II.József

1. II.József

2. II. József Mária Terézia és I. Ferenc császár gyermekeként született Bécsben, 1741. március 13-án II. József gyermekkorában makacs és önfejű volt. Tanáraira – többek között Batthyány Károly gróf, Bajtay Antal későbbi erdélyi püspök, Martini bécsi jogászprofesszor József római katolikus volt, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy később a saját államfelfogása szellemében irányítsa az egyházat. 1763-ban papírra vetette elképzeléseit Álmodozások címmel, amelyben a reformok alapjául a korlátlan teljhatalmat jelölte meg. Kibontakozni azonban nagyon sokáig nem volt lehetősége. 1764-ben római királlyá, a következő évben, apja halála után pedig német-római császárrá koronázták. 1765-ben egyúttal anyja társuralkodója lett a Habsburg Birodalom élén, ám az erős akaratú Mária Terézia nem hagyta, hogy beavatkozzon a politikába

3. II. József egyik első, legfontosabb intézkedése a türelmi rendelet volt 1781-ben, amely a reformátusok, evangélikusok és ortodoxok számára szabadabb vallásgyakorlást engedélyezett a korábbinál. Még a türelmi rendelet évében zárolta a Rómának küldött egyházi jövedelmeket, majd kimondta, hogy a pápai bullákat kihirdetésük előtt ellenőrzi majd az udvar. II. József állammodelljében az egyház pusztán az uralkodó egyik eszköze volt, így a róla elnevezett „jozefinista” politika jegyében igyekezett megvalósítani az államegyházat 1782. január 12-én meghozta a szekularizációs rendeletet, amiben 140 kolostort feloszlatott, vagyonukat pedig a Vallásalapba olvasztotta, amivel kivívta a Pápai állam rosszallását: 1782-ben a pápa maga utazott Bécsbe („fordított Canossa-járás”), de József nem változtatott politikáján.

4. Sőt, az anekdota szerint még csak kezet sem csókolt az egyházfőnek, hanem kézfogással üdvözölte. 1783-ban a papnevelést is állami feladattá tette, és ugyanebben az évben tett római látogatása során sem sikerült őt meggyőzni intézkedései visszavonásáról. Még 1782-ben egyesítette a Helytartótanácsot és a Magyar Kamarát, valamint a Magyar és Erdélyi Kancelláriát. A következő évben áttette a helytartó tanács székhelyét Budára, központosítva ezzel az államot.

5. 1784 és 1787 között József több rendelettel erősítette meg a jobbágyok helyzetét, például a röghöz kötés feloldásával, a jobbágy elnevezés megszüntetésével és a parasztok fizikai bántalmazásának megszüntetésével. 1784. május 6-án megjelent nyelvrendelete alapján az államigazgatás nyelvének a németet jelölte meg, majd átszállíttatta Bécsbe a Szent Koronát. A hagyományos közigazgatás lerombolása hatalmas felháborodást, zúgolódást váltott ki a magyar nemesség körében; a vita odáig fajult a királlyal szemben, hogy 1790-ben a magyarok a poroszokkal kezdtek el szervezkedni József ellen.

6. Ennek hatására József halálos ágyán visszavonta az államszervezetet érintő rendeleteket. II. József uralkodása utolsó éveiben, hogy a belső ellenállást tompítsa, a külpolitika terén próbált maradandót alkotni. 1787-ben szövetkezett II. Katalin cárnővel, s még abban az évben kitört az új orosz-török háború. Az oroszokkal egyesült császári hadsereg több területet elfoglalt az oszmán birodalomból. II. József támogatta Lengyelország további felosztását birodalma, illetve Oroszország és Poroszország között.

7. Első felesége Bourbon Izabella pármai hercegnő (1741–1763) volt, azonban ő 1763-ban elhunyt feketehimlőben. Ebből a házasságból két lánya született, Mária Terézia Erzsébet főhercegnő (1762–1770) és Mária Krisztina, aki csak néhány órát élt, 1763. november 22-én meghalt, édesanyja 1 héttel később szintén elhunyt. Második felesége Mária Jozefa bajor hercegnő volt (1739–1767), akit 1765-ben vett feleségül, vele viszont sohasem alakított ki bensőséges házastársi viszonyt. Miután második asszonyát is elvitte a himlő (1767), majd egyetlen élő gyermeke, Mária Terézia Erzsébet is meghalt (1770-ben), II. József többé nem nősült meg. Gyengéd érzelmek a későbbiekben talán csak Leonora von Liechtensteinhez fűzték, de ez a kapcsolat sohasem realizálódott.

8. II. József császár és király halála előtt minden Magyarországot érintő rendeletét visszavonta 3 kivételével: a türelmi rendelet, a jobbágyrendelet és az alsópapságot támogató rendelet érvényben maradt továbbra is. 1790. február 20-án elhunyt a jószándékú, tehetséges uralkodó, aki azonban nem volt reálpolitikus. Sok intézkedése a későbbi polgári átalakulást, modernizációt vetítette előre, azonban a hagyományok és az ősi államberendezkedés figyelmen kívül hagyásával, félresöprésével maga ellen hangolta a társadalom sok csoportját. A valláspoltikája a katolikus klérust, a nyelvrendelet szélesebb rétegeket, a közigazgatási reformok pedig az egész politikai elitet szembeállították vele. A konszolidáció mind kül-, mind belpolitikai téren öccsére, a trónt öröklő II. Lipótra hárult, aki sikerre vitte a feladatot rövidre szabott uralkodása alatt.

9. Természetesen hívei is akadtak. Ausztriában például rendkívüli népszerűségnek örvendett, de néhány jozefinista Magyarországon is akadt, főleg a kezdeti időszakban. A főnemesi rétegből egyebek mellett Széchényi Ferenc és Teleki Sámuel, Fekete György és Niczky Kristóf, a köznemesek közül Kazinczy Ferenc, Ürményi József és Végh Péter, a nem nemesi származású értelmiségiek közül pedig később a magyar jakobinusok szervezkedésében is részt vállaló Hajnóczy József és Izdenczy József, az Államtanács első magyar származású tagja (1785-től) emelhető ki.

10. II. József teljes nagycímere II. József teljes nagycímere II. József teljes nagycímere II.József címere

11. II.József

12. II.József a „kalapos király”

13. II.József krajcárja

14. VÉGE