Biogeográfia

1. Biogeográfia 4. Őshonosság, idegenhonosság Inváziós fajok

2. Őshonosság (az északi mérsékelt övben) Azőshonosság biogeográfiai-vegetációtörténeti kategória. → Közvetlen és számos közvetett úton bizonyítható. → Minél nagyobb a vizsgált terület, annál könnyebb a bizonyítás. Definíciója: Őshonosak azok a fajok (taxonok), amelyek az utolsó klímaváltozás (Bükk I. kor vége, i.e. 800) óta a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában, illetve annak egy adott tájegységében természetesen (nem behurcolás vagy betelepítés révén) előfordultak vagy előfordulnak, s a rájuk jellemző termőhelyeken (társulásokban) találhatók meg.

3. Őshonos fajok (autochton fajok) 1. Időbeli korlát Az adott területen már a Bükk I. kor végén (i. e. 800) is előfordultak. Természetföldrajzi régiónkban azóta a makroklíma jellemzői közel állandóak → az őshonos dendroflóra (a kipusztulásokat leszámítva) nem változott. Pl. a Pinus mugo (törpefenyő) és a Pinus cembra (cirbolyafenyő) a jégkorszak alatt hazánk területén előfordult, de a Bükk I. kor végére természetes elterjedési területe visszahúzódott, emiatt ma nem tekinthető őshonosnak.

4. Őshonos fajok (autochton fajok) • 2. Területi korlát • A faj természetes elterjedési területe (areája) részben vagy egészben • fedje az adott területet • Ha a természetes area teljesen lefedi az adott területet, akkor a faj ezen • belül mindenütt őshonos. • Magyarországon a legtöbb őshonos faj ilyen. • Ha a természetes area csak részben foglalja magában az adott területet • (az areahatár átmegy azon), akkor a fedvényen őshonos, azon kívül • viszont tájidegen.

5. Tilia tomentosa (ezüst hárs) Magyarországon őshonos, de csak a Dél-Dunántúlon, a Nyírségben és a Beregi- síkon. Másutt tájidegen! Quercus cerris (cser) Magyarországon őshonos, az Északi- Középhegységben kelet felé csak a Hernád vonaláig. Ettől keletre tájidegen!

6. Őshonos fajok (autochton fajok) • 3. Termőhelyi (társulási) korlát • Az időbeli és területi korláttal szemben nem az adott taxonra (fajra) • vonatkozik, hanem annak állományaira. • Adott területen belül (melyet teljes egészében lefed a faj természetes • areája!) csak akkor őshonos egy taxon, ha a nekik megfelelő társulásban • találhatók meg. • Ha a taxon a természetes areán belül, de nem a neki megfelelő • termőhelyen fordul elő, úgy termőhelyidegen (társulásidegen) • állományokról van szó, s így itt nem tekinthető őshonosnak.

7. Példa: A bükkösök termőhelyén korábban sokfelé létesítettek cseres állományokat. A cser az adott területen (pl. természetföldrajzi kistájban) lehet ugyan őshonos, de a bükkösök termőhelyén természetes módon nem tenyészik, így ezek az állományok termőhely(társulás)idegenek.

8. Őshonos fajok (autochton fajok) Az őshonosság megítélésen túl figyelembe kell venni további szempontokat: 1. Társulásalkotási korlát Ha az állományalkotó faj a természetes areájának peremén vagy termőhelyi tartományának határán nem szálanként, kis csoportokban, Hanem telepített (elegyetlen) állományokban fordul elő, akkor ezeket tájidegen állományoknak minősítjük.

9. Pl. Picea abies (lucfenyő) őshonos a Nyugat-Dunántúl hűvös patak- völgyeiben, de állományszerű megjelenése az ültetésnek köszönhető, melyek tehát tájidegen állományok

10. Őshonos fajok (autochton fajok) • Az őshonosság megítélésen túl figyelembe kell venni • további szempontokat: • 2. Származási korlát • Azonos származású az adott populáció genetikailag kielégítően • egységes, és amelytől szignifikánsan eltérő tulajdonságú más • populációk különíthetők el. • Elsősorban a termesztett, kultivált fajok esetében fontos kritérium. • Származási körzet: szaporítóanyag-termesztési és –felhasználási • körzetek, melyeket elterjedési, populációgenetikai és ökológiai alapon • Jelölnek ki. • Hazánkban általában 3-6 származási körzetet különítenek el

11. A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) esetében 4 származási körzetet (Északi-khg., Dunántúli-khg., Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl) különítettek el. Ma is gyakran előfordul, hogy pl. a Dél-Dunántúlon megtermett makkot az Északi-középhegységben használják fel erdősítésre, ami oda idegen származás bevitelét jelenti.

