1 / 26

TALAJÖKOLÓGIA

TALAJÖKOLÓGIA. TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc . A TALAJFAUNA ALKOTÓRÉSZEI II. MAKRO-, MEGAFAUNA ÁTTEKINTÉSE. Hangyák Rovarok, pókok, csigák Földigiliszta Megafauna állatai. A talaj élő anyagának (edafon) összetevői. Forrás: Stefanovits et al.: Talajtan, 1999. Makrofauna (< 20 mm).

dior
Download Presentation

TALAJÖKOLÓGIA

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. TALAJÖKOLÓGIA TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc

  2. A TALAJFAUNA ALKOTÓRÉSZEI II.MAKRO-, MEGAFAUNA ÁTTEKINTÉSE • Hangyák • Rovarok, pókok, csigák • Földigiliszta • Megafauna állatai HEFOP 3.3.1.

  3. A talaj élő anyagának (edafon) összetevői Forrás: Stefanovits et al.: Talajtan, 1999 HEFOP 3.3.1.

  4. Makrofauna (< 20 mm) HEFOP 3.3.1.

  5. Hangyák (Formicidae) • A sarkköröktől a trópusokig nagy számban megtalálhatóak. • Számos faja van, sivatagi területeken is jellemző. • Az amazóniai esőerdők állati biomasszájának 1/3-át a hangyák és termeszek teszik ki. Közel 8 millió hangya és 1 millió termesz található hektáronként (Hölldobler és Wilson, 1990). • Társas lények, kolóniákban élnek, melyben számos kaszt található. HEFOP 3.3.1.

  6. Hangyák • A talajba nitrogéntartalmú anyagokat kevernek azáltal, hogy fészkeikben a zsákmányolt állatokat raktározzák. • Járataikkal javítják a talaj szerkezetét, levegő- és vízáteresztő képességét. • Nagy mennyiségű talajt szállítanak egyik helyről a másikra. • Szárazabb területeken a föld alatt készítik el a fészkeiket, közben alaposan összekeverik a fel- és altalajt. Nélkülük a talajok jóval tömődöttebbek lennének. • Hegyi legelőkön átveszik a földigiliszták szerepét, mivel azok a köves talajt nem kedvelik. HEFOP 3.3.1.

  7. Bogarak, bogárlárvák (Coleoptera) A Földön mintegy 350 ezer (más forrás szerint 400 ezer), a Kárpát-medencében pedig 6300 fajjal a rovarvilág legnépesebb rendje. Testük legnagyobb részét kitinképletek borítják. A bogarak (Coleoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Jellemző rájuk a következő négy tulajdonság együttes megléte: - két pár szárny, az első pár kemény szárnyfedővé módosult, a hátulsó pedig hártyás, - előtoruk szabadon áll, a közép– és utótoruk egymással és a potrohhal is összenőtt, - rágó szájszervekkel rendelkeznek, - teljes átalakulással fejlődnek. HEFOP 3.3.1.

  8. A bogarak talajtani jelentősége Táplálkozásuk szerint lehetnek: - ragadozók, növényevők, dög- ill. korhadékevők, némelyek táplálkozása csak a lárvakorra szorítkozik, mások kifejlett korban is esznek. Sok faj emberi szempontból is jelentős, pl. lehetnek erdő- és mezőgazdasági kártevők (cserebogár), hasznosak a biológiai védekezésben (katicabogár), vagy fontos talajjavító fajok (ganéjbogarak). Egy rét 0-3 cm-es rétegében 140 kifejlett bogarat és 910 lárvát, homokos szántóföldön 290 bogarat és 350 álcát számoltak össze m2-enként. HEFOP 3.3.1.

  9. Cylindroiulus punctatus Oniscus asellus Schizophyllum sabulosum Oniscus asellus HEFOP 3.3.1.

  10. Pókok A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. Minden pók termel pókhálóselymet, egy vékony, erős proteinszármazékot, amit (a legtöbb esetben) a hasuk végében lévő mirigyek termelnek, választanak ki. Sok fajuk használja ezt fel arra, hogy zsákmányát elejtse. Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik. Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak. HEFOP 3.3.1.

  11. Pókok HEFOP 3.3.1.

  12. Földigiszták (Lumbricidae) • Élőhelyük, gyakoriságuk: Világszerte elterjedtek a legtöbb talajféleségben; Számuk sok: a mérsékelt és trópusi területek erdős és fás vegetációval borított területein; Számuk kevés/nincs: a száraz, sivatagi, ill. fagyos területeken. Gyakoriságuk: 10 – 2000 db /m2 Mérsékelt égövi lombhullató erdőben: 100 – 400 db/m2 HEFOP 3.3.1.

  13. A giliszták táplálkozása • Növényi maradványokkal, ill. a rajtuk lévő mikroorganizmusokkal táplálkoznak; • Élő növényi részeket, ill. azok gyökerét nem fogyasztják (nem kártevők); • Elfogyasztják a talajt a benne lévő növényi maradványokkal együtt (2-30-szorosát a saját testtömegének naponta); HEFOP 3.3.1.

  14. Csoportosításuk életmód szerint • Bomló szerves anyagokon élők: • erdei ökoszisztémákban, avarban, szerves hulladékokban, korhadó fákban, stb. találhatók, • a tápanyag-forgalomban fontos. • Ásványi talajszintek lakói: • ideiglenes járatok (30-50 cm mély), • a szerves anyag bekeverésben fontos. • Mélyben aknázók: • állandó, függőleges járatok (150-180 cm), • növényi maradványokat leszállítják, • a víz beszivárgását gyorsítják. HEFOP 3.3.1.

