3.2 A honfoglaló magyarság társadalma és életmódja

1. A vándorló magyarság jellemzői a korabeli forrásokban (pl. arab és bizánci források). A magyar őstörténet néhány vitatott kérdése (pl. eredet, őshaza 3.2A honfoglaló magyarság társadalma és életmódja Tk 3- Történelem (Herber, Martos, Moss, Tisza) Tk.(Sz) Tk (M)-Történelem 9 (Csuszó, Kozma, Lovirty)

2. Levédia Tk.1-192. old Kettős fejedelemség Álmos vérszerződés Etelköz Tk.1.-193.old. 895 Árpád Vereckei-hágó László Gyula: kettős honfoglalás (Tk.1.-194/195) A magyar társadalom a honfoglalás és a kalandozások korában (Tk.1.-201.old) fejedelem „úr” „bő” fegyveres kíséret nagycsaládban „ín” Szolgáló népek

3. A magyar történettudomány a magyarság őstörténetén a honfoglalás előtti egész időszakot érti. A történelemnek ezt a leghosszabb korszakát alig világítják meg írásos emlékek. Források hiányában csak feltételezések vannak. Tk. (M)-188.old: .A történelmi hagyomány már a középkorban a sztyepei népekkel hozta kapcsolatba a magyarokat. A középkori szerzők .az iráni szkíták, illetve a török hunok, türkök vagy avarok utodaiként emlegetik. Ezzel a felfogással szemben a nyelvészeti kutatások a magyar nyelvet és a magyarokat a finnugor népekkel rokonították. László Gyula régészprofesszor a finnugor elmélet hamisságáról http://www.youtube.com/watch?v=tf_dqdRlZSU

4. A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET ÉS HONFOGLALÁS legfontosabb írásos forrásai: A különféle korai forrásokban a magyar nép nagyjából 12 néven szerepel: madzsar,baskír,hun, avar, onogur, szkíta,szauromata, stb. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy jóval több száz évvel a honfoglalás előtt már magyarok szerepelnek  forrásokban, de nem tudjuk, hogy ők vannak az ott megnevezett nép mögött Tk 3-15.old:A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET egyik legfontosabb forrása az a tudósítás, melyet Dzajhani jegyzet fel 920 körül. Az arab állam férfi és tudós a kereskedők beszámolói alapján írta művét , mely nagyrészt 880 körüli viszonyokat tükröz, azonban eredeti szövegben nem maradt ránk. Dzsajhani tudósításaink kivonatait Ibn Ruszta és Gardizi másolta le. Az előbbi egy 10. században élt arab földrajz tudós, a utóbbi egy 11.századi perzsa történettudós volt. Tk 3-17. Az arab és persza utazók leírásai a kettős fejedelemségről már a későbbi (etelközi ) helyzetre vonatkoznak, de az intézmény a kazároktól származik, tehát minden bizonnyal már Levédiában is jellemezte a magyar politikai életet Arab történetírók a magyarokról Dzsajhani Ibn Ruszta Gardizi http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/a-kozepkor-tortenete-476-1492/a-magyar-nep-eredete-es-vandorlasa/a-magyar-nep-vandorlasa-a-dzsajhani-hagyomany

5. BIZÁNCI Tk 3-15.old:Egy másik fontos írott forrásunk Bölcs Leó bizánci császár (886-912) „Taktika” című munkája, mely a korszak népeinek hadiszervezetét és taktikáját mutatja be. A magyarságot a törökös kultúrája miatt a türk népek közé sorolja. Fontos forrás Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (913-959) „A birodalom kormányzásáról” című politikai kézikönyve. A mű 950 körül keletkezett és azért tekinthető különleges fontosságúnak, mert rendkívül érdeklődő uralkodó értesülését az udvarában járt magyar vezérektől szerezte. Bölcs Leó Bíborbanszületett Konstantin http://tortenelemszoba.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1150307

