A KELETI FRANK KIRÁLYSÁG

1. A KELETI FRANK KIRÁLYSÁG

2. A Keleti Frank Királyság a IX. században • Normannok, majd magyarok támadásai • III. (Vastag) Károly • Császárrá koronázása (881) • Királlyá választása (885) • Trónfosztása (887)

3. A királyi hatalom felaprózódása • Meggyengült a királyság • Törzsi hercegségek jöttek létre • A X. század elejére négy törzsi hercegség: a szász, a frank, a sváb és a bajor • A Karoling-dinasztia kihalása után 911-ben a törzsi hercegek a frank I. Konrádot választották királlyá

4. A szász dinasztia (919-1024) I. (Madarász) Henrik • 919-ben királlyá választják • Célja a politikai egység helyreállítása • Elutasította a felkenést és a koronázási szertartást • Szakított elődei ország-megosztási gyakorlatával

5. A szász dinasztia (919-1024) I. Ottó (936-973) • Békés viszony fenntartása a törzsi hercegekkel • A királyi hatalom támasza az egyház • Királyi hatalom – államszervezet – egyház • A király a birodalmi egyház feje • A központi kormányzat és a helyi közigazgatás főbb tisztségviselői egyházi személyek

6. A szász dinasztia (919-1024) • I. Ottó a császári korona megszerzésére törekedett • 951-ben elfoglalta Észak-Itáliát és a longobárdok királyává koronáztatta magát • 961-ben a wormsi birodalmi gyűlésen királlyá választatta, és Aachenben megkoronáztatta fiát, II. Ottót • A pápa 962 februárjában császárrá koronázta I. Ottót

7. A szász dinasztia (919-1024) Privilegium Ottonianum • A császárság és a pápaság viszonyának szabályozása Bizánc és a Német-római Császárság • Ki a valódi „római” császár: a bizánci baszileiosz vagy a latin imperator • 972. kölcsönös elismerés és egyenrangúság

8. A X-XII. századi Német Királyság • Hiányoztak a tulajdonképpeni államiság legfontosabb kellékei • Nem alakultak ki a hatalomgyakorlás intézményes keretei • Alig lehet központi kormányzatról beszélni • XII. század: önálló területi fejedelemségek kialakulása

9. A száli dinasztia (1024-1125) Az invesztitúraharc • 1073-ban a pápa nem jelentette be pápává választását, és nem kérte a császár jóváhagyását • A pápa megalkotta a szimoniákus eretnekség fogalmát • Vita a milánói érseki szék betöltéséről • 1075-ben a pápa érvénytelennek nyilvánította a császár valamennyi egyházat érintő személyi döntését • 1076-ban IV. Henrik lemondásra szólította fel a pápát, VII. Gergely pedig kiközösítette a császárt • Canossa-járás (1077)

10. A Stauf-dinasztia (XII-XIII. század) I. Barbarossa Frigyes (1152-1190) • Modern hivatalnokállam kiépítésére törekedett • A régi római császárok jogutódjának tekintette magát • A városok élén német tisztviselők, podesták • 1177-ben béke a pápával Velencében • 1183-ban béke a városokkal Konstanzban

11. A német fejedelemségek • A XIII. században 20-30 világi fejedelemség és 90 egyházi fejedelemség osztozott Németország területén. • A rendi intézmények, majd a bürokratikus állam kialakulása az egyes területi fejedelemségek szintjén ment végbe. • A XIV-XV. századra a hercegségek, grófságok, őrgrófságok, érsekségek, püspökségek és a birodalmi városok külön kis államoknak tekinthetők, a birodalom pedig államok szövetségének, konföderációjának (Bund). • A király hatalma csak névleges, csupán saját területi hatalmára támaszkodhat. • A központi birodalmi intézmények csak igen korlátozott hatáskörrel működtek.

12. A birodalmi gyűlés • Három kollégium: • Választófejedelmek • Világi és egyházi fejedelmek • Birodalmi városok (51) küldöttei • A birodalmi gyűlést a császár hívta össze • Az üléseket a mainzi érsek vezette

13. A Birodalmi Kamarai Bíróság • 1495-ben került felállításra • Tagjait a király nevezte ki • Birodalmi szintű ügyek • Fellebbviteli ítélkező fórum

14. A királyválasztás • A XIII. század második felétől a királyt a hét választófejedelem választotta: • A mainzi, a trieri és a kölni érsek • A cseh király, a rajnai palotagróf, a szász herceg és a brandenburgi őrgróf • A választási eljárást 1356-ban a német Aranybulla szabályozta. • A választás színhelye Frankfurt lett. • Az érvényes választáshoz legalább négy választófejedelem jelenléte volt szükséges. • A választófejedelmi méltóság férfi egyeneságon öröklődött.

15. A hadipajzsrendszer • A hadipajzs – a királyt megillető hűbéres katonai kontingens – intézménye a társadalmi ranglétra meghatározója volt. • Szabályait a Szásztükör (Sachsenspiegel) foglalta össze. • A hadipajzs-rendszer mindenkinek kijelölte a hűbéri hierarchiában elfoglalt helyét, és a hierarchia egyes szintjeinek határait átlépni csaknem lehetetlen volt. • Mindenki csak a nála magasabb fokon állótól fogadhatott el adományt, hűbért.

16. A hadipajzsrendszer A hadipajzsok • 1. pajzs: uralkodó, mint legfőbb hűbérúr • 2. pajzs: egyházi fejedelmek • 3. pajzs: világi fejedelmek • 4. pajzs: egyházi és világi fejedelmek hűbéresei, grófok, bárók • 5. pajzs: „közönséges” nemesek • 6. pajzs: ministerialisok • 7. pajzs: egypajzsosok

17. Szokásjog • Szásztükör (Sachsenspiegel) Svábtükör (Schwabenspiegel)