KÉTÉLTŰEK
This presentation is the property of its rightful owner.
Sponsored Links
1 / 32

KÉTÉLTŰEK (Amphibia) PowerPoint PPT Presentation


  • 156 Views
  • Uploaded on
  • Presentation posted in: General

KÉTÉLTŰEK (Amphibia). az első 2 pár járólábbal bíró szárazföldi gerincesek mégsem alkalmazkodtak teljes mértékben a szf-i élethez egyedfejlődés kezdeti szakasza vízhez kötött, kifejlettek vízben vagy nedves élőhelyen élnek

Download Presentation

KÉTÉLTŰEK (Amphibia)

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation

Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author.While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server.


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - E N D - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Presentation Transcript


K t lt ek amphibia

KÉTÉLTŰEK (Amphibia)

  • az első 2 pár járólábbal bíró szárazföldi gerincesek

  • mégsem alkalmazkodtak teljes mértékben a szf-i élethez

  • egyedfejlődés kezdeti szakasza vízhez kötött, kifejlettek vízben vagy nedves élőhelyen élnek

  • vízi élettértől is már függetlenedett néhány fajuk: szaporodáshoz is elég a nyirkos közeg

  • poikilotherm állatok: testhőmérsékletüket a környezet szabja meg elsősorban. De tudnak ez ellen védekezni (pl. túl melegben árnyékba húzódnak). Napfényben 10 Co-kal is képesek emelni testhőjüket.

  • szélsőséges hőmérsékleteket is képesek elviselni (nyári álom, téli álom)  anyagcseréjük minimálisra csökken


K t lt ek amphibia

  • több, mint 4.000 fajuk él a Földön (4.400)

  • egyedül a sarkvidékeken és ezek környezetében nem találhatók meg, ill. az állandó hó- és fagyhatár felett

  • faj- és egyedgazdagságuk a trópusi, szubtrópusi éghajlaton a legnagyobb

  • előfordulásuk a nagyobb, összefüggő területeken, kontinenseken gazdagabb, a szigetfaunák ált. szegényebbek (korlátozott a mozgásuk)

  • elszigetelt helyeken élők között sok endemikus faj alakult ki

  • Magyarországon 18 faj él

  • az adott terület indikátor fajai is lehetnek

  • hazánkban mindegyik kétéltűfaj védett!


K t lt ek amphibia

  • A kétéltűek állományát veszélyeztető tényezők

  • Általában helyhű állatok, tevékenységi körük max. néhány km a víztől  kedvezőtlen hatásokat nehezen védik ki

  • élőhelyek eltűnése, beszűkülése: egyik legfontosabb veszélyeztető tényező (mocsarak, lápok… vándorlási útvonalak)

  • szaporodóhelyek eltűnése (autóút keresztezi az utat)

  • klímaváltozás: egyre szárazabb és melegebb éghajlat  szaporodóhelyek elvesztése, kevesebb táplálék; UV-sugárzás növekedése  érzékenyek rá, főleg a peték pusztulnak el nagy számban

  • természetes ellenségek elszaporodása

  • hobbiállattartás, gazdasági hasznosítás (békacomb, mérgek)

  • tudatlanság, ellenszenv, „emberi hülyeség”


K t lt ek amphibia

  • Békamentő akciók

  • Egyre többször fordul elő, hogy a békák vádorlási irányát autóutak keresztezik  akár több ezer egyed is elpusztulhat így pár nap alatt

  • Ezért az ilyen utak mellett kialakítanak terelőlapokat, ezek mentén a leásott vödrökbe került békákat pedig átviszik az út másik oldalára, és ott szabadon engedik őket.

  • peték összegyűjtése, főleg békáknál terjedt el: az összegyűjtött petéket biztonságos víztérbe helyezik át (pl. hamar ívnak a békák, biztos kiszárad a víz)

  • passzív mentés: írott és elektronikus kiadványok, plakátok, táblák, előadások…


K t lt ek amphibia

RENDSZERTAN

osztály: kétéltűek (Amphibia)

1. rend: farkos kétéltűek (Caudata, Urodela)

1.1. család: szalamandrafélék (Salamandridae)

2. rend: békák (Anura)

2.1. család: unkafélék (Bombinatoridae)

2.2. család: ásóbékafélék (Pelobatidae)

2.3. család: varangyfélék (Bufonidae)

2.4. család: levelibéka-félék (Hylidae)

2.5. család: valódibéka-félék (Ranidae)

3. rend: lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) – trópusokon élnek


