N v nyf ldrajz s t rsul stan 10 el ad s dr bartha d nes
This presentation is the property of its rightful owner.
Sponsored Links
1 / 116

NÖVÉNYFÖLDRAJZ ÉS TÁRSULÁSTAN 10. előadás Dr. Bartha Dénes PowerPoint PPT Presentation


  • 55 Views
  • Uploaded on
  • Presentation posted in: General

NÖVÉNYFÖLDRAJZ ÉS TÁRSULÁSTAN 10. előadás Dr. Bartha Dénes. ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK. ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK . a keleti erdőssztyepp zóna legnyugatibb nyúlványa elér a Kárpát- medencébe a makroklíma (ESZTY) hatását bizonyos edafikus tényezők (alapkőzet:

Download Presentation

NÖVÉNYFÖLDRAJZ ÉS TÁRSULÁSTAN 10. előadás Dr. Bartha Dénes

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation

Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author.While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server.


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - E N D - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Presentation Transcript


N v nyf ldrajz s t rsul stan 10 el ad s dr bartha d nes

NÖVÉNYFÖLDRAJZ ÉS TÁRSULÁSTAN10. előadásDr. Bartha Dénes


Erd ssztyepp erd k s cserj sek

ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK


Erd ssztyepp erd k s cserj sek1

ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK

  • a keleti erdőssztyepp zóna legnyugatibb nyúlványa elér a Kárpát-

    medencébe

  • a makroklíma (ESZTY) hatását bizonyos edafikus tényezők (alapkőzet:

    homok, szik) módosíthatják, és jelentősek az antropogén hatások is

  • az erdőssztyepp erdők a zonális erdőhatár déli, a regionális erdőhatár alsó

    részén helyezkednek el

  • a mozaikos felépítésű társulások, az erdőfoltok sztyeppfoltokkal

    váltakozhatnak

  • lombkoronaszintjében a KST dominál, hozzá más szárazságtűrő

    tölgyfajok elegyedhetnek (CS, OT)

  • cserjeszintje fejlett, fajgazdag, zömmel xerofil fajokkal

  • lágyszárú szintje közepes vagy magas borítású, a xerofil fajok az

    uralkodóak (erdei sztyepp és gyepi sztyepp fajok keverednek)


Erd ssztyepp erd k s cserj sek2

ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK


Erd ssztyepp erd k s cserj sek3

ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK


Erd ssztyepp erd k s cserj sek4

ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK


Erd ssztyepp erd k s cserj sek5

ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK


L szt lgyesek

LÖSZTÖLGYESEK


L szt lgyesek1

LÖSZTÖLGYESEK

Termőhelyi viszonyok:

D: síkvidékek árvízmentes hátságai, széles löszhátakon plakor

helyzetben, alföldperemi és hegylábi részek, alacsony

dombvidékek, előhegységek – alacsony tszf. magasság (200 m tszf.

magasság alatt)

K: erdőssztyep klímaöv  klímaregionális és klímazonális társulás

A: lösz, (pannon agyag)

H: többletvízhatástól független (VFLEN)

T: humuszban gazdag barna erdőtalajok (CBE, KMBE, ritkábban

BFÖLD), kőzethatású humuszkarbonát talaj (HK)


L szt lgyesek2

LÖSZTÖLGYESEK

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: nyílt, mozaikos (helyenként löszgyepekkel, cserjésekkel

váltakozó), alföldperemi, hegylábi és alacsony dombvidéki

részeken zártabb, esetenként kétszintes – extrém termőhelyi

részek felé letörpülhet - fajgazdag, xerofil fajok

B: magas borítás, fajgazdag, szegélycserjések –, xerofil fajok

C: magas borítás – fajgazdag, xerofil (részben löszjelző, ill.

erdőssztyepp) fajok

D: jelentéktelen


L szt lgyesek3

LÖSZTÖLGYESEK

Faji összetétel:

A:KST, (OT), (CS), (KTT), MJ, MSZ, KT, AL

B:

törpemandula (Amygdalus nana) parlagi rózsa (Rosa gallica)

csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) tatár juhar (Acer tataricum)

egybibés galagonya (Crataegus monogyna) fagyal (Ligustrum vulgare)

bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)

csíkos kecskerágó (E. europaeus) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)

kökény (Prunus spinosa)


L szt lgyesek4

LÖSZTÖLGYESEK

C:

bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) magyar zergevirág (Doronicum

erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) hungaricum)

tarka nőszirom (Iris variegata) tavaszi hérics (Adonis vernalis)

bugás macskamenta (Nepeta pannonica) pusztai meténg (Vincaherbacea)

nagyezerjófű (Dictamnus albus) erdei gyöngyköles (Lithospermum macskahere (Phlomis tuberosa) purpureo –coeruleum)

orvosi salamonpecsét (Polygonatum odoratum) szarvas kocsord (Peucedanum

herék(Trifolium spp.)cervaria)

sátorozó margitvirág(Chrysanthemum cormbosum)

sások-füvek

tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) barázdált csenkesz (Festuca rupicola)

erdei szálkaperje (B. sylvaticum) vékony csenkesz (F. valesiaca)

magas gyöngyperje (Melicaaltissima) sárgás sás (Carex michelii)

D: -


L szt lgyesek5

LÖSZTÖLGYESEK

Földrajzi elterjedés:

Egykor az Alföld és Kisalföld löszhátain sokfelé. Ma már csak

maradványállományok: Északi-középhegység (pl. Bükkalja: Kerecsend,

Ostoros), erősen átalakultan Nagyalföld, Mezőföld, valamint további

szórvány előfordulások


L szt lgyesek6

LÖSZTÖLGYESEK

Ökológiai és földrajzi változatok:

NYÍLT LÖSZTÖLGYES

Löszgyepekkel mozaikoló, szegélycserjésekkel átmeneteket képező nyílt

állományok, főleg a Nagyalföld belső, aridabb területein.

