I. ENERGIAELLÁTÁS ÉS KÖZLEKEDÉS

1. I. ENERGIAELLÁTÁS ÉS KÖZLEKEDÉS I. 5. Gépjárműipar Modern anyagok a kényelemért és a biztonságért A XXI. század autója már nemigen hasonlít korábbi elődeire sem külső megjelenésében, sem az általa nyújtott kényelemben és utasbiztonságban. Nagy teljesítményű fényszórók maximális éjszakai világítást biztosítanak. A rozsdásodást speciális anyagokkal, bevonatokkal drasztikusan csökkentik. Vegyi hűtőfolyadék kering egy zárt környezetű rendszerben. Az autók biztonsági üvegét 1914-ben vezették be. Ma speciális polimerréteggel vonják be az üveget, hogy csökkentsék a tömeget, a külső zajokat, illetve, hogy védelmet nyújtson a tűző napfénnyel és az ultraibolya sugárzással szemben. Számos biztonságot szolgáló fejlesztés is történt, pl. az erősítő polimer szálak a biztonsági övben vagy a légzsák használata. Műanyag alkatrészek A kémiai fejlesztések eredményeképpen csökkentették az autók tömegét, áttértek a fémről a műanyagra, és kiváló minőségű anyagokat alkalmaztak. Az autók merev szerkezeti alkatrészeivel szemben követelmény, hogy kemények, tartósak, az időjárás viszontagságaival szemben pedig ellenállóak legyenek, ezért a II. világháború után az autógyártók elkezdtek kőolaj alapú szintetikus polimereket (műanyagokat) használni. Az 1970-es évekbeli energiaválság után az üzemanyag-fogyasztás csökkentése érdekében könnyű anyagokat kerestek az autók fém-alkatrészeinek helyettesítésére. A formatervezési fejlesztések magukban foglalják a teljes karosszéria egyetlen öntőformában való gyártását, a hőre lágyuló lökhárítókat, a színtartó és UV-stabil polipropilén szálak kidolgozását, speciális festékeket, bevonatokat és ragasztóanyagokat. Polipropilén szálak kinagyítva Gumiabroncs-technológia A természetes gumitermékek az 1800-as évek elején jelentek meg, de nem voltak praktikusak, mivel megpuhultak és szélsőséges időjárási körülmények között törékenyek voltak. Charles Goodyear amerikai feltaláló 1839-ben kifejlesztette a természetes gumi vulkanizálását, vagyis a telítetlen kötések elemi kénnel történő összekötését. Ezt az alapeljárást még ma is használják, kiegészítve kémiai gyorsítók és stabilizátorok hozzáadásával. 1945-re a szintetikus gumi kiszorította a piacról a természetes gumit, felhasználása ipari méreteket öltött. Mivel a gumiabroncs iránti igény növekedett, a tömör gumiabroncsok helyett tömlős gumit használtak. A gumi anyagát természetes vagy szintetikus szövet- és fémszálakkal, és adalékanyagok (pl. elemi szén) hozzáadásával erősítették meg, hogy a kopás mértékét csökkentsék, majd később bevezették a tömlő nélküli gumiabroncsot.