K t lt ek amphibia

  • 1.1. család: Szalamandrafélék (Salamandridae)

  • testük megnyúlt, lábukon és farkukon úszóhártyásak

  • bőrük méregmirigyes, élénk színű lehet a testük

  • szaporodási időben a hímeken nászruhát öltenek (szép, színes  gyűjtik)

  • rejtett életmódjuk miatt gyakran észrevétlenek maradnak, állománynagyságukat is sokszor alábecsülik ezért

  • Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

  • hazánkban a középhegységekben ill. a Soproni- és Kőszegi-hegységben megtalálható

  • élőhelye: nedvesebb erdők, tengerszint feletti magasság 300-1000 (1800) m

  • természetes ellensége alig van (szalamandrint termel + bőrszíne riasztó hatású)

  • lárvák: víz kiszárad, szennyeződik

  • a hazai állomány nem veszélyeztetett

  • indikátorfaj

  • védett, eszmei értéke 10.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • Pettyes gőte (Triturus vulgaris)

  • ált. alföldi jellegű területeken fordul elő Európában (1000 m-ig)

  • hazánkban általánosan elterjedt, gyakori gőtefaj

  • élőhelyek: tavak, mocsarasodó vizek, csatornák, lápok, mocsárrétek, de szárazabb helyek is

  • természetes ellenségeinek száma magas: vízben ragadozó rovarok, rovarlárvák, halak, vízimadarak; szárazföldön rovarevő és ragadozó emlősök, madarak főleg

  • veszély: természetes szaporodóhelyek eltűnése, szennyezése

  • a hazai állomány nem veszélyeztetett

  • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

  • Alpesi gőte (Triturus alpestris)

  • európai elterjedésű, szűk areájú faj, főleg a magashegységekben él (500-3000 m)

  • hazánkban a Zempléni- és Bükk-hegységben, Mátrában, Bakonyban, Őrségben, Vend-vidéken fordul elő

  • élőhely: tiszta hegyi patakok, forrásvizek, időszakos vízállások, nedves erdők

  • hazai állománya sérülékeny: szűk elterjedés, élőhelyek veszélyeztetettsége, sok predátor

  • fajvédelmi program elsősorban a Bükkben és a Mátrában

  • élőhelyi tényezők indikátora, lokális kétéltű élőhelyek indikátora

  • védett, eszmei értéke 50.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • (közönséges) tarajos gőte (Triturus cristatus)

  • Északi-középhegységben fordul elő

  • sok a természetes ellensége: ragadozó víziállatok, kannibalizmus, vízimadarak, hüllők, békák

  • fő veszélyeztető tényező a szaporodóhelyek eltűnése, kiszáradása

  • hazai állománya stabil

  • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

  • Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)

  • Kárpát-medencében endemikus, világállomány közel fele itt él

  • előfordulása: Alföld, Dunántúli-khg, Soproni-hg, Dél-Dunántúl; 600 m-ig; lakott területeken is

  • élőhelye: gazdag növényzetű állóvizek, holtágak, csatornák

  • legveszélyeztetettebb tarajosgőte, hazánkban a faj állományának fennmaradása egyben a világállomány megóvását is jelenti

  • legfontosabb a szaporodóhelyek megóvása

  • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

  • Alpesi tarajogőte (Triturus carnifex)

  • alig egy évtizede került elő az Alpokaljáról, Őrségből (olasz, osztrák Alpok, Balkán-fsz fordul elő)  perempopuláció

  • élőhelye: erdősült, dús víz alatti növényzetű, kisebb vízterek

  • hazai állománya csak részben ismert (élőhelyvédelem, szaporodóhely védelme)

  • védett, 10.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • 2.1. család: unkafélék (Bombinatoridae)

  • nyelvük a szájfenékhez nőtt, ezért nem kicsapható, korong alakú

  • a pupilla szív vagy csúcsára állított háromszög alakú

  • vízközeli életmódúak

  • a peték egyesével vagy kisebb csomókban vannak a vízben

  • „unkareflex”

  • Magyarországon két fajuk fordul elő, és ezek hibridjei is

  • Vöröshasú unka (Bombina bombina)

  • Európa középső és keleti részének tipikus békafaja (Németországig)

  • hazánkban az alföldi területeken elterjedt, de megjelenik a középhegységekben is

  • élőhelye: „ahol van egy keréknyomnyi víz”, eléggé igénytelen

  • általános veszélyeztető tényezői nincsenek, egy-egy régióban azonban az évekig tartó aszály miatt kiszáradhatnak élőhelyei

  • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

  • Sárgahasú unka (Bombina variegata)

  • európai elterjedésű, viszonylag szűk areával

  • élőhelye: hegyvidéki, nedvesebb, hűvösebb területek 2000 m-ig (hegyi unka)

  • nálunk főleg a középhegységekben, hegységekben élnek és a Szatmár-Beregi-síkon

  • hazai állománya közvetlenül nem veszélyeztetett

  • védett, eszmei értéke 10.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • 2.2. ásóbékafélék (Pelobatidae)

  • pupillájuk függőleges

  • hátsó lábukon ásósarkantyú fejlődik  gyorsan tudják beásni magukat a földbe

  • sötétben aktívak

  • Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

  • ebihala a legnagyobb az összes hazai béka lárvája közül

  • főként az Alföldön él hazánkban, de előfordul a domb- és hegyvidékeken is

  • általánosan elterjedt nálunk

  • élőhelye: laza, száraz talaj, főként síkvidéken, szikeseken

  • egyedszáma csökken, néhol erősen megfogyatkozott

  • természetes ellenségei éjjeli ragadozók (pl. baglyok, menyétfélék), és a kora reggeli ragadozók (kék vércse)

  • ebihalakat számos vízi ragadozó zsákmányul ejti

  • legnagyobb veszély a szaporodóhelyek kiszáradása, autóutak vándorlás idején

  • védett, eszmei értéke 2.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • 2.3. varangyfélék (Bufonidae)

  • erősen rücskös bőrű, zömök testű fajok

  • bőr méregmirigyekben gazdag

  • pupillájuk vízszintes

  • száraz helyen élnek

  • éjszakai életmódúak

  • a petéket jellegzetes, kétsoros zsinórban rakják

  • Barna varangy (Bufo bufo)

  • egész Európában előfordul, hazánkban is elterjedt, nagyfokú a toleranciája

  • mesterséges környezetben is megél

  • hazánk egyik legelterjedtebb kétéltűfaja

  • „emberi hülyeség”: visszataszító a külseje – különösen a nászidőszakban kritikus az összekapaszkodott állatok miatt

  • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

  • Zöld varangy (Bufo viridis)

  • Európában és Magyarországon is elterjedt, néhol gyakoribb a barna varangynál is

  • „emberi hülyeség”

  • védett, eszmei értéke 2.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • 2.4. levelibéka-félék (Hylidae)

  • ujjaik végén tapadókorong van  lombos fák ágain, levelein élnek

  • bőrük sima

  • pupillájuk ált. vízszintes

  • végtagjaik hosszúak, jól úsznak és ugranak

  • mimikri: színüket gyorsan tudják változtatni

  • kb. 700 fajuk ismert, 2 faj él Európában, hazánkban csak 1

  • Zöld levelibéka (Hyla arborea)

  • Európában elterjedt faj

  • hazánkban sokfelé előfordul, mesterséges környezetben is

  • talán a legismertebb és „legelfogadottabb” békánk

  • jó rejtőszíne miatt nehéz észrevenni (ragadozóknak is)

  • veszélyeztető tényező: autóutak, ívóhelyek kiszáradása, megszűnése, gyümölcsfák permetezése, kis békáknál a kaszálás

  • védett, eszmei értéke 2.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • 2.5. valódibéka-félék (Ranidae)

  • egyedül Ausztráliában nem élnek, közel 650 ismert faj

  • a pupilla fekvő, ovális

  • hátsó lábuk jól fejlett, úszóhártyás

  • „bajuszos békák”, „barna békák”: gyepi béka, erdei béka, mocsári béka

  • „zöld békák”: tavi béka, kis tavibéka, kecskebéka

  • Gyepi béka (Rana temporaria)

  • a hűvös, nedves, csapadékos klímát kedveli, ezért igen magasra is felhatol (2500 m)

  • Magyarországon szórványos előfordulása, középhegységekben él

  • élőhelye: állóvizek mentén, zárt, nedves erdők avarjában, dagonyákban

  • az ember közvetlenül ritkán veszélyezteti, rejtett életmódú

  • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

  • Mocsári béka (Rana arvalis)

  • Európa középső és északi részén él, nálunk alföldi elterjedésű, nedves helyeket kedveli

  • természetes ellenségei a fajt nem veszélyeztetik: gázlómadarak, vízisikló – gőték, szitakötőlárvák, egyes békák

  • szárazabbá váló élőhelyei veszélyeztetettek, eszmei értéke 2.000 Ft

  • Erdei béka (Rana dalmatina)