12. „Rejtetthonosságú fajok”: őshonosságuk a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem igazolható, de nem is zárható ki Taxus baccata (tiszafa) Castanea sativa (szelídgesztenye)

13. Idegenhonosság (az északi mérsékelt övben) Nem őshonos (idegenhonos, allochton) növény: a jövevény növények, a jövevény hibridek és a kultúrnövények összefoglaló elnevezése. Megjelenésük a szinantropizáció következménye. Szinantropizáció: Az ember természetátalakító tevékenységének hatására egy-egy terület növényzetében bekövetkező változások összefoglaló elnevezése. A szinantróp rendszereket a növényfajok csoportosítására dolgozták ki az alapján, hogy a növény milyen mértékben kötődik az emberi tevékenységhez.

14. Idegenhonos növények • Jövevény növény (idegenhonos növény, adventív növény): • A vizsgált területre szándékos betelepítés, akaratlan behurcolás vagy spontán bevándorlás útján bekerült nem őshonos növény. • 2. Jövevény hibrid: • Jövevényfajok egymással vagy őshonos fajjal alkotott, a növények őshazáján kívül létrejött hibridje. Előfordulhat, hogy a jövevény faj nem képes meghonosodni vagy nem válik özönnövénnyé, de őshonos fajokkal alkotott hibridjei elterjednek. • 3.Kultúrnövény: • Hagyományos nemesítési eljárásokkal vagy génsebészeti módszerekkel módosított genetikai állományú (termesztett) növény.

15. Idegenhonos növények • Behurcolás időpontja szerinti felosztás: • 1. Archeofitonok (Ójövevénynövények) • Európában Amerika felfedezése előtt megjelent fajok (-1500) • Megjelenésük a neolitikumi mezőgazdaság kialakulásával egyidős • Behurcolásuk közeli florisztikai régiókból történt, kis lépésekben • Természetes flóravándorlásokhoz hasonló folyamat • Frontális, lassú terjedés, a patogén és herbivor szervezetekkel • együtt • Természetvédelmi szempontból nem okoznak problémát • Sok eltűnőben lévő, ritka gyomnövény (pl. konkoly, búzavirág, pipacs)

16. Agrostemma githago (konkoly)

18. „Lengyomok”: Cuscuta epilinum (lenfojtó aranka), Camelina alyssum (duzzadt gomborka), Lolium remotum (lenvadóc)

19. Idegenhonos növények • Behurcolás időpontja szerinti felosztás: • 2. Neofitonok (Újjövevénynövények) • Európába behurcolás Amerika felfedezése után (1500-) • Távoli vidékekről, eredeti életközösségükből „kiszakított”, nagy • ugrásokkal bekerült fajok • Megjelenésük a nagy földrajzi felfedezésekhez, gazdasági és • tájhasználati változásokhoz köthető • Közlekedési hálózat (utak, vasutak) kiépülésével terjedésük jelentősen felgyorsult • Természetvédelmi problémák, súlyosabb esetben növényi invázió • (özönnövények)

20. 2 Újjövevénynövények (Neofitonok): 1. Robinia pseudoacacia (fehér akác) 2. Amorpha fruticosa (gyalogakác) 1

21. Idegenhonos növények • Meghonosodás mértéke szerinti felosztás • Meghonosodott növény • Egy adott területen a nem őshonos növény meghonosodottnak tekinthető, ha ott van legalább egy olyan populációja, amely a populáción kívülről származó propagulumok (szaporítóképletek) rendszeres beáramlása nélkül is képes fennmaradni • Két csoportjuk: • a; Újhonos növény (agriofiton): természetes élőhelyeken is előfordulnak. Az eredeti vegetációnak nem tagjai, de mára meghonosodtak. • b; Kultúrafüggő növény (epökofiton): csak emberi hatás alatt álló területeken fordulnak elő. Az emberi hatás elhagyásával életfeltételeik megszűnnek, eltűnnek a vegetációból.

