1 / 43

VÍZKEZELÉS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS

VÍZKEZELÉS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc . ELŐADÁS/GYAKORLAT ÁTTEKINTÉSE. BIOLÓGIAI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Rothasztók Csepegtető testes tisztítás Tárcsás tisztítás Nitrogén eltávolítás Foszfor eltávolítás. Rothasztók kivitelezése.

zofia
Download Presentation

VÍZKEZELÉS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. VÍZKEZELÉS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc

  2. ELŐADÁS/GYAKORLAT ÁTTEKINTÉSE • BIOLÓGIAI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS • Rothasztók • Csepegtető testes tisztítás • Tárcsás tisztítás • Nitrogén eltávolítás • Foszfor eltávolítás HEFOP 3.3.1.

  3. Rothasztók kivitelezése • Ma már energetikai és környezeti okok miatt fűtött, elválasztott rothasztókat építenek. • A legutóbbi időkig szinte kizárólag vasbeton rothasztókat építettek, régebben hengeres alul és felül csonkolt, kúp alakú 1-8000 m3 -es hasznos mérettel. • Az alul zsomppal végződő és az úszókéreg hatásának minél hathatósabb kiküszöbölése érdekében felül is kis felületűvé szűkülő tartályok keverése elengedhetetlen. • A keverés oka, hogy a reaktorban egyenletes környezeti miliőt, pH-t, hőmérsékletet biztosítsanak a folyamatok lejátszásához és homogén legyen a tápanyag eloszlás is a rendszerben és a keletkezett végtermékek ne akadályozzák a mikrobiális folyamatokat. HEFOP 3.3.1.

  4. Rothasztók kivitelezése • Ezt a keverést különböző megoldással, mechanikai keveréssel vagy búvárszivattyúk segítségével iszapcirkuláció, gyakran gázrecirkuláció révén oldják meg. • A gyakorlati tapasztalatok alapján 300 m3 feletti rothasztók esetében a mechanikai keverést nem lehet megfelelően alkalmazni. • A fedett rögzített fedelű rothasztóknak sokféle változata ismert, amelyek vasbetonból vagy acélból készülnek. A keverésre ideális a felül kúpos kialakítású tartályok melyekben a keverés szempontjából holtterek kialakulásának esélye minimális. • A műtárgy fenék részén terelő lemezekkel oldják meg a homogenizálást. Az acél rothasztók esetében az esetleg keletkező kénessavak, okozta korrózióvédelem jelent további problémát az üzemeltetés során. HEFOP 3.3.1.

  5. Rothasztók kivitelezése • A fedett rögzített fedelű rothasztóknak sokféle változata ismert, amelyek vasbetonból vagy acélból készülnek. • A keverésre ideális a felül kúpos kialakítású tartályok melyekben a keverés szempontjából holtterek kialakulásának esélye minimális. • A műtárgy fenék részén terelő lemezekkel oldják meg a homogenizálást. Az acél rothasztók esetében az esetleg keletkező kénessavak, okozta korrózióvédelem jelent további problémát az üzemeltetés során. HEFOP 3.3.1.

  6. Rothasztók kivitelezése • A rothasztás során a kellő hatékonyság érdekében legalább 8%-os szárazanyag-tartalomra sűrített iszapot felfűtik, a rothasztóhoz 33 oC egyenletes hőmérséklet szükséges termofil rothasztás esetén. • Az iszapot rendszerint melegvizes ellenáramú hőkicserélőn vezetik át, de közvetlenül is fűthetnek az iszapba, közvetlenül befújt, túlhevített vízgőzzel. • A rothasztón belül elhelyezett hőcserélős fűtést ma már ritkán használják. A felfűtött iszap iszapszivattyúk segítségével az előrothasztóba kerül, ahol kb. 15-20 napot tartózkodik, közben az anaerob mikroorganizmusok hatására szerves anyagának 40-50 %-a lebomlik és részben biogázzá alakul át. HEFOP 3.3.1.

  7. Rothasztók kivitelezése • Az előrothasztóból az iszap a fűtés és keverés nélküli utórothasztóba kerül, ennek térfogata kb. egyharmada-egynegyede az előrothasztóknak. • Ebben az iszap és a víz szétválik, melyeket külön-külön az utósűrítőbe illetve a szennyvíztisztítási folyamatba vezetik vissza. • A rothasztó tartályokat azok típusától függetlenül közelítőleg a fajlagos szárazanyag terhelés alapján lehet méretezni. A technológiai folyamatokat illetően a méretezés során figyelembe kell venni, hogy a biológiailag lebontható szerves anyagok gázformába, folyadékformába, vagy a vízben oldható végtermékformába alakulnak át. A rothasztási időt a gyakorlatban 15-20 nap között szokták felvenni. HEFOP 3.3.1.