  • élőhelyei nedves erdők és rétek, elsősorban a lomboserdők zónája

  • általánosan elterjedt nálunk, természetes ellenségei nem veszélyeztetik

  • 2.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • Tavi béka (Rana ridibunda)

  • igazi vízközeli faj, a víztől el sem távolodik: folyók, csatornák, tavak, mocsarak, rizsföldek (növényzettel dúsan benőtt)

  • nálunk általánosan elterjedt alföldi faj

  • sok természetes ellensége van: siklók, madarak, emlősök

  • állománya nem veszélyeztetett

  • gazdasági céllal tenyésztették, élettani kísérletek alanya is

  • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

  • Kis tavi béka (Rana lessonae)

  • Magyarországon jellemző faj, pontos elterjedése nem ismert (a bonyolult hibridizációk miatt)

  • sík vidéki területeken főleg állóvizek mentén gyakori, a víztől nem távolodik el

  • természetes okok miatt nem veszélyeztetett, pontos állományfelmérés kéne

  • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

  • Kecskebéka (Rana kl. esculenta, Rana esculenta complex)

  • tavi béka és kis tavi béka hibridje, de képes bármelyik ősével újra hibridizálódni

  • hazánk tipikus békafaja, sokféle állóvízben megjelenhet

  • állományt veszélyezteti az élőhelyek megszűnése, a forgalom, az emberi hatások

  • régebben megették, mesterségesen tenyésztik

  • védett, eszmei értéke 2.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • HÜLLŐK

  • 1. „valódi” szárazföldi állatok  szaporodás nem kötődik vízhez

  • 7.000 faj, mindenhol megtalálhatók

  • bőrük felépítése és szaporodásuk más, mint a kétéltűeké  könnyen megkülönböztethetők

  • - tojásban fejlődő, magzatburokkal védett és szikanyaggal jól ellátott embrió

  • - szárazföldön könnyebben elrejthetők az utódok

  • - szülők védelme

  • állkapcsuk aprításra is szolgál, nem csak megragadásra

  • hím párzószerve lehetővé teszi a belső megtermékenyítést

  • differenciáltabb tüdő  jobb légzés


K t lt ek amphibia

  • bőrfelszín vastag szaruréteggé alakult  vedlés: legkülső réteg levetése (pajzsmirigy szabályozza)

  • - kígyó, lábatlan gyík, csökevényes lábú gyík: egészben

  • - gyíkok: cafatokban

  • - teknős: folyamatosan kopik

  • többségük ragadozó, néha mindenevő, növényevő

  • változó testhőmérsékletűek

  • váltivarúak, ivari dimorfizmus van ált.

  • szaglásuk kevésbé fejlett (teknősöké jó)

  • nyelv felveszi a levegő szaganyagait képező molekulákat. A visszahúzódó nyelv a Jacobson-féle szerv érzékelőhámjának adja át ezeket a vegyi anyagokat. Alkalmas a szájüregben lévő táplálék ízének érzékelésére is (teknősökre jellemző).

  • látószervük hólyagszem, térben láthatnak


K t lt ek amphibia

  • A hazai hüllők védelme

  • a hazánkban előforduló 15 hüllőfaj mindegyike védett, melyből 3 fokozottan védett

  • legtöbbjük nincs közvetlenül veszélyeztetett helyzetben

  • a veszélyeztetettek viszont kritikus helyzetűek sajnos

  • nem mindegyikük elterjedése, állománynagysága ismert pontosan

  • A hazai hüllőket veszélyeztető tényezők

  • élőhelyek eltűnése

  • ember okozta zavaró hatások: állatot, táplálékát, telelőhelyét… veszélyezteti

  • építések: út, csatorna, mezőgazdasági tábla, erdősítés…

  • hobbiállattartás


K t lt ek amphibia

RENDSZERTAN

Osztály: Anapsida

1. Rend: teknősök (Testudines)

1.1. Család: édesvízi teknősök (Emydidae)

Osztály: Diapsida

2. Rend: pikkelyes hüllők (Squamata)

2.1. Család: kígyóalakú gyíkfélék, lábatlangyíkfélék (Anguidae)

2.2. Család: vakondokgyíkfélék (Scincidae)

2.3. Család: nyakörvös gyíkfélék (Lacertidae)

2.4. Család: valódi siklófélék (Colubridae)

2.5. Család: viperafélék (Viperidae)


K t lt ek amphibia

  • 1. rend: teknősök (Testudines)