ZÁRT LÖSZTÖLGYES

Alföldperemi részeken, hegylábakon és alacsonyabb dombvidékeken kialakult

zárt állományok, (cserrel és esetenként kocsánytalan tölggyel is).


L szt lgyesek7

LÖSZTÖLGYESEK

Fontosabb származék- és kultúrerdők:

Sz: -

K: nemesnyáras, akácos, erdeifenyves, feketefenyves

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

nincsenek


L szt lgyesek8

LÖSZTÖLGYESEK


L szt lgyesek9

LÖSZTÖLGYESEK


Pusztai cserj sek

PUSZTAI CSERJÉSEK


Pusztai cserj sek1

PUSZTAI CSERJÉSEK

Termőhelyi viszonyok:

D: peremhegyek lábai, alföldi hátságok – általában alacsonyabb tszf.

magasság (300 m tszf. magasság alatt)

K: erdőssztyepp és cseres-tölgyes klímaöv

A: lösz

H: többletvízhatástól független (VFLEN)

T: csernozjomok (KC, MLC, SC), karbonátmaradványos barna

erdőtalaj (KBMBE)


Pusztai cserj sek2

PUSZTAI CSERJÉSEK

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

B: alacsony termetű (kb. 1 m magas), változó borítású – xerofil fajok

(gyökérsarjas szaporodással polikormontelepek jöhetnek létre)

C: a felnyíló foltokon és erdőszegélyeken nagyobb borítás, (a

polikormonok alatt alacsonyabb borítás) – xerofil (főleg sztyepp

és erdőssztyepp) fajok

D: hiányzik


Pusztai cserj sek3

PUSZTAI CSERJÉSEK

Faji összetétel:

B:

törpe mandula (Amygdalus nana) egybibés galagonya (Crataegus monogyna)

csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) kökény (Prunus spinosa)

jajrózsa (Rosa pimpinellifolia) tatár juhar (Acer tataricum)

parlagi rózsa (R. gallica) veresgyűrűsom (Cornus sanguinea)

C:

macskahere (Phlomis tuberosa) borzas peremizs (I. hirta)

magyar repcsény (Erysimum odoratum) nagyezerjófű (Dictamnus albus)

selymes peremizs (Inula oculus-christi) tarka nőszirom (Iris variegata)

tavaszi hérics (Adonis vernalis) pusztai meténg (Vinca herbacea)

kökörcsinek (Pulsatilla spp.) deres tarackbúza (Agropyron intermedium)

sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) szakállas tarackbúza (A. pectinatum)

piros gólyaorr (Geranium sanguineum) tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)

D:-


Pusztai cserj sek4

PUSZTAI CSERJÉSEK

Földrajzi elterjedés:

Alföld, középhegységek alföldre néző lábai; sokszor másodlagosan

jön létre.

Változatok:

TÖRPEMANDULA - CSERJÉSEK

Ritkább társulás.

CSEPLESZMEGGY-CSERJÉSEK

Gyakoribb társulás.


Pusztai cserj sek5

PUSZTAI CSERJÉSEK


Pusztai cserj sek6

PUSZTAI CSERJÉSEK


Sziki t lgyesek

SZIKI TÖLGYESEK


Sziki t lgyesek1

SZIKI TÖLGYESEK

Termőhelyi viszonyok:

D: síkvidékek (ma már) árvízmentes, de a talajvíztükörrel

kapcsolatban álló, szikes lapályai – alacsony tszf. magasság (200 m

tszf. magasság alatt)

K: erdőssztyep klímaöv

A: öntés eredetű hordalék (agyag, homok, stb.), áthalmozott lösz

H: változó vízhatás(VÁLT)

T: szikes talajok (SZRSZC, RSZC), réti erdőtalaj (RÉTIE)

mozaikosan


Sziki t lgyesek2

SZIKI TÖLGYESEK

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: nyílt, mozaikos (helyenként szikes gyepekkel [sziki

magaskórósokkal] váltakozó), gyenge növekedésű, elágazó,

letörpülő (a gyenge záródás miatt), jobb termőhelyű foltokon

kétszintes – fajgazdag, xerofil fajok

B: magas borítás, mozaikos – fajgazdag, xerofil és xeromezofil

fajok

C: magas borítás, mozaikos – fajgazdag, xerofil–higrofil (részben

sziki) fajok

D: jelentéktelen


Sziki t lgyesek3

SZIKI TÖLGYESEK

Faji összetétel:

A: KST, MAK, FRNY, MJ, MSZ, KT

B:

tatár juhar (Acer tataricum) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)

vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) kökény (Prunus spinosa)

egybibés galagonya (Crataegus monogyna) fagyal (Ligustrumvulgare)


Sziki t lgyesek4

SZIKI TÖLGYESEK

C:

nyílt részek

(magaskórósodásra is hajlamos sziki fajok)

bárányüröm (Artemisia pontica) magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)

sziki üröm (A. maritima) orvosi kocsord (Peucedanum officinale)

sziki csenkesz (Festuca pseudovina) fűzlevelű peremizs (Inula salicina)

réti őszirózsa (Aster sedifolius) sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos)

sóvirág (Limonium gmelini)

zárt részek

(xeromezofil-lomberdei fajok)

erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdei gyöngyköles (Lithospermum

magas gyöngyperje (Melica altissima) purpureo-coeruleum)

bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum

szálkás tarackbúza (Agropyron caninum) latifolium)

D:

pintycsőrű moha (Brachythecium rutabulum) csőrös moha (Eurhynchium striatum)


Sziki t lgyesek5

SZIKI TÖLGYESEK

Földrajzi elterjedés:

Vélhetően egykor a Nagy- és Kisalföld szolonyec szikesein többfelé

volt. Ma már csak maradványállományok vannak: Hortobágy (pl.

Ohat, Újszent- margita), Körösök mente (pl. Hencida, Bélmegyer),

Zagyva alsó folyása, Kisalföld (Kemenesalja).

