Irányzatok a láthatatlan vagyon mérésére 1.

1. – IRÁNYZATOK A LÁTHATATLAN VAGYON MÉRÉSÉRE–Forrás: Laáb Ágnes: Ga(rá)zdálkodás a szellemi vagyonnal kéziratLetölthető: www://laabagnes.hudr. Laáb Ágnes BME, egyetemi docens, kandidátuse-mail elérhetőség: laabagnes@gmail.comfogadóóra: kedd 10-12

2. Mérlegszerű megközelítésel Megoldáskeresés a számviteli előírások változtatásával Kísérletek a láthatatlan vagyon elemeinek meghatározására A vezetői számvitel lehetőségei és korlátai Felelősségelven felépített vezetői számvitel Az információ is erőforrás! Korlátozottan mérhető stratégiai módszerek A stratégiát támogató számbavételi módszerek Irányzatok a láthatatlan vagyon mérésére 1.

3. Mennyire használhatók a mutatószámok: A teljesítmény értékelésére alkalmas fontosabb mutatók összehasonlítása Az értékteremtés mérőszámai A vállalatértékelés értékközpontú pénzügyi mutatói Egy munkavállalóra jutó gazdasági hozzáadott érték számítása Becslési módszerek Miért tér el szükségszerűen a vagyonérték a cégértéktől A láthatatlan vagyon értékelését cézó módszerek A kompetencia értékelése direkt módszerrel (analitikus eljárás Az eszközök megtérülésére (Return on Asset) épülő módszerek A kompetencia nagyságát befolyásoló hatások számszerűsítése Közelítés a piaci érték felől (DCF módszer) Irányzatok a láthatatlan vagyon mérésére 2.

4. Kísérletek a láthatatlan vagyon elemeinek meghatározására

5. 1. Stewart, Brooking, Edvinsson és Malone, Sveiby • Van egy igen jelentős irányzat, amelynek képviselői olyan mérési módszer kidolgozásán fáradoznak, amely alkalmas a láthatatlan vagyon felmérésére, ezáltal biztosítva lehetőséget a megalapozott döntéshozatalhoz. • Míg egyes kutatók magát az általuk megragadni kívánt láthatatlan vagyont számos elnevezéssel illetik, az összetevők vonatkozásában – a különböző elnevezések ellenére – tartalmi kérdésekben meglepően nagy a nézetazonosság. • Thomas A. Stewart: The Wealth of Knowledge, Nicholas Brealey Publishing, London, 2002 • Leif Edvinson - Michael Malone: Intellectual Capital, Harper Collins, New York, 1997 • Sveiby, Karl Erik: Szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás. KJKKERSZÖV, Budapest 2001.

6. A tudásszervezet mérlege Forrás: Karl Erik Sveiby: Szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás, KJK-KERSZÖV, Bp., 2001 p. 66

7. Sveiby mérlege • A Sveiby mérlegének felső részében megjelennek a látható javak és forrásaik, míg alul – „vonal alatti tételként” – a láthatatlan vagyon és forrásai. • A láthatatlan vagyon eszközei között az alkalmazottak kompetenciája, a külső és belső szerkezet, míg forrásai között a dolgozókkal szembeni feltételes kötelezettségvállalás, és a részvényesek láthatatlan saját tőkéje szerepel. • A forrás oldal Sveiby modelljében jól elkülöníti a vagyon eszköz és forrás aspektusát. Ám a szakzsargonban a tőke és eszköz megközelítés rendre összekeveredik.

8. A megközelítés a kisajátíthatóságra épít • Általánosan jellemző Sveiby, Stewart, Brooking, Edvinsson és Malone elgondolására az a törekvés, hogy a láthatatlan vagyonelemeket úgy próbálják kategorizálni, mennyire képes megközelíteni az immateriális javakkal szembeni követelményt, azaz kisajátíthatóvá, eltulajdoníthatóvá, menedzselhetővé válni, minél hamarabb jövedelmet biztosítani használója számára úgy, hogy a jövedelem elmaradása esélyének kockázata minél kisebb legyen. • Valamennyien úgy vélik, hogy a láthatatlan vagyonelemek között leginkább a Sveiby szóhasználatában külső szerkezetnek titulált elemek ilyenek. Ezt követik a belső szerkezet elemei, végül a sort a kompetenciák zárják, amelyek semmiképpen nem illeszthetők továbbra sem a hagyományos gondolkodási keretek közé.

