A gyógynövények gyűjtése és termesztése

1. A gyógynövények gyűjtése és termesztése

2. A gyógynövények gyűjtése • A vadon termő gyógynövények jelentősége • Az európai gyógynövénypiacon a forgalmazott drogok kb. 90 %-a gyűjtésből származik • Hazánkban a drogok 50 %-a, a fajok 60-70 %-a kerül ki természetes élőhelyről • A legfontosabb gyűjtésből származó drogok hazánkban (a drogok magyar nevei): kamillavirág, hárfavirág, csalánlevél, csipkebogyó, zsurlófű, cickafarkfű, aranyvesszőfű, orbáncfű, bodzabogyó, bodzavirág, fagyöngy, gyermekláncfűgyökér, bojtorjángyökér • A legnagyobb mennyiségben exportált drogok is ezek

3. A vadon termő gyógynövények gyűjtésének és felvásárlásának rendszere • 2. világháborúig: Hangya Szövetkezet • 1970-es években: Herbária, Erdei Termék Vállalat, Mátradrog • Hazánkban a drogok 50 %-a, a fajok 60-70 %-a kerül ki természetes élőhelyről • A gyűjtés jelenleg hatósági engedély nélkül folytatható • A gyógynövények felvásárlása engedélyhez és szakirányú képesítéshez is kötött • A felvásárló feladata a gyűjtők munkájának irányítása, előzetes minősítése • Az elsődleges feldolgozásról (szárítás, aprítás) a gyűjtő vagy a felvásárló gondoskodik

4. A szakszerű gyűjtés feltételei • Jó minőségű, magas hatóanyagtartalmú drog csak szakszerű gyűjtéssel, feldolgozással nyerhető, ehhez szükséges: • Morfológai ismeretek: a gyűjtendő fajokat azonosítani kell • Hasonló mérgező vagy alacsonyabb hatóanyagtartalmú fajok elkülönítése, pl.: hársfajok, orbáncfűfajok, bodzafajok • Erős hatású és mérgező fajok ismerete: külön gyűjtendők, esetleg védőkesztyű használata szükséges, pl.: nadragulya, beléndek • Veszélyeztetett, védett és fokozottan védett fajok ismerete, csaknem 160 védett gyógynövény van: a védett fajok gyűjtése tilos (96/LIII. törvény), gyűjtésük legfeljebb engedéllyel folytatható, amelyet a természetvédelmi hatóság ad ki meghatározott időszakra vagy mennyiségre

5. Néhány védett és fokozottan védett gyógynövényfaj

6. A szakszerű gyűjtés feltételei • A gyűjtendő növényi rész ismerete: a növényfaj mely része, milyen állapotban szolgáltatja a legjobb drogot, meghatározzák a szárhosszat, szárvastagságot, a virágkocsány hosszát, termésszínt • A gyűjtési időpont ismerete: drogonként változó, általában napos, száraz időszakban, földbeli szerveket nyugalmi időszakban, virágokat kinyílva, leveleket kifejlődött állapotban • Élőhelyismeret: segít a fajok elkülönítésében (acsa- és martilapu), szennyezett élőhelyről növény nem gyűjthető • Gyűjtési mód ismerete: optimális minőséget eredményezzen, az ökológiai rendszert ne károsítsa (fák megcsonkítása hárs esetén)

7. A gyógynövények termesztésbe vonása • Állandó minőség csak ismert és állandó hatóanyag-összetételű növényi nyersanyaggal biztosítható, a minőséget a szennyező anyagok szintén ronthatják, bizonyos fajok megritkultak, a gyűjtők száma csökken, kiváltható az import → termesztés igénye • A termesztésbe vonás részfeladatai: • A biológiai alapanyag kiválogatása: a vadon termő populációk heterogének • Ökológiai feltételrendszer optimalizálása: a faj igényeinek megismerése • Az agrotechnika lépéseinek kidolgozása: szaporítás, növényvédelem, gyomirtás, tápanyagellátás, vízutánpótlás, betakarítás, feldolgozás, stb.

