. Észlelésük sem tudatos, inkább ösztönös, ám jelentős mértékben befolyásolják a vevőt az elsődleges, verbális közlemény értelmezésében. A kialakult, beidegződött nem verbális jelzések éppen ezért viszonylag nehezen változtathatóak és tanulhatóak, általában nem manipulálhatóak. Közlésekre a spontaneitás és ebből következően az egyszeriség, a megismételhetetlenség, a korrigálhatatlanság jellemző. A verbális közlést kísérő nem verbális jelzések ösztönösen illeszkednek a szavakhoz, alátámasztják, megerősítik, hitelesítik azokat. A nem verbális csatorna inkább az emberek egymáshoz való viszonyát, magatartását szolgálja, illetve egyes esetekben a szavakkal való közlést helyettesíti.
Statikus kommunikatív jellemzők, kulturális szignálok • - a test fizikai adottságai, a küllem (testalkat, magasság stb.); • - a megjelenés, a kinézet, a hajviselet (tisztaság, ápoltság stb.); • - a test elváltozásai vagy elváltoztatásai (pl. betegségek nyomai vagy tetoválás); • - az öltözködés, a ruházat stílusa, adekvátsága, állaga, állapota; • - a különböző tárgyak viselése (ékszerek, kiegészítők, használati tárgyak stb.); • - a használt közlekedési eszköz (állapota, márkája stb.), státuszszimbólumok; • - a szűkebb környezet (íróasztal, iroda, lakás, kert stb.) állapota, tisztasága, igényessége; • - a beszéd néhány vokális jellemzője (pl. orgánum, hangszín); • - a szaglás, ízlelés, tapintás útján érkező ingerek. • E jellemzők egy ember életében – kisebb-nagyobb mértékben és tempóban – • természetesen folyton változnak, statikusságuk tehát nem valami folytonos állandóságot • jelent, csupán a közlésfolyamat ideje alatt érvényes.
