1. Tárló Időszak: 1848. március 15. – 1848. június 30.

1. 1. TárlóIdőszak: 1848. március 15. – 1848. június 30. Az első tárló az előzményekre, március 15-re a forradalom napjára, a honvédség létrejöttére, az első tíz honvédzászlóalj megalakulására, harctérre indulására emlékezik. • A délvidéki szerbek kegyetlenkedései Fehértemplomnál 1848. augusztusában. Vincenz Katzler litográfiája, 1850. 21x28 cm. • A Pesti lap 1898. március 15-i emlékszáma a Szabadságharc 50. évfordulójára. • Ólomkatona –a 19. sorgyalogezred lövésze. • Honvédtoborzás. Vincenz Katzler litográfiája, 1850. 21x28 cm. • Szerb-magyar összecsapás a Délvidéken 1848 nyarán. Vincenz Katzler litográfiája, 1850. 21x28 cm. • Gracza György: Talpra Magyar – emlékképek a szabadságharc idejéből. • Szenttamástól Világosig. Szalkay Gergely emlékirata 1848-49-ről és a 6. honvédzászlóalj történetéről (Kecskemétiek a szabadságharcban. A jegyzeteket írta és szerkesztette Székelyné Kőrösi Ilona.) • Sashalmi István „Fiúk! Előre!” A 6. honvédzászlóalj emlékére 2009. márciusában a Pannon Egyetem gondozásában, a Zrínyi Kht. Anyagi támogatásával megjelent kötet. • Petőfi István versei (A Petőfi –Könyvtár XVII füzete, író Bajza József dr., Budapest, 1909, Kunossy, Szilágyi és társa). • Gaál Mózes – Bem hadsegéde (kiadás időpontja ismeretlen, kiadó a Révai testvérek) Emlékezés Petőfi Sándorra, a szabadságharc költőjére.

3. 1. A délvidéki szerbek kegyetlenkedései Fehértemplomnál 1848. augusztusában. Vincenz Katzler litográfiája, 1850. 21x28 cm. A fokozódó nemzetiségi zavargások hatására, valamint Hrabovszky péterváradi katonai főparancsnok futárjelentése nyomán a minisztertanács döntést hoz a délvidéki várak megerősítéséről, a Szegednél felállítandó katonai táborról és egy 10 000 főből álló önkéntes (mobilis nemzetőrségi) sereg toborzásáról. Batthyány miniszterelnök Baldacci Manó ezredest nevezi ki az Országos Nemzetőrseregi Haditanács (ONőHt) elnökének.

4. 2. A Pesti lap 1898. március 15-i emlékszáma a szabadságharc 50. évfordulójára. Az újság korabeli cikkeket közöl újra pl.: • Nőszabadság, írta Jókai Mór, megjelent a Pesti Hírlap 1848. március 18-i számában, • Országgyűlés, tárgy: Fölirat országgyűlési teendők iránt, Pesti Hírlap 1848. március 17-i számában, • Ébredjetek fel a szabadság reggelére, Életképek 1848.13. szám. Verseket: • Petőfi Sándor: Nemzeti dal, • Vörösmarty: Szabadsajtó, • Garay János: Szabadság dal, De közöl szerkesztői értesítéseket és korabeli apróhirdetéseket is, pl.: ház eladásról. Ezzel is érzékelteti, hogy a forradalom miatt az élet nem áll meg.

