Nyelvi jog és hivatali nyelvhasználat

1. A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat 10 éveBudapest, 2011. november 24. Nyelvi jog és hivatali nyelvhasználat 1. A Magyarországgal szomszédos országokban élő kisebbségi magyar közösségek nyelvpolitikai és nyelvi jogi helyzete: vázlatos áttekintés2. ???3. ??? Csernicskó István, Szoták Szilvia és Molnár Csikós László

2. 1. Általános kérdések • A kisebbségi magyar közösségek tagjainak etnikai tudatában a magyar nyelvközösséghez tartozás központi helyet foglal el. • A kisebbségi magyar közösségek hosszú távú fennmaradása szempontjából a nyelvmegtartás meghatározó. • A nyelvmegtartás csak akkor érhető el, ha a magyar nyelv nem szorul vissza a magánéletbe, hanem pozíciói megmaradnak és erősödnek a nyilvános nyelvhasználati színtereken is. • A hagyományos értelemben vett nyelvművelés eszközei nem alkalmasak arra, hogy érdemben befolyásolják a magyar nyelv státusát, helyzetét Magyarországon kívül. • A szomszédos országokban a magyarok kisebbségi közösséget alkotnak, a nyelvpolitika és nyelvtervezés azonban az államok hatásköre. • Mások a többség és a kisebbség céljai, az állami nyelvpolitikával gyakran ellentétes irányban hatnak a kisebbségi civil mozgalmak, társadalmi szervezetek saját nyelvpolitikai törekvései.

3. 2. A kisebbségi magyar közösségek nyelvpolitikai és nyelvi jogi helyzete • A Trianon után több országba került magyar csoportok nemzetiségi és nyelvi jogait elsősorban az adott állam többségi nemzeteinek politikája, a kisebbségekhez való viszonya határozta meg. • Az évek során a szocialista tábor országaiban élő magyar közösségek mindegyikében sikerült átmenteni/kialakítani valamilyen mértékű magyar intézményrendszert. • A magyar nyelv (ha korlátozott mértékben is, de) jelen volt a nyilvános szférában, elsősorban az oktatásban és a kulturális életben Trianon után is a szomszédos országokban. • Ennek ellenére minden régióban jelentős asszimilációs veszteségek érték a magyar kisebbségeket. • Az intézményrendszer tehát lényeges, de nem elégséges feltétele a megmaradásnak.

4. A 20. sz. végén a térség politikai és gazdasági átrendeződése új helyzetet teremtett a Kárpát-medencében • A szovjet befolyás megszűnése, a demokratikus átalakulás a nemzetiségi és nyelvi jogok területén is változásokat hozott. • A többségi nemzetek és a kisebbségi magyar közösségek közösségépítő törekvései keresztezték egymást: a saját államiságot nyert többségiek nemzetállam-építésbe kezdtek. • Mindegyik államban kiemelt, szimbolikus szerepet kapott az államnyelv, amely egybeesik a többségi nemzet nyelvével. • Ugyanakkor a demokratikus átalakításban rejlő lehetőségeket kihasználó magyar kisebbségek minden régióban megszervezték saját érdekvédelmüket, igyekeztek nemzetiségi és nyelvi jogaikat kibővíteni, intézményhálózatukat megerősíteni. • A kisebbségek érdekvédelmi szervei által a nyelvi, nemzetiségi és oktatási jogokért folytatott küzdelem az ilyen irányú jogok bővülésével együtt azzal is járt, hogy a magyar kisebbségi közösségek hozzájárultak az állampolgárságuk szerinti országok demokratizálódásához.

5. 3. A kisebbségi magyar közösségek helyzetét számos tényező befolyásolja, ezért bizonyos hasonlóságok ellenére minden közösség helyzete e tekintetben más és más • A közösség nagysága: a „nagy” közösségek esetében több lehetőség nyílik az anyanyelv használatára, mint a „kis” közösségekben. • Tömbhelyzet és szórványhelyzet: a nagy közösségeken belül is léteznek szórványok, a kis közösségek azonban maguk is szórványnak minősülnek. • EU-s tagállamban, ezen belül a schengeni övezetben élő kisebbségi magyarok és a nem uniós állampolgár magyarok. • Az adott államnak Magyarországhoz viszonyított gazdasági helyzete. • A magyarság száma és helyzete az adott államban élő többi kisebbséghez viszonyítva: egy-egy országban a kisebbségekkel szemben folytatott állami nyelvpolitikát a legnépesebb kisebbséggel szembeni (történeti) viszony határozza meg. • Romániában és Szlovákiában ez a magyar kisebbség. Ezzel szemben Ukrajnában a magyar kisebbség a jelentős létszámú és gazdaságilag erős orosz kisebbséggel szembeni ukrán politika szenvedő alanya. • A kisebbségi nyelvi jogok tekintetében „nagyvonalúbbak” azok az országok, ahol kisebb a kisebbségek aránya (pl. Ausztria, Szlovénia).