  15. Morren-féle mészmirigy A giliszta mirigyhámsejtjei fel tudják venni a vérből a táplálékkal bejutott Ca2+-t, és azokat kalcitkristályokká alakítva visszajuttatják a bélcsőbe. A kalcitkristályok a bélcsatornából már nem szívódnak vissza. A kalcitkristályok jelentősége: • A szerves savak közömbösítése, • Sav-bázis egyensúly helyreállítása, • Hozzájárul a járatok falának szilárdításához (Bakonyi, szerk, 2003). HEFOP 3.3.1.

  16. Giliszták talajra gyakorolt hatása • Nő a légjárhatóság, levegőkapacitás, vízáteresztő képesség; • Nő a nitrifikáló baktériumok száma; • Élénkül az aerob cellulózbontó baktériumok tevékenysége; • A gyökerek felhasználják a mélyebbre hatolásra a járatokat, jobb tápanyagfelvevő képesség; • Szárazabb talajokban kiemelten javul a vízgazdálkodás; • Az emésztőcsatornán áthaladt talaj veszít savanyúságából; • Mull típusú szerves anyagnak tekinthető az ürülék. HEFOP 3.3.1.

  17. Giliszták talajéletre gyakorolt hatása • Az áthaladt szerves a. oldhatósága, N-tartalma és ásványianyag-tartalma nő; • Tölgy lehullott lombtakaróját 1 év alatt képesek feldolgozni; • A mikroorganizmusok többsége élve halad át a bélcsatornán; • Ürülékükben aktívabb a biológiai aktivitás; • Járataikat tartós váladékkal összeragasztják, kitapasztják; • Jelentős szerepük van a morzsalékosság, a jó talajszerkezet kialakításában, • A műtrágyák alkalmazása csökkenti a mennyiségüket. HEFOP 3.3.1.

  18. Földigiliszták (Lumbricidae) HEFOP 3.3.1.

  19. Giliszta ürüléke • Növények által felvehető formában tartalmaz tápanyagokat, • Növeli a talaj termékenységét, • Növény növekedését fokozó anyagok is vannak benne, • Az ürülékben lévő baktériumok a szerves anyagot lebontják, • A giliszták az ürülékkel terjesztik a baktériumokat, „beoltják” a talajt, • Az ürülék kemény aggregátummá szilárdul. HEFOP 3.3.1.

  20. Vakondfélék (Talpidae) Föld alatti életmódhoz alkalmazkodtak. Mellső lábuk ásásra módosult. Földben élő rovarok és azok fejlődési alakjainak (lárvák, bábok, imágók) pusztításával a zöldségeskertekben nagy hasznot hajtanak. A földigilisztákat is kedvelik. Élelem-raktárában több száz gilisztát is elraktároz, melyek olyan merevek, hogy nem tudnak elmászni. Tavasszal – aki túlélte – elvándorol. Nagy mennyiségű talajt mozgatnak meg és kevernek össze. Sok növényi anyagot dolgoznak be a talajba. Járataikkal lazítják, javítják a talaj szellőzését és vízgazdálkodását. HEFOP 3.3.1.

  21. Vakondfélék (Talpidae) HEFOP 3.3.1.

  22. Talajélőlények tömege (t/ha) rét-legelőn és árpaföldön HEFOP 3.3.1.

  23. ELŐADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA A makro és-megafauna legfontosabb képviselői a talajban a hangyák rovarok, pókok, csigák, a földigiliszta és a megafauna gerinces talajlakó állatai. A hangyák jelentősége az, hogy a talajba nitrogéntartalmú anyagokat kevernek azzal, hogy fészkeikben nagy mennyiségű zsákmányolt állatot raktároznak, járataikkal javítják a talaj szerkezetét, levegő- és vízáteresztő képességét. A bogarak számos faja emberi szempontból is jelentős, pl. lehetnek erdő- és mezőgazdasági kártevők (cserebogár), hasznosak a biológiai védekezésben (katicabogár), vagy fontos talajjavító fajok (ganéjbogarak). A giliszták óriási jelentősége a talaj víz- és levegő-gazdálkodás javítása, gyökérfejlődés segítése; szerkezetjavítás, gyorsítják a szerves anyagok lebontását; a giliszta ürüléke (cast) nagyobb mennyiségben tartalmaz: baktériumot, szerves anyagot és felvehető növényi tápanyagot. A vakondfélék és egyéb gerincesek nagy mennyiségű talajt mozgatnak meg és kevernek össze, sok növényi anyagot dolgoznak be a talajba. Járataikkal lazítják, javítják a talaj szellőzését és vízgazdálkodását. HEFOP 3.3.1.

  24. ELŐADÁS ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI • Sorolja fel a talajban szerepet játszó makro- és megafauna legfontosabb képviselőit! • Jellemezze a hangyák szerepét a talajszerkezet és egyéb talajtulajdonság kialakításában! • Mutassa be a rovarok és pókok talajtani jelentőségét! • Jellemezze a giliszták talajra gyakorolt hatásait! HEFOP 3.3.1.

  25. ELŐADÁS Felhasznált forrásai Szakirodalom: • Kátai J. (szerk.): Talajtan - talajökológia Egyéb források: • Bakonyi G.(szerk.): Állattan • Filep Gy.: Talajtani alapismeretek I-II • Szabó I. M.: Az általános talajtan biológiai alapjai HEFOP 3.3.1.

  26. KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKETKÖVETKEZŐ ELŐADÁS CÍME:Talajképződés folyamatai az élővilág szerepe a talajképződésben • Előadás anyagát készítették: • Dr. Kátai János egyetemi tanár • Zsuposné dr. Oláh Ágnes egyetemi docens • Sándor Zsolt tudományos segédmunkatárs HEFOP 3.3.1.

More Related