Fontosabb származék- és kultúrerdők:

Sz: -

K: akácos, amerikaikőrises, ezüstfás, gyalogakácos

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

nincsenek


Sziki t lgyesek6

SZIKI TÖLGYESEK


Sziki t lgyesek7

SZIKI TÖLGYESEK


Homoki t lgyesek

HOMOKI TÖLGYESEK


Homoki t lgyesek1

HOMOKI TÖLGYESEK

Termőhelyi viszonyok:

D: síkvidékek árvízmentes hátságai, ritkábban ártérből kiemelkedő

térszinek sík, enyhén hullámos felszínein – alacsony tszf.

magasság (200 m tszf. magasság alatt)

K: erdőssztyep klímaöv, a Nyírségben zárt tölgyes klíma

A: savanyú vagy meszes homok

H: nyílt változatnál:többletvízhatástól független (VFLEN), zárt

változatnál: időszakos vízhatás (IDŐSZ)

T: nyílt változat: humuszos homok talaj (HH), zárt változat: barna

erdőtalajok (KBE, RBE), illetve talajkombinációk


Homoki t lgyesek2

HOMOKI TÖLGYESEK

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: nyílt változat: alacsony záródású, letörpülő / zárt változat:

gyakran kétszintes – mindkettő változat: fajgazdag, xerofil és

xeromezofil fajok

B: magas borítás – nyílt változat: fajgazdag, xerofil fajok / zárt

változat: fajgazdag, xerofil és mezofil fajok

C: magas borítás – nyílt változat: fajgazdag, xerofil (részben

homoki) fajok /zárt változat: fajgazdag, xerofil (részben homoki)

és mezofil (részben üde lomberdei) fajok

D: jelentéktelen


Homoki t lgyesek3

HOMOKI TÖLGYESEK

Faji összetétel:

A: KST, FRNY, MJ, MSZ, KT, (RNY), (NYI), (OT), EH*

B:

boróka (Juniperus communis) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)

egybibés galagonya (Crataegus monogyna) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)

fagyal (Ligustrumvulgare) sóskaborbolya (Berberis vulgaris)

kökény (Prunus spinosa) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)

mogyoró (Corylus avellana) gyepűrózsa (Rosa canina)

tatár juhar (Acer tataricum) ostorménbangita* (Viburnum lantana)


Homoki t lgyesek4

HOMOKI TÖLGYESEK

C:

nyílt változat - nyílt részek

(homokpusztai fajok)

homoki csenkesz (Festuca vaginata) ágas homokliliom (Anthericum ramosum)

barázdált csenkesz (F. rupicola) koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris)

vékony csenkesz (F. valesiaca) magas kocsord (Peucedanum alsaticum)

árvalányhajak (Stipa spp.) szarvaskocsord (P. cervaria)

erdélyi gyöngyperje (Melica transsylvanica) citromkocsord (P. oreoselinum)

illatos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) homoki nőszirom (Iris arenaria)

illatos szentperje (Hierochloë odorata) sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)


Homoki t lgyesek5

HOMOKI TÖLGYESEK

zárt változat – és a nyílt változat zárt részei

erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdei gyöngyköles (Lithospermum

ligeti perje (Poa nemoralis) purpureo-coeruleum)

szálkás tarackbúza (Agropyron caninum) kőmagvú gyöngyköles (L. officinale)

gyöngyvirág (Convallaria majalis) enyves zsálya (Salvia glutinosa)

széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum erdei tisztesfű (Stachys sylvatica)

latifolium) bársonyos tüdőfű (Pulmonaria

soktérdű salamonpecsét (P. odoratum) mollissima)

erdei ibolya (Viola sylvestris) kéküstökű csormolya (Melampyrum

nemorosum)

D: -


Homoki t lgyesek6

HOMOKI TÖLGYESEK

Földrajzi elterjedés:

Egykor az Alföld (Nyírség, Duna-Tisza köze, Tengelici-homokvidék),

és Kisalföld (Szigetköz, Komáromi-síkság) homokvidékein sokfelé.

Ma már csak maradványállományok.


Homoki t lgyesek7

HOMOKI TÖLGYESEK

Ökológiai változatok:

NYÍLT HOMOKI (PUSZTAI) TÖLGYES

Erdőssztyepp jellegű, alacsony záródású, xerofil jellegű társulás.

ZÁRT HOMOKI (GYÖNGYVIRÁGOS) TÖLGYES

Záródott, xeromezofil jellegű társulás.

Fontosabb származék- és kultúrerdők:

Sz: fehérnyáras

K: akácos, nemesnyáras, erdeifenyves, feketefenyves, simafenyves,

feketediós, vöröstölgyes


Homoki t lgyesek8

HOMOKI TÖLGYESEK

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:


Homoki t lgyesek9

HOMOKI TÖLGYESEK

A térkép a nyílt homoki tölgyes előfordulását mutatja.


Homoki t lgyesek10

HOMOKI TÖLGYESEK


Homoki erdeifenyves

HOMOKI ERDEIFENYVES


Homoki erdeifenyves1

HOMOKI ERDEIFENYVES

Termőhelyi viszonyok:

A: kilugózódásra hajlamos homok

H: többletvízhatástól független (TBLVHF)

T: humuszos homok talaj (HH)


Homoki erdeifenyves2

HOMOKI ERDEIFENYVES

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: nyílt, alacsonyzáródású, egyszntű

B: hiányzó, vagy alacsony borítású

C: kettős, meszes homoktakarón- bazifil és xerofil fajok, de a

kilúgózódás következtében acidofil fajok is megjelennek

D: -


Homoki erdeifenyves3

HOMOKI ERDEIFENYVES

A:EF, CS, KST, VK

B:

közönséges boróka (Juniperus communis) sóskaborbolya(Berberis vulgaris)

egybibés galagonya (Crataegus monogyna)