  8. A rothasztók technológiai folyamata • iszapszivattyú, amely hőkicserélőkbe, illetve a rothasztókba táplálja az iszapot, • - biogáz égető, • - gáz kompresszor ház, amelynek kompresszorai a rothasztókat keverő mamutszivattyúkat látják el sűrített gázzal, • - a gáztároló a keletkezés és a felhasználás közötti különbségeket egyenlíti ki, • -a gázmotor, amellyel a rendszert ki lehet egészíteni, a gázhasznosítás célját szolgálja, melyet elsősorban 50-80.000 m3/napos kapacitásnál érdemes beállítani. • A gázmotor villamosgenerátort hajt meg, amely a villamoshálózat számára vagy a biológiai tisztításhoz szükséges kompresszorok meghajtására szükséges energiát állítja elő. Nagy telepek esetében ezzel a módszerrel a tisztítótelep teljes energiaszükségletének mintegy 70 %-a is megtermelhető. • Hátrány, hogy az energiatermeléshez szinte a teljes komplex szennyvíztisztítási rendszert ki kell építeni és üzemeltetni. HEFOP 3.3.1.

  9. A csepegtetőtestes szennyvíztisztítás A csepegtetőtestes tisztításkor a szennyvizet egy mozgó-forgó elosztó rendszer a csepegtetőtest felszínére egyenletesen szétosztja. A csepegtetőtestre kerülő szennyvíz egy része gyorsan mozog a makropórusokban, azonban a szennyvíz legnagyobb része a maradék a biológiai hártya felszínén lassan halad illetve csepeg lefelé. A BOI5 eltávolítás a gyors mozgású szennyvízből bioszorpció és koaguláció révén a lassú mozgású szennyvízhányadból pedig az oldott komponensek fokozatos lebontása révén a biológiai hártyában jön létre. HEFOP 3.3.1.

  10. A csepegtetőtestes szennyvíztisztítás • A csepegtetőtest szilárd porózus, nagy felületű anyagon megtelepülő biológiai hártya, a biofilm segítségével bontja le jó hatásfokkal ülepített szennyvíz lebegő, továbbá kolloidális és oldott szennyeződéseit. • A szennyvíz oldott szennyezőanyagai és az oldott oxigén a biológiai hártyában az asszimiláló mikroorganizmusok környezetébe diffundál. • Eközben sejthártya tömeg keletkezik. A hártya vastagsága függ az aerob réteg alatti anaerob rétegtől is. • A biológiai hártyában általában a hártya felszín közeli térben heterotróf baktériumok, a hártya mélyén pedig autotróf baktériumok vannak jelen. • A hártya felső terében magasabb rendű mikroorganizmusok, pl. gombák (Fusarium, Oospora) is megtalálható. Esetleg algák is megtelepedhetnek a csepegtetőtest tetején. HEFOP 3.3.1.

  11. A kis terhelésű csepegtetőtest • A kis terhelésű csepegtetőtest viszonylag egyszerű, megbízható rendszer a rávezetett változó minőségű szennyvizet is gyakorlatilag állandó minőségűvé tisztítja. • Általában állandó hidraulikai terhelésű, melynek biztosítása nem recirkulációval, hanem adagoló szifonnal történik. A legtöbb kis terhelésű csepegtetőtestben csak legfelső 0,6-1,2 m magasságban van nagy mennyiségű hártya. • Ha a szennyvíz adagolások között 1-2 óránál hosszabb időszak telik el, akkor a tisztítást károsan befolyásolja a nedvességhiány. Kis terhelésű rendszer jellemzője a szagprobléma, amely az elégtelen lebontás velejárója. HEFOP 3.3.1.

  12. A kis terhelésű csepegtetőtest • A kis terhelésű csepegtetőtestek kialakítása többféleképpen elvégezhető. Kisebb méretek esetében magas építményhez hasonló, akár téglából épített négyszögletű építményben lehet elhelyezni a töltőanyagot, amely általában természetes bazalttufa, vagy nagyolvasztói porózus válogatott salak. • Újabban mesterséges műanyagból öntenek, préselnek nagy felületű elemeket, amely természetes anyagok helyettesítésére képesek. Nagyobb berendezéseknél az oldalfal rendszerint monolit vagy idomokból készített kör alaprajzú vasbeton fal, amelyen a vízelosztást ún. forgó Segner kerék szerű permetező végzi. • A forgókaron a kerület felé fokozatosan sűrűsödő lyukkiosztású keret 2 vagy 4 karja, a tengely körül kialakított elágazásból nyeri az odavezetett gravitációs vagy szivattyúzott szennyvizet. HEFOP 3.3.1.

