1 / 9

A magyar igemódok és igeidők története

A magyar igemódok és igeidők története. Az alapnyelvi igejelek. Módjelek: *-ne (optativus, esetleg potentialis) *-k (jelenidő-jel, amely a felszólítást is jelölhette) Időjelek (eredetileg igenévképzők): *-k (jelenidő-jel) *-j (múltidő-jel) *-s’ (múltidő-jel).

shel
Download Presentation

A magyar igemódok és igeidők története

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A magyar igemódok és igeidők története

  2. Az alapnyelvi igejelek • Módjelek: • *-ne (optativus, esetleg potentialis) • *-k (jelenidő-jel, amely a felszólítást is jelölhette) • Időjelek (eredetileg igenévképzők): • *-k (jelenidő-jel) • *-j (múltidő-jel) • *-s’ (múltidő-jel)

  3. A feltételes mód jele a magyarban • Az alapnyelvi eredetű *-nV feltételesmód-jel az ősmagyarban kiegészült az *-i múltidő-jellel. A bizonytalanság jelentésárnyalatát a múltidejűséggel fejezték ki. • A *-nai/-nei aztán monftongizálódott: -ná/-né. • A korszakban zajló rövidülési tendencia (-ná/-né > -na/-ne), valamint az általános és a határozott ragozás folyamatban lévő szétválása azt eredményezi, hogy a rövid alakok az általános, a hosszúak pedig a határozott ragozásbeli feltételesség kifejezésére foglalódnak le.

  4. A felszólító mód jele a magyarban • Az alapnyelvi *-k spirantizálódott: *-γ. • Így azonban homonímia alakult ki, mivel a *-γmás funkcióban is használatos volt: *kéreγe (‘kérjen’, ‘kérő’). • A felszólító módú alak ezért kiegészül egy képzői eredetű raggal: *kéreγen. • A kétnyíltszótagos tendencia, majd palatalizáció után: kérjen. • Innen terjedt analógiásan a paradigma többi tagjára.

  5. Az elbeszélő múlt • Az alapnyelvi *-j (*-i) a tővéghangzóval diftongust alkotott, majd monftongizálódott: -á/-é. • A korszakban zajló rövidülési tendencia (-á/-é > -a/-e), valamint az általános és a határozott ragozás folyamatban lévő szétválása azt eredményezi, hogy a rövid alakok az általános, a hosszúak pedig a határozott ragozás elbeszélő múlt idejének a kifejezésére foglalódnak le.

  6. A -t jeles múlt • A -t jeles múlt a magyar nyelv önálló életében, a befejezett melléknévi igenév képzőjéből alakult. • A hús sült. (névszói állítmány) > A hús sült. (igei állítmány)

  7. Az összetett múlt idők • A -t + vala a régmúlt jelölésére alakulhatott ki. • A jelen idő (Ø) + vala pedig a befejezetlen múlt kifejezésére. • Később (az ómagyarban) a vala mellett a volt is megjelenik mindkét esetben: • látott vala/látott volt • lát vala/lát volt.

  8. A jövő idő jelölése • Az ősmagyar végén jelenhetett meg az -amod/-emed képzőbokorból alakult jövőidő-jel. • A kétnyíltszótagos tendencia miatt -md alakúvá vált. • Az ómagyarban -md > -nd változás zajlott le (képzés helye szerinti részleges hasonulás), majd a véghangzó a jelhez vonódott.

  9. A feltételes múlt idő • Az ősmagyar folyamán jelenhetett meg a -t vala múlt idő mintájára.

More Related