1 / 107

Pszichológia

Pszichológia. Ajánlott irodalom. Atkinson, R. L., Atkinson, R. C., Smith, E. E., Bem, D. J., Nolen-Hoeksama, S. (1999). Pszichológia. Osiris, Budapest. Lénárt, Á. (szerk.) (2002). Téthelyzetben . Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest. A pszichológia nézőpontjai.

Download Presentation

Pszichológia

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Pszichológia

  2. Ajánlott irodalom • Atkinson, R. L., Atkinson, R. C., Smith, E. E., Bem, D. J., Nolen-Hoeksama, S. (1999). Pszichológia. Osiris, Budapest. • Lénárt, Á. (szerk.) (2002). Téthelyzetben. Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest.

  3. A pszichológia nézőpontjai

  4. Biológiai megközelítés • A viselkedést a testen belül, az agyban és az idegrendszerben zajló elektromos és vegyi eseményekhez kapcsolja. • Neurobiológiai folyamatokat azonosít. • A pszichiátria építkezik rá. • Sikeres lehet pl. a depresszió kezelésében, az emlékezet kutatásában, vagy a motivációk és érzelmek magyarázatában.

  5. Behaviorista megközelítés • Viselkedés-lélektan: az egyént a viselkedése mentén vizsgálja. • Ingerek és válaszok kutatása. • Nem foglalkozik a mentális folyamatokkal. • Képviselői: John B. Watson, B.F. Skinner

  6. Kognitív megközelítés • A mentális folyamatok tanulmányozásával foglalkozik (pl. észlelés, emlékezés, gondolkodás, döntéshozás, problémamegoldás). • Előfeltételezi, hogy csak a mentális folyamatok vizsgálatával érthetjük meg teljesen, hogy mit csinálnak az élőlények. • Számítógép analógia • Sikeres lehet pl. a depresszió kezelésében, az emlékezet kutatásában, vagy a motivációk és érzelmek magyarázatában.

  7. Pszichoanalitikus megközelítés • Sigmund Freud nevéhez köthető. • A viselkedés nagy részét tudattalanfolyamatok irányítják. Ezek olyan tartalmak - gondolatok, félelmek, vágyak, késztetések - , amelyekről az egyén nem tud, mégis befolyásolják a viselkedését. A késztetések velünk született ösztönökből (pl. szexualitás, agresszió) származnak. • Számos pszichológiai iskola fejlődött ki a pszichoanalízisből.

  8. Fenomenológiai megközelítés • A szubjektív tapasztalásra alapoz. Azzal foglalkozik, hogy milyen elképzelése van az egyénnek a világról, és hogyan értelmezi az eseményeket. • Néhány fenomenológiai elméletet humanisztikusnak nevezünk, ezek bizonyos minőségek mentén megkülönböztetik az embereket az állatoktól. • A humanisztikus pszichológusok szerint az egyén fő motivációja az önmegvalósítás felé való törekvés. • Meghatározó alakja pl. Carl Rogers

  9. A pszichológiai fejlődés

  10. Az öröklés és a környezet viszonya • Öröklődés vagy környezet? • Gének vagy tapasztalatok? • Általánosan elfogadott nézet: mind az öröklés, mind a környezet fontos szerepet játszik a viselkedés alakulásában, de ezek folyamatosan, egymásra hatva vezérlik a fejlődést. • A genetikus meghatározottságok az érés (testi változások veleszületetten meghatározott sorozata) folyamatában fejeződnek ki. Ha a környezet valamilyen módon károsító, vagy esetleg serkentő, akkor az érés sebessége megváltozhat.

  11. A fejlődés szakaszai • A fejlődésnek elkülönülő és minőségileg különböző szintjei, szakaszai vannak. A szakaszok jellemzői: • egy-egy uralkodó „téma” körül szerveződnek • minőségileg eltérnek egymástól • mindenki ugyanabban a sorrendben, ugyanazokon a szakaszokon megy át a fejlődése során • A fejlődésben vannak kritikus periódusok (pl. születéskor meglévő szürkehályog). Lelkileg is vannak szenzitív periódusok (pl. 6-9 hónapos gyerek szülőhöz való kötődése).