Homoki erdeifenyves4

HOMOKI ERDEIFENYVES

C:

mészkedvelő xerofil homoki fajok

homoki csenkesz (Festuca vaginata) homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata)

homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) homoki szegfű (Dianthus arenarius)

naprózsa (Fumana procumbens) fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)

homoki vértő (Onosma arenaria) pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana)

mészkerülő fajok

orvosi veronika (Veronica officinalis) fenyőspárga (Monotropa hypopytis)

zöldes körtike (Pyrola chlorantha) gyöngyvirágos-körtike (Orthilia secunda)

D: -

Előfordulás: Bakonyszentlászló – Fenyőfő †


Bor k s ny rasok

BORÓKÁS – NYÁRASOK


Bor k s ny rasok1

BORÓKÁS – NYÁRASOK

Termőhelyi viszonyok:

D: síkvidékek árvízmentes hátságai, homokbuckák változatos

felszíni formáin – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság

alatt)

K: erdőssztyep klímaöv

A: (durvaszemcsés) meszes homok

H: többletvízhatástól független (VFLEN)

T: futóhomok és humuszos homoktalaj(FH, HH)


Bor k s ny rasok2

BORÓKÁS – NYÁRASOK

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: általában nyílt, de lehetnek zárt foltok, egyszintes, cserjésekkel,

gyepekkel mozaikos – általában egyetlen faj

B: alacsony vagy közepes borítás (a rossz vízgazdálkodás miatt) –

xerofil fajok, a boróka helyenként hiányzik

C: alacsony vagy közepes (állomány szélén magas) borítás – xerofil

(nagyrészt homoki) fajok

D: helyenként nagyobb foltokban xerofil és pszammofil fajok


Bor k s ny rasok3

BORÓKÁS – NYÁRASOK

Faji összetétel:

A:FRNY, KT, (KST)

B:

boróka (Juniperus communis) kökény (Prunus spinosa)

fagyal (Ligustrum vulgare) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)

egybibés galagonya (Crataegusmonogyna) sóskaborbolya (Berberis vulgaris)


Bor k s ny rasok4

BORÓKÁS – NYÁRASOK

C:

sások – füvek

fényes sás (Carex liparicarpos) magyar csenkesz (Festuca vaginata)

árvalányhajak (Stipa spp.) barázdált csenkesz (F. rupicola)

egyéb fajok

(részben homokpusztai fajok)

homoki kikerics (Colchicum arenarium) homoki ibolya (Viola arenaria)

sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) homoki bakszakáll (Tragopogonfloccosus)

borzas len (Linum hirsutum) magyar szegfű (Dianthus pontederae)

nyúlárnyék (Asparagus officinalis) farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias)

pusztai kutyatej (E. seguieriana) soktérdű salamonpecsét (Polygonatum

kónya habszegfű (Silene nutans) odoratum)

piros madársisak (Cephalanthera rubra) kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum

méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum) officinale)

magyar ebnyelvűfű (Cynoglossum hungaricum)


Bor k s ny rasok5

BORÓKÁS – NYÁRASOK

D:

szakálka moha (Barbula unguiculata) göndör moha (Tortella tortuosa)

ezüst körtemoha (Bryum argenteum) gyommoha (Funaria hygrometrica)

gazmoha (Ceratodon purpureus) magyar moha (F. hungarica)

Földrajzi elterjedés:

Alföld (Duna-Tisza köze)

Fontosabb származék- és kultúrerdők:

Sz: fehérnyáras

K: akácos, erdeifenyves, feketefenyves

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

nincsenek


Bor k s ny rasok6

BORÓKÁS – NYÁRASOK


Bor k s ny rasok7

BORÓKÁS – NYÁRASOK


B kult rerd k s m sodlagos cserj sek

B. Kultúrerdők és másodlagos cserjések


Kult rerd k

KULTÚRERDŐK


Kult rerd k1

KULTÚRERDŐK

- termőhelyeiken korábban természetes/természetszerű erdők álltak, vagy

mezőgazdasági művelést folytattak rajtuk

- rendszerint elegyetlenek, egyetlen fafajból állnak állományaik

- legnagyobb részben nem őshonos fafajok, illetve nemesített fajták

alkalmazásával létesítettek (de vannak nem saját termőhelyükön álló

őshonos fafajokból létrehozott kultúrerdők is)

- intenzíven kezeltek, gyakoriak az agrotechnikai beavatkozások

- vágásfordulójuk közepes, vagy alacsony

- gyepszintjük rendszerint fajszegény, többnyire bolygatást-zavarást jelző

(gyom), illetve általános (zavarástűrő és generalista) erdei fajokból áll

- gyepek helyén telepített faállományaik esetében a gyepszintben gyakran

zavarástűrő gyepi fajok élnek tovább

- kultúrállományok területe 1,3 millió hektár, az ország területének 13,9 %-

a, a faállománnyal borított terület mintegy 70%-a


Kult r lucfenyvesek

KULTÚR LUCFENYVESEK


Kult r lucfenyvesek1

KULTÚR LUCFENYVESEK

- kiegyenlített klímájú termőhelyeken, völgyekben, patakok közelében,

elöntésmentes helyeken

- kielégítő növekedést többnyire mészmentes talajokon mutatnak

- lehulló tűavarból nyershumusz keletkezik, ami savanyítja a feltalajt

- állományai zártak, idős korban sem ritkulnak ki

- a fényhiány miatt a gyepszint nudum-szubnudum


Kult r lucfenyvesek2

KULTÚR LUCFENYVESEK

A: LF

B: -

C:

mészkerülő fajok

kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) pillás perjeszittyó (Luzula pilosa)

körtikék (Pyrola spp.) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa)

árnyékvirág (Majanthemum bifolium) orvosi veronika (Veronica officinalis)

réti csormolya (Melampyrum pratense) fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)


Kult r lucfenyvesek3

KULTÚR LUCFENYVESEK

üde lomberdei fajok

hagymás fogas-ír (Dentaria bulbifera) szagos müge (Galiumodoratum)

olocsán csillaghúr (Stellaria holostea) gombernyő (Sanicula europaea)

erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides) erdei madársóska (Oxalis acetosella)

nedvesebb, bolygatott helyeken

szedrek (Rubus spp.) nagy csalán (Urtica dioica)

Területrészesedés:

Kultúrfenyvesek területaránya a faállománnyal borított terület 1,1 %-a, csökkenő.


