A HŰSÉG ÉS A SZERETET

1. A HŰSÉG ÉS A SZERETET

2. . .Történetünk egy morózus idős férfiról szól,- akinek senkije nem volt, nem szeretett senkit, és mogorvasága miatt őt sem szerette senki. .Haragban volt az egész világgal, időnként talán még saját magával is.

3. Egy külvárosi kerítés nélküli rozoga házban tengette életét, nyugdíja nem volt. A segély, amit kapott, éppen csak ahhoz volt elég, hogy ne haljon éhen. Alkalmi munkákból élt mert még dolgozni tudott. A szomszédoktól kapott maradék főtt ételt ette, mert magának nem főzött soha.

4. ,Volt egy kutyája, akit csak azért tartott, hogy távol tartsa a házától az idegeneket, de nem kapott tőle simogatást, inkább csak szitkokat, mert rajta töltötte ki a mérgét.

5. .Egyik alkalommal az egyik szomszédtól ,- disznótoros kóstolót kapott, amely maradékát az álló fára akasztotta, de nem elég magasra. Örökké éhes kutyáját nagyon izgatta a csomagból áradó kolbász illata, és felugrott érte. Meg is dézsmálta rendesen.

6. Mikor gazdája észrevette, hogy mi történt, seprőnyéllel kegyetlenül megverte, és elkergette a háztól. Akárhányszor visszatért, mindig elzavarta, ezért csak éjszakára mert visszalopakodni a házhoz. Hajnalig őrizte a házat a lábtörlőként használt rongyra kuporodva,

7. Aztán visszament a szeméttelepre, ahol némi élelmet talált magának.

8. .Egy éjszaka miközben a lábtörlőn feküdt furcsa szagot érzett, ezért hangos ugatásba kezdett, de a gazdája csak nem ébredt. Elszaladt a legközelebbi szomszédok háza elé, és ott ugatott, amíg elő nem jött a házigazda.

9. Elkezdett hazafelé szaladni,- majd rögtön vissza, amiből a szomszéd megértette, hogy baj történt. Hideg éjszaka volt,- de felöltözött, és átment a kutyával a szomszéd házához.

10. Bezörgetett az ablakon, de semmi életjelet nem látott odabent. Ezért vállával belökte a rozoga ajtót, ami rögtön engedett a nyomásnak. Odabent nagy füst volt, és sötétség, csak a holdfény vezette az ablakhoz, amit kinyitott. A friss levegő hamar átjárta a kis szobát, és az öreg fuldokolva kezdett köhögni, de nem engedte, hogy orvost hívjanak hozzá. Mint később kiderült, régi vaskályhájából dőlt a füst, de végül megúszta.

11. .Nagyon elszégyellte magát, mikor megtudta, hogy kivert kutyája hívta fel a szomszédok figyelmét a veszélyre. Ezután sokszor szólítgatta a kutyát, akinek még neve sem volt, csak "takarodj". A kutya megértette, hogy gazdája már nem haragszik rá, és visszament hozzá.

12. Bezörgetett az ablakon, de semmi életjelet nem látott odabent. Ezért vállával belökte a rozoga ajtót, ami rögtön engedett a nyomásnak. Utána már nemcsak szidást, hanem simogatást is kapott gazdájától, aki teljesen más ember lett. Örült, hogy őt is szereti valaki, méghozzá minden érdek nélkül. Már nem a saját magára gondolt hanem kutyájára is akit "fickónak" nevezett el – Inkább ő nem evett eleget, csak a kutyának is maradjon. Az emberekhez is másként kezdett viszonyulni. Kibékült a világgal, mert a kutyája megtanította szeretni.

13. . Nem is csoda,hogy ilyen volt hiszen a szüleit nem ismerte soha, gyermekotthonban nőtt fel, és csípőficama miatt erősen bicegett, ami miatt még csúfolták is a gyerekek. Az öreg még két évig élt szeretetben kutyájával. Egy késő őszi napon ágynak esett, és nem sokkal utána tüdőgyulladásban meghalt. Télen volt a temetése. Utolsó útjára Fickó is elkísérte. A hűséges ebet gazdája sírján találták csonttá fagyva.