  • testüket a bőrcsontokból és az ebbe beolvadt csigolyákból, ordákból, a felszínen lévő szarulemezekből kialakult hátpáncél (carapax), ill. a főleg bőrcsontokból és szarurétegből álló mellvért, haspajzs (plastron) védi

  • a szarulemezeken jellegzetes mintázat alakul ki, mivel a páncél is együtt nő az állattal

  • legtöbbjük képes fejét, farkát és végtagjait behúzni páncéljába

  • szarukáva van a fogak helyett

  • hallásuk gyenge, szaglásuk jó

  • táplálékuk: szárazföldiek – növényevők, víziek - ragadozók

  • tojásokkal szaporodnak, melyeket a nap melege „kelt ki”

  • 330 fajuk él a Földön


K t lt ek amphibia

  • 1.1. Család: édesvízi teknősök (Emydidae)

  • lábuk úszóhártyás

  • túlnyomóan lassúfolyású folyókban, tavakban és tócsákban élnek

  • úszásuk rendkívül gyors és feltűnően ügyes

  • a legtöbb faj ragadozó  kétéltűek, halak vagy gerinctelen állatok, melyeket mindig a víz alatt fogyasztanak el

  • télre beássák magukat a földbe és „téli álmot” alszanak


K t lt ek amphibia

  • Mocsári teknős (Emys orbicularis)

  • a Kárpát-medence egyetlen őshonos teknősfaja

  • fejét, végtagjait és farkát védekezésül képes a páncéljába behúzni  szinte hozzáférhetetlen

  • az egyik legváltozékonyabb faj (15 alfaj) : legdiverzebb a déli elterjedési területén

  • magyarországi a „dunai populációhoz” tartozik

  • max. páncélhossza Európában 23 cm

  • élőhelye: tavak, pocsolyák, csatornák, holtágak, mocsarak, lápok… és közvetlen környezetük

  • tojásait a nőstény a vizek mentén a homokba, tőzegbe rakja június-júliusban

  • telelni az iszapba vagy a parton, fagymentes helyre húzódnak

  • nagy mennyiségben vesz magához állati eredetű táplálékot, „a vizek egyik hullaeltakarítója”

  • hazai állománya pontosan nem ismert, utóbbi években sok helyről eltűnt

  • élőhelyek megszűnése, szennyezése, forgalom, tojásrakó helyek megszűnése

  • szándékos pusztítás, hobbiállattartás

  • védett, eszmei értéke 50.000 Ft

  • ÉKSZERTEKNŐS!


K t lt ek amphibia

  • 2. Rend: pikkelyes hüllők (Squamata)

  • a ma élő hüllők többsége ide tartozik, több mint 5000 faj

  • haránt irányuló kloákanyílás

  • hasított, kétágú nyelv

  • a szarupikkelyekkel fedett régi, kopott bőrüktől vedléssel szabadulnak meg

  • hazánkban 2 alrendjük van:

  • - gyíkok

  • - kígyók

  • Gyíkok:

  • megnyúlt test

  • mozgásukkor oldalirányú hullámok alakulnak ki

  • sok faj él száraz, sivatagi területen

  • szemhéjuk mozgatható, látásuk igen fejlett

  • farok leválhat (öncsonkítás = autotonia), mely regenerálódik

  • tojáshéj lágy, pergamenszerű

  • táplálékuk: rovarok, férgek, puhatestűek

  • kb. 3.300 fajuk van


K t lt ek amphibia

  • Kígyók:

  • hosszúra nyúlt, hengeres test

  • hasoldalon széles pajzssor

  • végtagok, függesztőöveik teljesen hiányoznak

  • gerincoszlop: törzs + faroktájék

  • csigolyák szinte egyformák, csak lengőbordák vannak  mozgásban van szerepe

  • állkapocs két fele között egy légzőcső húzódik előre  képesek levegőt venni, ha a táplálék teljesen kitölti szájukat

  • bal oldali tüdőfél elcsökevényesedett

  • fogak kúp alakúak

  • mérgeskígyóknál vannak méregfogak (felső állkapocs), melyek a száj csukott állapotában nyálkahártya-zacskóban ülnek

  • alsó és felső szemhéj átlátszó burokká nőtt össze (nem képesek pislogni)

  • látásuk általában nem jó

  • 2.300 faj


K t lt ek amphibia

  • 2.1. Család: kígyóalakú gyíkfélék, lábatlangyíkfélék (Anguidae)

  • kígyókhoz felületesen hasonlítanak

  • kb. 60 fajuk Eurázsiában és Amerikában terjedt el

  • legtöbb fajnak nincs végtagja

  • pislogni képesek (kígyók nem!)