  13. A nagy terhelésű csepegtetőtest • A nagy terhelésű csepegtetőtest esetében a nagyobb fajlagos terheléssel recirkuláció párosul, azaz oxigéndús tisztított szennyvizet visszavezetik a test töltőanyagára, amely biológiai hártyából a kevésbé életképes részt folyamatosan leöblíti. • Szükség van utóülepítőre, amely ún. humusz iszapot visszatartja. Ennyivel tehát összetettebb a működése, mint a kis terhelésű csepegtetőtesteké, és emiatt mindenképpen energiaigényesebb is a rendszer, bár lényegesen kevésbé, mint az ún. eleveniszapos rendszerek. HEFOP 3.3.1.

  14. A nagy terhelésű csepegtetőtest • A csepegtetőtestek anyaga itt is a víz elvezetésére és a levegő bevezetésére alkalmas fenékidomon nyugszik. Fala szinte mindig monolit vagy előre gyártott elemekből készült vasbetonfal, műtárgy általában kör alakú. Itt is a víz szétosztását forgó permetezők végzik. • A hazai gyakorlatban alkalmazott utóülepítő, amely a rendszerhez kapcsolódik legtöbbször függőleges átfolyású tölcséres dortmundi medence. • Az iszapot itt is el kell távolítani az utókezelés során. • A recirkulációt a szennyvíz, a tisztított víz, a csepegtető testre vezetendő kevert víz koncentrációjából lehet meghatározni • Valamennyi nagy terhelésű csepegtetőtest esetében a recirkuláció a viszonylag állandó hidraulikai terhelés biztosítását a kedvezőbb oldott oxigén ellátást szolgálja. • A nagyobb szerves anyag terhelés azonban eleve kizárja nitrifikáló baktériumok jelenlétét a csepegtetőtest alsó részében. HEFOP 3.3.1.

  15. A műanyag töltésű csepegtetőtestek • A műanyag töltésű csepegtetőtesteket, amelyeket a terhelés nagyságából következően szuper terhelésű csepegtető testeknek is hívnak, a műanyag töltet nagy fajlagos felülete miatt nagy koncentrációjú, pl. élelmiszeripari szennyvizek tisztítására alkalmas. • A töltőanyag kialakítása a hagyományostól eltérő tulajdonsága miatt némileg különböző, oldalfala - mivel a töltet nem támaszkodik neki egészen könnyű szerkezet lehet (pl. műanyag hullámlemez, acél vagy vasgerendákkal megerősítve). • A fenék kialakítása hasonló az előzőekhez pl. 20 cm magas, kis lejtésű, sima fenéklemezre felfekvő, egymástól 20-25 cm-re elhelyezett vasalt betongerendák, amelyek között a víz lefolyására és a levegő beáramlására is van elég hely. HEFOP 3.3.1.

  16. A műanyag töltésű csepegtetőtestek • A gerendák köze az oldalfal nyílásaihoz csatlakozik, amelyen lévő nyílások folytathatók vagy esetleg elzárhatók a téli lehűlés ellen védve a rendszert. • A szennyvizet itt is forgópermetezővel juttatják ki. A műanyag töltésű csepegtetőtestek terhelési paraméterei nem határozhatók meg egységesen, a töltetet a gyártó cég előírásai figyelembe véve kell kialakítani. • Műanyag töltésű csepegtető testet általában 2 féle rendeltetéssel alkalmazzák. • Nagy koncentrációjú, főleg ipari szennyvizek előtisztítására nagyobb terheléssel, kisebb tisztítási hatásfokkal, míg a tisztított szennyvíz utótisztítására kisebb terheléssel, de nagyobb hatásfokkal. Ekkor is főleg ipari szennyvízzel terhelt városi szennyvíz tisztítását oldják meg a rendszerrel. HEFOP 3.3.1.

  17. A különböző terhelésű csepegtető testek jellemző tervezési paraméterei HEFOP 3.3.1.

  18. Levegőmozgás a csepegtetőtestben • A folyamatos levegőmozgás a csepegtetőtestben alapvető, hisz a csepegtetőtest aerob működéséhez szükséges oldott oxigén mennyiség a testen átáramló levegőtérből diffundál a biológiai hártyába. • Átlagos levegő hőmérsékleti viszonyok esetében 1 m3 levegő tömege 1250 g/m3, ami 280 g oxigén tömeget tartalmaz. A csepegtetőtestbeli természetes levegő áramláskor, ebből csupán 5 %-nyi mennyiség hasznosul, 4 oC hőmérséklet különbség a szennyvíz és a levegő között. 0,3 m/s áramlási sebességet idéz elő, ami 18 m3 levegő mennyiség/m2/h felel meg. Ebből 252 g oxigén/h hasznosítható, ami a csepegtetőtest 1 m3-ére eső 1 órai szükségletet lényegesen felülmúlja. • Mikor a hőmérséklet különbség 2 oC, a felfelé irányuló levegő áramlás megszűnik, további levegő hőmérséklet csökkenéskor a levegő már ellenkező irányban lefelé áramlik. HEFOP 3.3.1.

