1 / 66

Nevelés- és művelődéstörténet, Pedagógiai problématörténet 2. előadás

Nevelés- és művelődéstörténet, Pedagógiai problématörténet 2. előadás. 1. A nevelés eredete és alapformáinak fejlődése; 2. Az iskolahálózat horizontális és vertikális kiépülése; 3. A három modern iskolaforma elkülönülése; 4. Nevelés az őskorban. A nevelés eredete és alapformáinak fejlődése.

zanna
Download Presentation

Nevelés- és művelődéstörténet, Pedagógiai problématörténet 2. előadás

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Nevelés- és művelődéstörténet, Pedagógiai problématörténet 2. előadás

  2. 1. A nevelés eredete és alapformáinak fejlődése;2. Az iskolahálózat horizontális és vertikális kiépülése;3. A három modern iskolaforma elkülönülése;4. Nevelés az őskorban

  3. A nevelés eredete és alapformáinak fejlődése • I. Természetes nevelődés • II. A céltevékenységbe való irányított beletanulás • III. Felkészítés az avatási próbákra

  4. I. Természetes nevelődés • A mindenkori mindennapi élet követelményeinek tapasztalati elsajátítása a családi, területi, rokonsági csoport tagjai között kialakult mindennapi interakciókban. • A családi élet természetesen magában foglalta a termelőmunkát is, amire a munkában való korai részvétel útján készülnek fel a gyermekek.

  5. Természetes nevelődés a múltban és a jelenben • A parasztgazdaságok eleve feltételezték a családtagok – köztük a gyermekek – rendszeres kétkezi munkáját. • Ma a Földön több százmillió gyermek végez kenyérkereső munkát családon belül és kívül.

  6. II. A céltevékenységbe való irányított beletanulás • „Inaskodás” hozzáértő mesterek felügyelete alatt. • A természetes vagy technikai munkamegosztás meghatározott ágához (egy-egy kézműves tevékenységhez) kapcsolódik. • A gyermek otthonán kívül valósul meg. • Egy hozzáértő mester közvetlen irányításával folyik.

  7. A céltevékenységbe való irányított beletanulás múltja és jelene • Középkori lovagi felkészítés. • Céhes képzés. • A XX. századig a szakmatanulás általános formája volt a tanonckodás. • A középfokú és a felsőfokú szakképzés szerves része a kiadós szakmai gyakorlat, majd a tanulmányok befejezése után a gyakornoki rendszer.

  8. III. Felkészítés az avatási próbákra • A társadalomnak szükséges egyéni képességek rendszeres, szervezett, intenzív fejlesztése, ősi intézményes keretek között, „beavató emberek” irányításával.

  9. Felkészítés az avatási próbákra a múltban és a jelenben • Beavatás, INICIÁCIÓ • Az intézményes nevelés csírája, hiszen intézményes felkészítésre volt szükség. • Közvetítők kellenek: • „beavató ember” • a közvetett tapasztalatok átadására alkalmas nyelv • társak.

  10. Felkészítés az avatási próbákra a múltban és a jelenben • A közvetítés: a „titkok” és a gyakorlati fogások átadása az elkülönített helyen, a meghatározott időben, felnőtt irányításával folytatott „kioktatás”, „bemutatás” és „gyakorlás” segítségével folyik.

  11. Felkészítés az avatási próbákra a múltban és a jelenben • A beavatás a természeti népeknél általánosan alkalmazott eljárás volt. • A felnőtt életébe, a társadalomba való bevezetés kvázi-intézményes formája sok mindent megelőlegez a későbbi intézményes nevelésből:

  12. Felkészítés az avatási próbákra a múltban és a jelenben • A felkészítés tudatos, célirányos, • Felnőttek közreműködését igényli, • A foglalkozás intenzív, • A felkészültséget nyilvános próbának (társadalmi ellenőrzésnek) vetik alá,

  13. Felkészítés az avatási próbákra a múltban és a jelenben • A próba követelményei többé-kevésbé összhangban vannak az élet várható megpróbáltatásaival, • A sikeres próba megváltoztatja a fiatal szociális státuszát, a gyermek társadalmilag elismert felnőtt lesz.

