A fiziografikus ábrázolástól a festett világtérképekig

1. Márton Mátyás A fiziografikus ábrázolástóla festett világtérképekig Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság Kartográfiai Szakosztálya 2005. május 10.

2. Néhány alapfogalom: Morfografikus térkép[KÉSZ 823.27]: — Szaktérkép, amelyen a felszíni formákat formatípusok szerint, de genetikus adatok nélkül ábrázoljuk. [D] — Térkép, amely a felszíni formák különböző kategóriáit különíti el. Ahol ez a statisztikai módszerrel történik, ott morfografikus rétegszínezésű térképről beszélünk. [E] Fiziografikus térkép[KÉSZ 823.28]: — (Madár)távlati térkép [811.6 lásd alább]: formájában készített morfografikus térkép [823.27, lásd előbb], például a Raisz-féle térkép. A(madár)távlati térkép pedig [KÉSZ 811.6]: — Térkép, amelyen a tárgyakat egy térképalapra helyezve ferde paralelperspektív képpel ábrázoljuk. [D] — Térkép, amelyen a felszíni formákat és más topográfiai tárgyakat valódi síkrajzi helyzetükben, magasan elhelyezett, ferde nézőpontot képviselő képszerű (térkép)jelekkel ábrázoljuk. Nem azonos a (madár)távlati képpel. [E]

3. A morfografikus módszer egészen új oldalról közelíti meg a domborzatábrázolás kérdését: ahelyett, hogy lejtőket (mint a csíkozás) vagy magasságokat, illetve magasságkülönbségeket (mint a szintvonalmódszer) ábrázolna, tájtípusokat mutat be, többé-kevésbé grafikus szimbólumokkal, amelyeket a madártávlati látképből vezet le. Ez a módszer — mint arra Raisz Erwin (1948) rámutat — a tömbszelvényekből (blokkdiagramokból) származtatható, amelyeket a 19. század vége felé mások mellett William Morris Davis is alkalmazott a fiziografikus jellemzők kifejezésére.

4. Bonyolult szerkezetű és kőzetösszetételű terület tömbszelvénye (blokkdiagramja). Raisz E. munkája

5. „A morfografikus vagy (föld)felszínforma-térképek ábrázolásmódszerét főként a kisméretarányú térképek készítéséhez fejlesztették ki. Mind a (lejtő)csíkozás, mind a szintvonalas domborzatábrázolás csak nagyméretarányú térképeken nyújt kielégítő képet, de kis méretarányban, ahol minden egyes hegyet nem ábrázolunk külön-külön, mindkét módszernél olyan nagymérvű generalizálást kell végrehajtani, hogy kifejező-képességüket elveszítik.” Raisz, Erwin (1948, 1962). Az állítást — a szintvonalas ábrázolásra vonatkozóan — később vitatom majd. Azonban ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy a tengerfenék térképi megjelenítésében nagy — és szerintem igen pozitív — szerepet kaptak az előbb említett ábrázolásmódok.

6. A fiziografikus tájábrázolás formaelemei Raisz Erwin (1948) szerint

7. A trachografikus ábrázolás alapjai Raisz E. szerint

8. Az Északi-Atlanti-óceán térképe Matthew Fontaine Maury Physical Geography ofthe Sea (A tenger természeti földrajza) című könyvében (1855) az első mélységtérképek egyike

9. Matthew Fontaine Maury „drámai” metszete az Északi-Atlanti-óceánon át jól mutatja a tengerfenék-domborzat változatosságát (Szabó József 1883-ban megjelent Geologia című könyvéből)

10. Metszet az Észak-amerikai- medence területén az Északi-Atlanti- hátság területén Közép-Európán át Figyeljünk fel arra, hogy a szárazföldi és tengeri szelvények magassági torzítása azonos!

11. A két nagy tévedés: „A tengeralatti hátságok – szelvényen ábrázolva – változatosság tekintetében alig maradnak a szárazföldi magashegység mögött… A hátságok tagoltsága azonban a valóságban nem lehet olyan élénk, mint amilyennek a túlmagasított szelvény ábrázolja. Nem pedig egyrészt azért, mert a nagyon széles tenger alatti hátságok szintkülönbségei lassan, fokozatosan mennek át egymásba, másrészt pedig azért, mert az óceánok mélyén hiányzik a külső földtani erők (napsugárzás, folyóvíz, jég, szél) rombolva formáló munkája, mely a szárazföldi magashegységek arculatát oly festőivé alakítja” [Koch N., 1960]. (A szerzők annyira nem hittek tehát a saját szemükkel érzékelt tényeknek sem, hogy inkább azt magyarázták, miért is nem lehet az, amit látnak…) A másik széles körben elterjedt vélekedés a tengeri mélységvonalak generalizálására vonatkozik: „A mélységvonalak rajzának általánosításakor az elhagyható legkisebb ki- és behajlás mérete kétszerese a szintvonalnál említett értéknek, a víz alatti, elsimítottabb formák miatt” [Klinghammer I.–Papp-Váry Á., 1983p.: 210]. (Gondoljuk meg, hogy milyen hatványozottan túlgeneralizált az a tengeri domborzat, amelyet egy hagyományos szerkesztés során például 10 milliós forrástérképből származó mélységvonalrajzból két lépésben – először mondjuk 20, majd 40 milliós térképhez – egymástól független szerkesztők készítenek a fenti elv követésével!)