  19. Levegőmozgás a csepegtetőtestben • A természetes levegőáramlás rövid időre megszűnik, a csapadéktest oldott oxigén szükségletét a szélmozgás, a szennyvízfilmbeli áramlás segíti elő. Amennyiben a csepegtetőtestet mesterségesen kell levegőztetni, akkor 18 m3/m2/h levegő mennyiséget célszerű alapul venni. • A csepegtetőtest az eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerekhez képest, tehát jóval nagyobb mértékben függ a levegő hőmérséklet évszakos változásától, éppen ezért a szennyvíz hőmérséklete, illetve a csepegtetőtest hőszigetelése a tisztítás hatékonyságát alapvetően befolyásolja. • A heterotróf baktériumok a hőmérséklet változásra viszonylag gyorsan reagálnak, ezzel szemben a nitrifikáló autotróf baktériumok hőmérsékleti változása késlekedve adaptálódnak. HEFOP 3.3.1.

  20. A csepegtetőtestben lezajlódó nitrifikáció • A nitrifikáló baktériumok a biofilm azon részében telepednek meg, ahol a heterotróf és nitrifikálódó baktériumok szaporodási sebessége egyenlő. • Ennek a feltételnek a teljesüléséhez az alapfeltétel, hogy az oldott oxigén a biológiai hártya teljes vastagságában, közvetlen környezetébe is bediffundáljon. • A folyadékfilm nagy szerves anyag koncentrációja az oldott oxigén biológiai hártyába diffundálását jelentősen csökkenti. A nagy szerves anyag koncentráció elérhet egy olyan küszöbértéket, amelynél a hártyabeli oldott oxigén koncentráció olyan szintre csökken, hogy a heterotróf szervezetek szaporodási sebessége a hártyát alátámasztó felület közelében is nő. • Végül a lassabban nitrifikáló baktériumok a hártyából kiszorulnak. Jelentős mértékű nitrifikáció csak akkor indul meg, ha BOI5 a folyadékfilmben 20 mg/l alá süllyed. HEFOP 3.3.1.

  21. A csepegtetőtestben lezajlódó nitrifikáció • A nitrifikáció egy kétlépcsős biológiai folyamat, amelynek első lépcsőjében a Nitrosomonas baktériumok a szervetlen ammóniát nitritté, majd ezt a Nitrobacterek oxidálják nitráttá. • Ennek a nitrogén átalakulási folyamatnak jellemzője, hogy a metabolizmus közben nyerhető energia mennyisége kevés és a nitrifikáló baktériumok a heterotróf versenytársaikhoz képest nagyon lassan szaporodnak. • Ezért ahhoz, hogy a szennyvíztisztító telepen megfelelő mértékű nitrifikálást lehessen elérni a szennyvízben, megfelelő környezeti tényezőket kell teremteni. • A szennyvíztisztító rendszerben a szerves anyag terhelés bizonyos határ alatt kell, hogy maradjon és nagy oldott oxigén koncentrációt kell biztosítani. • Az utóbbi kutatások bebizonyították, hogy egyes nitrobacter fajták oldott oxigén hiány esetében is szaporodnak, nitrát-elektronakceptor felhasználásával, tehát nemcsak nitritet oxidálnak, hanem nitrátot nitritté, ammóniává és nitrogéngázokká redukálják. • Az ilyen baktériumok tehát a nitritet az aerob és oxigén szegény tartományok között képesek mindkét irányba transzformálni. HEFOP 3.3.1.

  22. Forgó-merülő tárcsás biológiai szennyvíztisztítás • A hagyományos kőtöltetű csepegtetőtestek szennyvíztisztítási elvét figyelembe véve a fejlődés a csepegtető test szerkezetének, üzemének egyszerűbbé tételét és gazdaságosabb alternatív megoldásokat eredményeznek. • Ennek eredménye a forgó merülő tárcsás rendszer. A merülő tárcsás rendszer lényegesen kisebb mennyiségű energiát használ a tárcsák forgatására, vagyis a tárcsa felületén képződő bevonat szennyvízzel való mikrobiológiai kontaktusára és a légköri oxigén hasznosítására, mint az eleven iszapos rendszerek. • A forgó merülő tárcsás rendszer esetében az alátámasztó tárcsák felületen képződik a biológiai hártya, és az a tárcsával együtt mozog. A hártya részben a tisztítandó szennyvíz terében, részben a levegő térben tartózkodik HEFOP 3.3.1.