5. 3. 19. sorgyalogezred lövésze. Ólomkatona – Az ólomkatona nemcsak játék, de gyűjthető, a korszakot hűen bemutató tárgy is. Arra sarkalja gyűjtőt minél többet ismerjen meg az adott korról. A tárlóban bemutatatott katona a 19. Karl zu Schwarzenberg herceg, altábornagy, ezredtulajdonosról elnevezett sorgyalogezred lövésze. A 19. sorgyalogezred toborzási körzetéhez tartozott Veszprém vármegye, mint hadkiegészítő terület. Az ezred támogatta megalakulása során a 6. „Veszprémi” honvédzászlóaljat. Az ezred 1. és 2. zászlóalja az olaszországi hadszíntéren állomásozott Trientnél, annak ellenére, hogy a Batthány kormány követelte hazatérésüket erre nem került sor, így a szabadságharcban nem játszottak szerepet. A 3. zászlóalj (13.-18. századok), melynek állomáshelye 1848. márciusában Komárom volt, a budai főhadparancsnokság állományába tartozott, az alakulat létszáma ekkor 909 fő. A „Kisháborút” a Bácskai hadszíntéren, a Szabó alezredes (6. honvédzászlóalj) vezette, majd a Lenkey János alezredes által vezetett dandárban küzdik végig. 1849 januárjában a „Vécsey” 6. Honvédhadosztály részeként kivonják Bácskából. A 19. Schwarzenberg sorgyalogezred 3. zászlóalját Cibakházára irányítják az ott állomásozó erők felváltására, megerősítésére.1849. február 24-én, az alakulat parancsnoka, a szemben álló ellenséges erőt a sajátjának vélte - a 19/3 zászlóalj régi császári egyenruháját, szíjazatát viselte, ráadásul a szemben álló osztrák zászlóalj a 32. Eistei Ferdinánd ezred 1. zászlóalj hajtókájának világoskék színe megegyezett a 19. Karl zu Schwarzenberg ezred hajtóka színével - így fogságba esett. Annak ellenére hogy ekkor már a magyar csapatok részére a dobok verték a visszavonulót, Talabér Mátyás hadnagy és 19 katonája kiszabadította fogságba esett parancsnokát és csak úgy mellesleg az időközben riadóztatott zászlóalj megfutamította a magukat már győztesnek érző osztrákokat. Az őrnagyot a katonái hűsége és hősiessége nagyon meghatotta, és saját harmadosztályú katonai érdemjelét tűzte rá az alakulat zászlajára. Feleségének 1849. október 5-én írott levelében az Őt kiszabadító katonákat név szerint felsorolja, kéri, hogy amennyiben valamelyiküknek segítségre van szüksége, azt adja meg. Az őrnagyot Karl Leinengen -Westerburg grófnak hívták, talán úgy jobban emlékezünk rá: Leiningen Károly; egy az aradi tizenháromból.

6. 4. Honvédtoborzás Vincenz Katzler litográfiája, 1850. 21x28 cm. A Batthyány-kormány május 15-i határozata alapján május 16-án megkezdik az első 10 honvédzászlóalj toborzását az alábbi toborzási központokkal: az 1. és 2. zászlóaljat Pesten és Budán, a 3. zászlóaljat Szegeden, a 4. zászlóaljat Pozsonyban, az 5. zászlóaljat Győrben, a 6. zászlóaljat Veszprémben, a 7. zászlóaljat SzombathelyenmajdPápán, a 8. zászlóaljat Pécsett, a 9. zászlóaljat Kassán, a 10. zászlóaljat Debrecenben.

7. 5. Szerb-magyar összecsapás a Délvidéken 1848 nyarán Vincenz Katzler litográfiája, 1850, 21x28 cm. A déli hadszíntéren 1848. augusztus közepéig az újonnan felállított honvédség hat zászlóalja került bevetésre. A jobbszárnyon, a Dunánál, Futakon az 5. „Győri” zászlóalj, a Verbásszal való összeköttetés biztosítására, Ókéren a 6. „Veszprémi” zászlóalj, a centrumban Óbecsén, a Tisza-vonal és átkelés védelmében a 2. „Pesti” és 3. „Szegedi” zászlóalj, a balszárnyon Becskerek előtt, Écskán a l0. „Debreceni” és Versec, valamint a bányavidék védelmében, Fehértemplomban a 9. „Kassai” vagy közismert nevén „Veres sipkás” zászlóalj. Az 1. „Pesti” és a 7. „Ruhátlan Pápai” (Szombathelyi) zászlóaljak a Drávai sereghez kerültek. A 4. „Pozsonyi” és a 8. „Pécsi” zászlóaljakat többszöri, az alakulatok számára céltalan menetek után, útnak indítják a déli hadszíntérre. Mindez kevesebb, mint három hónappal a toborzást követően. Batthyány azon teljesítménye, hogy három hónap alatt a semmiből megteremtette egy olyan honvédségnek a magvát, amely eredményesen tudott szembeszállni Európa egyik legjobb hadseregével - illetve ahhoz, hogy ellenállását megtörjék Európa másik nagyhatalmának seregére is szükség volt – csak felsőfokú jelzőkkel illethető.

8. A Bánát és Bácska minden pontja maga volt a csatatér. Az itt élő, főleg szerb nemzetiség minden eszközt megengedhetőnek tartott, dúlt a partizánháború, ami nélkülözött minden lovagiasságot. A harcok kegyetlensége minden krónikást megdöbbentett, ír róla Klapka is visszaemlékezésében. Talán Vajda János, aki alakulatával a 24. „Jászberényi vagy másképpen Fehér sipkás” zászlóaljjal szintén ebbe „húsdarálóba” kerül a Bácskai hadtesthez, festi le az átélt szörnyűségeket a legkomorabban az „Egy honvéd naplójából” című önéletrajzi írásában: „A bánsági harctér volt azonkívül a legkegyetlenebb. Egyik az, hogy itt ellenséges indulatú nép között voltunk, ahol, míg a felsőtáborbeli honvéd jó puha cipót, lelkes házigazdát és gazdasszonyt kapott, mi ehelyett kővel, mé­reggel, alattomból ellőtt golyóval találkoztunk. Aztán a rendes hadsereg habár durván, de mégiscsak fogolyként bánt a sebesültekkel vagy elfogottakkal. Itt azonban hallatlan kínzások közt végezték ki a foglyul esett honvédet. Példának okáért: fölmetszették az élő honvéd hasát, szalmát tettek belé s azt meggyújtották. Egyiknek lábát térdig megnyúzták, aztán a nyúzott lábainál fogva a napra kiakasztották. Másokat elevenen eltemettek stb. Mondhat­nék még többet, de elég ebből ennyi is.”

