Az állatvilág törzsfejlődése és gyakorlati jelentősége - PowerPoint PPT Presentation

az llatvil g t rzsfejl d se s gyakorlati jelent s ge n.
Download
Skip this Video
Loading SlideShow in 5 Seconds..
Az állatvilág törzsfejlődése és gyakorlati jelentősége PowerPoint Presentation
Download Presentation
Az állatvilág törzsfejlődése és gyakorlati jelentősége

play fullscreen
1 / 39
Az állatvilág törzsfejlődése és gyakorlati jelentősége
411 Views
Download Presentation
artan
Download Presentation

Az állatvilág törzsfejlődése és gyakorlati jelentősége

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - E N D - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Presentation Transcript

  1. Az állatvilág törzsfejlődéseésgyakorlati jelentősége

  2. Az állatvilág evolúciójának kezdetei • Az első többsejtű állatok szerveződési szintjei: • szedercsíra- szedercsíraszerűek • hólyagcsíra • bélcsíra- szivacsok és a csalánozók törzsei.

  3. Az evolúció során a bélcsíra két sejtrétege, az ektoderma és az entoderma elváltak egymástól és közöttük kialakult az elsődleges testüreg, amelyet a harmadik csíralemez, a mezoderma töltött ki. A kétrétegű mezoderma között jött létre a másodlagos testüreg.

  4. Az állatok törzsfejlődése

  5. Az állatvilág evolúciójának kortörténete

  6. A szivacsok (Porifera) • többféle alakú és működésű sejt ezek azonban még szöveteket nem képeznek, ezért álszövetes állatok. • helytülő életmódot folytatnak • az ektodermájukat képező pórussejtek nyílásain keresztül beáramló vízből az entodermájukat képező galléros ostroros sejtek szűrik ki a táplálékul szolgáló szerves törmeléket • tengeri és édesvízi fajaik egyaránt vannak. Tavi szivacs Balatoni szivacs Nyeles hidra Zöld hidra

  7. A csalánozók (Cnidaria) • az első primitív szövetekből szerveződött állattörzs a csalánozók törzse, ők azonban még testüreg nélküli állatok. • a csalánozók az első valódi szövetes állatok • ragadozók, csalánsejtjeik mérges váladéka segíti a zsákmányolást • ide tartoznak a hidraállatok és a medúzák

  8. Evolúciós újítások a törzsfejlődés során a csalánozóknál találkozunk elsőként a sejten kívüli emésztéssel. Az űrbélben félig megemésztett táplálékot a bekebelező-emésztő sejtek veszik fel. • anyagszállításra, kiválasztásra és légzésre még nem különültek el speciális sejtek • megjelent viszont az idegrendszer legegyszerűbb formája, a diffúz idegrendszer • a csalánozók regenerációs képessége jelentős

  9. Az ősszájú állatok evolúciós irányai Az ősi csalánozóknál kétfelé vált az állatvilág evolúciója, az ősszájú állatok és az újszájú állatok irányvonalai felé.

  10. A laposférgek(Platyhelmintes) A ma élő laposférgek három osztálya örvényférgek: szabadon élő életmódot ragadozó szívóférgek:májmétely galandférgek: horgasfejű galandféreg, élősködők Az ősszájú állatok közül a legősibbek a mai laposférgek. A sugaras szimmetriával szemben megjelenik a kétoldali részarányosság.

  11. megjelenik a bőrizomtömlő • az entodermából kialakuló bélcsőnek még nincs utóbélszakasza, végbélnyílás sincsen • az erősen elágazó, vakon végződő bélcsatorna az anyagszállítás funkcióját is ellátja • megjelenik a mezoderma, valamint egyes csíralemezekből szervek is differenciálódnak • kiválasztó szervük az elővesécske • idegrendszerük hosszanti kötegekből és feji dúcból álló dúcidegrendszer • az ősi laposférgek egyrészt a hengeresférgek, másrészt a puhatestűek irányában fejlődtek tovább

