Piacosodás és konjunktúra a 19. század első felében

1. Piacosodás és konjunktúra a 19. század első felében

2. 1. Mezőgazdaság: a majorsági árutermelés növekedése Az 1770-es évektől emelkedtek a mg-i árak Szélesedett az agrárpiac: - állami hadikereslet nő (felvásárlás, raktározás) - nőtt az osztrák polgári kereslet (városiasodás) - bővült a belső piac (mezővárosok szaporodása, országos vásárok, havi és hetivásárok, napi piac) - megindult a fogyasztási kultúra átalakulása (divat változása, új nyugati vásárlási szokások elterjedése, boltok létrejötte)

3. A majorsági árutermelés fejlődése Növekedő földesúri igények (francia divat, kastély stb.) – majorsági árutermelés - profittermelés A piacorientált helyen lévő uradalmak átalakulása Üzemszervezés – gazdatisztek/cselédek/robot Az optimális üzemméret keresése: az önelszámoló kerületi rendszer kialakítása (5-6000 hold körül) Bérek: magas népsűrűség/nagy munkaerő-kínálat/alacsony bérek – máshol: alacsony népsűrűség/magas bérszínvonal Hatékony közép-, közepes nagy-és gyenge egyházi birtokok

4. A majorsági termelés változásai • A földhasználat kiszélesítése (lecsapolás, csatornázás, erdőirtás, közös földek feltörése) • Nagyüzemi tér - földkoncentráció, tagosítás, 1840 • Új növények – ugarvetés (kukorica, burgonya, pillangósok, répa, zöldségfélék) – a termékkínálat szélesedése • Állattartás: átalakuló tartási körülmények (istálló) • Új fajták megjelenése: szimentáli tehenészetek, merinói juhok, mangalica, telivérek • Szőlészet/borászat: bővülő piac, tömegtermelés

5. A Ferencz-csatorna, épült 1793-1802 között

6. 2. A kereskedelem mint a tőkésedés egy lehetősége Bővülő osztrák városi és állami kereslet – növekedő mezőgazdasági termékkivitel. Összetétele: - 1792-ig: elsődleges a szarvasmarha- kivitel - 1792-1818: gabona, állat, bor - 1818-31: gyapjú, állat, bor, dohány - 1831-1850: gabona (később liszt), gyapjú Piacok: 2/3: Ausztria (főleg Bécs és környéke), cseh-és morva vidékek; 1/3: itáliai és lengyel területek Pozitív külkereskedelmi mérleg (jöv.beáramlás) Gyenge infrastruktúra – magas szállítási költségek

7. Magyarország külkereskedelme 1844-ben (millió forintban)

8. A nagykereskedő réteg mint tőkefelhalmozó Régi nézet: kereskedő tőke – ipari beruházás – tőkés réteg kialakulása – de ez Európa nagy részén nem bizonyítható A nagykereskedők tevékenysége: hadi szállítások (Hoffactor), távolsági kereskedelem (Mercator) Honnan jöttek a nagykereskedők? 1. Zsidók (1670: kiűzetés Bécsből), magyar mezővárosokban való letelepedés 2. Örmény, görög kereskedők (keleti termékek) 3. Nyugatiak: németek, osztrákok, olaszok

9. A nagykereskedő réteg mint tőkefelhalmozó (2) Fontos vállalkozó réteg. Letelepedésük : - Duna-menti kereskedővárosok (Győr, Pest, Óbuda, Komárom, Földvár, Paks, Baja, Mohács) - Nyugat felé vezető utak menti városok (Kanizsa, Körmend, Pápa, stb.) Konjunktúrák: gyors felhalmozás, gazdagodás (mobil tőke); ingatlanvásárlások, puritán életmód 1840 után: infrastrukturális vállalkozásokban való részvétel (Uhlmann, Sina, Wodiáner stb.) Szervezeti egységesülés: kereskedők társulatai