8. A gyógynövények termesztése • Kvázi természetes agrárrendszerek: átmenet a természetes és mesterséges rendszer között, a fajt a természetes előfordulási helyéhez hasonló élőhelyre telepítik, minimális emberi beavatkozás mellett termelnek • Előnye: gyengébb területek is hasznosíthatók, a vadon növőknél egységesebb nyersanyag • Hátránya: a mennyiség és a minőség korlátozottan szabályozható • üzemi formák: • A 90-es évekig nagyüzemi (édeskömény, mustár) és kisüzemi termelés (lestyán, mórmályva)

9. Családi gazdaság: • Célja jövedelemkiegészítés • Kisebb területen, munkaigényes, speciálisan termeszthető fajok: majoránna, körömvirág, macskagyökér • Agrártermelők, kertészeti jellegű kultúrákkal: • Családi gazdaságok, farmgazdaságok min. 25-30 hektáros termesztőterülettel • 3-6 kultúra (faj) kezelhető optimálisan • Megfelelő, szárító, aprító és tároló helységek, gépsorok • Jellemző fajok: menták, citromfű, borsfű, tárkony, lestyán

10. Agrártermelők, szántóföldi jellegű kultúrákkal: • Egyéni gazdálkodók, hagyományos nagyüzemek • A fajok termesztése jól gépesíthető • A termőterület elérheti a 80-100 hektárt is • 3-6 kultúrát termesztenek • Nagy tömegben, nagyüzemi módszerekkel, gépesített módon • Jellemző fajok: konyhakömény, koriander, sáfrányos szeklice

11. Új típusú termelői szövetségek: • Egyéni termelők gazdasági megfontolásból szövetséget alkotnak • Könnyebben biztosítható a rendszeres szaporítóanyag-ellátás • Közösen fejleszthető a technológia • Összehangolható a piaci stratégia • Hatékonyabb az érdekérvényesítés

12. A gyógynövények és drogok belkereskedelme • Nagykereskedelmi cégek: felvásárlás, termeltetés, termékelőállítás és forgalmazás • 80-90-es évekig néhány cég (Herbária, Erdei Termék Vállalat), a minőségi ellenőrzést a Gyógynövény Kutató Intézet látta el. • 80-90-es évek a nagykereskedelmi tevékenységre jogosult cégek száma ugrásszerűen megnőtt, verseny alakult ki, lassan kialakul a termelői-kereskedői kör • megnőtt a gyógynövényeket és termékeket forgalmazó kiskereskedelmi egységek száma: • Nem mindig rendelkeznek megfelelő szakismerettel, nőtt a minőségi tanúsítványt nem tartalmazó, sőt toxikus drogok száma • Szakismeret nélkül gyűjtött drogok kerültek forgalomba • A sok egység ellenőrzéséhez nincs megfelelő ellenőrzési rendszer sem jogi sem szervezeti formában

13. A drogelőállítás ökonómai kérdései • A termelési költséget meghatározó tényezők • A gyűjtéses és a termesztéses módszer költsége között 2-10-szeres különbség is lehet, a termelés költségét befolyásoló tényezők: • Gyűjtés esetén nincs termelési költség • A gyógynövénykultúrák gépesíthetőség szempontjából nagyon heterogének • Egyes fajok ökológiai igénye speciális technológiát vagy eszközöket igényel (pl. olajtök magjának kinyerése) • A fajok jelentős része évelő kultúrában termeszthető, ez előnyt és költségcsökkenést jelent (kakukkfű, citromfű)

14. A drogelőállítás ökonómai kérdései • A piaci elhelyezés lehetőségét meghatározó tényezők • A termelés kritikus pontja a piac bizonytalansága • A drogok és termékek jelentős része exportra kerül, fontosabb célországok: Németország, Hollandia, Ausztria, Svájc, Olaszország • A drogok egy része relatív nagy biztonsággal értékesíthető, áruk változó, de elfogadható (csipkebogyó, hársvirág, borsosmenta) • Más drogok esetén a külföldi beszállítók konkurenciája időnként bizonytalan helyzetet teremt (pl.: lengyel macskagyökér) • Egy-egy drog kereslete hirtelen megnőhet (pl.: citromfű) • Új hatóanyagok felfedezése erősebb keresletnövekedést indukálhat • A hazai piac kisebb, de kiegyenlítettebb, jobban tervezhető

15. Minőségi követelmények - minősítés • A minősítés általános szempontjai • A minősítés célja: • Egészségvédelem • Visszaélés megakadályozása • Fogyasztói érdekvédelem • Termelői és kereskedői érdekvédelem • A minősítési követelményeket a VII. Magyar Gyógyszerkönyv és egyéb szabványok tartalmazzák, a minősítést állami rendeletek szabályozzák • Nem használható a drog, ha jellemző színe, szaga, íze nem érzékelhető, romlott, korhadt, dohos, gombás, rovarrágott, idegen anyagot, növényvédőszert tartalmaz, stb.