Kult r lucfenyvesek4

KULTÚR LUCFENYVESEK


Kult r erdei s feketefenyvesek

KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK


Kult r erdei s feketefenyvesek1

KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK

- állományaik jórészt erősen savanyú vagy erősen meszes, száraz, meleg,

tápanyagszegény termőhelyeken találhatók

- tűavarjuk nehezen bomlik, száraz tőzeget képez, ami részben savanyítja,

  részben szárítja a talajt

- fiatal korban (az ültetési hálózat miatt is) erősen árnyalnak, ezért ekkor a

gyepszint nudum, vagy szubnudum

- idősebb korban (jelentős fényigényük miatt) állományaik kiritkulnak, ekkor

a környező területek növényfajai visszatelepülhetnek


Kult r erdei s feketefenyvesek2

KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK

A:EF, LF

B: -

C:

savanyú, száraz hegyvidéki termőhelyek

törpecserjék

csarab (Calluna vulgaris)fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

fűfélék

erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) fonalas csenkesz (Festuca tenuifolia)

erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)

cérnatippan (Agrostis capillaris)


Kult r erdei s feketefenyvesek3

KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK

meszes, száraz, dolomit és mészkő alapkőzetű hegyvidéki termőhelyek

félcserjék

naprózsa (Fumana procumbens) napvirágok (Helianthemum spp.)

kakukkfüvek (Thymus spp.) zanótok (Cytisus spp.)

hegyi gamandor (Teucrium montanum)

fű- és sásfélék

deres csenkesz (Festuca pallens) tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)

barázdált csenkesz (Festuca rupicola) árvalányhajak (Stipa spp.)

vékony csenkesz (Festuca valesiaca) törpe sás (Carex humilis)

száraz, mészmentes homokos síkvidéki termőhelyek

ezüstperje (Corynephorus canescens)


Kult r erdei s feketefenyvesek4

KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK

száraz, meszes homokos síkvidéki termőhelyek

fényes sás (Carex liparicarpos) barázdált csenkesz (Festuca rupicola)

élesmosófű (Chrysopogon gryllus) árvalányhajak (Stipa spp.)

homoki csenkesz (Festuca vaginata)

hegy- és dombvidéki félszáraz-üde-félnedves termőhelyek

erdei iszalag (Clematis vitalba) szedrek (Rubus spp.)

komló (Humulus lupulus) magas aranyvessző (Solidago gigantea)

nagycsalán (Urtica dioica) sasharaszt (Pteridium aquilinum)

Területrészesedés:

A kultúr erdei- és feketefenyvesek

a faállománnyal borított terület 11,6%-t foglalják el.


Kult r erdei s feketefenyvesek5

KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK


Egy b kult rfenyvesek

EGYÉB KULTÚRFENYVESEK


Egy b kult rfenyvesek1

EGYÉB KULTÚRFENYVESEK

- fajkészletük és dinamikájuk hasonlít a lucfenyvesekéhez

- gyakrabban ültetett fafajaik:

SF, VF, DF, JF

Területirészesedés:

A faállománnyal borított terület 0,2%-án találhatók.


Nemesny rasok s nemesf zesek

NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK


Nemesny rasok s nemesf zesek1

NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK

  • síkvidéken a fűz-nyár és a tölgy-kőris-szil ligeterdők helyén, illetve lecsapolt lápterületeken találhatók

  • nemesnyárasok ezen kívül az üdébb alföldi tölgyesek helyén is vannak

  • domb- és alacsony hegyvidéken a szélesebb völgytalpak üde termőhelyein fordulnak elő

  • szabályos, tág hálózatban ültetettek

  • agrotechnikai úton (pl.: tárcsázás, vegyszerezés) sűrű időközökben kezeltek

  • két típusukat célszerű elkülöníteni:

    1. ártéri és lápi termőhelyeken állók

    2. homoki és lösz termőhelyeken állók


Nemesny rasok s nemesf zesek2

NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK

Ártéri termőhelyek:

A:NNY, ZJ, AK, NYO

B:

gyalogakác (Amorpha fruticosa) hamvas szeder (Rubus caesius)

C:

liánok

süntök (Echinocystis lobata) komlóképű aranka (Cuscuta lupuliformis)

komló (Humulus lupulus) ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara)

fekete földitök (Bryonia alba) vadszőlő (Parthenocissus inserta)

felfutó sövényszulák (Calystegia sepium) parti szőlő (Vitis vulpina)


Nemesny rasok s nemesf zesek3

NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK

magaskórósok

nagy csalán (Urtica dioica) bojtorjánok (Arctium spp.)

farkasalma (Aristolochia clematitis) sédkender (Eupatorium cannabinum)

subás farkasfog (Bidens tripartita) gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)

adventivek

magas aranyvessző (Solidago gigantea) egynyári seprence (Stenactis annua)

bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens napraforgók (Helianthus spp.) parviflora)

őszirózsák (Aster spp.) kúpvirágok (Rudbeckia spp.)

szerbtövisek(Xanthium spp.)


Nemesny rasok s nemesf zesek4

NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK

Homoki és lösz termőhelyek:

A: NNY

B: -

C:

magaskórósok

selyemkóró (Asclepias syriaca) aszatok (Cirsium spp.)

kender (Cannabis sativa) betyárkóró (Erigeron canadensis)

bogáncsok (Carduus spp.) bojtorjánok (Arctium spp.)

fűfélék

tarackbúza (Agropyron repens) keskenylevelű perje (Poa angustifolia)

siskanád (Calamagrostis epigeios) közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli)

csillagpázsit (Cynodon dactylon)


Nemesny rasok s nemesf zesek5

NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK

Földrajzi elterjedés:

Elsősorban alföldjeinken találhatóak.

Nemesnyárasok ritkábban dombvidékeken is előfordulnak.