  23. Forgó-merülő tárcsás biológiai szennyvíztisztítás • A tárcsákra tapadt mikroorganizmusok forgás közben hol a tápanyaghoz jutnak a szennyvízbe merülve, hol oxigénhez a levegőn forogva. • A rendszer kis berendezésként alkalmazható 10 lakostól 1500 lakosig, Magyarországi gyakorlatban egyenlőre csak kevésbé terjedt el. • A rendszer előnye egyszerűsége, kis energia és kezelési igénye. A tárcsák szokásos átmérője 1,5-3 m, amelyet valamilyen műanyag lapból alakítanak ki. HEFOP 3.3.1.

  24. Forgó-merülő tárcsás biológiai szennyvíztisztítás • A lap anyaga rendszerint polisztirol, polietilén, poliuretán, polivinilklorid. A tárcsákat forgatható tengelyre, egymástól kb. 2-2,5 cm távolságra rögzítik, így az alátámasztás nélküli tengely maximum 7 m hosszú folyóméterére 30-34 tárcsa kerülhet. • A műtárgyat rövid tartózkodási idejű utóülepítő egészíti ki, ez utóbbihoz recirkuláció szükséges. A berendezés hatásfokát, a szennyvíz átfolyási idejének, tehát a tárcsák alatti hengeres edény térfogatának és ezzel együtt a tárcsák számának növelésével lehet javítani. • A forgási szögsebesség függvényében fajlagos terhelés legfeljebb 120 g BOI5 lehet a hártyával benőtt tárcsafelület négyzetméterére számítva. HEFOP 3.3.1.

  25. Oxidációs árkok • Az oxidáció árkok az eleveniszapos eljárás egyik módosított változata. Rendszerint teljes oxidációs módon működnek. Az oxidációs árkok BOI5 eltávolítási képessége 90-98%-ra tehető. • Általában 500 lakosegység fölött már érdemes alkalmazásával foglalkozni. Kialakítása általában nyújtott ellipszis, körgyűrű alakú rézsűs földmeder. • Trapézszelvényben a fenékszélesség 0,5-3 m, a szennyvízmélysége 0,8-1,3 m, a rézsű hajlásszöge 1:1,5, az árok íveinek sugara az árok tengelyéhez mérve 5-10 m. HEFOP 3.3.1.

  26. Oxidációs árkok • Ennél azonban jóval nagyobb méretű árokrendszereket is alkalmaznak, egészen 50.000 lakosegységig. Ezeket az árkokat párhuzamosan, illetve egymás után kaszkád rendszerben is kialakíthatják. • A rendszer jellemzője, hogy a nyers szennyvíz egy adott helyen jut be az árokba. Megfelelő színszabályzó, bukó és túlfolyóval van a rendszer ellátva, és a folyadékáramlást vízszintes tengelyű rotor biztosítja, amely egyben levegőbevitelt is végez a szennyvízbe. • Az oxidációs árok szilárd élőanyag tartalma a recirkulációs iszap és a fölös iszap mennyiségének szabályozásával befolyásolható. A szennyvíz tartózkodási ideje a szennyvízáramlásával van direkt kapcsolatban. • Az átlagos áramlási sebesség 0,3-0,5 m/s-ra választható, ahol a pelyhek ülepedése elkerülhető. A szennyvíz ennek megfelelően megfelelő keverőrotorok távolságának kiválasztásával 3-6 perc alatt tesz meg egy teljes körfogást. HEFOP 3.3.1.

  27. Szennyvíz utótisztításának folyamatai • Lebegőanyag – eltávolítási eljárások • mikroszita szűrés, • gyorsszűrés és lassú szűrés (nyomás alatt és gravitációs ) • vegyszeradagolás • Nitrogéneltávolítás • Foszforeltávolítás HEFOP 3.3.1.

