"Quod qui bene (non) intelligit... "

1. "Quod qui bene (non) intelligit... " Szemantikai megjegyzések Anselmus ontológiai argumentumához Ferencz Sándor 2006_05_15

2. Anselmus Cantuariensis (1033-1109) Monologion (ca.1076) Proslogion (ca. 1077) Dialógusok (ca 1080-5)Az igazságrólAz akarat szabadságárólA sátán bukásárólA grammatikusról. ----------------------------------- Miért lett Isten emberré? Levél az ige megtestesüléséről A szeplőtelen fogantatásról és az áteredő bűnről A Szentlélek származásáról Az egyház szentségeiről Az isteni mindentudás, az eleve elrendelés és a kegyelem összhangja a szabad akarattal Levelek, meditációk „A skolasztika atyja” Ontológiai istenérv Sola ratione Fides quaerens intellectum Az első szisztematikus krisztológia „Anglia VII. Gergelye”

3. Proslogion 2 • Így hát, Uram, aki a hit számára megadod az értést, add meg nekem - amennyire helyesnek ítéled -, hogy meg is értsem, hogy létezel, amiként hisszük, és hogy az vagy, aminek hiszünk. • Éspedig úgy hisszük, Te az a valami vagy, aminél semmi nagyobb nem gondolható. Vagy talán nincs is ilyen lény, hiszen "a balgatag ezt mondta szívében: nincs Isten"? Az biztos, hogy ugyanez a balgatag, amikor hallja, amit mondok: 'valami, aminél semmi nagyobb nem gondolható' , érti azt, amit hall; amit pedig ért, az megvan az értelmében, még akkor is, ha nem látja be, hogy ez a valami létezik. Más ugyanis az, hogy egy dolog az értelemben létezik, és megint más megérteni, hogy ez a dolog létezik. • Mert amikor a festő előre elgondolja, amit meg fog festeni, az már megvan az értelmében, de még nem fogja fel valóságos létezőként, mert még nem készítette el. Amikor azután már megfestette, akkor az értelmében is megvan, és azt is megérti, hogy létezik a valóságban, amit már elkészített. • Tehát a balgatag is meggyőződhet arról, hogy legalább az értelmében létezik az a valami, aminél semmi nagyobb nem gondolható, mert amikor ezt hallja, megérti, és amit megértünk, az megvan az értelmünkben. De bizonyosan nem lehetséges, hogy csak az értelemben legyen meg az, aminél nagyobb nem gondolható. Ha ugyanis legalább az értelemben létezik, akkor elgondolható róla, hogy a valóságban is létezik, ez pedig nagyobb. Ha tehát az, aminél nagyobb nem gondolható, csak az értelemben létezik, akkor az, aminél nagyobb nem gondolható, egyszersmind az, aminél gondolható nagyobb. De ez bizonyosan nem lehetséges. Tehát az a valami, aminél nagyobb nem gondolható, kétségkívül létezik mind az értelemben, mind a valóságban.

4. Proslogion 3 • Mégpedig ez a valami olyannyira valóságosan létezik, hogy el sem gondolható a nemléte. Mert elgondolható, hogy létezik valami, amiről nem gondolható el a nemlét; ez pedig nagyobb, mint amiről elgondolható a nemlét. Ezért, ha arról, aminél nagyobb nem gondol­ható, elgondolható, hogy nem létezik, akkor az, aminél nagyobb nem gondolható, egyúttal nem az, aminél nagyobb nem gondolható: ez önellentmondás. Tehát olyannyira valóságosan létezik valami, aminél nagyobb nem gondolható, hogy el sem gondolható a nemléte. És ez te vagy, Urunk, Istenünk. Annyira valóságosan létezel tehát, Uram, Istenem, hogy gondolni sem lehet rólad a nemlétet. És helyes, hogy ez így van… • Bizony, rajtad kívül minden más, ami létezik, elgondolható nemlétezőnek. Tehát egyedül te bírsz léttel mindenek között a legvalóságosabban és ezért a legnagyobb mértékben, mert minden más létező nem olyan valóságosan, s ezért kevésbé bír léttel. Miért "mondta" tehát "a balgatag szívében: nincs Isten", amikor az ésszel bíró elme számára oly kézenfekvő, hogy mindenek között leginkább te létezel? Miért, ha nem azért, mert ostoba és balgatag?