16. A drogok vizsgálata • Származás: a drog pontos és részletes neve • Azonosság: • Makroszkópos vizsgálat: morfológiai bélyegek vizsgálata a szárított, de még nem aprított drogon (nagyító, sztereomikr.) • Mikroszkópos vizsgálat: főleg porított drogoknál • Azonosítás kémiai reakcióval: ható- vagy vezetőanyagok • Azonosítás vékonyréteg-kromatográfiával • Azonosítás gázkromatográfiával • Azonosítás spektroszkópiásan: színkép alapján

17. Tisztaságvizsgálat • Organoleptikus vizsgálat: küllemi vizsgálat, a nem megfelelő tisztítás, szárítás, aprítás hatását szűri ki (kavics, toll, rovar, stb.) • Szárítási veszteség: 105 ºC-on történő szárítás hatására bekövetkező tömegveszteség (magas nedvesség → penészedés) • Hamu- és homoktartalom: hevítés majd izzítás után nyert anyagok, a tisztaságról és az alapanyagról tájékoztatnak • Peszticidreziduum vizsgálat: növényvédőszer-maradékok • Mikrobiológiai tisztaság: összcsíraszám, penészszám • Nehézfém-szennyeződés vizsgálata: vas, arzén, ólom, kadmium, higany, stb.

18. Tartalmi meghatározás • A drog fontosabb és egyben jellemző hatóanyagainak vizsgálata • Kivonatanyagtartalom-meghatározás: vízzel vagy alkohollal készült kivonat mennyisége • Duzzadásiérték-meghatározás: nyálkatartalmú drogok értékmeghatározása (1 g drog 5 óra utáni duzzadása vízben) • Keserűanyag-meghatározás: érzékszervi módszer • Cserzőanyagtartalom-meghatározás: cserzőanyagoknál • Hemolitikusindex-meghatározás: szaponinoknál, az a hígítás, amely még teljes hemolízist idéz elő • Alkaloidtartalom-meghatározás: gyógyszeripari drogoknál. • Illóolajtartalom-meghatározás: érzékszervi és műszeres (fizikai, kémiai) meghatározás.

19. Gyógynövénytermékek minőségbiztosítása • A minőségbiztosítás a termelési, termékelőállítási és minden olyan folyamatra vonatkozik, amely befolyásolja a termék minőségét. • Tervszerűen, írásos utasítások alapján kell dolgozni • Ellenőrizés van a termelés előtt, közben és után is • Mindent folyamatosan dokumentálni kell • Mindezek módját az ISO 9000 nemzetközi szabványsorozat tartalmazza • A minőség-ellenőrzés fázisai: • A gyűjtött növény azonossága, minőségi mutatói • A drog mint végtermék minősítése • A tárolás, csomagolás megfelelőssége

20. A minőségbiztosító szerv az adott célra akkreditált intézmények, laboratóriumok vizsgálati bizonyítványai alapján • A minőség tanúsítása (védjegyek) a gyógytermékek esetén hazánkban inkább csak törekvés • A minőségtanúsítást ellenőrző szervetek hatékonyabb formáit is ki kell építeni

21. A gyógynövények nemesítése • 1999-ben 37 gyógynövényfaj 65 fajtája szerepelt a Nemzeti Fajtajegyzékben, a szegény fajtaválaszték oka: • Nem voltak eltérő termesztéstechnológiák • Külföldi fajtákat nem hoztak be • Nem származott belőle jelentős bevétel • A fajtaelőállítás problémái • Anyagi és szellemi befektetést igényel • Ingadozó a kereslet • A fajták védelme jogilag alig biztosítható

22. A nemesítés fő irányai • A drogként használt szerv produkciójának növelése (macskagyökér gyökértömege), levél/szár arány javítása (menta fajok), virágzat tömegének növelése (orbáncfű) • Regenerációs képesség javítása (kakukkfű, majoránna) • Szaporítószervek tömegének fokozása (inda a borsosmentánál) • Beltartalmi jellemzők megváltoztatása, komponensek növelése vagy arányának megváltoztatása (levendula illóolaja) • Toxikus komponensek szintjének csökkentése (zsálya tujonja) • Küllemi tulajdonságok javítása (körömvirág színe) • Rezisztencia növelése (rozmaring télállósága)