Területrészesedés:

A faállománnyal borított terület 7%-t foglalják el.


Nemesny rasok s nemesf zesek6

NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK


Ak cosok

AKÁCOSOK


Ak cosok1

AKÁCOSOK

  • sík- és dombvidékeken, ritkábban hegyvidékeken találhatók állományaik

  • a homok, vagy lösz alapkőzeten kialakult laza talajokat kedvelik

  • az erősen savanyú, túlságosan kötött (agyagos), vagy szikes talajokon nem fordul elő

  • kerülik a magas talajvizű részeket is

  • állományaik többnyire elegyetlenek, mert az akácnak gyenge a társulásképessége


Ak cosok2

AKÁCOSOK

A: A, NYO, (domb- és hegyvidéken – részben a cserjeszintben – MJ,

MSZ, CS, GY, KH)

B:

üdebb termőhelyeken

fekete bodza (Sambucus nigra) alásfa (Ptelea trifoliata)

kései meggy (Padus serotina)

szárazabb termőhelyeken

közönséges boróka (Juniperus communis) kökény (Prunus spinosa)

egybibés galagonya (Crataegus monogyna) gyepűrózsa (Rosa canina)


Ak cosok3

AKÁCOSOK

C:

egyéves nitrofil fajok

vérehulló fecskefű(Chelidonium majus) ragadós galaj (Galium aparine)

tyúkhúr(Stellaria media) zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium)

piros árvacsalán(Lamium purpureum) borostyánlevelű veronika(Veronica

nehézszagú gólyaorr(Geranium robertianum) hederifolia)

hagymások – gumósok

salátaboglárka (Ficaria verna) üstökös gyöngyike (Muscari comosum)

kígyóhagyma (Allium scorodoprasum) kónya sárma (Ornithogalum boucheanum)

mezei tyúktaréj (Gagea pratensis)


Ak cosok4

AKÁCOSOK

fűfélék

meddő rozsnok (Bromussterilis) keskenylevelű perje (Poaangustifolia)

magaskórósok

magas aranyvessző (Solidagogigantea) kender (Cannabis sativa)

egynyári seprence (Stenactisannua) fekete peszterce (Ballotanigra)

nagy csalán (Urticadioica) kányazsombor (Alliariapetiolata)

szúrós gyöngyajak (Leonuruscardiaca) kenderkefüvek (Galeopsisspp.)

selyemkóró (Asclepiassyriaca)

liánok

komló (Humuluslupulus) szulák-keserűfű(Fallopiaconvolvulus)

Területrészesedés:

A faállománnyal borított terület 23%-án találhatók akácosok.


Ak cosok5

AKÁCOSOK

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

Megjegyzés:

1.# - Koratavaszi aszpektus növényei

2. A szélsőségesen száraz és igen száraz vízgazdálkodási fokozatnál az eredeti flóra

(rendszerint pusztagyepi) fajai maradnak fenn („akáctemetők”)


Ak cosok6

AKÁCOSOK


Feketedi sok

FEKETEDIÓSOK


Feketedi sok1

FEKETEDIÓSOK

  • az ültetett feketediósok elöntéstől mentes ártéri termőhelyeken találhatók

  • a tölgy-kőris-szil ligeterdők helyén, illetve üde alföldi, valamint hegy- és dombvidéki tölgyesek helyén fordulnak elő állományaik

  • a feketedió fiatalon gyorsan növő, erősen fényigényes, gyenge társulásképességű és allelopatikus

  • gyepszintjük nagyon hasonlít az üde akácosok gyepszintjéhez (mivel a feketedió gyökerén - hasonlóan az akáchoz - nitrogéngyűjtő baktérium él, [Frankia sp.]), de a nyári aszpektusban a nudum típus nem alakul ki


Feketedi sok2

FEKETEDIÓSOK

A: FD

B: vörösgyűrű som (Cornus sanguinea)

C:

nitrofil fajok

zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) piros árvacsalán (Lamium purpureum)

fekete peszterce (Ballota nigra) rutén bordamag (Laserpitium pruthenicum)

meddő rozsnok (Bromus sterilis) magas aranyvessző (Solidago gigantea)

bódító baraboly (Chareophyllum temulum) tyúkhúr (Stellaria media)

pelyhes kenderkefű (Galeopsis pubescens) bojtorjános tüskemag (Torilis japonica)

ragadós galaj (Galium aparine) nagy csalán (Urtica dioica)

nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)


Feketedi sok3

FEKETEDIÓSOK

általános lomberdei fajok

erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum) berzedt sás (Carex pairaei)

ligeti perje (Poa nemoralis) csomós ebír (Dactylis glomerata)

erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum)

Földrajzi elterjedés:

Állományait főleg a Nyírségben, a Kiskunság északi részén, folyóink

magasabb térszínű részein (pl. Alsó-Duna ártér, Körös-vidék) és a

és a Hanságban lehet megtalálni.

Területrészesedés:

A faállománnyal borított terület 0,4%-t foglalják el.


V r st lgyesek

VÖRÖSTÖLGYESEK


V r st lgyesek1

VÖRÖSTÖLGYESEK

  • az alföldön, domb- és hegvidéken egyaránt megtalálhatók állományai

  • homok és lösz alapkőzetű, üde, mészmentes, laza talajokon állnak

  • állományaik elegyetlenek és cserjeszintjük is hiányzik, mert a vörös tölgy az mellett, hogy fiatalon gyorsan növő és erősen fényigényes, jól árnyaló és gyenge társulásképességű

  • állományaik gyepszintje nudum-szubnudum, az erős árnyalás és a nehezen bomló avar miatt


V r st lgyesek2

VÖRÖSTÖLGYESEK

A: VT

B:-

C:

kányazsombor (Alliaria petiolata) erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum)

nehézszagú gólyaorr (Geranum robertianum) bojtorjános tüskemag (Torilis japonica)

Földrajzi elterjedés:

Elsősorban a Nyírség és Belső-Somogy homoktalajain, illetve Vas, Zala,

Baranya lösztalajain találjuk, de kisebb állományai további hegy- és

dombvidéki tájainkon is előfordulnak.

