Az EU foglalkoztatáspolitikája, szociális ügyek

1. Az EU foglalkoztatáspolitikája, szociális ügyek Kovács Péter

2. A foglalkoztatás, a szociális ügyek és a társadalmi befogadás előmozdítása az EU és a tagállami kormányok közös feladata • Az EU szerepe: • a tagállami szakpolitikák összehangolása, a megvalósítás figyelemmel kísérése • jogszabályok alkotása, végrehajtás nyomon követése • annak elősegítése, hogy a tagállamok megosszák egymással a bevált módszereket a foglalkoztatás előmozdítása, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem, valamint a nyugdíjellátás terén

3. A kezdetek • Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés • Európai Szociális Alap (ESZA) létrehozása • Az 1980-as években a foglalkoztatási cselekvési programok • Európai foglalkoztatási szolgálat (EURES) • 1992-ben jött létre, együttműködési hálózat a Bizottság és az Európai Gazdasági Térség tagállamainak állami foglalkoztatási szolgálatai, valamint más társszervezetek között • Célja a szabad mozgás ösztönzése, a munkavállalók segítése abban, hogy más tagállamokban munkát találjanak

4. Az átfogóbb foglalkoztatáspolitika felé • A növekedésről, a versenyképességről és a foglalkoztatásról szóló fehér könyv (1993) • Vitát indított Európa gazdasági és foglalkoztatási stratégiájáról, illetve a foglalkoztatás kérdését az európai napirend élére helyezte • Az esseni folyamat (1994) • Az Európai Tanács esseni ülése - öt kiemelt célkitűzés: • beruházás a szakképzésbe • a foglalkoztatásintenzív növekedés fokozása • járulékos munkaerőköltségek csökkentése • az aktív munkaerő-piaci politikák fokozása • a fiatalok munkanélkülisége és a tartós munkanélküliség elleni küzdelem

5. Maastrichti Szerződés • Az Amszterdami Szerződés (1997) • Az európai foglalkoztatási stratégia, illetve a Foglalkoztatási Bizottság létrehozásának megalapozása • Az európai foglalkoztatási stratégia (1997–2004) • Az 1997 novemberében Luxembourgban, a foglalkoztatás témájában megrendezett rendkívülicsúcstalálkozó indította el – luxembourgi folyamat • Megteremtette a nemzeti foglalkoztatáspolitikák koordinálására és ellenőrzésére irányuló éves ciklus keretét • az EU-t „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú társadalmává” kell tenni • A foglalkoztatás- és szociálpolitika átfogó célja a teljes körű foglalkoztatás

6. A nemzeti foglalkoztatáspolitikák uniós szintű összehangolása érdekében a tagállamok közös feladatokat és célokat határoznak meg • Fő célkitűzések: • Foglalkoztathatóság • Vállalkozóképesség és munkahelyteremtés • Alkalmazkodóképesség • Esélyegyenlőség • 1997-től a foglalkoztatás a növekedéssel, illetve stabilitással egyenrangú céllá vált • A közösségi szintű, összehangolt foglalkoztatási stratégia öt alapelve: • Szubszidiaritás • Konvergencia • Célkitűzések szerinti irányítás • Országfelügyelet • Integrált megközelítés

7. Európai Szociális Charta – 1999 • A 2005-től megújult foglalkoztatási stratégia • Az EFS-t 2002-ben felülvizsgálták, 2005-ben újraindították, többéves időkeretet vezettek be • 2005-2008 és 2008-2010 közötti időszak – összesen 23 iránymutatás • A foglalkoztatási iránymutatások célja a teljes foglalkoztatottság előmozdítása, a munkahelyek minőségének és termelékenységének javítása, valamint a társadalmi és területi kohézió megerősítése • Európa 2020 Stratégia • Az EU 2010-ben indította el, célja a válság leküzdése, olyan feltételek teremtése, amelyek intelligensebb, fenntarthatóbb és befogadóbb növekedésre adnak kilátást • Öt kiemelt uniós cél, ebből három vonatkozik a foglalkoztatáspolitikára • Foglalkoztatás • Szociális biztonság • Társadalmi befogadás

12. Foglalkoztatás • Az EU lakosságának körében a munkanélküliek száma 2012-ben meghaladta a 26 millió főt • Az Európa 2020 stratégia egyik fő célja, hogy 2020-ra az aktív népesség 75%-ának legyen munkája • Ennek érdekében több kezdeményezés: • Hátrányos megkülönböztetés felszámolása • Munkakörülmények javítása, a munkavállalók egészségének, biztonságának védelme • A munkavállalókat megilleti annak joga, hogy munkaadójuk teljes körűen tájékoztassa őket, kikérje a véleményüket • Egyenlő munkáért egyenlő bért

