A pszichiátriai betegek munkaerőpiaci integrálása Prof. Dr. Szabó Lajos c. egyetemi tanár

1. A pszichiátriai betegek munkaerőpiaciintegrálása Prof. Dr. Szabó Lajos c. egyetemi tanár

2. A klasszikus 19.- 20. századi pszichiátria felfogása • Fókuszban a szkizofréniához kapcsolódó nehézségek • A szkizofrénia biológiai talajú ,fázisokban zajló, progrediálógyógyíthatatlan betegség amely tüneti kezelésben befolyásolható akut pszichotikus szakaszokkal és kronicízálódásifolyamattal jellemezhető. A munkaképességet a kronicízálódásból fakadó nehézségek jelentősen befolyásolják / patológia – deficit szemléleten alapuló megközelítés/. • A kronicízálódás nyomán fellépő változások / „negatív tünetek”/ a munkatevékenységet korlátozó tényezők, amelyek kismértékben befolyásolhatók. • A betegek gyakorlatilag kirekesztődnek a munkaerő piacról

3. A munka tevékenységet befolyásoló negatív tünetek • Indíték szegénység • Apátia – erőfeszítés képtelenség, gátoltság • A figyelem fluktuációja, disztraktibilitás • A problémamegoldó gondolkodás nehézsége, rigiditás • Megnehezült kapcsolatteremtés, visszahúzódás, passzivitás, spontaneitás hiánya, érzelmi rezonancia csökkenés • Csökkent terhelhetőség • Stressz reaktivitás

4. A rehabilitációs törekvések megjelenése a 20. sz. második felében • A pszichofarmakonok alkalmazásának hatása • A nagy munkaterápiás intézetek megjelenése: küzdelem a stabilitás megtartásáért és a kronicízálódási folyamat lassításáért • Parciális gyógyulás és korlátozott rehabilitáció / „köldök-zsínóron” tartott betegek/ • Nincs valós társadalmi reintegráció és a betegek gyakorla-tilag kívül mar adnak a munkaerőpiacon

5. A szociálpszichiátria előretörése és a pszichiátriai rehabilitáció kibontakozásának nagy korszaka • Elmozdulás a hagyományos biológiai talajú patológia – deficit szemlélettől, és a szocioterápia eszköztárának gyorsütemű fejlődése • A kórházi ellátás köré szerveződő rehabilitációs intézményrendszer kialakulása • A pszichiátriai rehabilitáció mint multidiszciplináris tevékenység • Reszocialízációs törekvések és védett foglalkoztatás • Korlátozott jelenlét a munkaerő piacon

6. A pszichiátria válsága és a kiútkeresés: a biológiai pszichiátria feltámadása • A kronicízálódási folyamat és a deficitek újraértelmezése a neurokognitív zavarok kutatása nyomán • A modern neuropszichológiai vizsgálatok bevezetése: a „kognitív profil” feltérképezése • A pszichofarmakológiai kutatások célkeresztjében a kognitív deficit • Az érintett kognitív funkciók befolyásolása a modern kognitív viselkedésterápiás eszközök révén – a készségfej-lesztés előtérbe kerülése és a szociális kognicíó felé forduló figyelem / a modern pszichiátriai rehabilitáció kognitív pszichológiai elméleti bázisának megteremtése /

7. A kognitív zavarok jelenléte Szkizofréniában /forrás: Harvey és Keefe 1997./

8. Néhány következtetés a kognitív pszichológiai megközelítés nyomán • Egyértelmű korreláció mutatkozik a neurokognitív zavarok jelenléte és a negatív tünetek megléte között • A szociális kognicíó nehézségei jelentősen befolyásolják a szociális készségek és a szociális beilleszkedés alakulását • A rehabilitáció szempontjából fontos felismerés, hogy a munkateljesítmény szorosan összefügg a neurokognitív zavar mértékével • A versenyképes munkatevékenység facilítálóan hat a figyelemre, munkamemóriára és a problémamegoldó erőfeszítésekre. • A neurokognitív zavar jelenléte prognosztikai támpont és fontos a relapszus kockázat szempontjából is.