9. A sorrendben a menedzselhetőség igénye fogalmazódik meg • A sorrend azért sem lényegtelen, mert egyben megadja a menedzselés sorrendjét is: • a kompetenciákból érdemes belső szerkezetet létrehozni, • majd abból épülhet a külső szerkezet, mivel ez utóbbi kettő az, ami a vállalat piaci értékében bizonyíthatóan szerephez jut. • A cégek egy része nem is igen vállalkozik arra, hogy a számukra sokkal kiszámíthatatlanabb és csak hosszabb távon megtérülő bizonytalanabb kompetenciát fejlessze. Sokkal egyszerűbb számukra, ha az igényelt kompetenciát a munkaerőpiacról szerzik be.

10. Külső szerkezet • A külső szerkezet (external structure) az ügyfelekkel és beszállítókkal kialakított kapcsolatokat tartalmazza. • Magában foglalja a védjegyeket, a márkanevet, a vállalati arculatot és a hírnevet is. • A vállalat által megszerzett imázs a vállalathoz tartozik. Úgy gondolják, hogy ezek az elemek a leginkább függetleníthetők azoktól a személyektől, akikhez kapcsolódnak, és nem semmisülnek meg, ha egy vagy több munkavállaló elhagyja a céget. Ez a csoport éppen ezért szerintük a kisajátítható(bb) elemeket tartalmazza, ami tartósan a befektetőé. • A külső szerkezetnek Stuartnal a vásárlói tőke, Brookingnál a piaci eszközök felel meg.

11. Belső szerkezet • A belső szerkezet (internal structure) a szabadalmakat, elveket, modelleket, információs és adminisztratív rendszereket tartalmazza. • Ezek egy része megvásárolható, piaci ára van. Ide tartozik még a vállalati kultúra, a cég szellemisége és az emberek által alkotott szervezeti struktúra, a vezetési filozófia, a szervezeti kultúra, az információs rendszerek, hálózatok és pénzügyi kapcsolatok. • Van aki a belső szerkezet elemének tekinti a kutatási, fejlesztési eredményekből, illetve a saját kifejlesztésű eszközökből és eljárásokból származtatható szellemi vagyont, a különféle márkaneveket, a szabadalmakat, a vállalat szabványosított vagy szokásként működtetett folyamatait. • A belső szerkezet már csak kisebb részben sajátítható ki, mert ennek hordozója a munkavállaló. Természetesen a munkavállaló által használt adatbázisok, szoftverek, folyamat dokumentációk ott maradnak a cégnél, de ezek kisajátításának további feltétele, hogy a távozó munkavállalónak azonnal helyébe lépjen valaki, aki ezeket megfelelően tudja használni. • A belső szerkezetnek Stuartnal a struktuális tőke, Brookingnál az immateriális és infrastruktuális eszközök, Edvinson és Malone fogalomhasználatában a szervezeti tőke (Structural capital), amelynek részeként kezelik az ügyféltőkét.

12. Az alkalmazottak kompetenciája • Az alkalmazottak kompetenciája (competence) azon képesség, hogy eszmei és dologi javakat hozzanak létre. • Ide sorolják a végzett munkával kapcsolatos tudást, a képzettségi szintet, a know how-t, az innovációs képességet, a munkamorált és a különféle attitűdöket, mint például a kihívásokra való reagálást, a motiválhatóságot, a csapatmunkában való részvételi hajlandóságot, és így tovább. • Ezeket a láthatatlan vagyonelemeket a cég tulajdonosai nem sajátíthatják ki, mert nem lehet ezeket elválasztani hordozójuktól, annak távozásával ez a vagyonrész egyszersmind megsemmisül. • Az alkalmazottak kompetenciájának Stuartnal az emberi tőke, Brookingnál az emberközpontú eszközök, Edvinson és Malone fogalomhasználatában a humán tőke (Human Capital) feleltethető meg.