12. A Tharp- és Heezen-féle fiziografikus formaelemek a tengerfenék-domborzat ábrázolására

13. AHeezen- és Tharp-féle fiziografikus térképek: Elsőként, 1956-ban az Északi-Atlanti-óceán fiziografikus térképét adták közre a Bell Telefon Társaság szakfolyóiratában: Physiographic Diagram of the North Atlantic Ocean – Part 1:(ezt az Amerikai Földtani Társulat 1959-ben újranyomatta). A kedvező fogadtatás eredményeképpen 1961-ben elkészült a Déli-Atlanti-óceán térképe is: Physiographic Diagram of the South Atlantic Ocean(Geological Society of America, 1961). A végéhez közelgő Nemzetközi Indiai-óceáni Expedíció hívta életre az Indiai-óceán térképét 1964-ben Physiographic Diagram of the Indian Ocean. Majd a Physiographic Diagram of the North Atlantic Ocean (Revised), 1968-ban és a Physiographic Diagram of the Western Pacific Ocean, 1971-ben következtek a sorban.

14. Részlet Heezen és Tharp Physiographic Diagram of the South Atlantic Ocean című térképéből (1961)

15. A Nemzetközi Indiai-óceániExpedícióhoz nemcsak a sorozat folytatódása kötődik, hanem egy új stílus, a festett ábrázolás megjelenése is. A National Geographic Magazine az expedícióról szóló cikkéhez szeretett volna az óceánt ábrázoló térképet, de inkább valami festményszerűt, semmint a Tharp-féle grafikus rajzokat. Ilyen módon kapott megbízást az osztrák tájképfestő-művész Heinrich Berannaz Indiai-óceán fenékdomborzatának megfestésére, s a folyóirat konzulensnek Heezent és Tharpot kérte fel. A térképeket Leo J. Boberschmidt szerkesztette.

17. AzIndian Ocean Floor 1967-ben olyan nagy sikert arat, hogy új sorozat születik: azAtlantic Ocean Floor1968-ban, a Pacific Ocean Floor1969-ben, az Arctic Ocean Floor1971-ben, az Antarctic Ocean Floor1975-ben, s végül a World Ocean Floor1977-ben látott napvilágot. A kiadó alkalmazta ezt az ábrázolási módot az 1981-ben megjelent, átdolgozott világatlaszában is (National Geographic Atlas of the World). Itt azonban a „ma-dártávlati” kép nézőpontja gyakorlatilag a végtelenbe emelkedik, a merőleges rálátást biztosítva ily módon. Az atlasz adott lapjain, a szárazföldi területeken ún. természeti színezést — a természetes növénytakarót idéző képet — alkalmaztak. Az 1990-es években a sorozat újraindult, World Ocean Floors címmel. Térképpárban jelentek meg az óceánok (zárójelben a festőművész neve): az Arctic Ocean(Tibor G. Toth) és azAtlantic Ocean(John A. Bonner) 1990 januárjában, az Indian Ocean (Tibor G. Toth) és aPacific Ocean(John A. Bonner) pedig 1992 júniusában.

18. A Keleti-Csendesóceáni-hát déli részének egy szakasza Részlet a Pacific Ocean Floor című térképből,a National Geographic Magazine 1969 októberi száma nyomán 1992 júniusi száma nyomán

19. AzÉszaki-Atlanti-hátságközépső szakasza Részlet az Atlantic Ocean Floor című térképből,a National Geographic Magazine 1968 októberi száma nyomán Részlet az Atlantic Ocean című térképből,a National Geographic Magazine 1992januári száma nyomán

20. Pierre Charron munkája új változat (é. n.) The Mitchell Beazley Atlas of the Oceans, 1977 nyomán

21. Magasságiréteg-színezéssel kombinált fiziografikus ábrázolás a Haack Weltatlas 3. kiadásában; Gotha/Leipzig, 1980 Az ábrázolás 12-féle téjkategóriát használ, a térképek 1 : 15 000 000 méretarányúak, Közép-Európa nyugati része 1: 5 000 000-s

23. A Föld felszíne című térkép, a „festett világtérkép” részlete (Kartográfiai Vállalat, 1985)

24. Alaptérkép Galácz András: Óceánok – Sarkvidékek c. könyvének festett illusztrációihoz Márton Mátyás és Paksi Judit izovonalas térképe alapján készült 2003-ban A festés Sziládi József munkája

25. Alaptérkép Galácz András: Óceánok – Sarkvidékek c. könyvének festett illusztrációihoz Márton Mátyás és Paksi Judit izovonalas térképe alapján készült 2003-ban A festés Sziládi József munkája

26. A Baranyi IV. vetületéből zármaztatott vetület korrekt matematikai leírását Györffy János kollégámmal közös tanulmányban adtuk meg: A Geodézia és Kartográfia 2004/1 számában jelent meg, Óceánok térképi ábrázolása Baranyi IV. vetületének osztott változatában címmel.

27. Galácz András: Óceánok – Sarkvidékek c. könyvének festett illusztrációja A festés Sziládi József munkája Márton Mátyás és Paksi Judit izovonalas térképe alapján készült 2003-ban

28. A TOPOGRÁF—Nyír-Karta Nagy Világatlasza 2004-től 32 oldalt szentel az óceánok bemutatására. Festés: Sziládi József, térképi alap: Márton Mátyás és Paksi Judit

29. Az Északi-sarki-óceán a Nagy Világatlaszban

30. Az Északi-Atlanti-hátság déli részének egy szakasza. A Föld szilárd felszíne című térkép részlete, Kartográfiai Vállalat [próbanyomat] (1990)

31. Az Északi-Atlanti-hátság déli részének egy szakasza Részlet A tengerfenék-domborzat ábrázolásának vizsgálata című, 82 0013 munkaszámú kutatás egyik mintaszelvényéből, Kartográfiai Vállalat (1984)

32. A Kárpát-medence „fiziografikus” térképe (Raisz Erwin munkája?) Az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének gyűjteményéből (Pécsi Márton ajándéka)

33. Ugyanez a kivágat a Haack Weltatlasban

34. Köszönöm a figyelmüket