A reformpedag giai romantikus gyermekk pe
Download
1 / 33

A reformpedagógiai romantikus gyermekképe - PowerPoint PPT Presentation


  • 121 Views
  • Uploaded on

A reformpedagógiai romantikus gyermekképe. A reformpedagógia klasszikus értelmezése: pedagógiatörténeti konstrukció. Herman Nohl (1933): pedagógiai-kulturális mozgalom, amely a századforduló olyan törekvéseire épül, mint a munkásmozgalom, a női emancipációs mozgalom és a kultúrkritika.

loader
I am the owner, or an agent authorized to act on behalf of the owner, of the copyrighted work described.
capcha
Download Presentation

PowerPoint Slideshow about ' A reformpedagógiai romantikus gyermekképe' - merrill


An Image/Link below is provided (as is) to download presentation

Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author.While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server.


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - E N D - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Presentation Transcript

A reformpedag gia klasszikus rtelmez se pedag giat rt neti konstrukci
A reformpedagógia klasszikus értelmezése: pedagógiatörténeti konstrukció

  • Herman Nohl (1933): pedagógiai-kulturális mozgalom, amely a századforduló olyan törekvéseire épül, mint a munkásmozgalom, a női emancipációs mozgalom és a kultúrkritika.

  • Hermann Röhrs (1986): „A neveléstörténet pedagógiai eszmékben leggazdagabb időszaka…”


A reformpedag gia klasszikus szakaszol sa
A reformpedagógia klasszikus szakaszolása:

  • Röhrs nyomán:

  • 1890-től – egyedi reformtörekvések (pl. Abbotsholme, Key, Montessori, Dewey stb.)

  • 1914-től – közösségi iskolakoncepciók kialalkulása (pl. Steiner, Freinet, Jenaplan, Dalton-plan stb.)

  • 1934-től – a refrormepagógia „apálya” (pl. totalitariánus iskolarendszerek, Makarenko)

  • 1960-as évek – újjászületés (pl. alternatív pedagógiák)


Dekonstruktivista koncepci az gynevezett reformpedag gia kritik ja
Dekonstruktivista koncepció: az „úgynevezett reformpedagógia” kritikája

  • Jürgen Ölkers (1989): A „reformpedagógiai dogmák kritikája”:

  • 1. A reformpedagógiai nem tekinthető egységes mozgalomnak. Elméletek és gyakorlati kísérletek összefüggéstelen elegye. Csupán két új jelenség tekinthető vezérmotívumnak:

  • A „gyermekközpontú pedagógia” és az

  • Életközösségek szerepének a hangsúlyozása.


  • A reformpedagógia „újításai” voltaképpen nem újítások. Már a klasszikusoknál is megtalálhatóak, pl. a szemléletesség, a természetelvűség, a öntevékenység elve.

  • Ölkers tehát a reformpedagógiai ideák pedagógiatörténeti kontinuitását hangsúlyozza.

  • A reformpedagógiák törekvései a társadalmi-politika életben jószerivel eredménytelenek maradtak. Csak a retorika szintjén történt változás.


  • Példa az új retorikára: újítások. Már a klasszikusoknál is megtalálhatóak, pl. a szemléletesség, a természetelvűség, a öntevékenység elve.

    1. iskolakritika:

    • megcsontosodott, túlhaladott módszerek,

    • „csengőhöz alkalmazkodó” időbeosztás,

    • a tudomány rendszerét mereven követő tantárgyak,

    • Az elavult tantervek és tankönyvek egyeduralma,

    • sematikus értékelés, külsődleges fegyelmezés,

    • merev iskolarendszer.


2. Szélsőséges ellentétpárok az átmenet lehetőségének kizárásával:

  • új (iskola) - régi (iskola),

  • progresszív (pedagógia) - tradicionális (pedagógia),

  • jövő (iskolája) - múlt (iskolája).

    3. Az új (utópisztikus) elvek és a régi gyakorlat szembesítése:

  • gyermekközpontúság  tananyag-központúság,

  • cselekvésközpontúság  passzív befogadás,

  • sokoldalú képességfejlesztés  „egydimenziós”, értelemközpontú tanítás.


Ölkers további tézisei: lehetőségének kizárásával:

  • A reformpedagógia jellemzője a gyermek „stilizált képének” megformálására való törekvés.

  • Az egyéniség kultusza, a gyermek mitizálása (pl. a gyermek mint művész: Hartlaub, Litchwark, Götze) megfér a gyermek és a társadalom egységét hirdető felfogásokkal (pl. Key, Montessori).