  12. Kognitív fejlődés a gyermekkorban • Jean Piaget a legismertebb pszichológus, aki a gondolkodás fejlődésével foglalkozott. Szerinte a gyermeket úgy kell tekinteni, mint egy minden iránt érdeklődő tudóst, aki kísérleteket hajt végre a körülötte lévő világon, hogy megnézze, mi történik. • A gyerek a kísérletek alapján elméleteket – sémákat – alkot arról, hogyan működik a fizikai és a társas világ. Ha új jelenséggel találkozik, megkísérli azt a meglévő sémáival megérteni (asszimiláció). Ha a régi séma nem megfelelő a magyarázatra, módosít, kiterjeszti az elméletet (akkomodáció).

  13. Piaget szerint a gyermekek gondolkodási és következtetési képességei az érés folyamán szakaszokon keresztül fejlődnek. A kognitív fejlődést 4 fő szakaszra osztotta.

  14. Piaget szakaszelmélete

  15. Figyelem, arousal, stressz

  16. Figyelem • Ahhoz, hogy észre is vegyünk, és meg is jegyezzünk valamit, aktívan kell keresnünk meghatározott információkat, vagy szelektívenkell figyelnünk (kizárva a zavaró ingereket). • Szelektív figyelem: Az az információ, amire a figyelem irányul, hatékonyabban kerül feldolgozásra, mint a nem figyelt információ (Pl. koktélparti-jelenség). • Korai, illetve késői szelekció (Hol jelenik meg a figyelem szelektivitása?

  17. Megosztott figyelem: Akkor lehet két különböző dolgot egyszerre csinálni, ha az egyik dolog nagyon begyakorolt, automatikus, a tudatos figyelem nélkül végezhető. • Spontán figyelem: Általában váratlan, újszerű ingerek keltik fel. • Figyelemzavar: Amikor az életkornak nem megfelelő a figyelem terjedelme, vagy koncentrálási nehézségek mutatkoznak (nehéz a figyelem fenntartása, könnyen elterelhető).

  18. Arousal • Arousal: Általános izgalmi-éberségi szint, agyi aktivációs szint. Az átlagos arousal állapot a normál éberség, ami a tudatot jellemzi. • Az arousal és a teljesítmény kapcsolata: • Fordított U-alakú görbe mentén ábrázolható. • A teljesítmény egy közepes aktivációs szintnél a legjobb. • Összetettebb feladatokhoz az alacsonyabb, egyszerűbb, begyakorolt és rutin feladatokhoz a magasabb aktivációs szint optimális.

  19. Stressz • Stressz: a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre • Folyamatosan ki vagyunk téve a külső környezet változó intenzitású megterheléseinek, a stresszoroknak. A stressz a mindennapi életünk része. • Stresszválasz: küzdelem vagy menekülés? (Fight or Flight) • Megküzdés: problémaközpontú, vagy érzelemközpontú lehet. • Következmények: lehangoltság (depresszió), szorongás, düh, kognitív károsodások (pl. koncentráció zavarai), kiégés, egészségkárosító magatartás, pszichoszomatikus betegségek

  20. Tanulás, emlékezés, gondolkodás

  21. Tanulás • A tanulás a viselkedés viszonylag állandó megváltozása, amely gyakorlás hatására megy végbe. • A tanulás fajtái: • Habituáció: Az élőlény megtanulja figyelmen kívül hagyni az ismerős és következmények nélküli ingereket. • Klasszikus kondicionálás: Az élőlény megtanulja, hogy egy bizonyos ingert egy másik követ. Az egyik tehát előre jelzi a másikat. • Operáns kondicionálás: Az élőlény megtanulja, hogy egy válasz egy bizonyos következményhez vezet. Megtanulja tehát elérni a jutalmat, vagy elkerülni a büntetést. • Komplex tanulás: több, mint asszociációk kialakítása • Megfigyeléses tanulás: utánzás