  12. A hengeresférgek (Nemathelmintes) • testük henger alakú • kétnyílású tápcsatorna • többnyire váltivarúak • szabadon élő fajok: mikroszkópos méretűek, nagyjelentőségűek a talajban a szerves anyag lebontásában és a humuszképzésben. • élősködő fajok: a hegyesfarkú bélgiliszta kisgyerekek végbelében, az orsógiliszták a vékonybélben élősködnek. Rendkívül veszélyes lehet a trichinás fertőzés. Buzogányfejű féreg

  13. Gyűrűsférgek (Annelida) • külső és belső szelvényezettség megjelenése • különleges mozgásukat a hosszanti és körkörös izomrostokból álló bőrizomtömlővel végzik, ami sok tapintásérzékelő sejtet is tartalmaz • feji végen fényérzékelő sejtek is vannak. • keringési rendszerük zárt, tehát hemoglobint tartalmazó, piros vérük nem hagyja el az ereket, a légzési gázok és a tápanyagok a hajszálerek falán átlépve jutnak el a sejtekhez. • kiválasztószerveik a szelvényenként elhelyezkedő páros vesécskék. • Idegrendszerük garatideggyűrűs hasdúclánc

  14. Ízeltlábúak (Arthropoda) • mai élővilág fajokban leggazdagabb törzse • fontos előremutató evolúciós sajátság a külső kitinváz megjelenése • a szelvényezettség továbbfejlődéseként megjelentek az összeolvadt testszelvényekből származó testtájak • külső vázhoz belülről tapadó izmok • megjelent a végtagokkal történő mozgás • fejlett érzékszerveik • kiválasztó szervei a Malpighi-edények, • légzőszervük a trachea- vagy légcsőrendszer, amely a kültakaró betüremkedéseiből alakult ki, és gazdagon elágazva egészen a sejtekig vezeti az oxigént

  15. Puhatestűek (Mollusca) • Az ősszájúak másik evolúciós csúcspontjának a laposférgekből származtatható puhatestűek tekinthetők. • testük megőrizte szelvényezetlenségét, jellegzetességük a többségükre jellemző külső meszes váz. • öt osztály: csatornáshasúak cserepeshéjúak ősi csoportok, viszonylag kevés fajjal • csigák (Gastropoda) • kagylók (Bivalvia) • lábasfejűek (Cephalopoda) • légzőszervük a köpenyüreg, keringési rendszerük nyílt, • kiválasztószervük a vese

  16. Óriás meztelencsiga Kárpáti meztelencsiga Karcsúcsiga Éticsiga Pannoncsiga Zebracsiga

  17. Az újszájú állatok evolúciós irányai evolúciós elválása az ősszájú állatok vonalától mintegy 500 millió évvel ezelőtt következett be

  18. Tüskésbőrűek (Echinodermata) • testük kívülről sugarasan szimmetrikus, belső szerveik azonban kétoldali szimmetriát mutatnak • belső, mészlemezekből álló vázuk mezoderma eredetű. • szájnyílásuk a hasoldalon van ezt a régi világítóeszközre hasonlító szájszervet már az ókorban is ismerték, és Arisztotelész lámpásának nevezték. • nincs elkülönült kiválasztószervük, • idegrendszerük központja a szájuk körüli ideggyűrű, amelyhez öt sugárirányú idegtörzs csatlakozik. • az egész állatvilágban csak náluk megfigyelhető mozgásszerv a vízedényrendszer • érzékelésük meglehetősen kezdetleges, testükben elszórtan helyezkednek el mechanikai és kémiai érzéksejtek. • tengeri csillagok ragadozók, fenéklakó tengeri sünök algákkal táplálkoznak, tengeri uborkák között ragadozó, növény-és iszapevő is van. A tengeri liliomok helyhezkötött életmódot folytatnak.