  • Megjelenik a „szenvedő gyermek mítosza”. Az iskola, a városi lét, a civilizáció beteggé teszik a gyermeket.

  • A reformpedagógia pozitívuma: új szemszögből tekint a gyermekre: a gyermek mint öntevékeny, cselekvő lény.


  • A reformpedagógia mint mozgalom zátonyra futott. A mozgalmak többsége tovatűnő álommá vált, az idill egyes szigetei maradtak fenn. (Pl. vidéki nevelőotthonok, „új iskolák”, alternatív iskolaközösségek, kísérleti iskolák stb.)

  • A reformpedagógia nem vizsgálható önmagában, szoros összefüggésben fejlődött a századforduló életreform-törekvéseivel.


A reformedag gia gyermekk p nek romantikus jegyei
A reformedagógia gyermekképének „romantikus” jegyei mozgalmak többsége tovatűnő álommá vált, az idill egyes szigetei maradtak fenn. (Pl. vidéki nevelőotthonok, „új iskolák”, alternatív iskolaközösségek, kísérleti iskolák stb.)

  • Nem empirikus-természettudományos alapokon nyugvó, hanem mitikus-stilizált gyermekkép, amely a metaforikus beszédmód jegyeit viseli magán (pl. a gyermek belső spontán alkotótermészete = a külső természet zabolázatlan, őseredeti teremtő erejével).


  • Ölkers szerint megtörtént a gyermekkor újra „varázslat alá helyezése” („Wiederverzauberung der Kindheit”, ennek ellentéte az „Entzauberung der Welt”, a korai újkor során a természettudományos világkép hatására végbement a világ varázsától való megfosztása.)

  • A gyermekre úgy tekintenek mint a társadalmi bajokból való gyógyulás forrására.

  • Az új nevelés mozgalma a tökéletes – tehát a természettel háborítatlan egységben létező – gyermek iránt vallásos áhítattal fordul.

  • Az idealizált gyermekkor megélése iránti heves vágy egyfajta „kvázi vallásos”, szakrális síkra emelkedik.



Ellen key 1849 1926
Ellen Key (1849-1926) gondolatvilágában

  • A gyermek az „új embertípus” megtestesítője. (Az eugenika születés-kontrolljával kokettál, az Übermensch-elmélethez hasonló nézeteket vall.)

  • Átírja Fröbel tézisét: „Lasst uns für die Kinder leben!” helyett: „Lasst uns die Kinder leben lassen!” A gyermeknevelés „követő” jellege (wachsen-lassen). A fejlődés segítése a tudatos nevelő hatások mellőzésével


Ellen Key (1849-1826) gondolatvilágában

A Gyermek évszázada c. könyv első kiadásának címlapja


M v szetpedag gia
Művészetpedagógia gondolatvilágában

  • Legfontosabb képviselői: Alfred Lichtwark, Gustav Hartlaub stb.

  • A gyermek szerintük eleve zseniális alkotóművész.

  • Gustav Hartlaub: der Genius im Kinde (1921). Carl Götze: Das Kind als Schöpfer.

  • A gyermek játékában és álmaiban a természetfölötti és a tudatalatti szféra teremtő erő ölt testet.

  • Pszichogenetikai paralellizmus: a rekapituláció tana. A gyermek megismétli a faj fejlődésmenetét.


  • A gyermek naiv impresszionizmusa. gondolatvilágában

  • A gyermek fejlődése nemcsak gyarapodás, hanem szegényedés is egyben. Az önállóság fokozódik, de az ösztönös teremtő erő csökken.

  • Cél: a felnőtt emberben szunnyadó gyermek újra ébresztése, illetve megőrzése.


Maria montessori 1870 1952
Maria Montessori (1870-1952) gondolatvilágában

  • A gyermek mint „megváltó”.

  • Emersont idézi: Az gyermek az örök Messiás, aki visszatér a bűnbeesett emberhez, hogy elvezesse a mennyek országába.

  • A gyermek lelkében hordozza az élet misztériumának nagy titkát. Képes arra, hogy fellebbentve a fátylat tudatosítsa ezt a tapasztalatot. Ezáltal megoldódhatnak az emberiség egyéni és szociális problémái.

  • A gyermek nevelése ennek a tudatosítási folyamatnak a menete. Ennek során minden aktusnak, minden eszköznek rendezettnek, jól megformáltnak kell lennie.


  • Minden emberben benne rejlik a háborítatlan, romlatlan és ismeretlen anyatermészet.

  • Ez a „normális” természet, amelyhez a nevelés-önnevelés során vissza kell térnünk.