9. A kognitív pszichológiai megközelítés gyakorlati alkalmazása a pszichiátriai rehabilitációban • A korszerű kognitív viselkedés terápiás módszerek beemelése a rehabilitáció területére: a szociális készségfejlesztés komplex programja / Falloon és munkatársai 1993.,Bellack és munkatársai 2004., Lieberman 2006./ • A közösségi ellátás mint keret: a rehabilitáció intézmény-rendszerének újraépítése a természetes élettérben • A munkára felkészítés és a munkatevékenységet megalapozó készségek célzott fejlesztése /Bulyáki et al. 2002./ • A „ bizonyítékon alapuló” eljárások preferálása • Törekvések a társadalmi inklúzió erősítésére • Törekvés a munkaerőpiaci integrációra /támogatott fogl./

10. Néhány kritikai szempont a kognitív pszichológiai megközelítés kapcsán • A kognitív viselkedés terápiás „apparátus” alkalmazása nagy ráfordítású, idő és kapacitás igényes tevékenység • A folyamatos monitorizálás, mérés a hazai szakmai kulturában idegen procedurákat hoz be és ellenállást szül. • Magas a kockázata annak, hogy a program sablonossá válik, dehumanizálódik – a részkészségek tréningjei fragmentáltan jelennek meg, és nem érvényesül egy holisztikus megközelítés • Nem a természetes emberi viszonyok között formálódnak a személyes célok és törekvések • Nem figyel a munkakörnyezetre és nem kalkulál a közösségi tényezőkkel.

11. Válasz a kritikákra: megerősítő törekvések az integráció felé /„strenght modell”/ • A természetes környezet mint befogadó erőtér • A vágyak, törekvések, személyes célok normalizálása • A belső erőforrások mobilizálása • A befogadó környezet erősítése – a természetes kapcsolati háló fontossága • Pozitív emberkép és értékorientáció: a személyköz-pontú megközelítés újrafogalmazása • A munkakörnyezet mint „mikrokozmosz” • A munka kultúra mint kulcstényező

12. A csapdába ejtő környezet • Stigmatizál, kirekeszt • Kapcsolatokat beszűkíti • Beskatulyáz, személytelenít • Nem veszi figyelembe a kliens vágyait, törekvéseit • Nem ösztönzi a klienst hosszú távú célok elérésére • Kevés a visszajelzés, korrekciós lehetőség • Kevés a tanulási, fejlődési alkalom, sok az üresjárat • A kliens elszigetelődik, izolálódik • Elégtelenek az anyagi források

13. A megerősítő környezet • Társadalmi befogadás • Tágabb szociális mozgástér, gazdagabb kapcsolatok • Az individualitás és egyéni szükségeletek figyelembe vétele • Alkalmak, lehetőségek a realisztikus célok megvalósítására • Realitás feedback, konstruktív visszajelzések • Új kézségek, fejlődés és tanulás lehetőség • Adekvát, elérhető anyagi források

14. Természetes és kreált környezet

15. A „felépülési modell”: régi bor új palackban? • A személyközpontú pszichológia emberképe és értékorientációja • A szociális munka területéről beemelt „empowerment” mint facilitáló megközelítés • A támogató közösségi háttér jelentősége • A társadalmi befogadás kulcstényezőinek szerepe • A klinikai és személyes felépülés fogalmának megkülönböztetése

16. A klinikai felépülés kritériumai / Liberman és Kopelowicz 2002./ • Teljes tünet remisszió • Teljes időben vagy részidőben munkatevékenység vagy tanulás • Életviteli függetlenség • Baráti kapcsolatok, közös időtöltés • Valamennyi szempont legalább két éve értékelhetően fennáll

17. A személyes felépülés /Slade 2009./ • A változás olyan egyéni útja, amely visszavezet az elszakadástól az újrakötődéshez és új jelentést, célt ad az egyén életének • A mindennapi túléléstől elvezet a belső fejlődésig, a passzív alkalmazkodástól az aktív megküzdésig • A felépülés több mint gyógyulás, és történhet professzionális segítséggel vagy anélkül • A felépülésnek egyedi útja van, és mélyen személyes • A felépülés a reményt is újraépíti • A felépülés visszaadja az egyén kontrollját élete felett • A felépülés nem magányos utazás – fontos résztvevői a társak • A felépülés nem lineáris folyamat, összetett, megtorpanásokkal, újra nekirugaszkodásokkal tarkított

18. Az út vége: visszatérés az alapértékekhez / Ghel üzenete/ • Kis munkaközösségben és a környező társadalmi közegben való teljes befogadás, a közösséghez tartozás • Emberléptékű, átlátható, kiszámítható munkakörnyezet • Partnerség és elfogadás • Biztonság • Értékteremtés • A személyes adottságok figyelembevétele és ahhoz igazodó feladatok, terhelés • Pozitív megerősítés, az önértékelés erősítése • Érzelmi elköteleződés