1 / 17

TIZIANO

TIZIANO. Az idő allegóriája. Tiziano Vecellio (1485? – 1576). A velencei érett reneszánsz egyik legnagyobb festője, a híres triász tagja; Veronese, Tiziano és Tintoretto. Munkásságuk együttesen reprezentálja a velencei festészet legragyogóbb korszakát. Allegória.

jariah
Download Presentation

TIZIANO

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. TIZIANO Az idő allegóriája

  2. Tiziano Vecellio (1485? – 1576).A velencei érett reneszánsz egyik legnagyobb festője, a híres triász tagja; Veronese, Tiziano és Tintoretto. Munkásságuk együttesen reprezentálja a velencei festészet legragyogóbb korszakát.

  3. Allegória Az allegória egy görög eredetű szó (αλλος = allosz, „más”, αγορευειν = agoreüein, „nyilvánosság számára beszélni”), Képletes beszédet, hasonlításon alapuló gondolkodásmódot jelent. Azaz egy elvont fogalmat képszerűen, vagy egy önmagában láthatatlan elképzelést vagy elképzeléseket egy látható képben jelenít meg; egy elvont valóságot érzékelhetővé tesz. Legtöbbször az olyan művészi kifejezésmódot értjük alatta, amikor az elénk állított ábrázolás, jelenet vagy cselekvő és beszélő személyek mögött valami más jelentést is kell gondolnunk. Ez a másik jelentés az allegorikus vagy átvitt értelem. Az allegória nem azonos a jelképpel, de attól nem mindig választható el világosan.Gyakran időszerű kapcsolata van világnézeti, társadalmi vagy politikai folyamatokkal.

  4. Szimbólum A szimbólum (ógörög σύμβολον vagyis syn = össze-, együtt- és ballein = dobni) egy jelentéshordozót jelöl (például szavak, tárgyak, eljárások stb.). Az ábrázolt objektum nincs feltétlenül jelen. Az, hogy milyen jelentés társul a jelentéshordozóhoz, függ a felhasználási területtől és a kontextustól(kontextus: környezettől való függés, szövegösszefüggés).A szemiotikában (a jelek jelrendszerek tudománya) a szimbólum a legáltalánosabb értelemben vett jel, amelyhez egy jelentés kapcsolódik. Szűk értelemben véve a szemiotikai szimbólum a szemiotikai jel egyik válfaja. A szimbólum hagyományos értelmezése ennél még szűkebb, mert előírja a képiséget, és azt, hogy a jelhez egy speciális konnotáció kapcsolódjon.(Konnotátum: valamely jel másodlagos, átvitt jelentése, megkülönböztetve az elsődleges jelentéstől, a denotációtól).

  5. „Az idő múlásának allegóriája a bölcsesség által vezérelve’’A három emberi fej szimbolizálja az időt és a hármas-fejű állat (kutya, oroszlán, farkas) a bölcsességet. (c. 1565–1570)

  6. kutya: Az első háziasított állat. Gyakori totem- és kabalafigura. A természeti népek tűzhozó szerepet tulajdonítottak neki. Az alvilág határának őrzője; lélekkísérőként is megjelenik. Diogenésznek, a cinikus filozófia legnevesebb képviselőjének csúfneve küón, azaz ’kutya’ volt, utalva életmódjának igénytelenségére, és tanítására: a konvenciók, a szemérem, a külsőségek megvetésére. A hellenisztikus korban Szarapisz attribútumának, az időt szimbolizáló kígyóval övezett háromfejű (farkas-, oroszlán- és kutyafejű) állatnak jobb oldali, kutyafeje a jövő, a hízelgő remény jelképe. A világi erények közül a házastársi hűség szimbóluma; ezt fejezik ki a középkori királynősírok kutya-ábrázolásai (pl. Saint-Denis, katedrális, XII–XIII. sz.), a női portrék ölebei. Jan van Eyck az Arnolfini házaspárról készített festményén is erre utal az asszony lábánál álló kutya.

  7. oroszlán: Afrikai, ragadozó nagymacska; a királyság, az erő megtestesítője („az állatok királya”). A Nap, a fény birodalmához tartozó lényként apotropaikus (védelmező erővel rendelkező) jelentést is hordoz; gyakran jelenik meg a források, templomok, sírok őrzőjeként (pl. a déloszi oroszlánsor, a mükénéi oroszlános kapu, a babiloni oroszlánfal). ‘Idő’ jelentésben is megjelenik: Szarapisz (→Ozirisz/Szarapisz) attribútumának, az időt jelképező kígyóval övezett háromfejű (farkas-, oroszlán- és kutyafejű) állatnak középső, oroszlánfeje a jelen szimbóluma, mert kifejezi a múlt és jövő között álló legerősebb tényezőt.

