A Kommunikáció Formái:

1. A Kommunikáció Formái: Szóbeliség és Írásbeliség

2. Az információ • tájékoztatást, felvilágosítást jelent • a közlésfolyamat (kommunikáció) egy információ mozgásba lendítése, és kölcsönös fölhasználása két fél között

3. A kommunikáció • érintkezést, közlést, híradást jelent • jelrendszerek segítségével kommunikálunk • verbális és nonverbális eszközök • létezik • ember kommunikáció • állati kommunikáció • ember-állat közötti kommunikáció

4. Kommunikáció tényezői • beszélő • hallgató • üzenet • kód (vagyis nyelv) • csatorna • beszédhelyzet

5. A beszélő • közölni akar valamit • lehet átgondolatlan, reflexszerű, automatikus cselekedet. • Pl. mindennapos köszönés a barátunknak • máskor átgondolt, meg megformált közlés. • Pl. egy önéletrajz megírása vagy egy szóbeli hozzászólás hosszas fontolgatása. • a beszélőt nevezhetjük adónak, jeladónak, közlőnek is

6. A hallgató • az, akinek az üzenetet szánjuk • észleli, felfogja és értelmezi a hallottakat • ez sokszor igen egyszerű feladat • („félszavakból is értjük egymást” ,,előre tudom, hogy mit akar mondani” stb.) • máskor el kell gondolkodnunk rajta, sőt esetleg vissza is kérdezünk • Ekkor a hallgatóból már beszélő lesz • hallgatót nevezhetjük vevőnek, befogadónak is.

7. A kód • hagyományokon alapuló, közösségileg elfogadott szabályrendszer • vannak nyelvi és nem nyelvi kódok • a kommunikációban közösen ismert nyelvre van szükség • Ez lehet az anyanyelv vagy mindkét fél által ismert idegen nyelv • Természetesen az anyanyelven belül is lehet fennakadás a megértésben: • amikor a partner különleges nyelvváltozatot beszél, • ismeretlen szavakat, szakszavakat használ, • esetleg nagyon furcsa módon fűzi össze

8. Csatorna és beszédhelyzet • a beszélő és a hallgató között kommunikációs közeg, csatorna jön létre • a kommunikáció során aktuális beszédhelyzet alakul ki: • a beszélés, olvasás adott pillanata • az eredményes közlésfolyamatnak az is feltétele, hogy közös ismereteink, előismereteink legyenek az adott tárgyról, amelyet valóságdarabnak is nevezhetünk

9. Kommunikáció funkciói • Funkciói: a kommunikációs funkciók általában együtt vannak jelen, együtt hatnak. Mindig a kommunikáció céljától, a kommunikációs tényezőktől és a szöveg típusától függ, melyik szerep kerül előtérbe • tájékoztató szerep: ha a feladó valamit közölni, valamiről tájékoztatni akar. (kijelentő mondatok) • kifejező szerep: ha a feladó érzelmeit, hangulatát, érzéseit akarja közölni. (óhajtó, felkiáltó mondatok) • felhívó szerep: ha a feladó cselekvésre szeretné késztetni a címzettet (felszólító mondatok)

10. Kommunikáció funkciói • kapcsolatteremtő szerep: mikor a kommunikációt megnyitjuk, pl.: köszönünk, stb. • kapcsolatfenntartó szerep: a kommunikáció során pl. többször megkérdezzük partnerünket, érti-e, figyel-e ránk • kapcsolatzáró szerep: a beszélgetés lezárás, pl.: búcsúzás. • esztétikai szerep: közlés mellett a gyönyörködtetés is célja • értelmező funkció: (metanyelvi funkció) ha a nyelv segítségével a nyelvről beszélünk Pl.: szó magyarázata, nem nyelvi jelek

11. Kommunikáció típusai • egyirányú (monologikus): • ha a hallgató nem töltheti be a feladó szerepét • kétirányú (dialogikus): • ha a beszélgető és a hallgató állandóan szerepet cserél • közvetlen: • ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a kommunikációban, egy helyen és időben. • közvetett: • ha nem egy térben (telefon), vagy nem egy időben (levél) zajlik

12. Közlésmódok • - a kommunikáció csatornái alapján beszélhetünk szóbeli és írott szövegekről • Kialakulása: • nem verbális kommunikáció (kezdetekben) • beszéd (verbális kommunikáció): • eleinte tagolatlan, majd tagolt beszéd formájában létrejön a nyelv • írás: • a kultúra fejlettebb szintjén jelenik meg - az élőbeszéd rögzítése - különféle jelrendszerek (képírás  fogalomírás  szó- és szótagírás  betűírás)

13. Szóbeliség <> Írásbeliség

14. Szóbeliség <> Írásbeliség

15. Szóbeliség <> Írásbeliség

16. Beszéd és írás kapcsolata -„Verba volant, scripta manent.” DE! szájhagyomány évtizedeket, évszázadokat képes áthidalni • hatásuk egymásra: • beszéd hatása az írásra: • kiejtés szerinti helyesírás („betűnépiesség”  Móricz stílusára jellemző) • Pl.: naccsága, eccer • írásjelhiány  szabad, vég nélküli gondolatfutam • írás hatása a beszédre: • szóalak megváltozása  hibás kiolvasása • Pl.: Petur bán eredetileg Petür/Petör bán; vezekel eredetileg veszékel • írásbeli rövidítések szóbeli kimondása • Pl.: estébé, tévé, BÚÉK • írói remeklésből, sajtóhibából született tudatos nyelvi humor • (Pl.: Szent Kotonát – Bogdán Dóri alapján) • média hatása  összemosódik a beszéd és az írás (ld.: IX. tétel)

17. Nyelvi létmódok • szóbeliségben: • elsődleges szóbeliség: élő, beszélt nyelvhasználat, időben és térben kötött, a jelenlévő partnerek között zajlik • másodlagos szóbeliség: technikai eszközök közbeiktatásával folyó párbeszéd • Pl.: telefon, fonográf, magnetofon, rádió, televízió • harmadlagos szóbeliség lesz, ha sikerül a beszédet digitálisan előállítani • írásbeliségben: • elsődleges írásbeliség: az írást emberi kéz rajzolja, eszközei általában toll és papír • másodlagos írásbeliség: technikai eszközök közbeiktatásával alkotott írás • informatikai forradalom (számítógép, SMS)  újabb írásbefolyásoló tényezők (korlátlan javítás, betű- és szövegáthelyezés, korlátlan terjesztési és továbbítási lehetőség) • Pl.: gépírás, SMS, szövegszerkesztővel írt szövegek • harmadlagos írásbeliség lesz, ha sikerül az élőbeszédet számítógéppel közvetlenül rögzíteni • új beszéltnyelviség = másodlagos írásbeliség + másodlagos szóbeliség • informatikai alapú, számítógépek, internet vagy mobilkommunikáció által közvetített írásbeli vagy szóbeli kommunikáció, amelyre jellemző az átmenetiség: beszédközeli (szlenges), képeket is használó írás- és közlésmód, az élőbeszédhez közelítő, de azzal nem azonos beszédszintetizálás.