  28. A szennyvízben található lebegőanyag eltávolítása • A mikroszita az utóülepített szennyvíz vagy szennyvíztisztító tóból elfolyó finom lebegőanyag tartalmát csökkenti. A szennyvíz a dob nyitott végén áramlik a dob belsejébe és a dobfelület szennyvíztérbe merülő hányadán át távozik kifelé. • A mikroszita belső részében a szita felületén fennakadt szennyezést nagy nyomással mossák le, mely szennyezés a dob felső részébe elhelyezett vályúba kerül. • A hidraulikai terhelés 3-6 m3/m2, a dobfelület szennyvíztérbe merülése a dobmagasság 70-75%-ig megengedhető, a dob átmérője 2.5-5 m, forgási sebessége 4.5 m/min. • Öblítővíz igény a befolyó szennyvíz 2-5%-a. A lebegőanyag eltávolítás hatékonysága a 10-80% körüli. • A mikroszita szűrővel a teljes lebegőanyag eltávolítás nem lehetséges. A berendezés a lebegőanyag koncentrációváltozásra érzékeny emiatt előzetes félüzemi vizsgálatok elvégzése a beállításuk előtt fontosak. HEFOP 3.3.1.

  29. A szennyvízben található lebegőanyag eltávolítása • Gyorsszűrő a szemcsés anyaga révén az összes szuszpendált lebegőanyag (TSS) eltávolítására alkalmas Az eljárás révén az összes szuszpendált anyag-koncentráció így általában 10mg/l alá esik. • Gyorsszűrést az alábbiak esetében alkalmaznak • Az eleven iszapos vagy a csepegtetőtestes tisztító rendszerből kikerülő biológiai pelyheket kell eltávolítani, • a biológiai tisztítórendszer utóülepítőjébe adagolt fém sók vagy mész adagolás hatására elért kémiai-biológiai pelyheket kell eltávolítani, • a kémiai tisztítás után még maradt lebegő anyag, • a befogadó minőségi igény ezt igényli (pl. öntözési cél). HEFOP 3.3.1.

  30. A szennyvízben található lebegőanyag eltávolítása • Az egyes szűrők szélesség/hosszúság aránya 1:1-1,4. • A szűrőkben a nyomásveszteség a szűrőréteg mélységével nő. Az 5-7 cm-nyi hidrológiai rétegveszteség már üzemelési problémákat jelez. • Az egyrétegű szűrőben 2-3 mm–es, kb. 2m vastag réteget alkalmaznak. • A szűrés hatékonyságát a szűrlet zavarosságával jellemezhetjük. • 2,3-2,4 mg/l - egységnyi szuszpendált lebegőanyag egységnyi zavarossághoz (NTU) vezet. Így 7-9 NTU zavarosság 16-23 mg/l szuszpendált lebegő-anyag koncentrációnak felel meg. HEFOP 3.3.1.

  31. Az egyes szennyvíztisztítási technológiákban végbemenő nitrogén eltávolítás hatásfoka Nitrogéneltávolítás • Nitrogéneltávolítás általában a nagyobb vízminőség igényű befogadók esetében követelmény, mivel a legtöbb befogadó esetében a foszfor az eutrofizációt korlátozó tényező. • A nitrogéntartalmú vegyületek esetén a következő káros hatásokkal számolhatunk. • Ammónia toxicitás a halakra, • klóros fertőtlenítés hatékonyságának csökkenése, • káros közegészségügyi-hatás (elsősorban nitráttartalmú ivóvizek esetében), • szennyvíz-újrahasznosítási lehetőségeinek csökkenése. HEFOP 3.3.1.

  32. Nitrogéneltávolítás A nirtosomonas baktériumfaj az ammóniumot nitrit-ionná alakítja • Az üzemeltetés során gondoskodni kell a szénforrás biztosításáról a nitrát nitrogéngázzá és oxigénné alakításához, de a túl sok C forrás a BOI5, KOI szint növekedéséhez vezethet. A szabad oxigén az anaerob folyamatok hatásfokát rontja, így a szennyvíztérbe jutását meg kell akadályozni. Az ideális C:N arány települési szennyvizek estében 12:1, de a gyakorlatban lényegesen ez alatt van. • A felesleges nitrogén rész a befogadóba kerülhet. A nitrifikáció viszonylag hosszú idejű levegőztetéssel kb. 5-20 óra alatt zajlik le. A nitrit oxidációját a nitrobacter törzs végzi HEFOP 3.3.1.

  33. Ammónia –nitrogén mesterséges eltávolítása • Az ammónia –nitrogén gáz formájú ammónia alakjában eleve hajlamos a szennyvíztérből kidiffundálni. Ezért az oldott ammóniumot gáz alakú ammóniává kell alakítani. • Ez elérhető, ha a szennyvíz pH-ját 10,5-11 tartományba növeljük, például mész adagolásával. Az ammónia kilevegőztetéséhez a szennyvizet a kilevegőztető (strippelő) toronyba szivattyúzzák fel. A toronyból elvezetett mésziszapot széndioxid bevezetésével rekarbonálják. • A kémia klórozással az ammónia nitrogén gázzá alakítható, nagy mennyiségű klór (klór-ammónia arány kb. 10/1) adagolással. • Másik alkalmazható eljárás mikor az ioncserélő folyamatban természetes gyanta vagy zeolit felhasználásával az ammóniumot adszorbeálják, majd a töltet regeneráláshoz használt meszes vizes átmosásakor az ammóniumionok ammónia gázzá alakulnak, és a légkörbe távoznak. HEFOP 3.3.1.