  14. A nevelés ősformáinak kifejlődése

  15. INTÉZMÉNYES NEVELÉS • A társadalomnak szükséges egyéni képességek rendszeres, szervezett, intenzív fejlesztése, intézményes keretek között, felkészült pedagógusok irányításával.

  16. Az első iskolák • Az első iskola, az írnokok iskolája mintegy 5000 évvel ezelőtt alakult ki Mezopotámia városállamaiban.

  17. Az iskolázottság kiterjedése

  18. Tömegoktatási intézménnyé válás története a modern társadalmakban

  19. Tömegoktatási intézménnyé válás története a modern társadalmakban • COOMBS-szabály: • Minden kielégített iskolázottsági igény még nagyobb iskolázottsági igényeket szül.

  20. Az iskolahálózat horizontális és vertikális kiépülése • Az iskolahálózat horizontális és vertikális kiépülése hosszú folyamat volt, mintegy 5000 évet vett igénybe

  21. Az iskolahálózat horizontális kiépülése • A horizontális irányú növekedés azt jelentette, hogy egyre több képzési irányra terjedt ki. Az azonos szintű képzési ágak rohamos differenciálódása.

  22. Az iskolahálózat vertikális kiépülése • A vertikális irányú növekedés azt jelentette, hogy az egymásra épülő képzési szintek, iskolafokok száma is szakadatlanul emelkedett. A képzési szintek (az óvodától a tudósképzésig) rohamos differenciálódása.

  23. A három modern iskolaforma elkülönülése • A nevelés intézménytörténetében 3 modern iskolaforma jelent meg: • 1. OKTATÓISKOLA: (rendszeres ismeretelsajátítás) • 2. NEVELŐISKOLA: (társas-közösségi élet) • 3. MUNKAISKOLA: (társadalmi-közösségi haszonnal járó munkatevékenység)

  24. A történelmi színrelépés ideje

  25. Fő képviselői

  26. Társadalmi rétegbázisa

  27. Vezetőérték

  28. Az iskola pedagógiai középpontja

  29. Jellegzetes kiegészítő tevékenység

  30. A nevelő státusza

  31. A nevelt státusza

  32. Diákönkormányzat

  33. A fő közvetített pedagógiai tartalom

  34. A pedagógiai tartalom elsajátítása

  35. A pedagógiai tevékenység szervezése

  36. A fő pedagógiai eredmény

  37. Nevelés az őskorban

  38. AZ ŐSKORI NEVELÉS KULTÚRÁJA • Összehasonlító etnográfiai kutatások • A tanulás módszere: utánzás

  39. A gyerekek a mindennapi élet folyamatában sajátították el mindazt, ami az ősi társadalom kultúráját alkotta. • A tanítást a közösség felnőtt tagjai végezték, nem téve különbséget saját és mások gyermekei között.

  40. Az élet fenntartásához szükséges gyakorlati ismereteken és készségeken túl a gyermekek erkölcsi erényeket is elsajátítottak nevelődésük során.

  41. Régészeti kutatások bizonyítják, hogy az idő végtelen messzeségében, már körülbelül hárommillió évvel ezelőtt eszközkészítő előemberek éltek a földön. A nevelés, a tapasztalatátadás, a tudatos tanítás csíráit is itt kereshetjük. A mindennapi élettől elkülönült, szervezett oktatás kezdetben nem létezett, a kőeszközök készítésének fortélyai apáról fiúra hagyományozódtak át.

  42. Az australopithecus, majd a kb. félmillió esztendővel ezelőtt megjelenő homo erectus igyekezett úgy újraalkotni szerszámait, ahogyan azt elődeitől "tanulta". Nem változtatott rajtuk. A véletlen eltérések okozták azt, hogy a jobban sikerült szerszámok maradtak fenn: ezeket igyekeztek másolni. Ebben a korban a nevelés hagyományőrző, asszimilációs funkciója dominált.