  • Lábatlangyík (Anguis fragilis) törékeny gyík, kuszma

  • fényes, bronzszínű test, melyet kerekded pikkelyek borítanak; a fiatalok fényes világos vajszínűek, hátukon fekete gerincvonallal

  • 35-50 cm, melyből a farok (kloáka mögötti rész) 20-30 cm

  • rejtett életű, főleg szürkületkor ját zsákmány után

  • tápláléka: meztelen csigák, férgek, pókok, lágy testű ízeltlábúak

  • farkát többször is letörheti, óvatlan kézben „darabokra esik szét”

  • elevenszülő, a fiatalok rögtön önállóak

  • élőhelye: hagyományosan művelt lombos erdők

  • „emberi hülyeség”: kígyónak hiszik, ezért megölik

  • védett, eszmei értéke 10.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • 2.2. Család: vakondokgyíkfélék (Scincidae)

  • testüket jellegzetes, félkör alakú pikkelyek borítják

  • testük hengeres, sima, fényes

  • fejük kúp alakú, csak kevéssé különül el a törzstől

  • végtagjaik ált. nem túl erősek, egyes fajoknál hiányoznak

  • előszeretettel tartózkodnak talajban

  • kb. 1.000 fajuk ismert

  • Pannongyík, magyar gyík (Ablepharus kitaibelii)

  • különleges életmódú hüllőfaj; inaktív időszakait a földbe ásva tölti, onnan jön elő táplálkozni, szaporodni

  • testalkata is ehhez módosult: hasoldalát és hátoldalát egyforma, kerek pikkelyek borítják

  • szemhéja összenőtt, pislogásra nem képes

  • négy lába nagyon apró, mozgása „kígyózó”, hasa érinti a talajt

  • a legkisebb gyíkfajunk, max. 12 cm, kifejlett gyíkok tömege is 1 gramm körüli

  • fokozottan védett, a hazai alfaj a Kárpát-medencében endemikus

  • nálunk elterjedése szigetszerű, de sokfelé előfordul

  • hazai gyíkfajok közül a legritkább, leginkább veszélyeztetett (ritka + zavarás)

  • élőhelyei veszélyben vannak

  • fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • 2.3. Család: nyakörvös gyíkfélék (Lacertidae)

  • nevüket a nyakuk alsó oldalán, a toroktájékon húzódó, nyakörvszerű, megnagyobbodott pikkelysorról kapták

  • hasukat és fejük tetejét nagy pajzsok borítják

  • a hímek combjának alsó oldalán pórussor húzódik

  • törzsük karcsú, a végtagok erősek, a farok hosszú, egyenletesen elvékonyodó

  • ragadozók a hazaiak mind, nem hazai fajok lehetnek növényevők is

  • ivari dimorfizmus ált. van

  • több, mint 200 fajuk ismert

  • hazánkban a család 5 faja őshonos

  • - zöld gyík (Lacerta viridis)

  • - fürge gyík (L. agilis)

  • - fali gyík (Podarcis muralis)

  • - homoki gyík (P. taurica)

  • - elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)


K t lt ek amphibia

  • Zöld gyík (Lacerta viridis)

  • legnagyobb és leglátványosabb hazai nyakörvösgyíkunk: 35 cm (ebből a farok 20-25 cm)

  • nagyon ügyesen mozog az aljnövényzetben, de még a fákra is mászik

  • a hím nászidőszakban smaragdzöld, hasoldala citromsárga, torokfoltja türkizkék

  • a nőstények mindig mintázottak, hátukon két párhuzamos csík van, s köztük, ill. az oldalukon barnás és fehéres foltok váltakoznak, hasoldaluk fehér – vajszínű, torkuk sohasem kék

  • melegkedvelő, hazánkban mindenfelé előfordul

  • bozótos, fás élőhelyet részesít előnyben (meleg, napos erdőszélek)

  • a kifejlett hímek erősen területtartók, kannibalizmus is előfordulhat

  • ritkulóban lévő, érzékeny gyíkfajunk

  • állománysűrűsége sehol sem magas (a párok viszonylag nagy területen élnek)

  • környezetének átalakítása, megszűnése az állomány eltűnéséhez vezethet  genetikai leromlás

  • lakott területek: kutya, macska

  • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

  • Fürge gyík (Lacerta agilis)

