1 / 7

A sztoikus lektonelmélet avagy mi az igazság hordozója?

A sztoikus lektonelmélet avagy mi az igazság hordozója? Arisztotelész példái: időtlen mondatok: ‚Minden ló állat’, ‚Egy ember sem kő’. A jellegzetes sztoikus példák: ‚Nappal van’, ‚Dión sétál’. Szextosz:

noel
Download Presentation

A sztoikus lektonelmélet avagy mi az igazság hordozója?

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A sztoikus lektonelmélet avagy mi az igazság hordozója? Arisztotelész példái: időtlen mondatok: ‚Minden ló állat’, ‚Egy ember sem kő’. A jellegzetes sztoikus példák: ‚Nappal van’, ‚Dión sétál’. Szextosz: „A sztoikusok úgy mondják, három dolog kapcsolódik össze: a kifejezett, a kifejező és a tárgy; ezek közül a kifejező a beszéd, mint például ‚Dión’, a kifejezett maga a dolog, amelyet a kifejező kinyilvánít, és amelyet gondolkodásunkkal maradandóként ragadunk meg benne, de az idegenek nem értik meg, habár a kimondott szót hallják, a tárgy pedig az, ami kívül létezik, mint például Dión maga. Ezek közül kettő testi, tudniillik a beszéd és a tárgy, míg egy testetlen: a kifejezett dolog, azaz a lekton…” A lekton az értelmes képzet (logiké phantaszía) maradandó megfelelője; nem lelki természetű, hanem mindenki számára (aki érti a nyelvet) azonos, testetlen valami. A lektonok teljesek avagy nem teljesek. Ez nagyjából annak felel meg, hogy teljes mondattal vagy nem teljes mondattal fejeződnek ki. A nem teljes lektonok felosztása a mondatrészek felosztásával párhuzamos.De időrendben a sztoikus elmélet megelőzi az első rendszeres grammatikákat.

  2. Teljes lektonok: mondatoknak felelnek meg, felosztásuk nagyjából a mondatfajtákat fedi. • A kijelentő mondatnak megfelelő teljes lekton: axióma. • Jellemző tulajdonsága: igaz vagy hamis. • Különbség a modern propozíció-fogalomtól: időfüggő, tud létrejönni és pusztulni. • Létezése nem esik egybe az általa kifejezett esemény idejével: az axióma most van jelen akkor is, amikor múltbeli vagy jövőbeli eseményről, történésről szól. • Különbségek az arisztotelészi szemantikai felfogástól: • nem mentális természetű • nem terminus-, hanem mondatközpontú • nem a megértés, hanem az igazság magyarázata van középpontban • a szemantikai relációk (kifejezmegjelöl) különböző természetűek.

  3. Összetett axiómák avagy a sztoikus kijelentéslogika Nem egyszerű axióma az, amely több axiómából, vagy egynek a megkettőzéséből áll. (Diogenész Laertiosz nyomán.) A nem egyszerűek fajtái: szerepel a kondicionális, valamilyen „vagy”, a konjunkció. És még néhány más, mint következtető, többé-kevésbé. Negáció: két axióma egymás ellenkezője akkor, aha az egyik egy tagadással tartalmaz többet a másiknál, mégpedig úgy, hogy a tagadás az egész előtt áll, és így az egész axiómát kormányozza. (Szextosz nyomán.) Mindez elvben lehetővé teszi, hogy az összetételt tetszőlegesen iteráljuk. Kérdés, hogy a sztoikusok látták-e ezt a lehetőséget, és éltek-e vele. Igazságfeltételek: A diedzeugmenon egyértelműen kizáró „vagy” (l. a levezetési szabályokat). De lehet, hogy a kizárást modálisan kell érteni (makhé). Egyes források emlegetnek paradiedzeugmenont is, az a megengedő „vagy”. A szünémmenon minden valószínűség szerint szigorú kondicionális. A szümpeplegmenon konjunkció.

  4. A levezetési rendszer • Paraméterhasználat: számok, de inkább csak anaforaként. • Az öt anapodeiktosz troposz: • Ha p, akkor q; de p; tehát q. • Ha p, akkor q; de nem q; tehát nem p. • Nem igaz, hogy p és q; de p; tehát nem q. • Vagy p, vagy q; de p; tehát nem q. • Vagy p, vagy q; de nem q; tehát p. • Négy, themának nevezett metaszabály volt. • Az első a kontrapozíció: a többi premisszából és a konklúzió ellenkezőjéből az egyik premissza ellenkezőjére lehet következtetni. • A harmadik a metszetszabály: • (Ha egy K konklúzió levezethető a P premisszából és a Q premisszahalmazból, de P levezethető az R premisszahalmazból, akkor K levezethető Q és R egyesítéséből.) • Mi lehetett a másik kettő? • Benson Mates ötlete volt: hátha a dedukciótétel, avagy kondicionalizálási szabály? • Ha P-ből és Q-ból levezethető K, akkor Q-ból levezethető „PK”. • (Egy Szextosz-szöveghely alapján.)

  5. A bizonyítás: visszavezetés. • Ismert visszavezetett troposzok: • Ha p, akkor ha p, akkor q; de p; tehát q. • Ha p és q, akkor r; de nem r; viszont p; tehát nem q. • Ha p, akkor p; de p; tehát p. • p vagy q vagy r; de nem p; és nem q; tehát r. • Ha p, akkor q; ha p, akkor nem q; tehát nem p. • Ha p, akkor p; ha nem p, akkor p; tehát p. • Visszavezetése 1.-nek és 2.-nek maradt fenn (Szextosz). • Az 5., „két troposzalkotóból való” következtetés Órigenésznél: • „Íme az érv formája: Ha az első és a második, továbbá, ha az első, de a második nem, akkor tehát az első nem (igaz). • A sztoikusok e kérdés kapcsán a következő példát hozzák fel: Ha tudod, hogy holt vagy, akkor holt vagy, ha pedig tudod, hogy holt vagy, akkor nem vagy holt. Következésképpen nem tudod, hogy holt vagy.”

  6. Rekonstrukciós kísérletek: William Kneale A logika fejlődésében: egyszerű, de erősen kihasználja a kondicionalizálási szabályt. Michael Frede (Die stoische Logik, 1970): A Szextosz-hely nem a kondicionalizálási szabályra, hanem a fordítottjára épít, és egészen másról szól (egy következtetés szemantikailag helyes, ha a premisszák konjunkciójából és a konklúzióból alkotott kondicionális érvényes). Alexandrosz: a sztoikusok a maguk betűrágó módján három themában tudják csak megadni azt, amit a peripatetikusok szintetikus tétele kimond. Mármost a szintetikus tétel is a metszetszabály egy megfogalmazása. Frede feltevése: a hiányzó két théma is metszetszabály-jellegű. Hipotézist ad meg, hogy mik lehettek. Visszavezeti az ismert troposzokat, jóval bonyolultabban, mint W. Kneale, de kondicionalizálás nélkül.

  7. A szintaxis korlátai: Nem ismerünk olyan troposzt, amelyben a konklúzió összetett. Még a kondicionális láncszabálya sem fordul elő sztoikus forrásban. Van olyan tudósítás, hogy egyesek megpróbálták diszkreditálni a láncszabályt, mégpedig feltehetően sztoikusok. Nincs olyan sem, hogy egy kondicionális előtagja kondicionális lenne. Teljesség: Khrüszipposz állítólag mondott ilyet. Egyes források beszélnek rendszeren kívüli következtetésekről. Pl. „Dión azt mondja, hogy nappal van; Dión igazat mond; tehát nappal van.”

More Related