9. 6. Gracza György: Talpra Magyar – emlékképek a szabadságharc idejéből. A szerző az ifjúság részére röviden összefoglalja a szabadságharc történetét, melyet beszédes képek kísérnek. Nem minden szempontból állja ki az idő próbáját, de egy olyan könyv, amiből átfogó képet nyerünk a szabadságharcra vonatkozóan.

10. 7. Szenttamástól Világosig Szalkay Gergely emlékirata 1848-49-ről és a 6. honvédzászlóalj történetéről (Kecskemétiek a szabadságharcban. A jegyzeteket írta és szerkesztette Székelyné Kőrösi Ilona.) Szalkay Gergelyről kijelenthető, hogy a Szabadságharc egy színes egyénisége, igazi csapattiszt, aki ugyanakkor kitűnő tollú író, zászlóalja történetének hű krónikása. Erősen elfogult lelkes kis csapata irányába. Aki először olvassa, művét kicsit münchauseni ízűnek találhatja. Összehasonlítva krónikáját más visszaemlékezésekkel, kiderül, hogy meglepően pontos. Az igaz, hogy az alakulatára nézve kedvező történeteket igyekszik minél jobban megvilágítani, de soha nem felnagyítva, eltúlozva. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kedvezőtlenekről viszont hajlamos jótékonyan elfeledkezni. Kossuth-ot isteníti, Görgeyt gyűlöli, ahol lehetősége nyílik rá, átkozza, bár valószínűleg egyiküket sem ismerte közelebbről

11. 8. Sashalmi István „Fiúk! Előre!” A 6. honvédzászlóalj emlékére 2009. márciusában a Pannon Egyetem gondozásában, a Zrinyi Kht. Anyagi támogatásával jelent meg. A kötet megismerteti az olvasót a 6. honvédzászlóalj történetével az 1848. június 3-i alakulástól az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletételig. Tartalmazza az egységnél szolgálatot teljesített 92 tiszt rövidebb, hosszabb életrajzát. Olyanokét mind: búcsúiSzabó Zsigmond ezredes, Dipold Antal ezredes, Szalkay Gergely őrnagy, Klapka György vezérőrnagy, Petőfi István százados, Chikány Ferenc százados.

12. 9. Petőfi István versei (A Petőfi –Könyvtár XVII. füzete, író Bajza József dr., Budapest, 1909, Kunossy, Szilágyi és társa). A kötet, a 38-39 oldalon van nyitva, itt olvasható Petőfi István „Sándor Bátyámhoz” című verse.

13. Petőfi István Szabadszálláson született 1825. augusztus 18-án. 1845-ben mészáros legénynek Várpalotára kerül. Itt székálló legényként éri 1848. márciusa. A forradalmi hangulat hatására verseket ír, melyben hitet tesz, hazáját, ha kell fegyverrel is kész megvédeni. (Elmegyek én…, Búcsú, Önkéntes dala,). 1848. június elején jelentkezik a 6. Veszprémi gyalogzászlóalj toborzásán. Katonai karriere rendhagyó, igaz rá a vers, „nyáron még önkéntes, ősszel már hadnagy, kapitány”. 1848. október 3-án már hadnagy. 1849. január 17-től főhadnagy, századparancsnok helyettes. A tápióbicskei csatától 1849. április 4-től, Csikány Ferenc halálát követően, zászlóalja hatodik századának megbízott parancsnoka. 1849. július 1-től százados, és kinevezett századparancsnok. Harcol a Vág-mentén, Komáromnál, Vácnál, Debrecennél. A Zarándi (Világosi) fegyverletételkor a zászlóalj tisztikarának tagja, a 6. század parancsnoka.

14. 10. Gaál Mózes – Bem hadsegéde (A kiadás időpontja ismeretlen, kiadó a Révai testvérek.) A kötet emlékezés Petőfi Sándorra, a szabadságharc költőjére, katonájára, hősi halottjára.