  8. farkas: Európa legnagyobb testű őshonos ragadozója. Ősi, mágikus totemisztikus tiszteletét, védelmező szerepét régészeti leletek bizonyítják. Az ókori rómaiaknál, a belső-ázsiai nomád népeknél, pl. a türköknél, a tatároknál egyaránt totem-ős. A görögöknél Phoibosz Apollón, a fényisten szent állata. A hellenizmus korában Szarapisz (→Ozirisz/Szarapisz) attribútumának, az időt szimbolizáló kígyóval övezett háromfejű (farkas-, oroszlán- és kutyafejű) állatnak bal oldali, farkasfeje a múlt, a pusztítás jelképe. A fogalommeghatározások: Pál József és Újvári EditSzimbólumtár c. mukájából valók Kiadó: Balassi Kiadó (2001)

  9. A kép sötét hátterében a következő latin felirat olvasható: “EX PRAETERITO PRAESENS PRUDENTER AGIT, NI FUTURUM ACTIONE DETURPET” „A múltból kiindulva a jelent vigyázva cselekedni, hogy a jövő eredményeit ne zavarjuk.” (Bognár Judit)

  10. A baloldalon, az öregember önarcképe,középkorú fia Orazio és fiatal unokaöccsejobbról Marco;az Öreg, a Középkorú és a Fiatal allegóriája.A három totemállat, a Farkas, az Oroszlán és a Kutya aMúlt, a Jelen és a Jövő szimbólumai.

  11. Csupán érdekesség kedvéért: A három állat neve megtalálható a csillagképek között is , a Kutya (Canis major), az Oroszlán (Leo) és a Farkas (Lupus). A három csillagkép pontosan egy olyan háromszög csúcsaiban helyezkedik el, mint azt az előző dián láthattuk. A jobboldalon a Kutya csillagkép látható (egy november 21.-i állapotnak megfelelően). A csillagkép legfényesebb csillaga (egyben az északi féltekéé is) az alfa Canis, azaz a SIRIUS. A tavaszi nap-éj egyenlőség, az új élet kezdete, a Nílus áradása, stb. kötődik megjelenéséhez. A délnyugati égbolton, éppen a látóhatár (a Föld felszíne) közelében látható. Egy feldobott kőhöz hasonlatosan elindulunk pályánkon. A csúcsot, életünk delén, az Oroszlán csillagképben érjük el (60 fokos szögben a látóhatár felett). Ezt követően pályánk lefelé kezd áldozni és éppen a Farkas csillagképben ér véget a látóhatár (a Föld felszíne!) alatt. A három csillagkép láthatósága természetesen, éves periódusban, változik, de egymáshoz való viszonyuk állandó marad. Az istenség attribútumának, a háromfejű szörny nyakát övező kígyó, a Hydra (Vízikígyó) is ott van a következő csillagtérképen, a feje a Kutya és az Oroszlán között látható, majd hosszú testével a Farkas közebében ér véget.

  12. oroszlán csillagkép: Az antik költők a Héraklész hőstetteivel összefüggésbe hozott csillagképek között említik az Oroszlánt is; eszerint a hérosz által legyőzött nemeai oroszlán került csillagképként az égre. Dürer Sol Justitiae c. rézmetszetén a kardot és mérleget tartó allegorikus férfialak oroszlánon ül. A Nap szimbolikájához kapcsolódva ez a csillagkép az életerő, az uralkodás, a szilárd akarat a zodiákus rendszerében. Az európai állatöv ötödik szakasza, ideje a nyár közepe: július 23– augusztus 23. Jele: az asztrológiai hagyomány a méltóság, a jóság és a hiúság tulajdonságaival ruházta fel. Uralkodó bolygója a Nap, a négy elem közül a tűzhöz kapcsolódik. Mivel ebben a jegyben áll hatalma csúcsán a Nap, a jegy gyakori ábrázolása az oroszlán hátán ülő napisten vagy az oroszlánok húzta napszekér.

  13. Szólnunk kell még Szarapisz istenségről is KÁKOSY László: Régi és új istenek Egyiptomban „A görög (Kr. e. 332), majd a római (i.e. 30) hódítás jelentős változásokat hozott Egyiptom kultúrájában, de az ősi, akkor már három évezredes múltra visszatekintő fáraó kori vallás létét nem fenyegette. Az egyiptomi és a görög vallás, valamint a keletről jövő kultuszok békésen éltek egymás mellett, sőt megindult egy összeolvadási folyamat, a szinkretizmus, melyből sajátos keverék-vallások születtek. Alexandria fő istene, Szarapisz (Ozirisz-Apisz) az egyiptomi Ozirisz, a görög Zeusz, Hádész, Héliosz és más istenek vonásait egyesítette magában.” Ennek a Szarapisz (Sarapis, Serapis) nevű istennek volt attribútumaa háromfejű szörny (lsd. a köv. diát). Ez az istenség rendelkezett, a halandó emberek által annyira áhított képességgel, hogy ismerte a múlt minden történését és a jövőbe is látott. Megvolt minden adottsága, hogy a lehető legbölcsebb legyen. Így válik érthetővé a kép kissé rejtélyes címe, és üzenete: Mindenkor úgy cselekedj, a múlt tapasztalatait figyelembe véve, hogy a jövőt ne veszélyeztesd!

  14. További felvetések: Miért éppen az a három férfi arcképe szerepel a képen? A megoldást valószínűleg a három totemállatnak tulajdonított jellembeli adottságok vizsgálatával lehet megközelíteni.Tiziano jelleme könnyen felderíthető életrajzi adatainak ismeretében és nem véletlenül került az ő arcképe a farkas fölé. Valószínű, hogy számtalan középkorú illetve fiatal ismerőse, rokona volt. Milyen jellembeli tulajdonságokkal bírt Orazio és Marcus?

  15. VÉGE <Dr. Spissák Lajos, 2010 szeptember>

More Related