5. 5 • Miért "mondta" tehát »a balgatag [az esztelen] szívében: nincs Isten«, amikor az ésszel bíró elme számára oly kézenfekvő, hogy mindenek között leginkább Te létezel? Miért, ha nem azért, mert ostoba és esztelen? • (Cur itaque "dixit insipiens in corde suo: non est deus", cum tam in promptu sit rationali menti temaxime omnium esse? Cur, nisi quia stultus et insipiens)

6. 6 • De hát miképpen mondhatta szívében azt, amit nem gondolhatott el, avagy hogyhogy nem gondolhatta el azt, amit mondott szívében, hiszen "mondani szívében" és "elgondolni" - ugyanazt jelenti. ( Verum quomodo dixit in corde quod cogitare non potuit; aut quomodo cogitare non potuit quod dixit in corde, cum idem sit dicere in corde et cogitare?)

7. 7 • Ha igaz az, hogy egyrészt elgondolta, mivel mondta szívében, másrészt pedig nem mondta szívében, mert nem tudta elgondolni, akkor nem csak egyféle módon mondhatunk valamit szívünkben vagy gondolhatunk el. • ( Quod si vere, immo quia vere et cogitavit quia dixit in corde, et non dixit in corde quia cogitare non potuit: non uno tantum modo dicitur aliquid in corde vel cogitatur)

8. 8 • Másként gondoljuk el ugyanis a dolgot, amikor az azt jelentő hangsorra /hangzásra ,a hangzó "szó"-ra/ gondoluk és megint másként, amikor magát a dolgot fogjuk fel az értelmünkkel.(Aliter enim cogitatur res cum vox eam significans cogitatur, aliter cum id ipsum quod res est intelligitur.) • Az első módon elgondolható, hogy Isten nem létezik, a második módon semmiképpen sem.(Illo itaque modo potest cogitari deus non esse, isto vero minime.) • Tehát senki nem gondolhatja el, hogy Isten nem létezik, aki megérti /felfogja/ azt, ami Isten, még ha mondja is ezeket a szavakat szívében, jelentésüktől megfosztva vagy teljesen idegen jelentésben.(Nullus quippe intelligens id quod deus est, potest cogitare quia deus non est, licet haec verba dicat in corde, aut sine ulla aut cum aliqua extranea significatione.)

9. 9 • Isten tehát az, aminél nagyobb nem gondolható. • (Deus enim est id quo maius cogitari non potest.) • Aki ezt jól érti meg,(Quod qui bene intelligit)az azt is megérti, hogy olyan módon létezik, hogy gondolatunkban sem lehet nemlétező.(utique intelligit id ipsum sic esse, ut nec cogitationequeat non esse.) • Aki tehát megérti, hogy Isten ilyen módon létezik, az nem tudja elgondolni, hogy nem létezik. (Qui ergo intelligit sic esse deum, nequit eum non esse cogitare.)

10. 10 • "Úgy tűnik azonban, Iátok én itt valamit, ami arra késztet, hogy nagyon alaposan tisztázzam azt a kérdést, milyen értelemben állítható az, hogy a teremtett dolgok létrejöttük előtt semmi voltak. " (Verum videor mihi videre quiddam, quod non negligenter discernere cogit, secundum quid ea quae facta sunt, antequam fierent, dici possint fuisse nihil) • "Ugyanis semmi sem jöhet létre értelmes módon valami más által, ha nem előzi meg ezt a létrehozó értelmében meglévő, a létrehozandó dologra vonatkozó valamilyen, minta (exemplum) vagy -alkalmasabban szólva­ forma, képmás (similitudo) vagy szabály (regula).„ (Nullo namque pacto fieri potest aliquid rationabiliter ab aliquo, nisi in facientis ratione praecedat aliquod rei faciendae quasi exemplum, sive aptius dicitur forma, vel similitudo), aut reguala)

