III. ORVOSTUDOMÁNY

1. III. ORVOSTUDOMÁNY III. 8. Kemoterápiás módszerek a rákos megbetegedések kezelésében A rákos megbetegedések kemoterápiás kezelésének fejlődése A vegyi anyagok alkalmazása a rákos megbetegedések kezelésében 1942-ben kezdődött, amikor Louis S. Goodman és Alfred Gilman nitrogén mustárgázokat használtak a gyógyászatban. Ezt követte az úgynevezett antimetabolitok (az anyagcsere-termékekhez hasonló kémiai szerkezetű anyag, amely annak helyére lépve inaktiválja azt) kifejlesztése. Az 1947-ben bevezetett aminopterin ugyan hatásos volt a leukémia ellen, de a fehérvérsejteket károsító mellékhatásai miatt ma a metotrexátot használják. Az 1950-es években fejlesztett ki George Hitchings és Charles Heidelberger két antimetabolitot: a merkaptopurint a leukémia, a fluorouracilt a bélrendszeri daganatok és a mellrák ellen. A citotoxikus vegyületek A citotoxikus szereket (olyan szerek, melyek a sejtek számára mérgezőek), számos növényben találhatunk. Alkalmazásuk a rákos megbetegedések kezelésében 1963-ban kezdődött. Hatásuk azon alapszik, hogy a rákos sejteknek gyorsabb az anyagcseréje mint az egészséges sejteké, ezért érzékenyebbek a citotoxikus szerekre. Ezek a citotoxikus hatóanyagok a természetben számtalan variációban előfordulnak, pl. a vinkrisztint és a vinblasztint meténgből nyerték ki 1970-ben. A tiszafából 1971-ben vonták ki a taxolt, majd az 1990-es évek elején továbbfejlesztették. Az előrehaladott mell- és tüdőrák kezelésében alkalmazzák. Tamoxifen A tamoxifen egy 1971-ben szintetikus úton előállított anyag, melyet az emlőrák kezelésében 1977 óta alkalmaznak. Hatása azon alapszik, hogy lassítja az ösztrogén függő rákos sejtek növekedését. (Az „ösztrogén függő” azt jelenti, hogy a magas ösztrogén szint elősegíti az emlő sejtjei által termelt növekedési faktorok sejtburjánzást fokozó hatását.) Az ilyen típusú kemoterápiás kezelés csökkenti a hormonok szintjét, és ezáltal gátolja a rákos sejtek növekedését. A makacsul visszatérő emlődaganatok kezelésére fejlesztették ki a megesztrolt, mely a természetes eredetű szteroid hormonnak, a progeszteronnak egy szintetikus úton előállított változata, működése a tamoxifenhez hasonló. Mammográfiás felvétel egy emlődaganatról A mell rendszeres vizsgálata segíti a korai felismerést

2. III. ORVOSTUDOMÁNY III. 9. Új gyógyászati „bioanyagok” Művégtagok és implantátumok Modern művégtagok és -szervek, ízület-implantátumok, kontaktlencsék, hallókészülékek és speciális bioanyagok mind-mind olyan különleges műanyagból és csúcstechnológiával előállított anyagból készülnek, melyeket a kémikusok bocsátanak az orvostudomány rendelkezésére. A molekulák szerkezetének módosításával, illetve új molekulák létrehozásával a vegyészek és a vegyészmérnökök olyan új anyagokat állítottak elő, amelyek erősebbek, rugalmasabbak és tartósabbak, mint elődeik. Néhány az orvoslásban felhasznált implantátum: az 1945-ös mesterséges vese, az ’50-es években előállított műszívbillentyű és az 1982-ben beültetett műszív. A műanyag kontaktlencséket 1956-ban fejlesztették ki, az első bifokális lencsét 1985-ben csiszolták. Műbillentyűk Műszív Egészségügyi felszerelések A legtöbb mai kórházban és klinikán a vegyiparban előállított műanyagból készült eszközöket használnak. A ma alkalmazott orvosi eszközöknek egyedülállóan tartósnak kell lenniük a mindennapos használattal szemben, és tiszta, steril, csíramentes környezetet kell biztosítaniuk. Gondolunk itt a legegyszerűbb eszközöktől kezdve a legbonyolultabb orvosi műszerekre, mint pl. a sztetoszkóp, újszerű kötözőanyagok, fecskendők, sürgősségi berendezések, vérzacskók, műanyag eszközök. Nedvszívó polimerek létrehozása és alkalmazása a papírpelenkákban megakadályozza, hogy a kisbabák érzékeny bőre a pelenka alatt kisebesedjen (pelenkakiütés). Fertőtlenítés és fehérítés A kémia segítségével lehetőségünk nyílik otthonunk higiénikussá tételére: eltüntethetjük a penészt és a piszkot. Az 1900-as évek elején a vegyészek az otthonok és a ruhák hatékony tisztítására és baktérium-mentesítésére koncentráltak. 1913-ban a kutatók egy olyan fertőtlenítő és fehérítő eljárást dolgoztak ki, ami mindenki számára hozzáférhető és megfizethető volt. Manapság a klórtartalmú fertőtlenítő- és fehérítőszerek már háztartási árucikknek számítanak, és igen hatásos fegyvernek bizonyulnak a vírusok és baktériumok ellen, mind az otthonokban, mind a kórházakban, uszodákban és más épületekben. Itt jegyezzük meg, hogy Semmelweis Ignác, magyar orvos már 1847-ben elrendelte a klóros vizes kézmosást az általa vezetett szülészeti osztályon.