120 likes | 196 Views
Magyar Közgazdasági Társaság 48.Vándorgyűlése Szeged Gondolatok a cselekvés forgatókönyv-választási dilemmájához - Államháztartási pozíciók és perspektívák 2010 őszén – Dr. Kovács Árpád egyetemi tanár . A kormányzás mozgástere Külső adottságok:
E N D
Magyar Közgazdasági Társaság 48.Vándorgyűlése SzegedGondolatok a cselekvés forgatókönyv-választási dilemmájához- Államháztartási pozíciók és perspektívák 2010 őszén –Dr. Kovács Árpádegyetemi tanár
A kormányzás mozgástere • Külső adottságok: • az eladósodottság determinációi óriási állam-háztartási teher, nincs lehetőség kormányzati források bevonásával a mesterséges élénkítésre, • kapcsolódások a világgazdasághoz, világgazdasági feltételek stagnáló tendencia, visszaesés veszélye • integrációs adottságok forrásbevonási lehetőségek és alkalmazkodási kényszerek.
Belső feltételek: • társadalom állapota (örökség, értékrend, adaptáció) • a lakosság érték- és érdek világa, a csak a munkaerejét áruba bocsátó mikro-vállalkozások várakozásai egyenlőre megvan a társadalmi türelem; • adaptációs képesség alacsony, a rossz tapasztalatok alapján egyszerre van szándék a nyitásra és a bezárkózásra; • kormányzati menedzsment társadalmi beágyazottsága állami feladatrendszer változtatásának lehetősége a bizalmi feltételek oldaláról minden korábbinál kedvezőbb;
- a gazdaság állapota (gazdasági örökség) • gazdasági teljesítményünk kismértékben javul, de ez mire elég, hol tartunk most? • a pénzügyi szektor pozíciói ellentmondásosak • a multinacionális vállalatok és a belföldi beszállítóik érdekrendszere előre lendítő lehet • a további belföldi érdekeltségű szereplők, a kis- és középvállalkozók, munkáltatók és munkavállalók (nem egységes) helyzete a munkaerőpiac szűkülése megállt, differenciált problémakezelés • az államháztartás pozíciói több mint kedvezőtlenek, az adott szerkezetben súlyos alulfinanszírozottság napi zavarok és hosszú távú gondok: nincs pénz a szerkezetváltásra és egyre nő a halasztott fejlesztések, de az elmaradt karbantartások aránya,
2. 2010 őszén tehát miként állunk: • államháztartási kiadásaink a fogyasztásra fordított kiadások csökkenése nem érte még el mélypontját, ugyanakkor a további szűkítés szerkezeti változtatások nélkül öncsonkítás • eladósodottságunk még növekszik, de kedvezőbb a finanszírozási pozíció, többlet, amihez hozzájárul, hogy a háztartások megtakarításai jelentősen emelkedtek, ugyanakkor a hitelkereslet továbbra is alacsony • versenyképességi mutatóink javulás • milyen perspektíva rajzolódik ki szerény gazdasági növekedés, ami az államháztartás kiadásainak szinten-tartásához is csak akkor elég, ha továbbra is igen szigorú költségvetési politikai érvényesül Elgondolkodtató a számszerű adatokat látva, összehasonlítva, hogy Magyarország különösebben nem tér el az európai középmezőny mutatóitól, sőt bizonyos javulás egyes területeken, mégis rosszabbnak tekintjük helyzetünket Miért?
A lefelé pörgő spirál megállhat, s bízhatunk, ha…. • A külföld bizalomvesztését sikerül feloldanunk, elfogadtatnunk, hogy bár a konvergencia kritériumokat, a ECOFIN előírásokat korábban sohasem teljesítettük, mostantól más lesz, megszűnnek a jelenlegi időszakot még jellemző kommunikációs egyenetlenségek; • A hitelekhez jutás a pénzpiacokon kedvezőbb feltételű lesz, megváltozik az a trend, hogy pl. a hitelminősítés szerint befektetésre nem ajánlott Lettország és Törökország jobb adottságokkal jut hitelhez mint mi, • A belföldi megtakarítási hajlandóság tovább javul, a költségvetés finanszírozásának egyensúlyában növekvő mértékben lehet számítani belső, lakossági forrásokra;
A lefelé pörgő spirál megállhat, s bízhatunk, ha…. • A magyar kormányzati gazdaságpolitika fókuszában a gazdasági szereplők versenyképességének javítása lesz, akikben lesz annyi alkotókészség, hogy a jobb lehető-ségekkel élni tudnak, s nem mindent (piacot, ötletet, innovációt, támogatást) az államtól várnak. • Az alapvető állami feladatok hatékonyabb ellátása, a költségvetési kiadások szelektív csökkentése folytatódik. • Érvényesül a munkavállalásra ösztönző újraelosztás; • Egyszerűbb lesz adózás és alacsonyabb adókulcsok terhelik a munkajövedelmeket; • Munkaerőpiachoz igazodó képzés indul meg; • Hatékonyabb és a gazdaság igényeihez jobban igazodó EU-forrásfelhasználás lesz a jellemző; • Folytatódik a dereguláció, a bürokratikus kötöttségek csökkentése, a szabályok egyszerűsítése.
A lefelé pörgő spirál megállhat, s bízhatunk, ha…. • Az export csökkenés mérséklődik, az euró leértékelődése segíteni fogja az EU (német) export jelentős fellendülését. • A GDP visszaesésében bekövetkezett fordulat tartós lesz, és a növekedés az inflációs hatásoktól megtisztítottan is valóság lesz. • Késleltetetten, de újra beindulhat egy exportvezérelt gazdasági növekedés. • A háztartások fogyasztása, a közösségi fogyasztás és a beruházások süllyedése lefékeződik. • A külső feltételek javulnak, az euró zóna úrrá lesz bizalmi válságán.
Vagyis, ha… • Folytatódik a fiskális stabilizáció, az államháztartási hiánycél tartása, és a tényleges hiány még további nehézségek „csont-vázak” ellenére sem haladja meg lényegesen a vállalt arányt, a szükségszerű további kiadáscsökkentések, költséglefaragások nyomán a költségvetési egyenleg viszonylag kedvező marad. • A költségvetés bevételeinek további nominális csökkenése sem vis-majorok következtében, sem az adórendszer módosításai nyomán nem következik be, s a változások hosszabb távon fokozatos bevétel-növekedéshez vezetnek. • A kormányzati teljesítmény a korábbiakhoz képest minőségileg javul, a „jó kormány(zás)” feltételei teljesülnek, és az ellátott áll-mi feladatrendszerben célszerű súlyponti és ellátási ütemezés alakul ki. • Az áldozatokat a lakosság képes elfogadni, s bizalma lesz abban, hogy a vállaltak nyomán, most, annyi csalódás után, belátható távlatban valóban megindul a tartós fejlődés.