23. A nemesítési módszerek • Szelekciós nemesítés: pl. magas hatóanyagtartalmú egyedek kiválasztása (kínafa) • Keresztezéses nemesítés: két kedvező genotípus tulajdonságainak egyesítése (konyhakömény) • Poliploidok létrehozása: természetesen is előfordulhat (cickafark,menták), kevés fajnál alkalmazzák (kamilla, kapor) • Mutációs nemesítés: ritka, pl. borsosmenta rezisztenciájának előállítása

24. A gyógynövények feldolgozása • A drog minősége a felhasználás módjától is függ. Az értékmegőrzés és növelés feltételei: • A betakarítás időpontjának optimális megválasztása • A betakarítás módjának megválasztása • Az alapanyag kíméletes és gyors beszállítása (3-5 óra) • Az alapanyag minősítése • Feldolgozás előtti tárolás • Előkészítő műveletek • Tisztítás • Aprítás • Fosztás • Szárítás

25. A gyógynövények szárítása • Szárítás: műszaki folyamat, amely során a nedvességtartalmat a tárolhatóság szintjére csökkentjük, valamely technikai berendezés ellenőrzött alkalmazásával. • A szárítás fizikai tényezői: • A szárítólevegő hőmérséklete • A szárítólevegő nedvességtartalma • A szárítólevegő áramlási sebessége • A szárítás időtartama

26. A gyógynövények szárítása • A szárítólevegő hőmérséklete: a szárítás elején magasabb hőmérsékletet fokozatosan csökkentik, majd hosszabb ideig alacsony hőfokon tartják (ált. 60 ºC alatt). • A szárítólevegő nedvességtartalma: a minőség akkor lesz a legjobb, ha víztartalom csökkenése egyenletes. • A szárítólevegő áramlási sebessége és iránya: ált. 100-200 m / perc, lehet egyirányú és ellenirányú. • A szárítás időtartama: minél nagyobb a hőmérséklet és az áramlási sebesség, annál gyorsabb a száradás.

27. Szárítási módok • A legmegfelelőbb hőmérséklet ált. 40-65 ºC, a visszamaradt víztartalom 10-12 %. • Természetes szárítás: • A nap hőenergiájának és a természetes légmozgások felhasználása által. • Költségkímélő, de időjárásfüggő. • Padlásokon, fészerekben. • Szárítókeretekkel, felfűzéssel a területigény csökkenthető.

28. Szárítási módok • Mesterséges szárítás: mesterséges légáramlást, hőenergiát, az anyag mozgatásához gépi berendezést használnak. Típusai: • Hideg levegős szárítás: csak érzékeny drogoknál, a levegő áramlását ventilátor biztosítja, 15-25 º C-on 8-12 napig tart • Meleg levegős szárítás: leggyakrabban alkalmazott módszer, 30-80 º C-on 6-8 óráig tart, az anyag és a levegő is mozog • Forró levegős szárítás: főleg gyógyszeripari drogok esetén, 200-1000 º C-on 2-5 percig tart,az anyag lebeg, csak 60-80 º C-ra melegszik fel.

29. Szárítóberendezések • TSZP szárító: • Átmenet a hideg és meleg szárítási módok között • Különösen magvak, termések szárítására használják • Felülete 50-160 m2 • Az anyagok 4-8 nap alatt száradnak meg

30. Dehydro szárító: • 2-3 zárt szekrényből áll, tornyonként 32-36 m2 felületű szárítókeret helyezhető el, ezek függőlegesen mozognak • Alagút szárító: • 10-16 m hosszú vízszintes alagútban 40 db 2 m2 felületű szárítókeretet helyeznek el, a levegőt oldalirányból áramoltatják • Schilde szárító: • 10 db keretet tesznek a gépbe, ezeket cserélik, a keretnagyság 3 x 2 m, ezeket automata emelőrendszer emeli • Imperial és Binder típusú 3-5 szalagos szárítók: • Korszerű berendezések, a folyamatok jól szabályozhatók • 5 szalagon halad az anyag, az egyikről a másikra esik az áru • A szalagsebesség, légsebesség, a levegő mennyisége és hőmérséklete szabályozható • LKB-FE, MGF-U és TGSZ_0,6 típusú olajtüzelésű forgódobos gyorsszárítók: • Csak egyes fajoknál alkalmazható (pl. télizöld meténg) • Kis energiaigény, nagy teljesítmény