  43. A tapasztalatok átadása-átvétele tehát már az előember számára is lényeges volt. Ekkoriban alakult ki ennek nélkülözhetetlen eszköze, az ún. "előnyelv". A kezdetben tagolatlan, majd egyre differenciálódó beszéd tette lehetővé, hogy az ember akkor is felidézze magában a látott dolog képét, amikor az már nem volt jelen. Ettől fogva nemcsak a konkrét élethelyzetekhez tapadva cselekedhetett, hanem bizonyos fokú előrelátásra szert téve túlléphetett az adott szituáción. A szavak, a fogalmak segítségével tervezhette cselekvését, és elképzelhette annak várható eredményét is.

  44. Mintegy százezer évvel ezelőtt jelent meg a biológiai értelemben vett mai ember, a "homo sapiens". Élete az ősi társadalom keretei között folyt. Közösen vadásztak, s ez nagyfokú összehangoltságot követelt. A neandervölgyi emberek életét már cselekvési szabályok, normák irányították. Így például gondoskodtak halott társaikról: barlangban, tűz közelében temették el őket, ételt és szerszámokat helyezve melléjük.

  45. Az a nevelés, a tapasztalatok átadása, az életszabályok közvetítése fokról fokra szervezettebbé vált. Arra a kérdésre, hogy milyen sajátosságokkal rendelkezett ez a nevelés, elsősorban az összehasonlító etnográfiai kutatások segítségével adhatunk választ.

  46. A XX. század elején még sokfelé éltek olyan népcsoportok, amelyek szinte érintetlenül megőrizték ezt az egykori életformát. Nevelési gyakorlatukat vizsgálva következtethetünk az ősi társadalomban alkalmazott nevelési módszerekre.

  47. Dél-ausztráliai bennszülötteknél figyelték meg, hogy az egészen kis fiúk már elkísérték apjukat zsákmányszerző útjára. Az Orinoco partján élő indiánok két-három éves fiúknak apró íjakat készítettek a hozzávaló nyilakkal. A gyerekek ezekkel az ártalmatlan, de élethű játékszerekkel először a ház körül élő állatokra: kutyákra, tyúkokra "vadásztak". Az Indiai-óceánon levő Andman szigetek lakói öt-hat éves gyerekeknek játékíjat és nyilakat adtak, sőt néha játékkenut is. Így segítették elő a felnőtt kori foglalatosságok játékszerű gyakorlását.

  48. Játékos keretek között folyt tehát az életre való felkészülés: a gyerekek már egészen kis koruktól kezdve a felnőttek szerszámainak és harci eszközeinek élethű, de kicsinyített változatával játszottak, gyakoroltak.

  49. A tanulás módszere az volt, hogy a gyerekek anyjuk vagy apjuk munkáját figyelve és utánozva sajátították el a gyakorlati készségeket. (Például a kötélfonást különféle indákból, csapda készítését apróbb vadak elejtéséhez.) A felnőttek, a szülők úgy segítették a gyerekek mintakövetését, hogy az adott munkafolyamatot lassabban, "szemléletesebben" végezték el, a nehezebb részeket esetleg többször ismételve. Az utánzáshoz itt már a bemutatás, a "szemléltetés" módszere társult.

  50. Nemcsak a legkülönfélébb eszközök készítésének fortélyait leshették el így a gyerekek, hanem a közben felhangzó munkadalokat is megtanulhatták. A zene, melynek megjelenése megelőzte a beszéd kialakulását, rendkívül fontos szerepet játszott az ősi közösségek életében. Az emberi létet ezer szállal átszövő rítus szerves részét alkotta: a legkülönbözőbb szertartásokon mindig felcsendült a dal, megszólaltak az ősi zeneszerszámok.

More Related