13. Munkaerő-mobilitás • Az EU egyik legfőbb alapelve a személyek szabad mozgása, ezen belül a munkaerő szabad áramlása • Az uniós állampolgárok három különböző státusban dolgozhatnak más országokban: • Önálló munkavállalóként • Önálló vállalkozóként • Kiküldött munkavállalóként • A munkaerő-mobilitás kérdésköre napjainkban heves politikai és sajtóviták kereszttüzébe került • Jobboldali populizmus megerősödése – migránsok teherként való feltüntetése, szociális juttatások legitimitásának megkérdőjelezése • 14 millióra tehető az EU-n belüli migránsok száma, ennek fele az új tagországokból származik (keleti bővítések)

15. Feladatok, kilátások • Az Európai Bizottság 2012. évi foglalkoztatási csomagja további lépéseket tett az egységes európai munkaerőpiac felé • Cél a munkaerő-mobilitás kölcsönösen előnyössé tétele, ehhez erősíteni kell az európai munkaerőpiac átláthatóságát, könnyebben elérhetővé kell tenni a betöltetlen állásokat, illetve segíteni kell, hogy a vándorló munkavállalók ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe • Az európai munkaerő-mobilitás legfontosabb intézménye az EURES (Európai Foglalkoztatási Szolgálat) • 2014 – a Bizottság javaslatot tett, hogy a legtöbb szereplőt (munkáltatói, munkavállalói érdekképviseletek) arra ösztönözzük, hogy az EURES hálózatot használják munkaerő toborzására és közvetítésére • 2013: 30 ezer magyar önéletrajz az EURES rendszerében (MO-11.)

16. Társadalmi befogadás • 116 millióan a szegénységi küszöb alatt, illetve az elszegényedés és társadalmi kirekesztettség fenyegetésében élnek, ez a népesség 23%-át teszi ki • Az európaiak több, mint 8%-a súlyos anyagi gondokkal küzd, a legszegényebb országokban ez az arány 30% feletti • Az aktív életkorú európaiak 10%-a olyan háztartásban él, ahol senki nem dolgozik • A 10-12 millió fős roma közösség az egyik leghátrányosabb helyzetű népcsoport, 70%-uk általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik, így ki vannak zárva a munkaerőpiacról • Az Európa 2020 stratégia orvosolni kívánja az alacsony képzettséget, a munkanélküliséget, a rossz lakhatási körülményeket, illetve a diszkriminációt, a társadalmi kirekesztést.

18. Szociális védelem • Az uniós tagállamok azért hozták létre a szociális biztonsági rendszereket, hogy csökkenteni tudják többek között a munkanélküliséggel, az egészségi problémákkal, a rokkantsággal, a családi nehézségekkel, az idősödéssel kapcsolatos kockázatokat. • A társadalom- és nyugdíjbiztosítási rendszerek fenntartásáért a tagállamok felelősek, az EU szerepe abban nyilvánul meg, hogy összehangolja a tagállami szociális biztonsági rendszerek működését

19. ESZA • 1957 • Az uniós tagállamok és régiók közti különbségek csökkentése életszínvonal tekintetében • Uniós költségvetés 10%-ával gazdálkodik • 10 millió ember részesült az előnyeiből 2007 és 2013 között • Támogatja: • Az egész életen át tartó tanulást, a munkavállalók képzését • Az alkalmazottakat és vállalkozásokat szerkezetátalakításkor • A munkanélküli fiatalokat • A hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci beilleszkedését • Az oktatási, képzési rendszerek reformját • A szociális partnerek és a civil szerkezetek kapacitásépítését • A közigazgatási szervek és szolgáltatások működésének javítását

20. Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) • 2006-ban jött létre, célja, hogy támogatást nyújtson, ahol a globalizáció miatt legalább 500 munkavállaló állás nélkül marad • Az Európai Bizottság konkrét intézkedései • Progress • EURES • Mozgásban az ifjúság • A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja • Új készségek és munkahelyek menetrendje • Út a munkahelyteremtő fellendülés felé • A tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve • Nyugdíjak

21. Források • http://europa.eu/pol/socio/index_hu.htm • http://www.europarl.europa.eu/ftu/pdf/hu/FTU_5.10.3.pdf • Közgazdasági Szemle, LXI. Évf., 2014. április • http://www.mtakti.hu/file/download/mtudkut/1resz.pdf • https://www.google.hu/imghp?hl=hu&tab=wi&ei=HDBpU5aOOYqeyQPdsYG4DA&ved=0CAQQqi4oAg