6. Az említett különbségek ellenére a kisebbségi magyar közösségek jelenlegi nyelvpolitikai és nyelvi jogi helyzetében számos hasonlóság is kimutatható: • Minden szomszédos országban meghatározó társadalmi, politikai, gazdasági változások mentek végbe, melyek együtt jártak a demokratizálódással, a jogállamiság felé közeledéssel. • Mindegyik szomszédos állam csatlakozott az európai kisebbségvédelmi egyezményekhez (Karta, Keretegyezmény). • Valamennyi országban fejlődött a magyar intézményrendszer, bővült a magyar nyelv használati köre.

7. 4. A többségi nemzetek (államok) kisebbségi nyelvpolitikája • Bár mindegyik szomszédos állam csatlakozott az európai kisebbségvédelmi egyezményekhez: a) a többségi társadalmak a kisebbségek nyelvi jogait valamennyi szomszédos államban egyéni jogként értelmezik, a közösségi jogként való elismerés várat magára. b) a nemzetközi egyezményeket gyakran a már meglévő jogok szűkítésére használják érvként; c) csak a többségi nyelven tanulást tekintik emberi jognak, az anyanyelvi oktatáshoz való jogot nem; d) a kisebbségek anyanyelvi és oktatási jogait egyfajta többletjogként kezelik.

8. 5. Magyar kisebbségi nyelvpolitikák • A rendszerváltozást követően szinte minden régióban létrejöttek magyar pártok és politikai mozgalmak. • Ezek programjában a kisebbségi nyelvi, oktatási és kulturális jogok érvényesíthetőségének, kibővítésének követelése mellett a különböző típusú autonómiák kialakítása iránti igény is megfogalmazódik. • Az állam által a magyar közösségeknek biztosítandó jogok, ezen belül nyelvi jogok tekintetében a többségi állam, valamint a magyar kisebbség között nyelvi konfliktus áll fenn, amelynek intenzitása a politikai helyzet függvényében változó. • A kisebbségi pártok és mozgalmak nyelvpolitikai elképzelései elsősorban a jogszabályi garanciák elérésére korlátozódnak, szinte minimális figyelmet fordítanak arra, hogy a már meglevő nyelvi jogok érvényesítésében támogassák a kisebbségi lakosságot.

9. 6. A magyarországi nyelvpolitika • A Trianon utáni időszakban Magyarország kül- és belpolitikájában egyaránt nagy hangsúlyt kaptak a revíziós célok és törekvések. • 1945 után Magyarország lemondott a revíziós tervekről. • A 70-es évekkel kezdődően, majd a 80-as években Magyarország erősödő mértékben koncentrált a magyar kisebbségek kulturális támogatására. • A rendszerváltozás utáni első években Magyarország arra törekedett, hogy a szomszédos államok az EBESZ- és ET-dokumentumokban rögzített kisebbségi jogokat elismerjék, ezért az ún. alapszerződésekben vagy külön egyezményben megfogalmazásra is került, hogy a felek elismerik a kisebbségeknek a dokumentumok szerinti kisebbségi jogait.

10. A Magyarország felől érkező anyagi támogatások – amellett, hogy ezek nélkül szinte lehetetlen volna fenntartani és fejleszteni a határon túli magyarok oktatási, kulturális intézményrendszerét – a magyar nyelv funkcióit, használati körét is szélesítették. • A pályázati űrlapok kitöltése, a pályázati programtervek, elszámolási összesítők, beszámolók megfogalmazása során a magyar nyelvnek azt a formális, hivatalos változatát, regiszterét használják a kisebbségben élők, melyet anyanyelvükön állampolgárságuk szerinti államukban nem nagyon van módjuk használni. • Mindez azonban nem pótolja az összehangolt nemzeti nyelvpolitikai stratégiát.

11. 7. Tanulságok • A magyar nyelv hosszú távú fennmaradása Magyarországon kívül elsősorban politikai tényezők függvénye. • Megfelelő státusának biztosítása, használati körének (törvény által garantált) kibővítése nélkül a visszaszorulás folyamata nem állítható meg. • Nem a magyar nyelvet kell védeni a többségi nyelv hatásaitól, hanem a nyelvet beszélő közösség nyelvhasználati jogait kell bővíteni. • A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyelvi jogok törvényi szintű garantálása a kisebbségi nyelvek tényleges használatának csak előfeltétele. • Az érintetteknek ismerniük is kell jogaikat, és meg kell teremteni számukra a feltételeket a magyar nyelv hivatalos/hivatali használatához (kétnyelvű nyomtatványok, űrlapok, a kisebbségi nyelvet is beszélő hivatalnokok stb.).

12. Nincs magyar nyelvpolitika: • „Se a magyar államnak, se a szomszédos országokban működő magyar szervezeteknek nincsenek olyan nyelvpolitikai irányelvei, amelyek egy szisztematikus, racionális és elméletileg megalapozott társadalmi erőfeszítést vezérelhetnének a magyar nyelvi környezet megváltoztatására. (…) Ez főként azért baj, mert a laissez fair nyelvpolitika sok kockázattal jár s általában a veszélyeztetett nyelvek további veszélyeztetését, pusztulását és pusztítását eredményezi. A laissez fair nyelvpolitika az angoltól eltekintve minden nyelv számára jelentős kockázattal járhat (…), nyilvánvaló tehát, hogy a tudatos magyar (állami) nyelvpolitika hiánya jelentős kockázati tényező minden magyar számára” (Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet, 190. old.).

13. Köszönjük a figyelmet!