6. MAGYAR KRÓNIKA IRODALOM ősgeszta Tk 3-15.old:Egy másik fontos forrás csoport a magyar hagyományt feldolgozó krónikairodalom. Valószínűleg a 11.század közepén vagy végén írták a magyar őskrónikát mely ugyan később elveszett, de más krónikák is merítettek belőle. Az első ilyen Anonymus Gesta Hungarorum című munkája volt. A szerzőt – mint ahogy neve is mutatja „névtelen” – pontosan nem ismerjük, annyit tudunk róla, hogy III. Béla király(1172/96) udvari papja volt. A másik híres krónikát Kézai Simon készítette, aki IV. (kun)László király (1272-90) korában élt. Az ő Gesta Hungarorumában szerepel legteljesebben a hun magyar rokonságról való elképzelés…. Anonymus Kézai Simon http://tortenelemszoba.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1150307

7. LEVÉDIA Tk (Sz)-176.old: Eleink feltételezések szerint a Volga és Káma vidékéről a Volga és Don vidékére vándoroltak. E földet egy bizánci forrás (Bíborbanszületett Konstantin császár) híradása alapján Levédiának nevezzük. Új szálláshelyükön a magyarok a Kazár Birodalommal kerültek szoros kapcsolatba (VIII.század). A kazárok jelentős hatással voltak a magyarságra, valószínű tőlük vették át a kettős fejedelmséget. ETELKÖZ Őseink a IX. Század első felében a Levédiától nyugatabbra Etelközbe (Folyóköz), a Don és Dunaközötti sztyeppékre húzódtak. Elszakadtak a kazároktól, s ekkor csatlakoztak hozzájuk a kabarok (lázadók), akikből a nyolcadik törzset szervezték. A kabarok, mint általában a nomádoknál szokás volt segédhadként támadáskor elől, visszavonuláskor hátul küzdöttek. Etelközben került sor a törzsszövetség megerősítésére, a vérszrződésre, mely jelentősen megnövelte a magyarság erejét.

8. :”[1]Anonymus: „Midőn ugyanis a magyarok LevediábólEtelközbe indultak, a kazár fejedelem tanácsára egyetlenegy vezért választottak Álmos személyében, s neki hűséget fogadván, a hét vezér a hagyományok szerint «saját véröket pogány szokás szerint egy edénybe bocsátva», a következőkre esküdött meg „hogy míg életők tart, mind maguknak, mind maradékaiknak vezére mindig Álmos nemzetségéből legyen” „valami jót munkájokkal szerezhetnek, abból közülük senki se legyen kizárva” „hogy azokat a fejedelmi személyeket, kik Álmost szabad akaratukból választották urukká, se maguk, se fiaikat sohase rekesszék ki a vezér tanácsából és az ország tisztjéből” hogyha utódaik közül valaki hűtelen lenne a vezér személye iránt, a vétkesnek vérét ontsák, miként az ő vérük omlott abban az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek” „hogyha valaki Álmos és a többi fejedelmi személyek utódaiból esküjök állapotát meg akarná szegni, átok alá legyen vetve mindörökké”.[2 http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_magyar_allamelmelet_fobb_tendenciai_a_10_16_szazadban_rex_es_regnum/

9. A kecskeméti városháza dísztermében Székely Bertalan 1895 és 1897 között alkotott Vérszerződés című freskója Etelköz Tk.9. (Závodszky)- 8.old: A magyarok a sztyepei népek között magasan szervezett nép, amely sorsdöntő dolgokban képes volt egységes cselekvésre. (Arab források szerint)két fejedelme volt. Az egyik fejedelme -a kende- hatalma névleges, személye szent, a közügyekbe nem avatkozott. A másik neve– gyula- a hadak vezére, ő gyakorolt tényleges hatalmat. Az ilyen kettős fejedelemséget a sztyep más, jól szervezett népeinél is megtaláljuk. A magyarok állattenyésztéssel és földműveléssel egyaránt foglalkoztak. A folyók mellett valószínűleg állandó szállással is rendelkeztek. Állataikkal (legfontosabb a ló, a juh, a szarvasmarha) a fegyveres pásztorok legeltetni zöldfűre vonultak, de télre visszatértek a folyók mellé. A magyarokat a korabeli tudós írók leggyakrabban türköknek nevezik. A magyarok viselete, fegyverzete, harcmodora, és szokásai ugyanis csaknem teljesen megegyezett a török nyelvű népekével, akik ekkor a sztyepét uralták. A magyarok harci ereje félelmetes volt. Foglyaikat Bizáncban adták el , fényűző tárgyikat, szöveteiket ott vásárolták. Tudták, hogy milyen Európa egyik legnagyobb városa. Ismerték a jól szervezett európai birodalom kormányzását, belső viszonyait. Tapasztalatokat szereztek az európai diplomáciáról, azaz a külügyek intézésének módjáról. Találkoztak a kereszténységgel. ( Érdekes tudósítások maradtak fönn arról, hogy nem bántották a görög szerzeteseket, figyelmesen meghallgatták őket.)