  22. Klasszikus kondicionálás • Ivan Pavlov nevéhez fűződik. • Pavlov Kísérlete: • Kondicionálás előtt: fény  nincs válasz; étel (feltétlen inger)  nyál (feltétlen válasz) • Kondicionálás (ismételt társítás): fény+étel  nyál • Kondicionálás után: fény (feltételes inger)  nyál (feltételes válasz) • A feltételes inger jelzőinger (fontos az időbeli egybeesés és bejósolhatóság) • Kioltás: A feltétlen inger ismételt elmaradása után a feltételes inger önmagában nem tudja kiváltani a tanult választ. • Generalizáció: Hasonló inger is kiváltja a tanult választ. • Diszkrimináció: Megtanulunk különbséget tenni a hasonló ingerek között.

  23. Operáns kondicionálás • Effektus törvénye (Thorndyke): Ha az élőlény a tájékozódó, véletlenszerű mozgások során olyan mozdulatra talál, amelynek következménye jutalom, akkor ezt a mozgást megtanulja, míg a célszerűtlen, eredménytelen mozgásokat nem. • Formálás: Bonyolult mozgások megtanítása szelektív megerősítéssel (operáns kondicionálások sorozatával közelítik meg a kívánt viselkedést) • Megerősítés: • pozitív (jutalom) vagy negatív (valamilyen kellemetlen inger megszűnése) • elsődleges (pl. étel) vagy másodlagos (pl. pénz, dicséret) • folyamatos (minden válaszra adott) vagy részleges (időnként vagy szabálytalan időközönként)

  24. Komplex tanulás • Kognitív térkép (Tolman) • Belátásos tanulás (Köhler): Gondolkodás előzi meg, más helyzetre is átvihető megoldási stratégiát tanul, amit emlékezetében tárol el.

  25. Tanulási törvények • Motiváció törvénye: a gyerek akkor tanul szívesen, ha a tanulás célját és jelentőségét felismeri. • Ismétlés és felejtés törvénye: Minden feltételes (tanult) reflex kialszik, ha hosszabb ideig megerősítés nélkül marad. • A felejtés üteme függ a tananyag tartalmától, terjedelmétől és az időtől. • Funkció törvénye: Ami számunkra nem fontos, azt elfelejtjük. • Transzfer törvénye: Nincs elszigetelt tanulás, a már megtanult dolgok hatnak az új információ elsajátítására (serkentik vagy gátolják azt).

  26. Emlékezet • Az emlékezés teszi lehetővé számunkra a folyamatosság érzését. • Az „én” fogalma, az éntudatunk is függ tőle. • Az emberi lét egyik központi meghatározója, jellemzője. • Három szakasza van (kódolás – tárolás – előhívás) • Többféle felosztása létezik. (rövid/hosszú távú, vagy explicit/implicit emlékezet)

  27. Az emlékezés három szakasza Kódolás (elhelyezés a memóriában) Tárolás (megőrzés a memóriában) Előhívás (visszanyerés a memóriából)

  28. A rövid távú emlékezet (RTM) • Szenzoros (vizuális, akusztikus) kódolás • Rövid ideig őrzi meg az információt (elhalványulás, vagy kiszorítás miatt) • Korlátozott kapacitás: 7±2 tétel terjedelem • Tömbösítéssel „mesterségesen” növelhető az RTM terjedelme. A tömbök az információ olyan egységei, amelyek általában már valamilyen hosszú távú memóriában tárolt tartalomhoz kapcsolhatók, vagy adott esetben egy az egyben megtalálhatók a HTM-ben. • Munkamemória: A tárolt információval műveleteket végzünk (pl. számolás, problémamegoldás), vagy segítségével nyomon tudunk követni egy szöveget.