  • gyakori faj hazánkban, ahol egy kis meleg van; a lakott településektől az erdőszélekig mindenütt előfordul

  • teste 18-22 cm hosszú, tömzsi, vaskos, nem igazán fürge mozgású

  • a hím oldala nászidőben élénk fűzöld

  • a nőstény hátán két párhuzamos sötétbarna sáv fut, amelyek között világos, fehére foltok sorakoznak

  • szeret fára mászni

  • teljes állománya közvetlenül nem veszélyeztetett

  • védett, eszmei értéke 10.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • Fali gyík (Podarcis muralis) eszmei értéke 10.000 Ft

  • lapos testalkatú (sziklarepedésben könnyebben bújik el), kisebb gyík

  • barna színű, a hátán középen húzódó sötétebb gerincvonal és az oldalain futó szakadozott foltokból álló csipkés sáv díszíti; teljesen fekete színű is lehet

  • a hím hasoldala nász idején téglapiros a szélén égszínkék foltsorral

  • a nőstény hasoldala halvány fehéres rózsaszín, esetleg sötétebb pettyekkel

  • hazánkban gyakori, néhol tömeges, kötődik a sziklás-köves terephez

  • nem veszélyeztetett, jó alkalmazkodóképességű, lakott területek: tyúkok (kutya, macska)

  • Homoki gyík (Podarcis taurica)eszmei értéke 10.000 Ft

  • felülről lapított testalkatú, de élénkebb színű, mint a fali gyík

  • hátán középen széles, többnyire élénk fűzöld csík húzódik, amelyet sötétbarna foltsor szegélyez, melyben fehér foltokból álló csík van, a test oldala pedig barnás alapon sötétebb foltokkal tarkított

  • a hasoldal a hímeknél narancssárga, a szélén kék pikkelyekkel, a nőstényeknél fehér

  • a Balkán-félsziget jellemző gyíkfaja, hazánk és a Krím-félsziget az északi elterjedési határa

  • Magyarországon szórványos, főként az Alföldön fordul elő, nyílt homokpusztagyepeken

  • veszélyeztetett, erősen csökken az állománya (megfelelő élőhelyén is!)

  • Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)eszmei értéke 50.000 Ft

  • a Föld egyik legszélesebb elterjedésű hüllőfaja

  • hüllő létére meglehetősen hidegtűrő (Svédország, Norvégia)

  • karcsú, vékony, 14-16 cm-es, barna gyík

  • háta világosabb barna, középen egy sötétebb barna csíkkal

  • a nőstény testéből a még magzatburokkal borított kicsik bújnak ki, a burok felreped, az újszülöttek megszáradnak, levedlenek és önállóak

  • hazánkban a lápokhoz, vizenyős turjánosokhoz kötődik  élőhelyei eltűnnek, veszélyeztetett


K t lt ek amphibia

  • 2.4. Család: valódi siklófélék (Colubridae)

  • a végtagok függesztőövei is hiányoznak

  • bal tüdőlebeny hiányzik, vagy csökevényes

  • nincs külső- és középfülük sem

  • farkuk hosszú és egyenletesen elvékonyodó ált.

  • vannak hátulméregfogas fajok is a Földön, hazánkban nincs ilyen faj

  • közel 1.800 fajuk ismert

  • Magyarországon 5 faj él

  • - haragos sikló (Hierophis caspius)

  • - erdei sikló (Elaphe longissima)

  • - rézsikló (Coronella austriaca)

  • - vízisikló (Natrix natrix)

  • - kockás sikló (Natrix tessellata)

  • Haragos sikló (Hierophis caspius)

  • egyik legnagyobb hazai siklófajunk, 1,5 (2) m is lehet

  • hatalmas teste erőteljes, szorítása erős, támadékony sikló – DE nem mérgeskígyó!

  • feje ovális, szembogara kerek

  • teste egyszínű sárgás, vöröses, olajbarna, hasa világosabb (a fiatalok nem egyszínűek, foltozottak)

  • napsütötte, sziklás, vízmosásokkal, kőomlásokkal tagolt, meredek lejtőket kedveli

  • veszély esetén szinte nyílként száguld, nehéz nyomon követni

  • nálunk van elterjedésének északnyugati határa

  • egyik legritkább hüllőfajunk, kihalás fenyegeti

  • fokozottan védett, eszmei értéke 500.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • Erdei sikló (Elaphe longissima)

  • nagy termetű, melegbarna színű kígyófaj (140-160 cm)