  19. Előgerinchúrosok (Prochordata) • kialakul a test belső szilárdító váza, a gerinchúr • a bélcsatorna kezdeti szakaszával, a kopoltyúbéllel lélegeznek • idegrendszerük pedig ektodermális eredetű csőidegrendszer • legelterjedtebb képviselőjük a zsákállatok Zsákállatok

  20. Fejgerinchúrosok (Cephalochordata) a test teljes hosszában végighúzódó gerinchúr a csaknem teljesen zárt keringési rendszer az elővese megjelenése A csőidegrendszer a feji végben agyvelővé szélesedik ki Ez utóbbi már tipikus gerinces jelleg.

  21. Gerincesek (Vertebrata) • a legfejlettebb újszájú csoportnak tekinthetők. • csökkent a kopoltyúréseik száma • kopoltyúíveik közül az egyik állkapoccsá fejlődött • kialakultak a páros végtagok • megjelent az úszóhólyag, valamint a belső váz alapját képező gerincoszlop • mind fejlettebb csőidegrendszer szerves egységet képzett.

  22. A gerincesek evolúciós törzsfája Mai osztályaik: Körszájúak-Cyclostomata Porcoshalak -Chondrichthyes Csontos halak -Pisces Kétéltűek -Amphibia Hüllők-Reptilia Madarak-Aves Emlősök -Mammalia

  23. A körszájúak(Cyclostomata) • megnyúlt, hengeres testű, vízben élő állatok • Állkapcsuk nincs, szájnyílásuk kör alakú • Részben tengeri, részben édesvízi állatok • Hazai vizeinkben is él a védett magyar ingola. • Belőlük fejlődtek ki a porcoshalak Dunai ingola

  24. A porcoshalak (Chondrichthyes) • testük belső szilárdító vázelemei mind porcok, csontos vázelemeik még nincsenek, • Bőrük külső rétegét rendkívül finom, apró, hegyes fogaspikkely képezi • Asszimetrikus farokúszójukról könnyű felismerni őket • ebbe a csoportba tartoznak a cápák és a ráják. Kecsege Vizafej

  25. A csontos halak (Pisces) • a halak legfejlettebb csoportja • általában van úszóhólyagjuk • farkuk szimmetrikus • jellegzetes érzékszervük a víz áramlását értékelő oldalvonal • édesvizekben és tengerekben is élnek • ragadozó és növényevő fajok egyaránt vannak közöttük. Több hazai fajuk is védett. Ilyen például a kövi csík vagy a petényi márna. • bojtosúszós halak voltak a kétéltűek elődjei

  26. Fürge csele Márna Garda Szivárványos ökle Dévér keszeg

  27. A kétéltűek (Amphibia) • kétéltűek átmenetet képeznek a halak és a valódi szárazföldi gerincesek a hüllők között • kültakarójuk nedves bőr, amelynek a légzésben is fontos szerepe van • vázrendszerük tagolt csontvázrendszer, amelyben a gerincoszlophoz a páros végtagok vázelemei függesztőövekkel kapcsolódnak • bélcsatornájuk háromszakaszos • az előbél kitüremkedése, az egyszerű felépítésű tüdő válik a légzés szervévé. • kétvérkörös keringési rendszerük van, szivükben a vénás és az artériás vér keveredik • kiválasztószerveik ősvesék. Az életfolyamataik szabályozását idegrendszer és hormonrendszer végzi.

  28. Minden hazai kétéltű védett !!! Zöld varangy Zöld leveli béka Pettyes gőte Gyepi béka Foltos szalamandra

  29. A hüllők (Reptilia) • A hüllők ősi kétéltűekből származnak • Az első igazi szárazföldi állatok • . Kültakarójuk elszarusodik, és megvédi őket a kiszáradástól. • Tüdejük elég fejlett ahhoz, hogy bőrlégzésre már nem legyen szükségük • Keringési rendszerük két vérkörében a vér még keveredik. Testhőmérsékletük változó. • Tojásokkal szaporodnak, amelyeket a Nap melege költ ki. • az egyetlen ősi fajjal, a hidasgyíkkal képviselt felemás gyíkok, a gyíkok (pl. a fürge gyík), a kígyók (pl. az erdei sikló), a teknősök (pl. a szárazföldön élő görögteknős), és a krokodilok, (pl. a nílusi krokodil