  • Minden gyermek magában hordozza azt a belső tervet (programot), amely hozzásegíti ehhez az ideális, normális létállapothoz.

  • A kisgyermek fáradhatatlan játéktevékenysége, alkotó aktivitása, a világot megismerése iránti nyitottsága („absorbent mind”) – mind ezt a „normalizálást” segíti.

  • A nevelő dolga, hogy támogató neveléssel hozzájáruljon ehhez a folyamathoz.


  • Ezt segíti elő a természetes anyagokból didaktikailag tervszerűen megkonstruált eszköztár (il materiale) is.

  • Az önmagára találó gyermek kívánsága: „Segíts, hogy önálló lehessek!” („Hilf mir es selbst zu tun, mehr hilf mir nicht.”)

  • E nevelő folyamat kettős irányú. Benne a gyermek végső soron a felnőtt tanítómestere lesz, hozzájárul a felnőtt ismét tiszta lelkű „gyermekké” (gyermeki lelkűvé) válásához, bűneitől való megváltásához.


  • Emlékeztető: tervszerűen megkonstruált eszköztár (il materiale) is.

  • Jézus parancsa a felnőttekhez szól: legyetek olyan jámborak, egyszerűek és nyitottak, mint a gyerekek!

  • „Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.

    Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa. És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnan.” (Máté, 19, 13-15.)

    A közismertebb szöveghely szerint Márk evangéliumából: „Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Márk, 10, 14.)


Montessori-eszközök tervszerűen megkonstruált eszköztár (il materiale) is.

Maria Montessori tanítványával


John dewey 1859 1952
John Dewey (1859-1952) tervszerűen megkonstruált eszköztár (il materiale) is.

  • Amerikai reformpedagógus, a „progresszív nevelés” mozgalmának elindítója.

  • Igyekszik feloldani a „régi” és az „új” nevelés közötti ellentéteket.

  • Hegeliánus gyökerei révén dialektikus egységben szemléli az egyén és társadalom közötti ellentmondásokat.

  • Pedagógiája cselekvésközpontú társadalompedagógia.


Tézisei: tervszerűen megkonstruált eszköztár (il materiale) is.

  • A nevelés nem csak felkészülés az életre, hanem maga az élet.

  • A nevelés egy fejlődési-gyarapodási folyamat, amely élethosszig tart.

  • A nevelés során a tapasztalatok személyes elsajátítása, szervezése és újjászervezése történik.

  • A nevelés szociális folyamat, amely az iskola mint demokratikus közösség keretei között megy végbe.


  • 1894. Chicago: Laboratóriumi iskola (Laboratory School). Az új iskola embrionális, folyamatosan fejlődő társadalom.

  • 1902. A gyermek és a tanterv (The Child and the Curriculum) Szembefordul a tanárközpontú-tantárgyközpuntú pedagógiákkal éppúgy, mint a szélsősőges gyermekközpontú irányzatokkal, amelyek a tananyagot egyedül a gyermek érdeklődésére kívánták alapozni.

  • A problémamegoldó, cselekvő tanulás híve.


  • 1915. Fő műve: Demokrácia és nevelés. új iskola embrionális, folyamatosan fejlődő társadalom.

  • Kilép a középút-kereső, szintetizáló szerepből és romantikus-reformpedagógiai hevülettel ír a gyermekről, akinek élete maga a fejlődés, a kiteljesedés. Minden életkor saját elidegeníthetetlen értékkel rendelkezik – írja. (Ld: Fröbel)

  • A gyermeket nem szabad úgy tekinteni mint egy „még nem felnőtt” lényt, egy tökéletlen, hiányosságoktól szenvedő teremtményt. (Ld: Kant, felvilágosodás gyermekképe)


  • Bizonyos tekintetben a gyermek a felnőtt felett áll: „szenvedélyes aktivitása”, „ösztönös tendenciái”, „eredendő képezhetősége” többé teszik a felnőttnél.

  • „Csak kevés felnőtt őrzi meg a gyermek gondolkodásának hajlékonyságát, érzékelésének finomságát…”

  • Tisztelgés a még „éretlen”, fejlődő gyermek előtt. A felnőtt tanuljon a gyermektől, legyen olyan mint ő!

  • A romantikus gyermekkép jellemző vonásai megjelennek nála.

    * * *


Sszegz s
Összegzés „szenvedélyes aktivitása”, „ösztönös tendenciái”, „eredendő képezhetősége” többé teszik a felnőttnél.

  • A klasszikus reformpedagógia a romantikus gyermek-ideált eleveníti fel.