  • valamivel karcsúbb a haragos siklónál és kevésbé gyors, jámbor természetű

  • egyetlen hazai kígyófaj, mely bokrokra, fákra felmászik

  • középhegységeinkben gyakori, kerüli a teljesen nyílt, erősen napsütötte élőhelyeket

  • országos állománya stabil

  • Rézsikló (Coronella austriaca)

  • viszonylag kis termetű (max. 75 cm), főként gyíkokkal táplálkozik, mérge nincs

  • sokszor összekeverik a viperákkal, pedig fején inkább „H” alakú mintázat van (nem „V” vagy kereszt), amely a hátán létraszerűen induló, majd felszakadozó, kettős sötétebb foltsorban folytatódik

  • elevenszülő

  • nem veszélyeztetett

  • Vízisikló (Natrix natrix)

  • hazánkban a leggyakoribb siklófaj, a legtöbb vizes élőhelyen és azok környékén előfordul

  • igen változatos megjelenésű, közepes termetű, erőteljes testfelépítésű (max.1,2 m)

  • hátoldala olajzöld, szürke és barna árnyalatai, néha fekete, a magyar populációknál gyakori, hogy két világosabb sáv fut végig a háton; fején jellegzetes sárga félhold alakú mintázat látható

  • úszó életmódú, tápláléka főleg békák

  • „emberi hülyeség”: szándékos pusztítás, de állománya stabilnak mondható

  • Kockás sikló (Natrix tessellata)

  • jobban kötődik a vízhez, mint a vízisikló, halakkal táplálkozik (Velencei-tóban nem él)

  • hasa „zongorabillentyűs” mintázatú, mint a vízisiklóé

  • háta foltmintázatú, világosabb barnás v. szürkés és sötétebb foltos, fején nincs félhold

  • erős szagú végbélváladéka hatékony védekezéskor


K t lt ek amphibia

  • 2.5. Család: viperafélék (Viperidae)

  • legfejlettebb mérgeskígyók

  • csöves méregfogaik a mozgatható állcsont elülső részén találhatók, és támadáskor előrefelé felegyenesíthetőek

  • a méregmirigyből a méreg a fogban lévő csatornán keresztül jut a zsákmányba

  • pupillájuk függőleges hasítású

  • sokuk elevenszülő

  • egyedül Ausztráliában nem élnek

  • közel 150 fajuk ismert, közülük 2 faj él hazánkban

  • a két magyarországi faj megritkult nálunk, emberre nem jelentenek veszélyt

  • Keresztes vipera (Vipera berus)

  • az elevenszülő gyíkhoz hasonlóan az egyik legelterjedtebb hüllő, és ugyancsak a legészakabbra hatol; elevenszülő

  • feje háromszögletű, hátrafelé kiszélesedő, amelyet a méregmiriggyé módosult fültőmirigyek okoznak

  • törzse zömök, vaskos, nem különösebben izmos, szorítani csak gyengén tud

  • farka rövid, a kloáka körül hirtelen elvékonyodó

  • legszembetűnőbb a tarkótájéktól induló és a farok hegyéig húzódó sötét, cikcakkos csík, amelyet világosszürke vagy világosbarna sáv szegélyez

  • „emberi hülyeség”: ismeretterjesztés kulcsfontosságú lenne

  • élőhelyeinek eltűnése, erdősülése, vaddisznók

  • védett, eszmei értéke 50.000 Ft


K t lt ek amphibia

  • Rákosi vipera, parlagi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

  • kis termetű mérgeskígyó, max. 55-60 cm-es

  • barnás színárnyalatú; hátán világos szalmasárga vagy szürkésbarna alapon csokoládébarna, kívülről sötéten szegett, többnyire összefüggő cikcakkos sáv húzódik

  • fején a jellegzetes X vagy fordított V alakú rajzolat látható, ajakpajzsai fehérek

  • hasoldala fehéres, szürke vagy fekete, néha világos pontokkal sűrűn tarkított

  • 7 aljafa van, a „rakosiensis” alfaj mára már hazánkon kívül mindenhonnan kipusztult (Kiskunság, Hanság)

  • élőhelye: gazdag rovarvilágú sztyepprétek, extenzív legelők

  • mérge nem életveszélyes az emberre

  • fennmaradása az élőhelyek megszűnése miatt kétséges

  • a legveszélyeztetettebb hazai és európai mérgeskígyó

  • helyzete kritikus – nincs élőhelye

  • egyedszáma a kritikus érték alá csökkent

  • Vipera LIFE

  • fokozottan védett, eszmei értéke 1.000.000 Ft


  • Login