33. Az illóolajok kinyerése • Az illóolajok kinyerésének módozatai: • Extrahálás: oldószeres kivonás (petroléter, szén-tetraklorid, aceton, alkoholok), rendszerint melegen végzik • Sajtolás: hidegen, a termésfal sajtolásával vagy pépesítés után centrifugálással (narancs, citrom,mandarin) • Enfleurage: a növényi részt sertészsírréteggel letakarják, a zsír által felvett illóolajat alkohollal kivonják (jázmin, liliom) • Desztilláció: folyadékok gőzzé alakítása forráspontjukon és a keletkező gőzök folyadékká alakítása hűtéssel. • Vízdesztilláció: a növényt vízbe teszik, együtt melegítik • Víz- és gőzdesztilláció: a növény és a víz elkülönülve van • Gőzdesztilláció: a növényen csak gőz halad át.

34. Enfleurage

36. Az illóolaj-lepárlás berendezései • Előkészítés: főleg aprítás • Lepárlás: szakaszos, folyamatos és konténeres üzemű lepárlók • Szakaszos üzemű lepárló: légköri nyomású, telített gőzzel és 100 ºC körüli hőmérsékleten történik. Az üstben elhelyezett növényen áramlik át a gőz 4-8 m/perc sebességgel.

37. Folyamatos üzemű lepárló: 4-6 m hosszú állóhengerben a növény lefelé a gőz felfelé mozog, a töltés és ürítés folyamatos. Előnye a folyamatos üzemelés, kis élőmunka-igény, jó térkihasználás és gőzigény.

38. Konténeres üzemű lepárló: a növényt tartalmazó tartály szállítóeszköz és lepárlóüst is egyben. Teljes gépesítettség, minimális élőmunkaigény.

39. Hűtés, elválasztás • A víz- és az illóolajgőzök a kondenzátorban lehűlve ismét folyadékká válnak. A hűtést az áramló víz végzi. • A víz és az illóolaj elválasztása sűrűségkülönbség alapján a florentini edényben történik. • A nyers illóolajat a szennyeződéstől és a víztartalomtól megtisztítják

40. A gyógynövények tisztítása és aprítása • Magtisztítás • Vetőmagtisztító és laboratóriumi magtisztító gépeken történik • Célja a fizikai tisztaság biztosítása (föld, stb.) és a biológiai képesség javítása (csírázóképesség) • Alapja: a mag nagysága, tömege, felülete, színe, stb. • A magtisztítás eszközei: • Rosták: méret alapján tisztít • Szelelők: aerodinamikai tulajdonság alapján tisztít • Triőrök: alaki tulajdonság alapján tisztít • Koptató és morzsológépek: termésből való kifejtésre • Szeparátorok: fajsúly szerint tisztít • Mágnesgépek: felület alapján (vaspor kötése) tisztít • Szín szerint osztályozó gépek

41. A hengeres triőrök a rövid és tört magok, vagy a hosszabb magok elválasztására képesek, a sejtméret megválasztásától függően. • A triőrblokkban különböző sejtméretű hengerek találhatók egymás fölött, ha a többlépcsős szétválasztás a cél. • A 87/a ábra a rövid és tört szem, a 87/b ábrán pedig a hosszú szem kiválasztásának elve követhető nyomon. • 87. ábra - A triőrök működése • Forrás: Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár

42. Gyógynövény tisztító és aprító berendezések • Válogatószalagok: kézi válogatáshoz • Vágógépek: méret szerinti aprítás • Morzsológépek: morzsolódob, szártalanító, portalanító • Őrlőgépek: aprításnál finomabb forma • Rostagépek: a kívántnál nagyobb, ill. kisebb darabokat válogatják • Triőrök: az anyag formájától eltérő részeket választja ki.

43. A drogok tárolása és csomagolása • Növénydrogok tárolása: jól szellőző, tiszta, száraz helységekben, a mérgező és erős szagú drogok elkülönítve • Növénydrogok csomagolása: jellegtől, mennyiségtől, szállítástól függ: bála, műanyagzsák, papírzsák (nedvszívó drogok), láda, doboz (nyomásra érzékeny drogok)

44. A drogok tárolása és csomagolása • Illóolajok tárolása: oxigén hatására oxidálódhatnak, a víz bomlást okozhat: alacsony hőmérsékleten, légmentesen, sötét helyen kell tárolni • Illóolajok csomagolása: fémedényben, kannában, tartályokban, kis mennyiségben barna üvegedényben