Területrészesedés:

A faállománnyal borított terület 0,9 %-án állnak vöröstölgyesek.


Kult rgeszteny sek

KULTÚRGESZTENYÉSEK


Kult rgeszteny sek1

KULTÚRGESZTENYÉSEK

- délies kitettségű meleg, napos, de mészmentes (pl: fillit, csillámpala,

homokkő, andezit, kilúgozott lösz) alapkőzeten találhatók állományai

- kétféle módon jöttek létre:

1. kiírtott erdők helyén többnyire szabályos hálózatba telepítve

2. szelídgesztenyét is tartalmazó erdők irtásával és a

szelídgesztenyefák visszahagyásával

- állományaik ligetesek, alacsony záródásúak, a szabad állás miatt a

szelídgesztenyefák alacsonyak, terebélyesek, más fa- és cserjefajok

rendszerint hiányoznak


Kult rgeszteny sek2

KULTÚRGESZTENYÉSEK

- szelídgesztenye nagyobb számban, vitatható őshonossággal a Nyugat- és

Dél-Dunántúlon (Soproni hg., Kőszegi-hg., Zala, Mecsek), illetve

szigetszerűen, mindig ültetetten a Duna-kanyarban (Visegrád, Nagymaros)

fordul elő

- a gesztenyeligetek az utóbbi évtizedekben pusztulóabn és eltűnőben

vannak, részben gombakárosítók miatt, részben a rendszeres művelés

felhagyása, elhanyagolása miatt

- a kultúrgesztenyések jelentős tájképi és kultúrtörténeti értékek,

megőrzésük azonban az előbb említett okok miatt nehézségekbe ütközik


Kult rgeszteny sek3

KULTÚRGESZTENYÉSEK

A: SZG

B: -

C:

nyíltabb részeken, tág hálózatú állományokban

(kaszálóréti fajok)

aranyzab (Trisetumflavescens) pelyhes zabfű (Helictotrichon pubescens)

franciaperje (Arrhenatherum elatius) terebélyes harangvirág (Campanula patula)

pelyhes selyemperje (Holcus lanatus) pasztinák (Pastanica sativa)

sudár rozsnok (Bromus erectus) közönséges galaj (Galium mollugo)

rezgőfű (Briza media)


Kult rgeszteny sek4

KULTÚRGESZTENYÉSEK

zártabb foltokban, sűrűbb hálózatú állományokban

(lomberdei fajok)

erdei ebír (Dactylis polygama) erdei sédbúza (Deschampsiaflexuosa)

réti csormolya (Melampyrum pratense) hegyi sás (Carex montana)

fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)

ritka, védett fajok

(főleg nyílt részeken)

fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) békakonty(Listera ovata)

agárkosbor (Orchis morio) kétlevelű sisakvirág (Platanthera bifolia)

szártalan bába­kalács (Carlina acaulis)


Shonos fafajok jellegtelen llom nyai

ŐSHONOS FAFAJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI


Shonos fafjok jellegtelen llom nyai

ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI

- kétféle módon jöhetnek létre:

1. spontán úton – korábbi erdők helyén kialakított másodlagos

gyepek, szántók, parlagok újraerdősödésével

2. mesterséges erdősítéssel – erdőfelújításal, erdőtelepítéssel

- ide soroltak az egy adott tájban nem őshonos, de hazánkban őshonos

fafajok állományai is

- igen változatos termőhelyi viszonyok között jelenhetnek meg a síkvidéktől

a középhegységekig

- szerkezetük általában nem változatos – a spontán települők esetében

azonban kialakulhat változatosabb szerkezet

- elegyfafajok többnyire hiányoznak az állományokból – szálanként

azonban néhány elegyfa megjelenhet (a spontán települőknél ezek

elsősorban pionír fafajok)


Shonos fafjok jellegtelen llom nyai1

ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI

- cserjék az állományok belsejében csak szórtan, kisebb foltokban vannak

jelen, viszont a faállományok szélén cserjeszegély kialakulhat – a

cserjeszint faji öszetétele nem jellemző

- a gyepszint fejlettsége változó, főleg gyomjellegű, zavarástűrő és tág

tűrőképességű, generalista fajok jellemzőek

- a fás és lágyszárú növényfajok betelepülése attól függ, hogy szaporító-

képlet forrásaik milyen messze vannak, illetve milyen mértékűek az

erdőművelési beavatkozások

- a spontán létrejött állományok esetében a fafajösszetétel is változatosabb

lehet a szerkezethez hasonlóan


Shonos fafjok jellegtelen llom nyai2

ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI

A:

spontán létrejövő állományok jellemző pionír fafajai

fehér fűz (Salix alba) rezgő nyár (Populus tremula)

törékeny fűz (Salix fragilis) mézgás éger (Alnus glutinosa)

fehér nyár (Populus alba) bibircses nyír (Betula pendula)

ritkábban a fekete nyár (Populus nigra),

(illetve többnyire nemes nyárakkal alkotott hibridjei)

Délnyugat-Dunántúlon az itt őshonos erdei fenyő (Pinus nigra)


Shonos fafjok jellegtelen llom nyai3

ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI

mesterségesen létrehozott állományok fafajai

az előbbieken túl jellemző fafajok

CS, KST, MK, MAK

ritkábban előforduló fafajok

HJ, KJ, NH, KH, (EH), GY, egyéb őshonos fafajok


Shonos fafjok jellegtelen llom nyai4

ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI

B:

kökény (Prunus spinosa) varjútövis benge (Rhamnus catharticus)

vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)

egybibés galagonya (Crataegus monogyna)

Területrészesedés:

A faállománnyal borított terület 24%-án vannak ilyen állományok.

Ez is jelzi azt, hogy mennyire intenzíven kezeltek erdeink.