  34. Ammónia –nitrogén biológia eltávolítása • A mesterséges környezetben végzett nitrogén eltávolítás mellett sokirányú kutatás folyik természetes megoldások kidolgozására. • A vízinövényzettel végzett szennyvíztisztítás során használható növények például a vízijácintok (Eichhornia crassipes). Folyamatos aratású rendszerben ez 12,5-25 kg nitrogén és foszfor/ha*d és 125 kg BOI5/ha felvételre képes. HEFOP 3.3.1.

  35. Ammónia –nitrogén biológia eltávolítása • A mintegy 30 cm mélyre nyúló gyökérzet révén a növények tápanyagot vesznek fel, illetve a gyökérzónában kialakuló nitrifikáció / denitrifikáció során végezzenek tisztítást. A növény fagyra érzékeny ezért üvegházi kultúrában is használják. • A tisztító medence nem lehet 90 cm-nél mélyebb maximálisan 0.4 ha felületű, melyben a szennyvíz egyenletes eloszlását kell biztosítani. Az elfolyási oldal vízmélysége 60 cm alatt legyen, ahol az elfolyást kőrakattal biztosítsuk. A maximális hidraulikai terhelés kisebb legyen 1,85 m3/ha*d-nél. • A vizijácint mellett Magyarországon a hidegtűrőbb békalencsés tisztítás is ígéretes megoldás, ahol a szélhatás ellen úszó merülőfalakkal kell a békalencsét védeni. HEFOP 3.3.1.

  36. Denitrifikáció • A nitrifikációval ellentétes folyamat a denitrifikáció, a levegő kizárásával megy végbe, a pseudomonas és a micrococcus baktériumtörzsek segítségével. A nitrát oxigént könnyen felvehető külső szénforrások oxidálásához használják fel a baktériumok. A nitrifikáció rendszerint csak akkor indul be, ha a C-vegyületek jó része lebomlott, • A 90%-os denitrifikációs hatékonyság eléréséhez az alábbi feltételeket kell fenntartani • a meglevő, illetve az ammonifikációval a szerves nitrogén-vegyületekből keletkező ammónium nagy hatásfokú nitrifikációja. magas iszapkor, mivel a nitrifikálóló baktériumok hosszú a generációs ideje, • a szénforrás megfelelő szintű kínálata HEFOP 3.3.1.

  37. Kaszkádos denitrifikáló Alternáló denitrifikáció Szimultán denitrifikáció Denitrifikáció kivitelezése • Az utánkapcsolt denitrifikációs zóna a könnyen lebontható tápanyagok adagolását igényli. • Az előrekapcsolt rendszer változatai a kaszkád - denitrifikáció, amelyben a denitrifikáció és nitrifikáció váltakozik és az alternáló denitrifikáció. • A kaszkád-technológia hatásfokát a jó és szabályozható levegőztetés mellett a kaszkádok száma és a recirkulációs iszap hányada is befolyásolja HEFOP 3.3.1.

  38. Az egyes technológia fázisok foszfor eltávolítási hatásfoka Foszfor - eltávolítás • A legtöbb szennyvíz esetében az oldhatatlan foszfor kb. 10%-a távolítható el az előülepítővel. • A hagyományos biológiai rendszerekkel a sejtekbe beépült foszfor révén csak kis mennyiségű foszfor távolítható el. • A foszfor eltávolítás kémiai, biológiai és fizikai módszerekkel lehetséges. • Például az alumíniumsók felhasználásával végzett kémiai kicsapatásos módszer az egyik legelterjedtebb eljárás. • A polifoszfátok és szerves foszfor az ortofoszfátnál nehezebben távolíthatóak el. • A leghatásosabb foszforeltávolítást az alumíniumsók utóülepítő utáni (ahol a szerves és polifoszfor már ortofoszfát formájában van jelen) adagolása biztosít. HEFOP 3.3.1.