  29. A hosszú távú emlékezet (HTM) • Szemantikai kódolás • Korlátlan ideig őrzi meg az információt • Korlátlan kapacitású • Az előhívás hibái nem az információ elvesztéséből, hanem inkább a hozzáférhetetlenségből adódnak. (Könyvtár hasonlat) • Fontosak az előhívási támpontok. Ezek megfelelő minősége nagyban javítja az előhívást. Ezért van az, hogy felismerési helyzetben általában jobbak vagyunk, mint felidézésben.

  30. A felejtés lehetséges okai • Elhalványulás: Az információ elveszik. (Csak az RTM-re jellemző.) • Interferencia:a régen és az újabban tanult információk egymást zavaró kölcsönhatása • „A nyelvemen van” jelenség:a felidézés pillanatnyi zavara • Elfojtás (Freud): kínos, vagy nem kívánatos emlékek előhívásának akadályozása • Amnézia: (Nem jelenti mindenféle memória sérülését.) Sérülés, vagy betegség következménye. Lehet retrográd vagy anterográd. Az emlékezet kutatásának egyik nagyon fontos területe az amnéziások vizsgálata.

  31. Az emlékezet fejlesztése • Túltanulás: a megtanulandó anyag pontos felmondási szinten túl történő gyakorlása, ismétlése • Szervezés: A kódolás során értelmes kapcsolatokat alakítunk ki a megtanulandó anyag részei között. (Pl. ok-okozat keresés) • Menmotechnika: A képzelet, képek segítik az emlékezést. • Vizuális vagy auditív „kapaszkodók”: Ki-ki a számára hatékonyabban működő csatorna mentén keres segítséget a kódolás és a felidézés során. • Kontextuális információk felhasználása • Hangos felmondás: Az előhívás gyakorlása.

  32. Egy osztályozási lehetőség

  33. Gondolkodás • A gondolkodás, úgy jellemezhető, mint „az agy nyelve”. • Elkülöníthetünk: • Propozicionális gondolkodást (a „lelki fülünkkel” hallott mondatok, melyeknek sajátos nyelvtana van) • Képzeleti gondolkodást (a „lelki szemünkkel” látott vizuális képzetek) • Motoros gondolkodást („mentális mozdulatok”– v.ö.: mentál tréning, autogén tréning) • Fogalmak (sémák) mentén gondolkodunk . Ezek a dolgok, események egy-egy csoportjának mentális reprezentációi (belső megjelenítései). A reprezentációk így stukturált ismeretet alkotnak. Ugyanakkor a különböző helyzetekben való viselkedésre is vannak sémáink. (Pl.: autóvezetés, éttermi étkezés, stb.)

  34. Problémamegoldó gondolkodás • A cél ismert. • A célhoz vezető utak ismeretlenek (hiányoznak a megfelelő stratégiák, módszerek). • Beállítódás: szokásaink (korábbi tapasztalataink) miatt egyfajta rutinszerű megoldásra vagyunk hajlamosak • Szempontváltás: a probléma újrafogalmazásával egy újfajta nézőpontból közelítünk a feladathoz (újszerű megoldás alkalmazása)

  35. Kreativitás • Sem a cél, sem a hozzá vezető út nem ismert. • A kreatív feladatban nincs egy helyes megoldás. • Originalitás: egyéni, mások által nem adott megoldás • Fluencia: válaszok száma, könnyedsége • Flexibilitás: sokféle nézőpont felhasználása a megoldáshoz, szempontváltás, sokszínű gondolkodás • Rosszul definiált problémák megoldásában való hatékonyság • A sémák lebontását, figyelmen kívül hagyását igényli.

  36. Társas viselkedés

  37. A szociálpszichológia vizsgálódási területei • Társas világgal kapcsolatos gondolatok, érzések • Interakciók • Befolyásolás • Benyomás kialakítása • Mások cselekedeteinek értelmezése • Társas vélekedések, attitűdök kialakulása • Sztereotípiák, előítéletek • Vonzódás

  38. Előfeltételezés: Az emberi viselkedés személytől és helyzettől egyaránt függ. Rendkívül fontosak a helyzeti tényezők, és az emberek szubjektív élményei a helyzetről. Már az információszerzés is torzító hatású lehet, így más-más elképzelésünk lesz egyes emberekről, embercsoportokról attól függően, hogy milyen helyzetben figyeljük meg őket, és milyen előzetes reprezentációink (sémáink) vannak róluk.