11. 11 • Mert nyilvánvaló, hogy mielőtt a dolgok összessége keletkezett volna, a legfőbb lény értelmében megvolt az, hogy micsodák, milyenek és milyen módon legyenek majd. • (Patet itaque, quoniam priusquam fierent universa, erat in ratione summae naturae, quid aut qualia aut quomodo futura essent.)

12. 12 • Ez az értelmi tevékenység mintegy a dolgokról való beszéd, ahogy a mesterember is előbb kimondja magában azt,amit létre akar hozni. (Quod illa ratio sit quaedam rerum locutio, sicut faber prius apud se dicit, quod facturus est.)

13. 13 • Mi más a dolgoknak eme formája, amely a Teremtő értelmében megelőzte a dolgok megteremtését, mint valamiféle, a dolgokról szóló, a Teremtő értelmében meglévő beszéd; mint amikor a mesterember, aki a mesterségébe vágó valamely művet el akar készíteni, előbb kimondja azt magában úgy, ahogy megfogan szellemében. (Illa autem rerum forma, quae in eius ratione res creandas praecedebat, quid aliud est quam rerum qaedam in ipsa ratione locutio, veluti cum faber facturus aliquod suae artis opus prius illud intra se dicit mentis conceptione ?) • Szellemi vagy gondokodásbeli beszéden pedig ezt értem (Mentis autem sive rationis locutionem hic intelligo): nem azt, amikor a dolgokat jelentő hangsort gondoljuk el, hanem azt, amikor magukat a jövőbeli vagy már létező dolgokat pillantjuk meg szellemünkben a gondolkodás tekintetével. (non cum voces rerum significativae cogitantur, sed cum res ipsae vel futurae vel jam existentes acie cogitationis in mente conspiciuntur.)

14. 14 • A köznapi gyakorlatból tudjuk ugyanis, hogy egy(ugyanazon) dolgot háromféleképpen lehet elbeszélni/elmondani (Frequenti namque usu cognoscitur, quia rem unam tripliciter loqui possumus): vagy érzékelhető, tehát testi érzékekkel felfogható jeleket érzéki módon használvamondjuk el a dolgokat (Aut enim res loquimur signis sensibilibus, id est, quae sensibus corporeis sentiri possunt sensibiliter utendo), vagy ugyanezeket a jeleket, melyek kívülről érzékelhetők, bensőnkben nem érzéki módon gondoljuk el (aut eadem signa, quae foris sensibilia sunt, intra nos insensibiliter cogitando), vagy pedig sem érzéki, sem érzéken (túli/inneni) módon nem használjuk ezeket a jeleket (aut nec sensibiliter nec insensibiliter his signis utendo), hanem magukat a dolgokat mondjuk ki belül a szellemünkben, akár testi képük felidézésével, akár maguknak a dolgoknak különbözőségük szerint vett gondolati megértésével (sed res ipsas vel corporum imaginatione vel rationis intellectu pro rerum ipsarum diversitate intus in nostra mente dicendo).

15. 15 • Másként mondom el ugyanis azt, hogy 'ember', ha azzal a szóval jelölöm, hogy 'ember' (Aliter namque dico hominem, cum eum hoc nomine, quod est "homo", significo;) másként, ha ugyanezt a nevet némán elgondolom (aliter, cum idem nomen tacens cogito;) és másként, ha azt a dolgot, hogy 'ember' megragadja a szellemem az ember testi képe által vagy az értelmi képesség segítségével (aliter, cum eum ipsum hominem mens aut per corporis imaginem aut per rationem intuetur.) Testi képe által, ha az ember érzékelhető alakját képzeli el (Per corporis quidem imaginem, ut cum eius sensibilem figuram imaginatur;) értelmileg pedig akkor, ha az ember egyetemes lényegét gondolja el, azt, hogy 'ésszel bíró, halandó, lelkes lény' (per rationem vero, ut cum eius universalem essentiam, quae est "animal rationale mortale", cogitat).