  39. Biológiai foszfor - eltávolítás • A foszfor eltávolítására használt mész alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy a keletkező iszap mennyisége lényegesen megnő. • A biológiai módszer során a mikroorganizmusokat arra kényszerítik, hogy a sejtanyaguk felépítéséhez a szokásosnál nagyobb mennyiségű foszfort használjanak fel. A biológiai szennyvíztisztítás során a mikrobiális szervezetek foszfort elsősorban nukleinsavjainak és foszfolipidjeinek felépítéséhez továbbá az energia forgalmat befolyásoló ATP ciklusban használnak fel. • A biológiai foszfor-eltávolítás elve hogy az anaerob és aerob környezetet felváltva biztosítsák a mikroorganizmusok számára egyfajta stresszállapotot létrehozva, melynek során foszfátok oldódnak vissza polifoszfátokból. • A mikroorganizmusok a normálisnál 6-7% -al nagyobb mennyiségű foszfor felvételére kényszerülnek, és azt tározzák. Amikor az utóülepítőből az aerob baktériumok az anaerob környezetben elhalással néznek szembe, sejtszerkezetükből nagy mennyiségű foszfort bocsátanak a szennyvíztérbe. Ezt a foszfort egy további lépcsőben meszes kicsapatással szeparálják. HEFOP 3.3.1.

  40. Biológiai foszfor - eltávolítás • Miután a baktériumok foszfor tartalmuk jelentős hányadát már leadták így számukra a recirkuláció révén aerob miliőben jelentősebb mennyiségű foszfort vesznek fel, amely elérheti a 70-90%-os foszforeltávolítási hatásfokot is. • A biológiai foszforeltávolítás technológiája két alaptípust foglal magába: • -"Főáramú technológia", ahol az anaerob-aerob oxigénfelvételek változtatásával a foszfátot a foszforban feldúsult fölösiszapból választják ki. Mivel az iszapülepítőben mindig anaerob állapotok uralkodnak, a foszforban gazdag fölös iszapot "oxigénaktív" flotációs berendezésbevezetik. • -"Mellékáramú technológia", ahol a recirkulációs iszapban lévő foszfátot 12-14 órás tartózkodási idővel anaerob reaktorban, a mellékáramból szabadítják fel, és az eleveniszap fázisszétválasztása után mésztejjel csapják ki. A foszforban eredetileg feldúsúlt eleveniszap az eleveniszapos medencébe történő visszavezetéskor intenzíven veszi fel a foszfort, amelyből egy részt a fölösiszap szállít el. HEFOP 3.3.1.

  41. ELŐADÁS/GYAKORLAT ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI • Ismertesse csepegtetőtestes tisztítóban lejátszódó folyamatokat • Ismertesse a tárcsás szennyvíztisztítás folyamatait • Ismertesse a biológiai nitrogéneltávolítás folyamatit és megvalósítását • Ismertesse a biológiai foszfortalanítás folyamatait és megvalósítását HEFOP 3.3.1.

  42. ELŐADÁS/GYAKORLAT Felhasznált forrásai • Szakirodalom: • Juhász, E. (2004): Magyarország szennyvízelvezetésének helyzete az EU-ba lépéskor, HÍRCSATORNA, július-augusztus, pp.3-8. • Juhász, E. (2002): A települési szennyvíziszap kezelésének és elhelyezésének hazai feltételei és lehetőségei 2002-ben, HÍRCSATORNA, március-április, pp. 3-7. • Kárpáti, Á. (2003): A szennyvíztisztítás követelményei és a tisztítótelep típusválasztási lehetőségei Magyarországon, HÍRCSATORNA, pp.3-11. • Öllős G. Szennyvíztisztítás, Aqua Kiadó • Egyéb források: • Bognár,I., Mucsy Gy. (2003): A szennyvízminőség vizsgálata a fertőendrédi szennyvíztelep fejlesztési igényei kapcsán, HÍRCSATORNA, július-augusztus, pp.11-18. • Bongards, M. (2000): Kommunális szennyvíztisztító telepek energiafogyasztása a biológiai lépcső oxigéntartalmának függvényében, HÍRCSATORNA, júliusaugusztus, pp. 15-20. • Dulovics, D. (1999): Új technológiai lehetőségek a hazai szennyvíztisztításban, HÍRCSATORNA, május-június, pp.7-10. • További ismeretszerzést szolgáló források: HEFOP 3.3.1.

  43. KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKETKÖVETKEZŐELŐADÁS/GYAKORLAT CÍME • Több előadást átfogó oktatási téma előadássorozatának címei: • Következő előadás megértéséhez ajánlott ismeretek • Szerves kémia, Biokémia, Vízbiológia • kulcsszavai: nitrogén eltávolítás, biológiai foszfortalanítás, folyamatok Előadás anyagát összeállították: Prof. Tamás János HEFOP 3.3.1.

More Related