10. 3. A hitelezés gyakorlata és a hitelintézmények létrejötte • A reformkor előtt: intézmények nélküli hitelélet • A magánhitelek rendszere (földesúri, egyházi, polgári hitelek) • 18. sz. vége felé: kereskedő mint hitelnyújtó – terményelőlegek – gyors földesúri eladósodás • Garancia: a vármegye (betáblázási rendszer) • Gazdasági beruházásra az összes hitel 20-25 %-a • Magánbankházak kölcsönei - nagybirtokosoknak korlátozott lehetőségek • Csődök – nehéz végrehajtás (Grassalkovich-eset)

11. Széchenyi írásai 1830-1833 között 1830. Hitel 1831. Világ 1833. Stádium

12. A hitelezés intézményesedése • Au: családi bankházak (Rotschild, Arnstein, Biedermann, Schey) + 1817-től takarékpénztárak • Széchenyi: rámutat a pénzintézmények hiányára • Törvényi háttér: 1825, 1839/40 (Fáy András) • Pesti Hazai Első Takarékpénztár létrejötte – vidéki terjedés – kereskedővárosokban (1845: Pécsett is) • A Pesti Kereskedelmi Bank létrehozása (1841) • Filantróp intézményeknek indulnak – változás: profittermelés • Lakossági betétgyűjtés – kihelyezési nehézségek

13. A Rotschild-testvérek, köztük Salomon Rotschild, a Habsburg-birodalom legjelentősebb pénzügyi vállalkozója

14. 4. Az ipar mint a gazdasági növekedés lehetősége • Mo. agrárország – hatalmas iparcikk-kereslet a reformkorban • A céhes és háziipar: korlátozott termelés – szabályozott piac - osztrák/cseh import • Ipari vállalkozó réteg: az „előfutárok nemzedéke” • Textilipar és nehézipar: manufaktúrák, gyárszerű termelési formák terjedése - Ábrahám Ganz: öntöde, vasgyár, gépgyár - Valero Antal: selyemgyár, textilgyár - Szénbányászat, nyersvas-előállítás növekedése

15. Ganz Ábrahám, a 19. század legnagyobb magyar ipari vállalkozója

16. A munkácsi vaskohó a reformkorban

17. Új vállalkozási területek • Fogyasztási iparok gyors bővülése (gőzmalom, cukorfőzők, textilgyárak, szeszgyárak, bőrgyár, olajsajtolók stb.) • Építőipar: gyors fejlődés (híd, közintézmények, kastélyok, egyházi építmények, városi épületek) • Közlekedési iparok (kocsigyártás, hajóépítés) • A közlekedési infrastruktúra bővülése (csatorna, állami kövezett utak, 1846: vasút megjelenése) • Kemény céhes ellenállás – városi küzdelmek, 1840 után gyors ipari növekedés

18. A modern vállalkozók rekrutációja Eredmény: egy modern vállalkozó réteg kialakulása. Származási csoportok: - arisztokraták (Széchenyi, Zichy, Batthyány stb.) - ipari kisvállalkozók – komoly szakmai tudás - lassú vállalkozásépítés, stabil növekedés - nagykereskedők (élelmiszeripar, infrastruktúra, egyéb mezőgazdasági iparok, szeszgyártás) – több fajta tevékenység végzése (Sina) - pénzügyi pályáról indulók (Uhlmann stb.)

19. Egy eset: Georg Sina Birodalmi keretek - széles üzemi portfolió: - gyapjú-és dohánykereskedelem (kiemelkedés) - az állami hitelezés 1826 után (befolyás) - magánhitelezés (pl. Széchenyi) - értékpapír-kibocsátás/kereskedelem - idegen pénzek, vagyonok hagyatékok kezelése - részvénytársaságok létrehozása és részvétel (DGT; Bécsújhely-Sopron vasút stb.) - uradalmak/földvásárlás (Gödöllő, Érd, Nagyatád)