16. 16 • Ez a három beszédvariáns külön-külön sajátos szavakból áll (Hae vero tres loquendi varietates singulae verbis sui generis constant.) • Ám annak a beszédnek a szavai, amelyet a harmadik és egyben utolsó helyen említettem, amennyiben nem ismeretlen dolgokra vonatkoznak, természetes szavak és minden népnél ugyan­azok. (Sed illius, qam tertiam et ultimam posui, locutionis verba, cum de rebus non ignoratis sunt, naturalia sunt et apud omnes gentes sunt eadem.) • És minthogy az összes többi szót ezek jelölése végett találták ki (Et quoniam alia omnia verba propter haec sunt inventa:), ahol ezek jelen vannak, ott sem­miféle más szó nem szükséges a dolog felismeréséhez, ahol pedig ezek nem lehetnek jelen, ott semmiféle más szó nem használható a dolog bemutatására. (ubi ista sunt, nullum aliud verbum est necessarium ad rem cognoscendam; et ubi ista esse non possunt, nullum aliud est utile ad rem ostendendam.)

17. 17 • Nem bolondság azt mondani, hogy e szavak annál valódibbak, minél inkább hasonlítanak azokhoza dolgokhoz, amelyeknek a jelei és minél kifejezőbben jelzik azokat. • (Possunt etiam non absurde dici tanto veriora, quanto magis rebus quarum sunt verba similia sunt et eas expressius signant.)

18. 18 • Mert azoknak a dolgoknak a kivételével, amelyeket magukat használunk saját nevükként arra, hogy az illető dolgokat megnevezzük, ilyenek bizonyos hangok, mint például az 'a' magánhangzó (Exceptis namque rebus illis, quibus ipsis utimur pro nominibus suis ad easdem significandas, ut sunt quaedam voces velut 'a' vocalis-), tehát ezek kivételével egyetlen más szó sem tűnik olyan hasonlónak ahhoz a dologhoz, aminek a megjelölése, vagy nem fejezi ki azt annyira, mint az a képmás, amely a dolgot magát elgondoló szellem "tekintete" nyomán fejeződik ki.(exceptis inquam his nullum aliud verbum sic videtu rei simile cuius est verbum, aut sic eam exprimit, quomodo illa similitudo, quae in acie mentis rem ipsam cogitantis exprimitur). • Tehát joggal mondható, hogy ez az elsődleges és legjellemzőbb szó(verbum) a dologra. (Illud igitur iure dicendum est maxime proprium et principale rei verbum)

19. 19 • Ezért, ha bármely dologról szóló egyetlen beszédfajta sem közelít annyira a dologhoz, mint az, amely ilyesfajta szavakból állés semmi más nem lehet oly hasonló, akár a jövendő, akár a valakinek a gondolkodásában már létező dologhoz (Qauapropter si nulla de qualibet re locutio tantum propinquat rei, quantum illa quae huiusmodi verbis constat, nec aliquid aliud tam simile rei vel futurae vel iam existentis in ratione alicuius potest esse) akkor nagyonis megalapozottnak tekinthetjük azt az állítást, hogy a legfőbb szubsztanciánál egyrészt megvolt a dolgokról szóló ilyes beszéd, mielőtt még a dolgok lettek volna, azért, hogy általa létrejöjjenek; és másrészt megvan akkor is, amikor a dolgok már meg vannak teremtve, azért, hogy általa megismerhetők legyenek. (non immerito videri potest apud summam substantiam, talem rerum locutionem et fuisse antequam essent ut per eam fierent, et esse cum facta sunt ut per eam sciantur.)

20. 20 - A szemiotikai háromszög