10. Tk (SZ)-178.old: Őseink az Etelközből induló kalandozó hajárataik során már megismerték a Kárpát-medencét. A hegyektől védett pusztákat alkalmasnak találták a letelepdésre....A honfoglalás valószínüleg tervszerű vállkozásnak indult. Nem egyszerre kelt útra az egész népesség az állatokkal és minden felszereléssel együtt. Munkácsy Mihály: Honfoglalás 895 Árpád Vereckei-hágó Ugyanekkor az Al-Dunánál egy kisebb magyar sereg Árpád fiának parancsnokságával a bolgárok által szorongatott bizánciakkal szövetségben támadta Simeon bolgár cárt. Időközben a besenyők rátörtek az etelközi szállásokon maradt magyarokra. A megtámadottak a Kárpátok hágóin keresztül Erdélybe menekültek. Feszty Árpád: A magyarok bejövetele című körkép http://www.suliaweben.hu/index.php?page=single&tk=40

11. A honfoglalás kori társadalom fejedelem „úr” „bő” fegyveres kíséret „ín” nagycsaládban éltek, ami vérségi, vagyon és munkaközösségek volt. Szolgáló népek A honfoglalás kori társadalom szerkezetének vázlata

12. „Sátraik vannak, és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és trónussal, a sátrakkal és az állatokkal. […] Amikor a magyarok Kercsbe érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak, azok a (magyarok) eladják nekik a rabszolgákat, és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árut.” (Ibn Ruszta és Gardizi a IX. században)

13. A magyarok a honfoglalás korában Tk. 3-30.old: A jurtok fala ollós szerkezetű, tehát összecsukható volt. Körülbelül egy méter magas volt a hengeres lécfal, amelyet össze lehetett csukni, föl lehetett hengeríteni, és állat hátára lehetett málházni. A jurta vázát nemezpokrócokkal fedték be. Belsejében meg volt szabva a család minden tagjának a helye. …. A kor társadalmának megismerésében a temetkezések fontos támpontot adhatnak, a korabeli temetőkben ugyanis meghatározott rend volt. A sírok egy sorban találhatók észak-déli irányban. A leggazdagabb ember sírja van középen, bal oldalán a férfiak vagy rangosabb házaspárok, jobb oldalán a nők vagy a szegényebb házaspárok sírjai találhatók. A gazdagságot a halottal eltemetett nyílak száma is mutatta. A nyíl a keleti népeknél nemcsak harci vadászeszköz, hanem a hatalomban való részesedés mértékét is jelzi. Az asszonyok rangját a sírokban talált ékszerek mennyisége határozta meg. A magyarok temetői általában kis létszámúak (max, 40 fő), tehát egy nagycsalád temetkezett egy helyre. A sírnál szokás volt a lóáldozat. A lovat a sír mellett megnyuzták, s a bőrben csak a koponya- és lábszárcsontok maradtak, majd ezt temették a halott mellé. A húsos részeket megsütötték és a halotti toron elfogyasztották. A csoportos temetkezések a köznépre voltak jellemzőek. Az előkellők magányos sírba temetkeztek, s egészen biztosan így lehetett ez a fejedelmek esetében is, de magyar nagyfejedelmi sírt a mainapig nem találtak a régészek.

17. Régészeti leletek

18. Bronzöveretek

19. Hajfonatkorong

21. Csüngődísz egy női lovas sírjából