  30. Törékeny gyík Zöld gyík Mocsári teknős

  31. A madarak(Aves) • madarak ősi hüllőktől származnak • testüket módosult szarupikkelyek, tollak borítják • repülő életmódot folytatnak • keringési rendszerükben a két vérkör már tökéletesen elkülönül. Ez lehetővé teszi az állandó testhőmérséklet kialakulását • a repüléshez alkalmazkodva csontjaik üregesek, tüdejük még tagoltabb, légzésük hatékonyabb • tovább nőtt a gerincvelőhöz képest az agyvelő szerepe • utódaik száma kevesebb, gondoskodásuk következtében viszont

  32. rendszerezésük • futómadarak (pl. strucc) • pingvinek (pl. császárpingvin) • gólyaalkatúak (pl. fehér gólya, fekete gólya) • lúdalkatúak (pl. tőkés réce) • sólyomalkatúak (pl. vándorsólyom) • tyúkalkatúak (pl. fácán) • verébalkatúak (pl. házi veréb)

  33. Tőkés réce Vándorsólyom Fehér és fekete gólya Fácán Háziveréb

  34. Az emlősök (Mammalia) • ősi hüllőkből származnak. • szinte valamennyi földi élettér meghódítását • kültakarójuk a szőrzettel borított bőr. Ez fontos szerepet játszik a testhőmérséklet biztosításában, módosult mirigyei pedig az elevenen világra jövő utódok táplálását szolgálják. • három alosztályba tartozik: a kloakások alosztálya, az erszényesek alosztálya és a méhlepényesek alosztálya.

  35. A kloakás emlősök A kloakások jellemző képviselője az Ausztráliában élő kacsacsőrű emlős. Tojásokat rak, a kikelő “fiókáit” azonban módosult bőrmirigyeinek váladékával táplálja. A legősibb emlőscsoport. Az erszényes emlősök Legjellemzőbb képviselőik a kenguruk. Elevenszülők, a világra jövő magzat alig egy centiméteres, holott a kifejlett állatok a méteres magasságot is elérhetik. Erszényesekkel csak az Újvilágban, azaz Ausztráliában és Amerikában találkozhatunk.

  36. A méhlepényes emlősök • a méhlepényes emlősök a legfejlettebb emlőscsoportot képviselik. • a méhlepény közvetlen összeköttetést biztosít a magzat és az anyai szervezet között. • utódai meglehetősen fejletten jönnek a világra.

  37. Fontosabb rendjeik: Rovarevők: pl. a vakondok Fogazatuk tűhegyes, rovarokkal, csigákkal, gilisztákkal táplálkoznak Denevérek: pl. a hosszúfülű denevér Evolúciójuk az ősi rovarevőkből vált ki. Ugyancsak rovarokkal táplálkoznak. Az egyetlen repülni is képes emlősrend Főemlősök: pl. a csimpánz. Ez a fejlődési irányvonal volt az emberi evolúció iránya is. Ősi rovarevőkből származnak. Mindenevők. Ide tartoznak, a félmajmok vagy makik és a különböző majomcsoportok Rágcsálók: pl. a házipatkány A legnépesebb emlősrend. Fogazatuk jellegzetessége, hogy metszőfogaik állandóan nőnek, ezért állandóan rágcsálniuk kell

  38. Ragadozók: pl. a farkas Fogazatuk jellegzetessége az erős szemfog és tarajos őrlőfogak kialakulása. Ebbe a csoportba tartoznak a macskafélék, a kutyafélék, a medvefélék, a fókák stb. Páratlanujjú patások: pl. az orrszarvú Végtagjaik végén paták alakulnak ki, ujjaik száma páratlan, három vagy egy. Növényevők, őrlőfogaik felszíne redős. Ide tartoznak az orrszarvúfélék, a tapírfélék, a lófélék stb. Párosujjú patások: pl. a jávorszarvas Végtagjaik végén ugyancsak pata van, ujjaik száma azonban páros. Növényevők (szarvasfélék) vagy mindenevők (disznófélék). Egyes csoportjaik kérődzők.