13. Kisajátítható-e a láthatatlan vagyon • A láthatatlan vagyonelemek csoportosításban az a szándék húzódik meg, hogy a láthatatlan vagyont végre megjelenítsék a mérlegben, ám a választott módszer azt vélelmezi, hogy e vagyonelemek közül a külső és belső szerkezet elidegeníthető létrehozóitól. • Kérdés, hogy ez valóban fennáll-e, és az így kezelt vagyonelemek akkor is megőrzik-e értéküket, ha a létrehozásukban közreműködők már nincsenek az adott cégnél?

14. A tapasztalat azt mutatja, hogy a személytől független továbbműködés inkább tekinthető kivételnek: a kapcsolat bizony erősen kötődik ahhoz a személyhez, aki azt a kapcsolatot kialakította és ápolta. Még ha történetesen otthagyja a volt cégénél az általa kiépített kapcsolatrendszerre vonatkozó partnerlistát vagy akár a már ténylegesen megkötött szerződésállományt – bár esetek többségében ezeket eleve magával viszi – nélküle e kiépített lehetőségek töredékét képes a cégnél a kijelölt utód kamatoztatni.

15. Ugyanez vonatkozik a strukturális vagyonelemek nagy részére is. A vállalati kultúra vagy a kialakított belső szervezeti szabályok átmentésére például – szintén a tapasztalat szerint – azért nincs reális lehetőség, mert az új vezetők ritkán tekintik a kontinuitást vállalati értéknek. Általában helyből ellenzik azt, amit a régiek kialakítottak, alapjaiban kérdőjelezik meg a régi eljárási rendet, és újakat vezetnek be saját elvárásaiknak megfelelően.

16. A láthatatlan vagyon elemeiként aposztrofált vagyonelemek közül csak azok képesek tárgyiasulni, amelyek léte nem kapcsolódik szorosan a létrehívásukban közreműködőkhöz. • Lehet ugyan próbálkozni e vagyonelemek kisajátításával, ám a gyakorlat inkább azt mutatja, hogy amikor a cég elveszíti azt a személyt, aki ezeket létrehozta, vele együtt elveszti a hozzá kapcsolódó – látszólag önálló – vagyonelemek nagy részét is.

17. Kodifikációs stratégia • Vannak példák, amikor az emberhez olyan szorosan kapcsolódó „flow” elemek, mint például a tudás, lehatárolható, tőle függetlenné tehető és önmagában is forgalomképes vagy az eredeti tudáshordozó személytől függetlenül felhasználható, „stock” szerű vagyonelemmé alakítható. • Ilyen lehetőséget tartogat például a tudásmenedzsmenten belül a széles körben alkalmazható kodifikációs stratégia. Ennek lényege, hogy a tudásanyagot kinyerik abból a személyből, aki kidolgozta azt, függetlenítik tőle, nagy körültekintéssel rögzítik, adatbázisokba szervezik, ahonnan azt a szervezet bármely munkatársa többféle célból kivonhatja és felhasználhatja. • Hansen M.T. – Norhia N. – Tierney T.: Milyen az ön tudásmenedzsmnet stratégiája? Harvard Business manager 2/2000 pp. 63-72.

18. Perszonalizációs stratégia • Ha az ismeretek szorosan kötődnek ahhoz a személyhez, aki kidolgozta azokat, az ismeretátadásra leginkább közvetlen, személyes kapcsolat útján van lehetőség. A nem kodifikálható tudás átadására az ötletbörzék, illetve a négyszemközt zajló párbeszédek tűnnek a legalkalmasabbnak.

19. Útravaló • A láthatatlan vagyon mérlegszerű megközelítésére irányuló kutatások érdemei elvitathatatlanok, igen fontos hozzájárulást adtak annak felismeréséhez, hogy a láthatatlan vagyon elemei között vannak keményebb, azaz az embertől könnyebben függetleníthető és lágyabb, azaz az embertől nem elidegeníthető elemek. • Az is vitathatatlan, hogy egyik-másik vagyonelem önálló piaci értéket vívhat ki magának, s így – forgalomképessé válva – akadálytalanul bekerülhet a mérlegben szereplő immateriális javak közé. • Mindig maradnak azonban olyan területek, ahol e vagyon flow-jellegét tudomásul kell venni, és nincs lehetőség elidegenítésére, arra, hogy elválasszuk eredeti tulajdonosától.

20. KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!