  39. Mások megismerése • A társas viselkedés megértésének feltétele, hogy a másik személyről pontos képet (benyomást) alakítsunk ki. Számos „torzító hatás” alakítja a képet a másikról. • Sztereotípia:Emberek egy csoportjára vonatkozó ismereteink összessége, az együttjárások elmélete (burkolt személyiségelméletek), amelyek akár előítéletté is alakulhatnak. • A sztereotípiák önbeteljesítőek és önfenntartóak. • Elsőbbségi hatás: A benyomás kialakulása során a kezdeti információk nagyobb súllyal esnek latba, mint a későbbiek • Holdudvar-hatás: Hajlamosak vagyunk a személlyel kapcsolatos egyetlen pozitív vagy negatív információ alapján feltételezni, hogy a személy többi tulajdonsága is összhangban van ezzel.

  40. Attribúciók • A szociálpszichológiában a viselkedés okaira való következtetés feladatát az attribúció problémájának nevezzük (Heider, 1958). • Diszpozícionális attribúció: Arra következtetünk, hogy a viselkedésért elsősorban a személy tehető felelőssé. A diszpozícó a személy vélekedéseire, attitűdjére és személyiségjellemzőire vonatkozik. • Szituációs (külső) attribúció: Arra következtetünk, hogy a viselkedésért elsősorban külső ok felelős. • Alapvető attribúciós hiba: Az emberi viselkedésre vonatkozóan olyan okozati sémánk van, amely túl nagy súlyt helyez a személyre, és túl keveset a helyzetre (Ross, 1977).

  41. Társas facilitáció • Triplett figyelt föl rá, amikor kerékpározók sebességrekordjait vizsgálta • Mások jelenlétében a teljesítmény fokozódik. • Mások jelenléte az egyszerű, jól begyakorolt feladatok esetén növeli a teljesítményt. • Nehéz feladatok esetén inkább romlik a teljesítmény.

  42. A társas facilitáció okai • Versengés érzése • Értékeléssel való törődés • Figyelmi konfliktus • Énmegjelenítés

  43. Dezindividuáció • Gustave Le Bon - Tömegek lélektana (1895): „A tömeg intellektuálisan alacsonyabb rendű az elkülönült egyénnél… A csőcselék embere állhatatlan, hiszékeny és türelmetlen…” • További kutatók (pl. Diener, 1979) beépítették elméletükbe Le Bon elképzelését. Szerintük a csoportokban gyakran jelen levő feltételek az egyéneket a dezindividuáció pszichológiai állapotához vezethetik, ahhoz az érzéshez, hogy elvesztették személyes identitásukat, és névtelenül feloldódtak a csoportban.

  44. A kívülálló beavatkozása • Gyakran éppen más emberek jelenléte akadályoz meg bennünket abban, hogy közbelépjünk. • A helyzet meghatározása: A legtöbb veszélyhelyzet nem egyértelműen kezdődik, ezért elodázzuk a cselekvést, és várunk, hogy a környezetben mások hogyan reagálnak. Mások is így tesznek, így kialakulhat a társas ignorancia. • A felelősség eloszlása: Amikor minden egyes személy tudja, hogy rajta kívül még sokan vannak jelen, a felelősség súlya nem kizárólag egyik, vagy másik személyre esik.

  45. Konformitás • Asch (1958) kísérlete • Konformitás: a csoport normáihoz, szabályaihoz, értékeihez, a csoport által kialakított attitűdökhöz való igazodás. A konformitás az átlagosnál erősebb az alacsony önértékelésű személyeknél, valamint a csoport fennmaradásában erősen érintett, érdekelt személyeknél.

  46. Csoportok fejlődésének szakaszai

More Related