22. Újhonos növény (agriofiton) Impatiens gladulifera (bíbor nebáncsvirág) Kultúrafüggő növény (epökofiton) Ambrosia artemisiifolia (ürömlevelű parlagfű)

23. Idegenhonos növények • Meghonosodás mértéke szerinti felosztás • 2. Nem meghonosodott növény (alkalmi vagy vendégnövény) • az adott területen nem honosodtak meg, azaz fennmaradásukhoz ismételt behurcolásra van szükség. Alkalmi növényeknek tekintjük azokat a nem őshonos növényeket is, amelyek a vizsgált területről már kipusztultak, illetve amelyek ott sem generatív, sem vegetatív módon nem képesek szaporodni. • Két csoportjuk: • a; Alkalmi növény (efemerofiton): a termesztésből átmenetileg kivaduló kultúrnövények, amelyek vadon nem tudnak tartósan fennmaradni. • b; Termesztett növény (ergasiofiton): kizárólag csak mesterséges kultúrában élnek, emberi ápolás nélkül nem tudnak fennmaradni

24. Alkalmi növény (efemerofiton) Paulownia tomentosa (császárfa) Termesztett növény (ergasiofiton) Glycine soja (szója)

25. Idegenhonos növények • Csoportosítás a bekerülés módja alapján • Betelepített növény • Olyan jövevény faj, amely szándékos emberi tevékenység következtében jutott el a vizsgált területre. • 2. Behurcolt növény • Olyan jövevény faj, amely nem szándékos emberi tevékenység következtében jutott el a vizsgált területre. • 3. Benyomult növény • Olyan jövevény faj, közvetlen emberi közreműködés nélkül addigi areáján kívüli területeken is megjelenik. Közvetve (például az élőhelyek átalakításával) az ember is hozzájárulhat a sikeres terjedéséhez.

26. Betelepített növény Phytolacca esculenta (kínai alkörmös) Behurcolt növény Galinsoga parviflora (kicsiny gombvirág)

27. Kultúrreliktum Kultúrnövényeknek a termesztés megszűnése után, annak helyén emberi beavatkozás nélkül fennmaradó egyedei vagy populációi. Rosa sancti-andrae (szentendrei rózsa) Egykori festőnövények Pl. Isatis tinctoria (festő csülleng)

28. Özönnövény (inváziós vagy invazív faj) Fogalom: olyan nem őshonos faj, melynek elterjedési területe és populációmérete a számára megfelelő élőhelyeken adott területen az adott tér- és időskálán monoton módon növekszik Hazánkban az 1995-ben számon tartott idegenhonos növényfajok száma 264 volt, ezeknek mintegy 15%-a (kb. 40 faj) számít invazívnak. Legismertebb példák: aranyvessző-fajok, fehér akác, selyemkóró, parlagfű, bálványfa, stb.

30. Ökológiai és zöld folyosók szerepe • az özönnövények terjedésében • élőhelyfragmentumokat kötnek össze • ellensúlyozzák a feldarabolódás hatásait • a természetes folyamatok mellett a káros szervezetek előretörését nagyban segítik • vízfolyások, hullámterek, gátak, utak, vasutak, erdősávok

31. Mesterséges és természetes vízfolyások Nálunk a hínárfajok közül csak kevés az invazív, főként a meleg hévizekben találhatók (Hévíz, Miskolctapolca, Tata) Trópusi területeken fontos inváziós fajok, pl. Eichornia crassipes (vizijácint)

32. Magterjesztés: inváziós neofitonok 21%-a képes vízzel terjedni ! pl. Amorpha fruticosa, Echinocystis lobata

33. Hullámterek Xanthium italicum (olasz szerbtövis)

34. Utak, út menti gyepes területek • út menti zöldfolyosók: útpadka, árkok, mezsgyék • elsősorban évelő geofitonok: Asclepias syriaca (selyemkóró) Sorghum halepense (fenyércirok)

35. Vasútvonalak • szélsőséges vízgazdálkodás • egyéves fajok • zoochoriával terjedő fajok, • pl. Tribulus terrestris • (királydinnye) • Cenchrus incertus • (átoktüske) Oxybaphus nyctagyneus (kisvirágú csodacsölcsér)

36. Senecio inaequidens (vesszős aggófű) Potenciális invádor Dél-Afrikából

37. Romterületek, építési területek Robinia viscosa (enyves akác), potenciális invádor Észak-Amerikából

38. Művelésből kivont területek, parlagok • kertek, udvarok • szántók • felhagyott szőlők és gyümölcsösök

39. Lecsapolt mocsarak, vízrendezés után művelésbe vont, majd felhagyott területek

40. Robinia pseudacacia (fehér akác)

41. Tájidegen fafajú telepítvények és tájidegen fajokkal elegyes jellegtelen erdők Magyarországon