  • A gyermekkor „a létezés foglalata”, a gyermek saját folyamatosan változó világában él.

  • A gyermekre naiv, eredeti zsenialitás jellemző.

  • Az ártatlan gyermek megváltja bűneitől a felnőttek világát.

  • A megújult nevelés nem más, mint a gyermek fejlődésének segítő követése (Wachsen-lassen).


  • A reformpedagógia kopernikuszi fordulata nem előzmények nélkül való. Key Spencerre és Rousseau-ra hivatkozik, Montessori és Dewey Emersont idézik, Gustav Hartlaub pedig tudatosan vállalja a romantika egyes jellemzőinek felelevenítését.

  • A romantikus gyermek-antropológiának két formája különül el:


1. Korai-romantikus, rousseau-i gyermek-toposz: nélkül való.

  • A gyermek nem más mint a kultúra által még meg nem rontott paradicsomi ember újjászületése.

  • Háborítatlan, isteni egységben él a természettel.

  • Fejlődése során megismétli az emberiség civilizációs-kulturális fejlődésének egyes lépéseit.

  • A gyermek alkotó, poétikus hajlama leginkább játékösztönében, alkotó fantáziájában és felfedező kíváncsiságában ölt testet.

  • A gyermek saját világában a természettel harmóniában él, ezért fejlődését óvatosan támogató nevelésének természetszerűnek és a gyermek sajátosságaihoz alkalmazkodónak kell lennie.

  • A felnőtt, aki egy érzelmileg kiüresedett, megkövült világban él, a gyermekkel való együttes tevékenysége során számíthat lelki megifjodására.


2. Őseredeti, eredendően romantikus gyermek-toposz: nélkül való.

  • A gyermek születésével az isteni születik újjá a földön.

  • Az isteni gyermek lehetővé teszi a felnőttek romlott világa számára a visszatérést az eredendő jóhoz.

  • A gyermek-isten mindazokat, akik erre nyitottak megszabadítja elidegenedett létükből, mivel lelke még közvetlen kapcsolatban van a világ szellemi-isteni őserejével.

  • Mosolyában, nyitottságában, a világ iránti bizalmában és teremtő erejében a romlott világ fölött álló „magasabb rendűsége” nyilvánul meg (Novalis).

  • A gyermekkel való együttes játék során a felnőtt felfedezheti és kibonthatja önmagában az addig rejtőzködő gyermeket, s ezzel ismét egészségessé és teljessé válhat.


  • A gyermek nem tekinthető csak „még nem kész”, éretlen felnőttnek, olyan „hiánylénynek”, aki érettségét és nagykorúságát a nevelés útján éri el (ld. a felvilágosodás gyermekképét!), hanem romlatlan, érintetlen természetességében a felnőtt embereknek példaképül is szolgál egyben.

  • A gyermeknevelésben rejlik tehát a felnőttek utólagos nevelésének egyedüli esélye. Ahogyan a gyermekek felnőtté akarnak válnak, úgy kellene a felnőtteknek gyermekké lenniök ismét.


A reformpedagógia előtti romantikus pedagógiai gondolkodásmód jellemzői:

  • 1. Gyermekképe, gyermekantropológiája szerint a gyermek még el nem idegenedett, eredendően alkotó, a jövőjét magában hordozó teremtmény.

  • 2. A pedagógiai viszony felnőtt és gyermek között dialógus-jellegű, megértő, a gyermek sajátosságait elfogadó.

  • 3. A tanítás módszereire az öntevékenység szorgalmazása, a teremtő fantázia kibomlásának segítése jellemző. A módszer nem a kész tudás logikája szerint működik, hanem az eredendően fejlődő gyermeki megértést figyelembe véve az organikusan szerveződő tudás gyarapodását veszi figyelembe (ld: konstruktivizmus!).


  • 4. Az iskola és a tanulási tér szervezése tekintetében ez a felfogás a családi életmódhoz közelítő formák kialakítására törekszik (pl. Freinet-iskola). Az iskola a közösség „életterévé” válik, ahol a tanulás mellett más tevékenységi formák is helyet kapnak (pl. munka, játék, kötetlen beszélgetés, ünnep.) (Ld: Freinet, Steiner, Petersen)

  • 5. A tanulás tartalmai is újjászerveződnek. Lehetővé teszik az „életközeli”, személyes élményeken alapuló ismeretszerzést. A tananyag kialakításában gyakran a tanulók is részt vesznek (Freinet). A tanítás tartalmai gyakran a tantárgyak határain átívelő, a nagy összefüggéseket bemutató projektek keretei között nyernek végső kifejtést.

    * * *