Z n fafajok llom nyai

ÖZÖN FAFAJOK ÁLLOMÁNYAI


Z n fafajok llom nyai1

ÖZÖN FAFAJOK ÁLLOMÁNYAI

- spontán, vagy mesterséges úton létrejött olyan állományok, melyekben az

özön fafajok uralkodnak (gyakran innen gyorsan tovább is terjednek)

- igen változatos termőhelyi viszonyok között, síkvidéktől a

középhegységekig szinte mindenütt előfordulnak

- fafajösszetételükre és szerkezetükre az őshonos fafajú jellegtelen

állományoknál elmondottak érvényesek, még fokozottabban

- a fajszegénységet az özönfajok allelopatikus hatása is fokozza

- ide tartoznak a BL, ZJ, AK, KM, NYO, EZ spontán felverődő és

mesterséges állományai

- átalakításuk, visszaszorításuk – a fajok agresszív volta miatt – csak durva,

mesterséges beavatkozásokkal lehetséges

Területrészesedés:

A faállománnyal borított terület 0,8%-án találhatók ilyen állományok


Egy b kult rerd k

EGYÉB KULTÚRERDŐK


Egy b kult rerd k1

EGYÉB KULTÚRERDŐK

  • - ritkán ültetett, nem őshonos fafajok elegyetlen, illetve őshonos fafajokkal

  • kevert állományai tartoznak ide

  • - nem őshonos fafajok, például: szlavón tölgy, magyar tölgy, mocsártölgy,

  • ezüst juhar, turkesztáni szil, közönséges dió, fehér eper, juharlevelű platán,

  • lepényfa, japánakác, törökmogyoró, narancseper, vadgesztenye, atlasz

  • cédrus, virgíniai boróka, mocsárciprus, oregoni hamisciprus, keleti tuja,

  • nyugati tuja

  • - átalakíthatóságuk az alkotó fafajok agresszivításától és elegyarányától függ

  • Területrészesedés:

  • A faállománnyal borított terület 0,4%-án találhatók ilyen állományok


M sodlagos cserj sek s z ncserj k llom nyai

MÁSODLAGOS CSERJÉSEKés ÖZÖNCSERJÉK ÁLLOMÁNYAI


M sodlagos cserj sek

MÁSODLAGOS CSERJÉSEK


M sodlagos cserj sek1

MÁSODLAGOS CSERJÉSEK

- erdőírtások miatt az összefüggő erdőtömb más művelési ágú (szántó,

  legelő, kaszáló, parlag) területek közti keskeny sávban, köpenyben

(szegélycserjések), illetve felhagyott mezőgazdasági területeken jönnek

létre

- fontos átmeneti élőhelyek, melyek létét a mező- és erdőgazdálkodás

veszélyezteti, azonban durva beavatkozások után is, viszonylag gyorsan

regenerálódnak

- területük hazánkban több, mint 5 ezer ha

- a fafajösszetétel alapján a száraz tölgyesek, illetve az üde lombos erdők

szélein kialakuló másodlagos cserjések különíthetők el


M sodlagos cserj sek2

MÁSODLAGOS CSERJÉSEK

száraz tölgyesek szélein kialakuló, száraz másodlagos cserjések

B:

kökény (Prunus spinosa) rózsák (Rosa spp.)

egybibés galagonya (Crataegus monogyna) varjútövis­benge (Rhamnus catharticus)

C:

ágas homok­liliom (Anthericum ramosum) széleslevelű bordamag (Laserpitium

édeslevelű csűdfű (Astragalus glycyphyllos) latifolium)

sárkerep lucerna (Medicago falcata) nagyvirágú méhfű (Melittis grandiflora)

bakfű (Betonica officinalis) szurokfű (Origanum vulgare)

sarlós buvákfű (Bupleurumfalcatum) szarvaskocsord (Peucedanum cervaria)


M sodlagos cserj sek3

MÁSODLAGOS CSERJÉSEK

sátoros margitvirág (Chrysanthemum borsfű (Clinopodium vulgare)

corymbosum) kónya habszegfű (Silene nutans)

kánya harangvirág (Campanula bérci here (Trifolium alpestre)

rapunculoides) erdei here (Trifolium medium)

tarka koronafürt (Coronilla varia) méreggyilok(Cynanchum vincetoxicum) pirosló here (Trifolium rubens) sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)

piros gólyaorr (Geranium sanguineum)

Megj: A fenti száraz szegélycserjésekhez cserjefajaiban hasonló töviskes az egész országban elterjedt. A mezőgazdasági művelés felhagyása után parlagokon, legelőkön nagyobb területeket is elfoglal. Gyepszintjéből azonban az erdei, erdősztyepp fajok többnyire hiányoznak.


M sodlagos cserj sek4

MÁSODLAGOS CSERJÉSEK

üde lombos erdők szélein, illetve helyén kialakuló üde másodlagos cserjés

B:

mogyoró (Corylus avellana) fekete bodza (Sambucus nigra)

rekettyefűz (Salix cinerea) vörösgyűrű som (Cornus sanguinea)

kutyabenge (Frangula alnus)

+a környező erdők könnyeben terjedő fajai is betelepülhetnek

C:a gyepszint faji összetétele nem jellemző, lehet jellegtelen, illetve csaknem nudum is


Z n cserjefajok llom nyai

ÖZÖN CSERJEFAJOK ÁLLOMÁNYAI


Z n cserjefajok llom nyai1

ÖZÖN CSERJEFAJOK ÁLLOMÁNYAI

  • - az alábbi özöncserjefajok állományai fordulnak elő hazánkban

  • gyalogakác (Amorpha fruticosa): vízjárta ártéri gyepeken

  • arany ribiszke (Ribes aureum): főleg lazább talajokon

  • parti szőlő (Vitis riparia): jellemző függönyöket alkothat jó tápanyag- és

  • vízellátású területeken

  • közönséges borostyánszőlő (Parthenocissus inserta): mint az előző szőlő faj

  • ezek a fajok főleg síkvidéken fordulnak elő, és gyors terjedésüket

  • allelopatikus hatásuknak is köszönhetik


  • Login